30.Fejezet.- Az angyali hangú ördög

Sziasztok! Itt az új fejezet,remélem tetszeni fog! Továbbra is számítok rátok és remélem meg lesz az 5 komment,de több is akár ... ;)

• *Aria szemszöge*
  Tudom milyen ha egy szerelem nem tud beteljesülni. Hiába szeretitek egymást,hiába
  akartok együtt lenni,de nem lehet. Sok millió ok miatt lehetséges ez. Például a szülök. Ha a szüleidnek nem tetszik az a személy,akivel te tervezed az életed,vagy csak randizgatsz vele.
  Vagy a távolság. Vagy a kor. Vagy ami a legrosszabb egy harmadik,személy. Iant nem
  szeretem úgy mint Zaynt. Ez látszik is a viselkedésemen. De viszont Zayn érez Perrie iránt is valamit.
  És ez zavar,bosszant,rossz érzés. Kétségbe esik az ember ha a szerelmének más is tetszik. Ha sétálgattok az utcán,kéz a kézben,és meg néz másokat,miközben te pont mellette állsz. Egy
  nő,ezt észre veszi,érzi ha valami nincs rendben. Ezért szakítottam vele. És most megint hol
  tartunk?
  Egy WC fülkében ahol csókolózunk.
  Bujkálunk a párjaink elől. Máskor ez romantikus lenne,ha csak mi ketten léteznénk egymás
  számára,de így nagyon nem az. Ian is most vallotta be hogy kedvel. Úgy érzem hogy viharos
  felhők kezdenek a fejem fölé gyűlni,amik előbb utóbb nagy vihart fognak okozni. Leírhatatlan érzés volt újra érezni,ajka méz édes izét. Ahogy nyelvünk vad kényeztetésbe kezdenek. Abban a pillanatban jöttem rá hogy nélküle én nem létezek. Az életem mit sem érne nélküle. Neki köszönthetem azt ahol most tartok. Hugo,amióta Bella börtönben van rajtam éli ki a divat iránt érzett szerelmét. Eleanorral is sikerült össze barátkoznom. Sőt,az
  egyik bemutatón személyesen is megismerhettem
  Demi Lovatot.
  Nagyszerű ember,és tényleg mindenkit meghallgat. Azt hiszem hogy őt is a barátaim közé sorolhatom már. Szóval a csók. Zayn ebben a csókban mindent a tudtomra adott. Szeret,véd,az övé vagyok,és leszek amíg élek. Hiába van Perrie,és Ian. Ebben a pillanatban most ők sem érdekeltek. Önző voltam. Egyszer az életben hadd legyen valami,ebben az esetben valaki csak az enyém. A hátam hozzáért a hideg falnak,és Zayn keze feljebb csúsztatta a kék estélyimet. Beletúrtam barna hajába,és közelebb húztam magamhoz. Már az ujjai kezdtek volna akcióba lépni,de épp megzavartak minket.
• -Aria itt vagy?-jött kintről egy hang. Azonnal szétreppentünk. Én lejjebb húztam a szoknyám,Zayn megigazította az öltönyét. Idegesen beletúrt a hajába,szemei ijedséget,félelmet,és csalódást mutatott.
  -Itt vagyok.-kiabáltam ki. Zayn abban a pillanatban megragadta a kezem,és megszorította.
  -Nyugi nem foglak leleplezni.-súgtam neki oda,és megsimogattam borostás arcát. Arc izmai
  ellazultak érintésem hatására.
  -Nem akarsz kijönni a
  fülkéből?-kérdezte Perrie. Megijedtem. Most mit tegyek? Biztos megfogja hallani ha valaki
  mocorog mellettem,ha kimegyek. Zayn bólintott egyet hogy mehetek,nem lesz semmi baj. Így tettem. Kinyitottam a fehér ajtót,ami kissé nyikorgott. Amint kiléptem megláttam Perriet aki
  háttal neki volt dőlve a mosdó kagylónak. Gyanúsan mért végig engem,majd megszólalt.
  -Elvan kenődve a sminket. Sírtál? Bocsi hogy így kérdezősködök,ismertség hiányában,csak érdekel mi van veled.-mondta mosolyogva.
  -Megvagyok köszi csak rosszul lettem. Semmiség. Mostanában egyre többször fordul elő. Biztos mindig össze eszek valamit.-vicceltem el a dolgot. Pedig igazából
  sejtem miért is vannak ezek a rosszullétek.Számolgatok,és számolgatok,és egyre jobban kezd ez egyik gyanúm beigazolódni sajnos.
  -Aria,szereted még Zaynt?-kérdezte hirtelen Perrie. A szemeim kidülledtek. Hirtelen nem tudtam
  mit mondjak.
  -Mit számít ez már? Semmit Perrie. Zayn téged
  választott,nekem pedig itt van Ian.-feleltem neki.
  -Szóval szereted.-mondta ki lassan,és akadozva. Szeme csillogott a könnyektől.
  -Figyelj Aria,én nem akartam közétek állni. Nem tudtam hogy te voltál már neki akkor. Azt hittem
  hogy egyedülálló. Ha tudtam volna,nem kezdtem volna ki vele. Nem akartam tönkre tenni a
  kapcsolatotokat.-kezdett el sírni. Megsajnáltam őt. Oda mentem hozzá,és megöleltem.
  -Semmi baj Perrie! Nem ment köztünk,és kész. Nem a te hibád.-simogattam meg a hátát.
  -De igen az enyém! Hogy bírtad ki hogy közben velem mutatkozik,velem "él" együtt? Én biztos
  nem bírtam volna ki. Tisztellek ezért téged Aria,és szeretném ha a barátomnak nevezhetnélek!-szipogta.
• -Tudod én mindig is csak jót akartam Zaynek. Sosem mondtam neki,ha valami fáj,bánt. Azt a
  másfél évet nem fogom elfelejteni,de ti gyönyörű pár vagytok,téged legalább felvállal,és ennek
  örülj. Ne ezen rágódj. Én túlléptem rajta,kérlek te is.-mondtam neki. Bár hazudtam mert nem léptem túl rajta jobbnak láttam ezt mondani Perrienek.
  -Köszönöm Aria.-mondta majd szorosan megölelt.
  -Gyere menjünk vissza,hátha Zayn is már visszatért.-mondtam neki majd kimentünk a
  helyünkre. Elkezdtem nekik minden hülyeségről beszélni. Elakartam vonni a figyelmüket hogy Zayn
  kitudjon jönni a wc-ből feltűnés nélkül.
  
