30.Fejezet.- Az angyali hangú ördög

Sziasztok! Itt az új fejezet,remélem tetszeni fog! Továbbra is számítok rátok és remélem meg lesz az 5 komment,de több is akár ... ;)

• *Aria szemszöge*
  Tudom milyen ha egy szerelem nem tud beteljesülni. Hiába szeretitek egymást,hiába
  akartok együtt lenni,de nem lehet. Sok millió ok miatt lehetséges ez. Például a szülök. Ha a szüleidnek nem tetszik az a személy,akivel te tervezed az életed,vagy csak randizgatsz vele.
  Vagy a távolság. Vagy a kor. Vagy ami a legrosszabb egy harmadik,személy. Iant nem
  szeretem úgy mint Zaynt. Ez látszik is a viselkedésemen. De viszont Zayn érez Perrie iránt is valamit.
  És ez zavar,bosszant,rossz érzés. Kétségbe esik az ember ha a szerelmének más is tetszik. Ha sétálgattok az utcán,kéz a kézben,és meg néz másokat,miközben te pont mellette állsz. Egy
  nő,ezt észre veszi,érzi ha valami nincs rendben. Ezért szakítottam vele. És most megint hol
  tartunk?
  Egy WC fülkében ahol csókolózunk.
  Bujkálunk a párjaink elől. Máskor ez romantikus lenne,ha csak mi ketten léteznénk egymás
  számára,de így nagyon nem az. Ian is most vallotta be hogy kedvel. Úgy érzem hogy viharos
  felhők kezdenek a fejem fölé gyűlni,amik előbb utóbb nagy vihart fognak okozni. Leírhatatlan érzés volt újra érezni,ajka méz édes izét. Ahogy nyelvünk vad kényeztetésbe kezdenek. Abban a pillanatban jöttem rá hogy nélküle én nem létezek. Az életem mit sem érne nélküle. Neki köszönthetem azt ahol most tartok. Hugo,amióta Bella börtönben van rajtam éli ki a divat iránt érzett szerelmét. Eleanorral is sikerült össze barátkoznom. Sőt,az
  egyik bemutatón személyesen is megismerhettem
  Demi Lovatot.
  Nagyszerű ember,és tényleg mindenkit meghallgat. Azt hiszem hogy őt is a barátaim közé sorolhatom már. Szóval a csók. Zayn ebben a csókban mindent a tudtomra adott. Szeret,véd,az övé vagyok,és leszek amíg élek. Hiába van Perrie,és Ian. Ebben a pillanatban most ők sem érdekeltek. Önző voltam. Egyszer az életben hadd legyen valami,ebben az esetben valaki csak az enyém. A hátam hozzáért a hideg falnak,és Zayn keze feljebb csúsztatta a kék estélyimet. Beletúrtam barna hajába,és közelebb húztam magamhoz. Már az ujjai kezdtek volna akcióba lépni,de épp megzavartak minket.
• -Aria itt vagy?-jött kintről egy hang. Azonnal szétreppentünk. Én lejjebb húztam a szoknyám,Zayn megigazította az öltönyét. Idegesen beletúrt a hajába,szemei ijedséget,félelmet,és csalódást mutatott.
  -Itt vagyok.-kiabáltam ki. Zayn abban a pillanatban megragadta a kezem,és megszorította.
  -Nyugi nem foglak leleplezni.-súgtam neki oda,és megsimogattam borostás arcát. Arc izmai
  ellazultak érintésem hatására.
  -Nem akarsz kijönni a
  fülkéből?-kérdezte Perrie. Megijedtem. Most mit tegyek? Biztos megfogja hallani ha valaki
  mocorog mellettem,ha kimegyek. Zayn bólintott egyet hogy mehetek,nem lesz semmi baj. Így tettem. Kinyitottam a fehér ajtót,ami kissé nyikorgott. Amint kiléptem megláttam Perriet aki
  háttal neki volt dőlve a mosdó kagylónak. Gyanúsan mért végig engem,majd megszólalt.
  -Elvan kenődve a sminket. Sírtál? Bocsi hogy így kérdezősködök,ismertség hiányában,csak érdekel mi van veled.-mondta mosolyogva.
  -Megvagyok köszi csak rosszul lettem. Semmiség. Mostanában egyre többször fordul elő. Biztos mindig össze eszek valamit.-vicceltem el a dolgot. Pedig igazából
  sejtem miért is vannak ezek a rosszullétek.Számolgatok,és számolgatok,és egyre jobban kezd ez egyik gyanúm beigazolódni sajnos.
  -Aria,szereted még Zaynt?-kérdezte hirtelen Perrie. A szemeim kidülledtek. Hirtelen nem tudtam
  mit mondjak.
  -Mit számít ez már? Semmit Perrie. Zayn téged
  választott,nekem pedig itt van Ian.-feleltem neki.
  -Szóval szereted.-mondta ki lassan,és akadozva. Szeme csillogott a könnyektől.
  -Figyelj Aria,én nem akartam közétek állni. Nem tudtam hogy te voltál már neki akkor. Azt hittem
  hogy egyedülálló. Ha tudtam volna,nem kezdtem volna ki vele. Nem akartam tönkre tenni a
  kapcsolatotokat.-kezdett el sírni. Megsajnáltam őt. Oda mentem hozzá,és megöleltem.
  -Semmi baj Perrie! Nem ment köztünk,és kész. Nem a te hibád.-simogattam meg a hátát.
  -De igen az enyém! Hogy bírtad ki hogy közben velem mutatkozik,velem "él" együtt? Én biztos
  nem bírtam volna ki. Tisztellek ezért téged Aria,és szeretném ha a barátomnak nevezhetnélek!-szipogta.
• -Tudod én mindig is csak jót akartam Zaynek. Sosem mondtam neki,ha valami fáj,bánt. Azt a
  másfél évet nem fogom elfelejteni,de ti gyönyörű pár vagytok,téged legalább felvállal,és ennek
  örülj. Ne ezen rágódj. Én túlléptem rajta,kérlek te is.-mondtam neki. Bár hazudtam mert nem léptem túl rajta jobbnak láttam ezt mondani Perrienek.
  -Köszönöm Aria.-mondta majd szorosan megölelt.
  -Gyere menjünk vissza,hátha Zayn is már visszatért.-mondtam neki majd kimentünk a
  helyünkre. Elkezdtem nekik minden hülyeségről beszélni. Elakartam vonni a figyelmüket hogy Zayn
  kitudjon jönni a wc-ből feltűnés nélkül.
  
