2014. november 3., hétfő

Második évad, tizenegyedik fejezet.-Halo...

Sziasztok! Tudom hogy sokat késtem ismét, de megmondom őszíntén, nem jutott eszembe hogy hoznom kellene egy részt. Sok problémáim vannak mostanában, amit nem szeretnék itt részletezni, szóval nem is húzom tovább a szót. Remélem ezzel a résszel is meglesztek elégedve.

(Nagyoon nagyon megszerettem a szürke ötven árnyalatot, Christian Greyt, szerintem ahogy a könyvben leírták őt, annyira várom a filmet is. Remélem nem vagyok egyedül.:P Na mindegy, gondoltam gyors ezt is leírom, mivel ez az egyik ok, ami lefoglalt.)

Jó olvasást. 

Ui. Bocsánat hogy így összedobtam a részt, vagy hogy rövid lett, de gondolom,vagyis remélem átadja Bella érzéseit a fejezet.

       
                                  M.x


                ~ Bella szemszőge ~

Egy hónap...egy hónap telt el a bizonyos telefon beszélgetés óta.  A hiánya amit maga mögött hagyott, fizikailag, és lelkileg felörölt. Annyira hozzá szoktam, maga a tudathoz hogy mellettem van, hogy belőle merítek erőt ahoz hogy reggel legyen miért felkelnem akiről gondoskodok, aki miatt úgy éreztem van miért élnem, s reménykednem a szebb jövőben, hogy ma már néha elfelejtem a saját nevem.
Tengek lengek abban a világban amit saját magam köré építettem,mikor neki élelet adtam, hogy néha azon veszem észre magam hogy azt képzelem itt van mellettem, beszélek hozzá, arra várva hogy válaszol.
De hiába várom, hiába várok választ, nem kapok.
Mai napig nem kapok semmire választ.
Hol rontottam el? Nem járt meg volna ennyi nekem annyi szenvedés után, hogy ő velem maradjon? Őt hagyta volna meg nekem. Nem kértem tőle soha semmit, sem gyerektartást, semmit mert magamtól eddig felneveltem,ezek után is feltudtam volna.
Miért pont most kellett neki a lányom? Miért nem előbb? Nem elég neki a fia?
Eddig tudott a lányom nélkül élni, most nem?
Egyedül vagyok, meggyőtörtnek érzem magam, magányosnak.
A fiúk akkor másnap vissza mentek Angliába,mivel folytatodott a turné. Ő magával vitte a lányomat is az állomásokra, pedig én mindent megtettem hogy a nyilvánosságot távol tartsam tőle. Mindhiába volt minden erőfeszítésem.
Ő büszkén mutatja a lányomat a paparazzoknak, hogy ő Bella Milfroodtól való kapcsolatából származik.
Nem tehetek róla, de azóta minden lépésüket nyomon követem.
Tudom hogy neki is joga van Emilyhez, de ha eddig nem tartott rá igényt, most miért?
A whiskey-s poharat lassan teszem le az asztalra nehogy összetörjem az üveg asztalt.
Az ivásban találom meg a menedéket, a lányomat azt képzelve hogy mellettem van.
Bizonytalanul elindulok a hütő felé, kinyítom az ajtaját de semmi mást nem látok benne mint poshadt papríkát, uborkát, és egy romlott tejet. Mindig kinyítom,azt remélve hogy valaki titokban feltöltőtte a hütő tartalmát, így elkerülve azt hogy kimenjek az utcára. Peter azóta anyánkhoz költözött, nem bírtam vele egy lakásban.
Jaj...ne... el kéne mennem vásárolnom.
De mit? Éhes nem vagyok,szomjas annál inkább..
Ránézek a nappaliban lévő asztalra, a whiskey-s üveg tartalmát nézem.
Mára ez nem lesz elég, szóval muszály lesz kimozdulnom.


Felveszem az egyetlen melegítő ruhám, ami tiszta, mert azt se lehet mondani hogy adok magamra. Minek adjak,vagyis kinek? A szívem  rég darabokra, szilánkokra van hullva. Aki össze tudta ragasztani az is elhagyott.
Megint...megint nála kötök ki. Nem egyszer gondolkoztam azon hogy kárt teszek magambam, hogy feladok mindent hogy megszünnék létezni ebben a világban. De nem tudom megtenni, gyáva vagyok aki abban reménykedik hogy az én kis világom betoppan az ajtón, azzal a kacagással ami öröm volt lelkemnek, zene fülemnek.
De hiába várom éjjel nappal, semmi nem változik. Örökös télben érzem magam, ahova soha nem köszönt be a jó idő.
Már kint az utcán, döbbenten nézek körül, hogy itt végére járunk a télnek. 
Lassan sétálok a boltok előtt, igazából azt se tudom mit akarok, én bolond legalább egy listát írhattam volna. De minek is lista? Piákhoz? 
Ahogy elsétálok egy másik üzlet előtt, lekap egy fotós. Amilyen gyorsan tudom eltakarom az arcom, nem akarom hogy Ő, vagy Emily így lássanak. Senki ne lássa a nyorultságom, hogy mennyire egy lezülött nő lettem.
Pedig régen megvolt mindenem, mindent amit akartam egy szóra megszereztem.
A reflektor fények, a kifutók, mindenki az én lábam előtt hevert. Mindenki csodált hogy annyi évesen világ színten ismert voltam.
De mi lett belőlem? Egy alkoholista, aki csak elakarja felejteni még a saját nevét is, és mindenkit az életében. Őket is elakarom felejteni, akik a mindeneimet jelentették. Elárultak. Mindketten. Lányom se tagadja meg a vérét. Ő is Styles, izig vérig apja.
Igen, így lesz a legjobb mindenkinek, Ő neki adom a lányomat, legyen vele, de mindenki felejtsen el, még azt is hogy a világon vagyok.
Elöttük se volt senkim, mégis megvoltam.
-Hallo kedveském...-fogja meg valaki a vállam, azzal kirántva a gondolataimból.
Döbbenten nézek fel rá, tágra nyílik a szemem.
Egy magas, barna hajú szürkés kék szemű férfival állok szemben. Mit akarhat tőlem? Hagyjam itt? Fussak? Futnom kellene de a lábam gyökeret eresztett a földhöz.
-Mit akarsz tőlem?-találom meg a hangom, ami bizonytalanul cseng a friss levegőben.
-Látom valami nagyon meggyőtört, és gondolom felejteni akarsz. Akarod hogy segítsek felejteni?-kérdezi féloldalas mosollyal. Ő is így mosolygott villan be egy kép róla. Nem! El kell őt felejtenem. 
-Igen..-mondom suttogva..
Fuss előle, mondja az agyamban egy kis hang. Rossz ember.
De nem megyek, szüksém van a felejtésre, arra hogy végre ne ők járjanak az eszemben.
Alig hogy kimondtam, bevezetett egy sikátorba, az öltöny zsebéből elő vett egy kis légmentes zacskót, benne egy kis zölddel.
Tudtam miez, egyből rájőttem.
Az alkohol ide már nem elég, döntöttem el és vettem ki a kezéből a cuccot.
Rá néztem, ő pedig diadal ittasan mosolygott rám.
-Christian vagyok.-mutatkozott be.
A megmentőm ebben a pillanatban, de később is vajon ő lesz? 
Bella fuss...mondja még mindig a kis hang..



3 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett :)

    VálaszTörlés
  2. Omg gyorsan kövit................. istenem annyira rossz sajnálom a lányt én is bőgök :(

    VálaszTörlés
  3. gyorsan kövit :) végig sírtam az egész részt :'(

    VálaszTörlés