  *Bella szemszöge*
  Louis látogatása után feldúlt voltam. Kellett volna valakivel beszélgetnem,akinek eltudom mondani minden bajomat,félelmemet. De nem,nem tudom senkinek sem elmondani mert nincs velem senki. Magányos vagyok,és most kezdek rájönni hogy milyen sokat ér egy barát.
  De engem csak a pénz,a siker,és az hajtott hogy kit tudok bevinni az ágyamba. Fáj hogy nem
  láthatom Harryt,és fura érzés reggel arra kelni hogy vele álmodsz,ráadásul olyanakat amiknek
  semmi értelme. Szinte biztosra merem venni hogy nem gondol már rám. És ez akármennyire is fáj,be kell látnom hogy ez így van rendjén. Én nem hozzá való vagyok. Léptek zaja hozott vissza a
  való életbe.
  -Megint látogatója jött.-mondta megint ugyanaz a
  köpcös öregember. Szemöldökömet felhúzva,állok fel az ágyamból,és lépek bele fehér cipőmbe. Már megint ki látogathatott meg?
  Csak nem Harry? Ahogy eszembe jutott a gyomrom görcsbe rándult,és a szívem vad ritmusba kezdett dobogni. Ahogy közeledtünk a helyiség felé,az ajtón lévő ablakon beszűrődött egy kis napfény,amitől kissé homályosan láttam.
  -Fél óra megint!-köpte oda a szavakat a köpcös öreg ember. Kezemmel megfogtam a hideg kilincset,és lenyomtam. Kinyílt előttem az ajtó,és abban a pillanatban megtorpantam. Nem! Ez nem lehet! Mit keres már megint itt? Mit akar tőlem?
  Ezek a gondolatok kavarogtam a fejemben. Világos farmert,és egy fehér inget viselt,ami felül nem
  volt begombolva. Haja kócos volt. Amikor meglátott,mosolyra húzódott a szája,és szemével
  végig mért,jó alaposan.
  -Ott fogsz ácsorogni?-törte meg a kínos csendet kettőnk között.
  -Megy az időnk!-mutatott a kar órájára.
  Nem szóltam semmit,csak beljebb léptem,és becsuktam magam mögött az ajtót.
  -Jó újra látni Bella.-lépett közelebb Louis. Én erre hátráltam egyet.
  Féltem tőle. Nem tudom mit akar tőlem,de jót biztos nem.
  -Félsz tőlem?-kérdezte huncut mosollyal az arcán.
  -Én?-kérdeztem tőle kissé remegő hangon. Persze hogy félek tőled te barom! Múltkor majdnem megfújtottál! Gondoltam magamban. -Ne félj! Nem bántalak! Hacsak nem szolgálsz rá!-simított
  végig az arcomon a bal kezével. Hideg bőre miatt liba bőrös lettem!
  -Mit akarsz tőlem Louis?-kérdeztem tőle.
  -Csak egy valamit szeretnék!-felelte.
  -Mit?-kérdeztem újra.
  -Egy csókot!-felelte.
  Szavai kavarogtam az agyamban. Mit kér tőlem? Mégis minek tőlem? Ott van neki Eleanor! Az őrületbe akar kergetni engem? Azt akarja hogy megbolonduljak? Mert ha így folytatja sikerülni fog neki. -Te bolond vagy Louis.-mondta neki
  -Senki sem fogja megtudni! Ígérem Bella!-mondta majd közelebb lépett hozzám. Hátráltam egyet,de neki ütköztem az ajtónak. -Nem Louis!- förmedtem rá!
  -Neked ott van Eleanor!Hagyj engem békén!- kezdtem felemelni a hangom! -Szakítottam vele!- hajtotta le a fejét.
  Ebben a pillanatban olyan ártatlannak tűnt.
  Elveszettnek,akit becsaptak,hazudtak,titkolóztak neki. Én is így éreztem magam.
  Elárultnak,magányosnak,becsapottnak. Fájt őt így látnom. -Miért?-suttogtam.
  -Nem tudok hozzá érni. Undorodom tőle.-rázta a fejét. Megsajnáltam őt. Eleanor sokáig titkolta
  előle a múltját. De Eleanort is meglehet érteni. Én
  is így tettem volna a helyében.Féltem volna attól hogy mit szólna ehhez
  az a személy aki nekem a mindenséget jelenti. -Louis neked vele kell lenned - mondtam neki. Megfogtam az állát hogy rám nézzen. Szemei csillogtak,úgy ahogy a múltkor
  amikor rám nézett. -Mást szeretek.-mondta a szemembe alig hathatóan. 

  Kibe lehet szerelmes? Ez a kérdés járt a fejemben. -Neked Eleanorral kell lenned!-mondtam neki. Rá kell vennem hogy vissza menjen hozzá.
  -Bella..érts meg kérlek szépen. Nem őt szeretem
  már!-hangja hirtelen felemelkedett. Összerezzentem. Megint rám jött a

  félelem. -Csókolj meg!-kérte Louis,de inkább
  hangzott ez parancsnak mint kérésnek. Nem tehetem. A régi énem habozás
  nélkül bele ment volna. De én már nem. -Nem!-
  mondtam ki határozottan. Louis elmosolyodott majd megfogta a combom. Erősen
  megszorította,és utána bele is csípett.
  Összeszorítottam a szemem. Nem akartam tőle semmit. Louis a kezét feljebb vezette a
  combomon,hol meg-megszorítgatva.

   -Ha kell erőszakkal foglak rávenni.-súgta bele a fülembe. Utána beleharapott a fül cimpámba.
  Kirázott tőle a hideg. Közelebb jött
  hozzám,éreztem ahogy a mellkasa fel-le emelkedik. Parfümjének illata kellemes volt,és

  közben mocskos dolgokat suttogott a fülembe.
  Lebénultam. Nem volt erőm

  mozogni se. És akkor rájöttem. Ő az én ördögöm.
  Az angyali hangú ördögöm. Akit el kell kerülnöm jó messziről,mert nagy baj lesz. Amikor ezeket gondoltam,belenéztem kék szemébe. Hogy mit láttam akkor benne?
  Vágyat,szeretetre vágyást,törődést.
  De én ezeket nem tudom megadni neki. Képtelen vagyok,hísz nem szeretem. Nézésével fogva
  tartott. És akkor,akkor abban a pillanatban megéreztem ajkát,az ajkamon.

29.-fejezet. "Apa"

Meghoztam az új részt. Remélem is megkapom legalább az 5 komit. Persze több is lehet,nem zavarna...:) és az sem ha kicsit hosszabb komikat írnátok,jobban leírnátok a véleményeteket.. :) nem is húzom tovább a szót itt a rész olvassátok :) 