  *Bella szemszöge*
  Louis látogatása után feldúlt voltam. Kellett volna valakivel beszélgetnem,akinek eltudom mondani minden bajomat,félelmemet. De nem,nem tudom senkinek sem elmondani mert nincs velem senki. Magányos vagyok,és most kezdek rájönni hogy milyen sokat ér egy barát.
  De engem csak a pénz,a siker,és az hajtott hogy kit tudok bevinni az ágyamba. Fáj hogy nem
  láthatom Harryt,és fura érzés reggel arra kelni hogy vele álmodsz,ráadásul olyanakat amiknek
  semmi értelme. Szinte biztosra merem venni hogy nem gondol már rám. És ez akármennyire is fáj,be kell látnom hogy ez így van rendjén. Én nem hozzá való vagyok. Léptek zaja hozott vissza a
  való életbe.
  -Megint látogatója jött.-mondta megint ugyanaz a
  köpcös öregember. Szemöldökömet felhúzva,állok fel az ágyamból,és lépek bele fehér cipőmbe. Már megint ki látogathatott meg?
  Csak nem Harry? Ahogy eszembe jutott a gyomrom görcsbe rándult,és a szívem vad ritmusba kezdett dobogni. Ahogy közeledtünk a helyiség felé,az ajtón lévő ablakon beszűrődött egy kis napfény,amitől kissé homályosan láttam.
  -Fél óra megint!-köpte oda a szavakat a köpcös öreg ember. Kezemmel megfogtam a hideg kilincset,és lenyomtam. Kinyílt előttem az ajtó,és abban a pillanatban megtorpantam. Nem! Ez nem lehet! Mit keres már megint itt? Mit akar tőlem?
  Ezek a gondolatok kavarogtam a fejemben. Világos farmert,és egy fehér inget viselt,ami felül nem
  volt begombolva. Haja kócos volt. Amikor meglátott,mosolyra húzódott a szája,és szemével
  végig mért,jó alaposan.
  -Ott fogsz ácsorogni?-törte meg a kínos csendet kettőnk között.
  -Megy az időnk!-mutatott a kar órájára.
  Nem szóltam semmit,csak beljebb léptem,és becsuktam magam mögött az ajtót.
  -Jó újra látni Bella.-lépett közelebb Louis. Én erre hátráltam egyet.
  Féltem tőle. Nem tudom mit akar tőlem,de jót biztos nem.
  -Félsz tőlem?-kérdezte huncut mosollyal az arcán.
  -Én?-kérdeztem tőle kissé remegő hangon. Persze hogy félek tőled te barom! Múltkor majdnem megfújtottál! Gondoltam magamban. -Ne félj! Nem bántalak! Hacsak nem szolgálsz rá!-simított
  végig az arcomon a bal kezével. Hideg bőre miatt liba bőrös lettem!
  -Mit akarsz tőlem Louis?-kérdeztem tőle.
  -Csak egy valamit szeretnék!-felelte.
  -Mit?-kérdeztem újra.
  -Egy csókot!-felelte.
  Szavai kavarogtam az agyamban. Mit kér tőlem? Mégis minek tőlem? Ott van neki Eleanor! Az őrületbe akar kergetni engem? Azt akarja hogy megbolonduljak? Mert ha így folytatja sikerülni fog neki. -Te bolond vagy Louis.-mondta neki
  -Senki sem fogja megtudni! Ígérem Bella!-mondta majd közelebb lépett hozzám. Hátráltam egyet,de neki ütköztem az ajtónak. -Nem Louis!- förmedtem rá!
  -Neked ott van Eleanor!Hagyj engem békén!- kezdtem felemelni a hangom! -Szakítottam vele!- hajtotta le a fejét.
  Ebben a pillanatban olyan ártatlannak tűnt.
  Elveszettnek,akit becsaptak,hazudtak,titkolóztak neki. Én is így éreztem magam.
  Elárultnak,magányosnak,becsapottnak. Fájt őt így látnom. -Miért?-suttogtam.
  -Nem tudok hozzá érni. Undorodom tőle.-rázta a fejét. Megsajnáltam őt. Eleanor sokáig titkolta
  előle a múltját. De Eleanort is meglehet érteni. Én
  is így tettem volna a helyében.Féltem volna attól hogy mit szólna ehhez
  az a személy aki nekem a mindenséget jelenti. -Louis neked vele kell lenned - mondtam neki. Megfogtam az állát hogy rám nézzen. Szemei csillogtak,úgy ahogy a múltkor
  amikor rám nézett. -Mást szeretek.-mondta a szemembe alig hathatóan. 