                         
*Harry szemszöge*
Éreztétek már úgy hogy mindenetek megvan?
 Pénz,siker,egy csodálatos feleség,és egy gyönyörű gyerek?
Én igen. Nagyszerű érzés úgy haza jönni egy próba,egy interjú után hogy a feleséged,és a kis lányod tűkön ülve várnak téged,és amikor meglátnak egyből a nyakadba ugranak. Darcy az én haj koronámat örökölte,de az anyja tenger kék szemét viseli.
Amikor mosolyog neki is látszanak a kis gödröcskéi,mint nekem.
Ha akarnám sem tudnám letagadni hogy az én vérem.
               De nem is akarom. A fiúkkal márcsak néha vállalunk el fellépéseket,mert mindannyiunknak sikerült családot alapítanunk. Darcyt mindig én fektetem le,és tőlem követeli az esti mesét.
Ilyenkor Bella az ajtóból figyel minket. Csodás,anya,feleség lett belőle.
-Na jó kicsim,most már ideje lefeküdni!-adtam puszit a homlokára.
-De apu én még nem akarok! Csinálj nekem kakaót!-ugrált az ágyon a kis energia bombám.
-Nem,mert nem fog tudni elaludni!
Majd holnap reggel,amikor felkelsz az fog várni téged.-mondtam
 neki,és betakartam. Bella adott neki jó éjt puszit,én is követtem a példáját.
 Mielött kimentünk volna a szobályából,vissza néztem. Csak úgy csillogtak a szemei.
-Jó éjt,apu,anyu.-köszönt el ő is tőlünk.
-Neked is kicsim!-mondtam neki majd lekapcsoltam a villanyt.
 Bellával gyorsan lezuhanyoztunk,majd mi is lefeküdtünk aludni.
Hiába egy gyerek nevelés teljesen kifáraszt minket.
Amikor kettesben akarunk lenni,akkor átviszem Darcyt anyámékhoz hogy addig nála legyen,ami míg elvagyunk egymással. Szeretem őt
nagyon. Ő változtatott meg. Ő mutatta meg milyen egy igazi kapcsolat.
Másnap Bella kiabálására keltem.  Azonnal kiugrottam az ágyból,és berohantam
Darcy szobájába. Bella fölötte hajolt,és rázta a vállát,szólt hozzá,de ő csak aludt.
Közelebb léptem hozzájuk,és akkor megláttam Darcy lila színű száját,és kisápadt bőrét.
-NEEE!-kiabáltam teljes erőmből!
-Kicsim kelj fel! Apu csinál neked kakaót!-szólongattam. De semmi válasz nem jött!
-Hallod! Kelj fel!-kezdtek kijönni az első könnyeim. Nem,nem
 veszíthetem el a kislányom!
-Kicsim térj magadhoz!-öleltem magamhoz hideg kicsi testét!
Testem rázkódott a sírástól,Bella pedig az egyik sarokban sírt.
-Nem hagyhatsz itt minket!
Szükségünk van rád kicsim!-zokogtam a vállába.
 De nem válaszolt. Zokogtam. Elvesztettem a gyerekemet.
Szorosan öleltem magamhoz aprócska testét.
Csak öleltem,és beszívtam ruhájának baba illatát.
Mindig emlékezni akarok erre az illatra,a szemére,a babaarcára,mosójára,hangjára,ahogy
kimondja hogy "apa". De nem fogja többé.
Újra,és újra előtörtek bennem az emlékek,amikor elöszőr megpillantottam.
Amikor elöszőr a kezemben tartottam. Amikor Bellával haza vittük a kórházból.
Hogy védtük akkor. Nem akartunk sztár babát nevelni belőle. Normális gyermek kort

akartunk számára teremteni. Féltem elöszőr megfürdetni,vagy tisztába rakni.
Mindig Bellára bíztam az ilyesmit eleinte.
Az első lépései,szava.
 Amikor kimondta hogy "apa". Sosem fogom elfelejteni. Szorítottam,és csak szorítottam apró testét,mikőzben találkozott a tekintetem Bella letört,kisírt szemével.
Ablak csapkodásra ébredtem fel.
Azonnal felugrottam az ágyból. Ijedten kaptam az arcomhoz,ahol egy könnycsepp fojt le.
Szóval csak álmodtam. Egy hülye álom volt.
Jobbra fordítottam a fejem,ahol egy szőke
lányt pillantottam meg. Nyugodtan aludt. Remek,gondoltam magamban.
Már megint nem tudtam parancsolni magamnak. Louisnak akkor igaza volt.
Több eszem is lehetne.
Lassan másztam ki mellőle,hogy fel ne keltsem.
 Felöltöztem,és kimentem a nappaliba.
Írtam neki egy cetlit hogy ne haragudjon,de sietnem kellett haza,utána mentem is el.
Utálom ilyenkor magam. Nem találom a helyem,mióta Bellát bezárták.
Csak elvagyok. Látni akarom,de nem merem.
Félek hogy megint csak egymásnak ugranánk,mint a tárgyaláson. Szeretem.
 Vagyis csak azt híszem. Nem tudom pontosan mit érzek iránta.
Még nem találkoztam olyan lánnyal, akinél
csak részben is arra gondoltam volna, hogy valódi
kapcsolatot akarok vele.
 Úgy gondolom, hogy
eddig peches voltam a szerelemben. Másfelől még
senkivel sem találkoztam, aki felrázta volna az
életemet. Meg szeretnék ismerni valakit, aki igazán
inspirál engem és akivel szívesen töltöm el az
időmet. És benne valami mégis megfogott.
Vonz magához,olyan mint egy mágnes,aki vonz magához,és én nem tudok
 ellene tenni. Újra csókolni szeretném,érezni őt.
Csak amilyen egy balfasz vagyok,mindig elszúrom valahogy.
Mint most is.
Ahogy igy viselkedek,hogy másokkal fekszek le,igy csak azt bizonyítom hogy egy éretlen 19 éves  sztárocska vagyok aki kihasználja a hírnevét. Belültem a fekete
Range Roverembe,és beindítottam a motort.
 Ahogy haladtak mellettem az épületek,hirtelen eszembe jutott az álmom. Miért pont Bellával álmodtam? Ráadásul hogy gyerekünk volt? Aki sajnálatos módon meghalt. Szinte éreztem a hideg bőrét
 magamon. Tiszta másom volt,csak lányba. Olyan volt mint a nővérem.
Kész Styles gyerek. Úgy éreztem beszélnem kell valakivel.
Akinek kiönthetem a szívem. Liam mindig mindenkit meghallgat,és remek tanácsokat ad.
 Befordultam a következő sarkon,ami Liam házához vezet.
Hamar odaértem a lakásához,és kerestem is egy szabad helyet ahova leparkolhatok.
Találtam is egy helyet,és pont be akartam oda parkolni amikor megelőztek.
-A rohad életbe!-szitkozódtam. Komolyan mondom,ez ma nem a szerencse napom lesz. Végül
 találtam egy helyet,oda gyorsan leparkoltam mielött megint valaki beelőz.
 Kivettem a kulcsot,kiszálltam,majd bezártam a kocsit.
 Körbe néztem az úton mielött átmentem volna,de nem jött kocsi ezért átmentem az út túl oldalára. Felmentem a lépcsőn és csengettem. Kb két percet kellett várnom,és
 Dani nyitott ajtót nekem.
-Szia Harry!-köszöntött mosollyal az arcán.
-Szia Liamet keresem.-mondtam neki,mikőzben beljebb léptem.
Kabátomat felakasztottam a fogasra majd bementem a nappaliba.
-Liam még nincs itthon,
Andyvel elmentek venni valami kaját,mert foci meccset akarnak nézni.-mondta Dani,miközben elég vicces képet vágott. Mosolyognom kellett rajta.
-Dani nem találom a rózsaszín bögrét.-mondta mögöttem egy női hang.
Megfordultam el Eleanorral találtam szemben magam. Dagadt,és vörösek voltak a szemei.
-Óóó szia Harry.-mondta mosolyogva. De ez nem volt őszinte mosoly.
Láttam rajta hogy valami majd' széttépi belülről.
-Mi a baj El?-léptem hozzá,majd megöleltem. Parfümjének illata bekúszott az orromba.
 Louis szünetet kért!-mondta Eleanor,de a végén elakadt.
Válla rázkódott a sírástól. Tudtam hogy Louis most haragszik rá,de hogy ennyire,ezt nem gondoltam volna.
-El,figyelj rám! Minden rendben lesz,érted?-fogtam meg az állát hogy rám nézzen.
Ő csak bólintott egyet.
-Akkor addig nézzünk egy jó vígjátékot míg várjuk Liaméket!-mondta Dani.
Egy bólintással egyeztünk bele.

*Louis szemszöge*



Bella látógatása után úgy éreztem hogy szakítanom kell Eleanorral.
De nem azt tettem. Csak megmondtam neki hogy szüneteltessük ezt a dolgot köztünk.
Nem akartam megbántani,de nem merek hozzá érni.
Amit Bella mondott,azok bele vésődtek az elmémbe.
Undorodom a tudattol hogy mással is volt rajtam kívül Eleanor.
És ami a legrosszabb nem szerelemből.
 Amikor Bella olyan közel volt hozzám,fura érzés kerített hatalmába.
Néztem az ajkát,és késztetést éreztem hogy megcsókoljam. Vágytam csókja izére.
 Pedig nem ezt kellene éreznem. Nem,mert tudom hogy ez helytelen.
 Ő Eleanor legjobb barátnője,és Harry kiszemeljte.
Szeretem a veszélyeket,a kihívásokat. És a tiltott gyümölcsben a veszély a lényeg. Az, hogy
kiszámíthatatlan legyen, és érezd, hogy
bármelyik pillanatban belepusztulhatsz. Igy vagyok most.
 Megint itt vagyok Bellánál,és várom hogy ide hozzák.
Látni akarom ahogy meglepődik. Belepusztolok ha nem csókolhatom most meg.
Ha kell erőszakkal fogom elérni hogy Bella viszonozza.

28.fejezet. "Tudom hogy engem szeretsz"

Sziasztok! Igen tudom azt mondtam hogy csak akkor hozok új részt ha össze 
jön az 5 komi. De nem birtam ki hogy ne tegyem ki. 
Ma viszonylag jó napom volt,csak az a fránya gyakorlati hét. 
 A részekhez mostantól bárki komizhat,és nem kér ellenőrző kódot sem. 
Szóval mostantól lesz az hogy tényleg 5 komi után fogom hozni. komiba kérlek szépen írjátok meg ha szerintetek új fejléc kéne. 
Nem is húzom tovább a szót itt a kövi rész :D xx

*Zayn szemszöge*

Hogy mi történt azóta mióta szakítottunk Ariával? Újra együtt vagyunk Perrievel. 
Még mindig nem értem hogy miért bocsátott meg nekem,hogy hogy tud így szeretni,egy ilyen embert mint én. Elkezdődött a turnénk, 
úgy hogy alig láthatom őt. Hogy kire gondolok? Természetesen Ariára. 
Az újságokból,tv--ből látom őt,
de az nem ugyan az. Perrieék is sokat utaznak a bandával,szóval ő sincs mellettem. 
Fárasztó a turné,de a rajongóinkért mindent megteszünk. 
Louissal a kapcsolatunk,hogy is fogalmazzak,nem túl rózsás. 
Amióta Ariát a szájára vette,azóta jobb ha kerül engem. 
Természetesen a koncerteken nem látszik rajtunk hogy épp nem vagyunk jóban Eleanorral a kapcsolata mély ponton van,de nem szakítottak. A véleményem szerint Louis túlzásba viszi azt ahogy bánik vele. 
Mostanában sokat iszik,és néha,de tényleg csak néha cigizik is. 
Nem ön maga. Harryvel egyáltalán nem beszélnek egymással. 
Louis Harryt hibáztatja mindenért. 