  Kibe lehet szerelmes? Ez a kérdés járt a fejemben. -Neked Eleanorral kell lenned!-mondtam neki. Rá kell vennem hogy vissza menjen hozzá.
  -Bella..érts meg kérlek szépen. Nem őt szeretem
  már!-hangja hirtelen felemelkedett. Összerezzentem. Megint rám jött a

  félelem. -Csókolj meg!-kérte Louis,de inkább
  hangzott ez parancsnak mint kérésnek. Nem tehetem. A régi énem habozás
  nélkül bele ment volna. De én már nem. -Nem!-
  mondtam ki határozottan. Louis elmosolyodott majd megfogta a combom. Erősen
  megszorította,és utána bele is csípett.
  Összeszorítottam a szemem. Nem akartam tőle semmit. Louis a kezét feljebb vezette a
  combomon,hol meg-megszorítgatva.

   -Ha kell erőszakkal foglak rávenni.-súgta bele a fülembe. Utána beleharapott a fül cimpámba.
  Kirázott tőle a hideg. Közelebb jött
  hozzám,éreztem ahogy a mellkasa fel-le emelkedik. Parfümjének illata kellemes volt,és

  közben mocskos dolgokat suttogott a fülembe.
  Lebénultam. Nem volt erőm

  mozogni se. És akkor rájöttem. Ő az én ördögöm.
  Az angyali hangú ördögöm. Akit el kell kerülnöm jó messziről,mert nagy baj lesz. Amikor ezeket gondoltam,belenéztem kék szemébe. Hogy mit láttam akkor benne?
  Vágyat,szeretetre vágyást,törődést.
  De én ezeket nem tudom megadni neki. Képtelen vagyok,hísz nem szeretem. Nézésével fogva
  tartott. És akkor,akkor abban a pillanatban megéreztem ajkát,az ajkamon.