Pedig Harrynek semmi köze nincs ahhoz 
ami 3 éve ezelőtt történt Belláékkal. 
Remélem Louis újra a régi lesz,mert így csak magát,és magával együtt minket is tönkre tesz.
 Perrievel ma elmegyünk vacsorázni,szerencsére eltudott ma szabadulni a csajoktól. 
Szeretni szeretem őt,de mégsem úgy mint Ariát. És igen,megint nála kötök ki. 
Nem tudom kiverni a fejemből,egyszerűen nem megy. 
Hiába döntöm el hogy elfogom felejteni,helyette inkább még jobban ő rá gondolok. Szeretem még mindig őt.
Gondoltam ezeket a kocsiban miközben arra vártam hogy átváltson
-Remélem jó esténk lesz.-mondta és közben rám szegezte a tekintetét. 
-Én is remélem.-feleltem neki és közben megfogtam a kezét. 
-Aria is ma itt van ebben a városban.-mondta Perrie,de itt már nem nézett rám. Köpni,nyelni nem tudtam. 
-És? Most veled vagyok,te vagy a barátnőm,nem ő! Ne vele foglalkozz hanem velem!-mondtam neki,de nem mertem rá nézni. Nem akartam hogy lássa az arcom. 
-Szeretlek Zayn!-felelte alig halhatóan.
-Én is.-mondtam neki.
Lassan megérkeztünk az étterem elé,és leparkoltam egy szabad helyre. 
-Zayn,Perrie!-köszönt nekünk oda.
-Nem baj ha csatlakozunk hozzátok? Elfelejtettem asztalt foglalni.-hazudtam. 
-Nem baj persze.-felelte Ian Mosolyogva. Perrinek kihúztam a széket,és ő helyett foglalt rajta. 
-Meséljetek,mi van veletek?-kérdezte Perrie tőluk.
-Boldogok vagyunk együtt.-felelte Aria mosolyogva,közben megfogta Ian kezét. Ian értetlenül nézett rá,de megszoritotta a kezét.
-Együtt vagytok?-kérdeztem kissé hangosan. Páran felém kapták a tekintetüket,de nem törődtem velük.
-Igen! Egy pár vagyunk!-mondta Ian mosolyogva. Legszívesebben bevertem volna neki egyet.  
Tudatni akartam volna vele hogy Aria az enyém. 
Vagy is csak volt. Mert én olyan hülye voltam,és nem becsültem meg.
-Örülök nektek,és sok boldogságot.-mondta nekik Perrie. 
Egész este őket néztem ahogy enyelegnek,egymással. 
Rossz volt látni őket együtt,hogy nem velem viselkedik így. Jobb lett volna egyedül látni őt. Igen,azt kívántam most hogy bárcsak ne jött volna össze vele,sőt senkivel sem. 
Inkább akarom látni egyedül,mint mással. 
Ha velem nem lehet boldog mással sem. 
-Zayn! Zayn,hallod figyelsz te rám?-rázta meg a vállam Perrie. 
Ránéztem és semmit nem tudtam kiolvasni a tekintetéből. 
-Mondjad!-mondtam semleges hangon.
-Mennünk kéne lassan,nem?-kérdezte félénken. 
csak bólogatott egyet. 
Itt a lehetőség Zayn. Mondta egy hang a fejemben. 
Most van alkalmam beszélnem vele! Most tudok vele kettesben lenni. 
Kitudja hogy mikor láthatom őt legközelebb.
-Elmegyek én is a mosdóba.-mondtam Perrinek,aki értetlenül nézett rám. 
Ian pedig megtudott volna a tekintetével. Lassan elindultam a férfi mosdó felé,és közben hátra felé néztem. Perriék beszélgettek, úgy hogy gyorsan megváltoztattam az úti célom,és bementem a női mosdóba. 
Megláttam Ariát a tükör előtt állt és sírt. Oda mentem
-Kimegyek a mosdóba!-mondta Aria Iannek,aki,
hozzá,és szorosan magamhoz húztam. Nem szerettem soha így látni,nem szeretem 
ha egy lány sír.Főleg ő. Értetlenül és csodálkozva nézett fel rám.
 A szeméből újra elkezdtek folyni a könnyek.
-Miért jöttél be utánam?-kérdezte suttogva. 
Gondolkozhattam volna a válaszon,de feleslegesnek tartottam. 
-Beszélni akartam veled. Kitudja mikor láthatlak újra,és mikor tarthatlak a karjaimban.-mondtam neki.
-Zayn...köztünk mindennek vége!-távolodott el tőlem. 
Csalódottan hullott le a kezem maham mellé.
-Aria..Tudom hogy elrontottam,hogy nem kellett volna össze jönnöm Perrievel miközben veled voltam együtt,
de én azon az éjszakán mikor szakítottál velem,akkor döntöttem úgy hogy szakítok Perrivel. 
De te szakítottál velem,és nagyon rosszul esett. 
Aztán amikor elmentem egy bár elött és megláttalak vele,azt hittem hogy te...-de nem tudtam befejezni a mondatom mert Aria közbe vágott.
-Hogy én mi? Hogy én mi Zayn? 
Hogy ilyen hamar tovább léptem rajtad? 
Képzeld nem,csak már rohadtul elegem volt abból hogy mindig,én vagyok a második az életedben. 
Ha igazán szerettél volna akkor nem kezdesz ki Perrievel,és talán most még most is együtt lennénk. 
Mond csak Zayn,miért nem vállaltál fel amikor még csak én voltam? Szégyelltél?  
Hmm? Most már elmondhatod, mert már nem múlik rajta semmi. 
Képzeld Iannel minden másabb mint veled. 
Ő rajta legalább látszik hogy szeret!-mondta a képembe az igazat. 
Én tényleg sose mutattam ki hogy szeretem. 
Mindig is a kemény gyereket mutattam meg neki. 
Hiába tudott mindent rólam,hiába volt az a
egy és fél év együtt lét,mindig ilyen voltam vele.
-Én...én csak azért viselkedtem így,hogy ha egyszer szakítottál volna velem,
akkor kevésbé fájt volna. Azért nem mondtam ki soha amit érzek irántad. 
Pedig szerettelek,szeretlek most is. 
Fizikai fájdalmat okoz a hiányod,bele örülök abba ha nem érezhetem 
az illatod a puha bőröd,a csókjaidat.-mondtam szaggatottan a szavakat.
-Már nem számít. Fölösleges volt utánam jönnöd!-nézett a szemembe Aria.
Lépteket hallottunk kintről,ezért gyorsan megragadtam Aria kezét,és behúztam egy szabad fülkébe. 
Kicsi volt, így a mellkasunk összeért. Éreztem ahogy fel-le mozog a mellkasa,ahogy veszi a levegőt.
-Tudom hogy még engem szeretsz!-mondtam neki, miközben megfogtam az állát,hogy a szemembe nézzen. 
-Tévedsz.-vágta rá azonnal. Egyre gyorsabban kapkodta a levegőt. Kezdett meleg lenni a
 wcben.
-Még mindig rosszul hazudsz!-kacsintottam rá. A szája kezdett kiszáradni. 
Láttam ahogy megnyalja a száját. Nem bírtam türtőztetni magam,ezért lecsaptam ajkaira. 
Újra éreztem ajkának mézédes ízét. Nyelvem bejutásért könyörgött amit Aria nehezen,de megadott. 
Nyelvünk dominanciáért küzdött,hol én,hol ő akart felül
kerekedni. Beletúrt a hajamba, miközben én megfogtam a csípőjét és jobban magamhoz húztam. 
Neki nyomtam a falnak,és az ágyékunk összeért. 
-Aria itt vagy?-zavart meg minket egy hang.

zöldre a rendőr lámpa. Perrie pedig itt dobolt mellettem.
Gyönyörű szeme van,és ez az egyik tulajdonsága amit nagyon szeretek benne. 
Végre átváltott és taposhattam a gázt. Közben még mindig fogtam Perrie kezét,a 
másik kezemmel pedig a kormányt.
Szívem őrületes tempóba kezdet 
dobogni,mintha ki akart volna ugrani a helyéről.
Mert akkor mindent elárulna a nézésem. 
Kiszálltam a kocsiból,megkerültem azt,és kinyitottam Perrienek az ajtót. 
Baba rózsaszín mini koktél ruhát viselt,ami kiemelte az alakját
Rajtam csak egy egyszerű fekete öltöny volt. 
Nem akartam annyira kiöltözni. Megfogtuk egymás kezét,és bementünk az étterembe. 
Az étterem tele volt vendégekkel,és kiszúrtam egy párt. 
Hosszú barna haj,kék estélyi,gyönyörű barna szemek. 
De nem volt egyedül. Vele volt. Akivel azon az éjszakán láttam,amikor Perrie kórházba került. 
Csalódott voltam. Tovább lépett rajtam.
 Nem gondolkoztam csak mentem amerre a lábam vitt. 
Perrie értetlenül nézett rám, miközben magam mellett húztam őt. Végül elértünk az úti célomig. 
-Sziasztok! Jó hogy össze futottunk!-mondtam nekik,mosolyogva.
 Aria szép lassan nézett fel ránk. Arcán döbbenetet véltem felfedezni. 
Mellette akartam lenni. Látni őt igy 3 hét elteltével.
Leültem Ariával szemben lévő székre. 

Nagyon Kedvellek. 27.Fejezet

Újra itt vagyooook :D  meghoztam az új részt,ami hosszabb lett mint az eddigiek.  bocsánat hogy ilyen sokára hoztam ,csak volt vizsgám,és a hangulatom sem volt túl rózsás. De remélem ez a rész tetszeni fog nektek,és kapok komikat,és be is lehet követni a blogot *-* xx


                                                                                              


*Bella szemszöge*

Forgott velem a világ. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok.
Idegen helyen ébrettem. Minden nagyon homályos volt még.
A szememet hunyorogva nyitottam ki,és néztem körbe. Sötét volt bent a helyiségben.
Ahogy felnéztem a szembe lévő falon,egy kicsi ablakot véltem felfedezni,amin rácsok voltak.
Kint sötétedett. Világosság szürödött be London utcáiról.
A helyiségben csak egy ágy volt,egy mosdó kagyló,és egy wc. Szóval igaz. Nem csak álmodtam. Három évre
bezártak. Egyedül leszek,kitudja egyáltalán fognak-e látogatni a barátaim. Barátaim?
Vannak nekem egyáltalán? Eleanor valamilyen szinten újra az lett. Aria?
Ő olyan kedves velem,annak ellenére hogy én milyen voltam vele. Ő is vigasztalt engem,pedig nem érdemeltem meg.
Semmilyen szeretet nem érdemlek meg. Harryről ne is beszélve. Biztos vagyok benne hogy megbántottam őt. Elutasító,bunkó voltam vele. De ennek igy kell lennie. Nem szerethet bele egy gyilkosba. Mert igenis,az vagyok. Kár lenne tagadni.
Megöltem Tomot. És lehet hogy megérdemelte,amilyen volt,mégsem kellett volna megölnöm.
És most itt vagyok,összetörve lelkileg,magányos vagyok,és csak egy barátra lenne most szükségem hogy kiöntsem neki a lelkem.
Amilyen voltam az emberekkel,egyikőjüktől sem várhatom el hogy bejöjjenek,hogy
"Hé Bella,jöttünk meglátogatni,beszélgessünk,öntsd ki nekünk,szíved bánatát".
Minek áltatom magam?
Az örökké valóságig ülhetek senki sem fog meglátogatni.
Ezért vissza feküdtem az ágyamra,és betakaróztam azzal a
takaróval,amit ide tettek nekem. Nem volt az a puha tapintású amihez szoktam,de most nagyon fáztam. És ami még nagyon fura volt,nem a ruhámban voltam.
Valaki átöltöztetett. De ki lehetett? Eleanor? Nem hiszem. Harry? Biztos nem,amiket mondtam neki. Talán Aria? Ő is miért tette volna? Hiába töröm a fejem,úgy érzem úgyse fogok rájönni.
Gondolatmenetemből lépések zaja zavart meg.
-Látogatója van!-mondta egy alacsony köpcös ember,akinek már alig volt haja.
Hangja nagyon mély volt.
Lassan felültem,ésbelebújtam egy fehér cipőbe. Gondolom nekem tették ide.
Lassan álltam fel,nem volt semmi,erőm és kedvem.
-Jöjjön már!-szólt rám a köpcös ember. Gyorsabbra vettem a lépteim,ezért hamar odaértem hozzá. Ő betette a kulcsot a zárba,és kinyitotta a kaput. Kiléptem rajta,és megálltam előtte.
Jöjjön utánam.-mondta a férfi.
Bólintottam egyet. Nem volt kedvem beszélgetni vele. Így is kíváncsi voltam hogy egyáltalán ki látogatott meg. Az őr hirtelen megállt előttem,és felém fordult.
-Fél órát kapnak!-mondta, majd hátat fordítva nekem hagyott ott. Félve helyeztem a kezem a kilincsre,és lenyomtam. Amint kitárult előttem az ajtó,meglepődtem.
Pont rá nem gondoltam. Hiszen semmi közünk egymáshoz,és még egy szót se váltottunk azóta mióta láttam őt.
-Nem jössz beljebb? Talán félsz tőlem?-kérdezte cinikus mosollyal az arcán.
Beljebb léptem,és leültem az asztalhoz.
-Meglepődtél most mi hogy engem látsz?-ült le velem szembe Louis.
-Igen.-mondtam neki. Próbáltam megtalálni a hangom.
-Miért jöttél?-kérdeztem tőle hirtelen. Tényleg kíváncsi voltam hogy miért jött ide.
-Miért jöttem?-kérdezett vissza,miközben rácsapott az asztalra.
Megijedtem,de nem akartam előtte mutatni hogy félek most tőle.
-Nem tudod miért jöttem? Tönkre tetted az életünket!-kiabált rám.
-Én tettem tönkre? Mégis mivel?-kérdeztem meg tőle,hiszen most tényleg nem értettem ezt az egészet.
-Mivel? Hogy megjelentél Eleanor életében! Hogy Harryt is az ujjad köré csavartad!
Undorító vagy tudod? Miattad vesztem össze Harryékkel,és Eleanorral is.
Mert neked ki kellett nyitnod a szád a bíróságon,és nem tudom hogyan sikerült erre rávenned Eleanort hogy ezeket mondja,de ráfogok jönni!-mondta a szemembe,miközben áthajolt az asztalon,
hogy közelebb legyen hozzám.
-Szerinted ezt mind kitaláltam? Képzeld nem! Eleanor vitt bele ebbe az egészbe,
nem olyan ártatlan ő sem ám!-mondtam neki hátra dőlve a székemen.
-Sőt régen őt is a pénz hajtotta,a hatalom ha mondhatom így.-mosolyogtam rá önelégülten.
-Fogd be! Hallod,fogd be!-üvöltött rám!
-Mert? Mi lesz?-álltam fel,hogy elé álljak. Kiakartam hozni a sodrából.
-Más férfiakat elégített ki előtted!-súgtam bele a fülébe.
Erre ő megfogta a torkom,és a falnak lökött.
-Már tudom Eleanor miért szeret téged!-mondtam neki akadozva,mire ő jobban szorította a torkom.
-Nem tudsz te semmit a kapcsolatunkról! Undorító kis senki vagy,tudod?-mondta bele a szemembe.
-Mégis a legjobb barátodnak elvettem az eszét,nem?-idegesítettem fel jobban.
Azt akartam hogy fojtson meg. Nem akartam már élni,nem akartam másoknak már
gondot okozni. Régebben élveztem ezt,de most már nem.
-Elfog felejteni téged! Tudod három év az nagyon sok idő.-mosolygott rám Louis.
-Majd meglátjuk. Olyan személy leszek az életetekben akire mindig emlékezni fogtok.
Bármi fog történni is.-mondtam neki. Kezdett elmenni az a maradék erőm is.
-Megölnélek most,ugye tudod?-nézett bele mélyen a szemembe,majd a kiszáradt számra nézett.
Kicsit hosszabb ideig elidőzött ott.
Néztük egymás szemétaz ő szeme csak úgy csillogott,de nem tudtamvolna megmondani hogy mitől,
majd egy ajtó csapódást hallottunk,és azonnal szét reppentünk.
-Lejárt az idő!-mondta a köpcös öregember.
-Már megyek is!-mondtam,és elindultam ki,az ajtón.
Rá se néztem Louisra. Nem azért mert érzek valamit iránta,csak jobb tőle távol maradnom.
Bementem a kis "luxus osztályomba" és bedőltem az ágyba,és elkezdtem sírni. Jobb lett volna meghalnom,vagy inkább meg sem születnem. Mindenhol csak bajt,veszekedést hagyok magam mögött.
Jobb lenne a világ nélkülem.

*3 héttel később*

*Aria szemszöge*

Furcsa egyedül lefeküdnöm,és kelnem. Még mindig érzem Zayn
 illatát a párnáján. Az éjjeli szekrényen is ott van a közös képünk,amit még Bradfordban csináltunk.
Minden más volt akkor. Csak mi ketten léteztünk,a mi kis világunkban.
Nyugodt volt akkor minden körülöttem. Most meg?
Eltaszítottam magamtól Zaynt,aki időközben újra együtt van Perrievel.
Elkezdődött a fiúk turnéja,úgy hogy nem kell attól félnem hogy össze futok vele.
De viszont belül van az a mardosó érzés a hasamban.
Hogy távol van tőlem,és hogy hiányzik,mindene hiányzik,még a hülyeségeivel együtt is.
 Ő lesz mindig is az én mesebeli hercegem,aki megmutatta milyen is az igaz szerelem.
 Akkor este lehet hogy csak a pia beszélt belőlem. De hát akik részegek azok többnyire igazat mondanak,nem? Ezt szokták mondani. Ian. Hát igen,vele azóta is tartom a kapcsolatot.
Ez idő alatt mindent megtudott rólam,és én is róla. Aranyos,kedves,vicces és megértő srác.
Minden nő álma az ilyen férfi.
 Ma este Notthingamban vagyunk a modellekkel,egy dívat bemutatón.
Iannel pedig utána elmegyünk vacsorázni.
Épp kiléptem az öltözőmből,mikor egy szál vörös rózsa állított meg!
-Egy gyönyörű rózsa,egy gyönyörű nőnek!-mondta nekem Ian.
Nagyon meglepődtem hogy itt várt már rám.
-Köszönöm.-pirultam el.
-Indulhatunk?-kérdezte.
-Persze!-mondtam neki majd belé karoltam.
 Az uton nem szóltunk egymáshoz. Látszott rajta hogy ideges.
Én inkább az ablakon néztem ahogy a város fényei megvilágították az utcákat.
 Ültem már vele kocsiban,de most valahogy mégis zavarban voltam.
És minél jobban probáltam rájönni
hogy miért,nem jöttem rá.
-Megérkeztünk!-mondta Ian és megfogta a kezem.
Ránéztem,ő pedig biztatás képp megszorította a kezem. Kiszállt a kocsiból megkerülte azt,és kinyitotta nekem az ajtót,majd kisegített.
-Micsoda úriember!-mondtam nevetve.
-Ez hozzá tartozik a mai estéhez.-mondta sejtelmesen,és féloldalas mosolyra húzta a száját.
A szívem hevesen kezdett dobogni,és éreztem ahogy a pír elborítja az
 arcom. Magam is meglepődtem ezen, hiszen ezeket csak Zayn bírta kihozni belőlem.
A kék estélyim csak úgy omlott le a földre,és miután Ian becsukta az ajtót,
bezárta a kocsit összekulcsoltuk a kezeinket.
Amióta ismerjük egymást,azóta így megyünk.
Emlékszem az első alkalomra,és másnap
 Ian felhívott hogy nézzem meg a mai újságok címlapjait,
amin mi voltunk kéz a kézben,és ez volt oda írva" Talán megvan az új álompár?" olvastam fel hangosan.
Nem érdekelt mit írnak rólam,mert mi tudtuk az igazat,és ennyi több nem
 is kellett. Bementünk az étterembe,és leültünk az asztalunkhoz,amit Ian foglaltatott.
Oda jött hozzánk egy fiatal pincér.
-Mit óhajtanak?-kérdezte mosolyogva.
-Én csak francia salátát szeretnék.-feleltem,és rámosolyogtam a pincérre.
Látszott rajta hogy még csak most kezdte ezt a szakmát.
-Én is azt szeretnék!-mondta Ian.
-És milyen italt szeretnének hozzá?-kérdezte.
-Fehér bor jó lesz?-fordult hozzám Ian.
-Persze!-feleltem neki mosolyogva.
Miután a pincér felvette a rendeléseinket távozott. Ian
 ivott egy kicsit a pohár vízből ami az asztalon volt. Látszott rajta hogy ideges.
De nem értettem hogy miért! Láttam rajta hogy mondani akar valamit.
-Mond már! Látom rajtad hogy mondani akarsz valamit!-törtem meg a kínos csendet.
-Aria!-kezdett bele,miközben megfogta a kezem az asztalon.
-Nagyon kedvellek téged!-mondta ki végül,és kifújta a levegőt.
Ledöbbentem. Erre nem számítottam.
Végül is én is kedvelem,és ez még nem jelent semmit igaz?
-Sziasztok! Jó hogy össze futottunk!-mondta egy hang
 A hang felé fordultam de bár ne tettem volna.
A szívem hevesen kezdett dobogni,a tenyerem izzadni kezdett,és a gyomromban újra mintha
pillangók repdestek volna. Nem számítottam rá hogy össze futhatok vele itt,és
ráadásul nem is egyedül volt.
-Zayn,Perrie!-köszöntem nekik.
-Mi is örülünk!-mosolyogtam rájuk.

novellla!

                                                                        

Ez az első novellám,és véleményeket kérek :)) Ha tetszik komizzatok,a történetet meg lehet hogy befejezem, ugyanis nem kapok komikat,és ez nekem nagyon rosszul esik. nem tetszik amit írok?? :(  :) xoxo

                                                                                  
                       




One Direction. Másoknak csak egy egyszerű szó.
Nekem viszont az életemet jelenti. Egy valóra vált
álmot. 2010. Ezt az évet sosem fogom elfelejteni.
Megismertem négy csodálatos embert,akiket szinte
a testvéremként szeretek már. Louis,Niall,Liam,és
Harry és én. Egyenként jelentkeztünk az X-Faktor
7-ig szériájába,de összeraktak minket. Sírtam
örömömben. De sajnos csak harmadikok lettünk.
De nem búsultunk,ugyanis kaptunk egy lemez szerződést. Lassan
leforgattuk az első videó klippünket a What Makes
You Beautifult. Sorra léptünk fel,jobbnál jobb
dijátadokon. Fel sem fogtuk hogy mi zajlik
körülöttünk. Több millió lány síkitja a neveinket
amikor kilépünk a színpadra. Felfoghatatlan hogy
milyen érzéseket tudunk kihozni a mi lányainkból.
Igen,igy hívjuk a directionereket. Csodálatosak a
rajongóink. Nekik köszönhetünk mindent,azt hogy
díjakat nyerünk. 2 évre rá,felléptünk az MSG-n.
Tudtuk hogy elöttünk,milyen 

híres emberek léptek fel elöttünk ezen a
színpadon. Olyan mintha egy álomban élnénk
mindannyian. Idökőzben összejöttem egy csodás
lánnyal. A neve Perrie Edwards. Ő is egy bandában
énekel,csak azzal a különbséggel,hogy egy lány
csapatban. Ők is ugyanúgy kezdték mint mi,de ők
meg is nyerték az X-Faktort. Nagyon szeretem őt,ő
újra fényt hozott az életemben. Nem gondoltam
volna hogy leszek még szerelmes az életben,de
mégis megtőrtént. Most itt állok a szeretett nővel
az oldalamon,Jessica sírjánál. Ő volt az a

ány,akit az első szerelmemnek mondhatok. Ő
mutatta meg hogy milyen szeretni. De én ott
hagytam őt Bradfordban,hogy kövesem az álmom.
Akkor még nem tudtam hogy milyen
következménye lesz. De menjünk a történetem
elejére.
*2010*
Megint suliba kell mennem. Nem híszem el!
Utálom az iskolát,a tanárokat. Mindig kötekednek
velem. De majd meglátják hogy többre fogom
vinni mint ők! De egy dolog miatt mégis jó járni
suliba. Nem is dolog,hanem inkább személy. A föld
legszebb lánya. Jessica. Ő a barátnőm. Tegnap

Az utam a suliig teljesen nyugott volt. Mindent jól
alaposan megnéztem az utcánkban,a
fákat,bokrokat,mindent,hogy jól az emlékezetembe
féssem ezt a kis várost. Amint beértem a suliba
Greg köszöntött.
-Hello haver,mizu?-bokszolt bele a vállamba.
-Te barom! Ezt miért kaptam?-kérdeztem tőle.
-Csak! Olyan volt a kedvem,amugy ma beszélsz
Jessicával?-kérdezte
-Igen,de félek a reakciójától.-vallottam be.
-Héé,haver biztos megfogja érteni!-biztatott. Én
ebben nem voltam teljesen biztos! Egész nap
normálisan telt. Nem láttam a suliban Jessicát,ezért

elmentem hozzájuk. Becsöngettem hozzájuk. Az
anyukája nyitott ajtót. -Jó napot Mrs Smith-
köszöntem neki.
-Neked is Zayn! Jessica a szobájában van!-invitált
be a lakásba. -Köszönöm.-mondtam neki majd
felsiettem a szerelmemhez.Kopogtam neki,de nem
szólt hogy jöjjek be,ezért benyitottam. -Zayn? Te
hogy hogy itt?-kérdezte miközben felült az
ágyon,és kivette a fülébül a füllhallgatót. -Nem
voltál ma suliban!-mondtam neki majd
megcsókoltam.
-Rosszul éreztem magam.

-mondta.-De tényleg,miért jöttél?-kérdezte
mosollyal az arcán.
-Beszélnünk kell! Nem megyek főiskolára.-
mondtam neki lehajtott fejjel. Egy idejig nem
mondott semmit,ezért felnéztem rá. Ő is engem
nézett. Azt hittem hogy kiabálni fog velem,de nem
igy tette.
-Miért?-kérdezte halkan.
-Jelentkeztem az X-Faktorba! Holnap lesz
Londonban az első meghallgatás.-mondtam neki
mikőzben megfogtam a kezét.
-De azt terveztük hogy együtt megyünk fősulira!-
mondta könnyekkel teli szemmel.
-Tudom,de nekem ez a nagy álmom

és elfogok menni Jessica! Nem igy akartam
elmondani,de igy alakult. Attól még tarthatjuk a
kapcsolatot.-tettem hozzá.
-Távkapcsolat? Komolyan Zayn? Akkor inkább
szakítsunk!-mondta már kiabálva.
-Ezt akarod?-kérdeztem tőle,már énis kiabálva.
-Igen! És most húzd el innen a csíkot Malik!-
mutatott az ajtóra. Felálltam az ágyáról,és az
ajtóhoz sétáltam. Vissza néztem rá. Ő kifelé nézett
az ablakon.
-Szeretlek Jessica!-mondtam neki majd kiléptem
az ajtón. Lefelé menet a lépcsőn belebotlottam az
anyukájába, aki csak nézett rám. Nem kérdezett semmit,csak

átölelt. -Remélem boldog leszel Zayn.-mondta
nekem. Bólintottam egyett és elmentem haza.
Egész éjszaka nem tudtam aludni. Izgultam,de
viszont aggódtam Jessica miatt. Másnap reggel
karikás szemekkel ébredtem,ráadásul el is
aludtam. De időben Londonba értem. Tovább
jutottam. Szinte minden percemet Londonban
töltöttem,alig voltam otthon. Közben beraktak egy
bandába,ami remek ötlet volt. Ment a szekerünk
rendesen. Rá két évre kaptam egy telefon hívást.
Jessica anyjától. Meglepődtem híszen,nagyon régóta nem
hallottam róla,róluk. Vonakodva de felvettem a
telefont.
-Igen?-szóltam bele.
-Szia Zayn,Rebecca vagyok!-köszönt bele egy
letőrt hang.
-Minek köszönhetem a hívását?-kérdeztem tőle.
-Jessica...hogy is mondjam! Őngyilkos lett. Amióta
elmentél,teljesen megváltozott! Drogokhoz
nyúlt,ivott! És sajnos tegnap éjjel végzett az
életével.-mondta sírva. Megállt a szívem. Nem
kaptam levegőt. Nem akartam elhinni amit az
imént hallottam.
-Mikor lesz a temetés?-szóltam bele pár perc gondolkodás után.
-Holnap után. Addigra mindent elintézünk a
temetésre.-válaszolt. -Ott leszek!-mondtam neki.
-Rendben Zayn! Akkor délelött 11-re a bradfordi
temetőben találkozunk.-mondta majd bontotta a
vonalat. -Ki volt?-kérdezte Liam. De nem
válaszoltam.
-Zayn? Mi tőrtént?-kérdezte most Harry.
-A volt barátnőm meghalt,holnap után lesz a
temetése. Elmegyek!-mondtam halkan. -Perriet is
viszed?-kérdezte Louis.
-Igen! Ha persze ráér,és nem fogja rossz néven
venni.-tettem hozzá,mert nem voltam biztos benne hogy mit fog reagálni.
Még aznap felhívtam őt,és szerencsére eljön
velem. Nem akadt ki. Ezt is szerettem benne.
Hamar teltek a napok,és a kocsiban ültünk a
temető előtt.
-Bekéne mennünk!-mondta Perrie és megfogta a
kezem. Bólintottam egyet,és kiszáltunk. Lassan
odaértünk a tömeghez akik Jessicát elkisérték az
utolsó útjára. A temetés nagyon lassan telt. Sokan
sírtak körülöttem.
Én se bírtam ki könnyek nélkül.
*Jelen*
Perrivel itt maradtunk a temetés után. Elakartam
rendesen búcsúzni tőle. Nem ezt a sorst érdemelte.
-Jessica..nem is tudom mit mondjak! Sajnálom
hogy cserben hagytalak! Hetekig emésztettem
magam,amiatt amit tettem veled. Szerettelek,most
is szeretlek! Sosem foglak elfelejteni!-mondtam
sírva,és leroggytam a sír elé. Sírtam! Perrie
letérdelt mellém,és ölelt. Nem szólt semmit.
Lassan felálltunk,és egy rózsát tettem a sírra.
-Nyugodj békén,Jessica!-mondtam,majd kézen
fogtam Perriet és elhagytuk a temetőt.