31.Fejezet-"Én terhes? Kizárt"!

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Már tegnap megírtam,csak itthon adódtak kis problémák ezért nem hoztam. De most itt vagyok és meghoztam nektek. Megkérnélek benneteket hogy kicsit hosszabb,komikat írjatok. Nyugodtan írhattok negatív komikat is hiszen abból tanul az ember. A másik hogy több kommentet is írhatnátok  Átléptük a 11.000 oldalmegtekintést,aminek nagyon,de nagyon örülök. Ez a rész kicsit nagyon hosszú lett szóval előre is bocsi ezért.xd  Jó olvasást.                                                

*Bella szemszöge*

Olyan érzéseket váltott ki belőlem Louis a csókjával,amiket nem szabadott volna. Nyelvünk vad táncba kezdett, miközben neki nyomott jobban az ajtónak,és beletúrt barna hajamba. Kezemet nyaka köré fontam,és jobban magamhoz húztam. A testem átvette az irányítást és egyre többet akartam. Csak mi ketten léteztünk ebben a pillanatban. Hajam kócos volt,és nem is voltam divatosan felöltözve,mégis így kellettem Louisnak. Ezekben a hetekben amiket itt

töltöttem eddig,rájöttem hogy nem a pénz,és nem a hírnév teszi az embert legjobban boldoggá. Amikor kimehetünk az udvarra,és ott ülök a padon,és érzem ahogy a pórusaim megtelnek D-vitaminnal a nap által nagyszerű érzés. Itt nincs nyüzsgés,forgás mint a városban. Itt sincsenek barátaim,nem is akarok senkivel sem össze barátkozni,mert meg vagyok egyedül,ahogy eddig is megvoltam. Viszont hogy Eleanor még nem látogatott meg,sem Aria elszomorít. Harry. Egy név,amitől a szívem hevesen kezd dobogni amikor rá

gondolok,és ahogy vissza idézem az együtt eltöltött felejthetetlen éjszakánkat akaratlanul is elmosolyodom. És a tárgyalás napján is ott volt mellettem,támaszkodhattam rá,annak ellenére hogy milyen voltam vele. Lelkiismeret furdalásom lesz. Szeretem őt,és valószínűleg ezt nem tudom elmondani neki személyesen,se máshogy. Hirtelen eltoltam Louist,aki értetlenül nézett rám.
-Ez többet nem fordulhat elő!-néztem bele a szemébe. Felvonta a szemöldökét,és újra közelebb jött hozzám.
-Mond hogy hülyéskedsz!-túrt  hajába, miközben engem nézett.

-Louis neked ki kell békülnöd Eleanorral,és nekem tisztáznom kell egy két dolgot Harryvel!-tördeltem az ujjaimat  Nem mertem a szemébe nézni. 
-Bella...Harrynek van barátnője,és boldogok együtt! A barátnőjének még gyereke is van.-tette hozzá mosolyogva. "Harrynek van barátnője" hangzottak Louis szavai az agyamban. Szívem apró darabokra tört,és minden reményem szerte foszlott hogy helyre hozhatom a dolgokat köztünk.

Rájöttem hogy Harry tényleg olyan mint amilyennek leírják őt a címlapokban és ez csalódást okozott bennem. Könnyeim elkezdtek folyni,és csak annyit éreztem hogy Louis magához húz,és a hátamat cirógatja nyugtatást kép  Harry nem szeret se engem se senki mást. Kihasználja a hírnevét..Ezek a gondolatok jártak a fejemben.
-Louis kérlek menj el!-mondtam neki,miközben eltoltam magamtól. Értetlenül nézett rám.
-Egyedül akarok lenni.-tettem még hozzá.
-Bella,én annyira sajnálom,de Harry nem érdemel meg téged.
mondta a szemembe. Pillantása nem mutatott semmilyen együtt érzést sem.
-Te sem érdemelsz meg engem! Lehet hogy Harry nem érdemel meg engem,és én sem őt,mégis valami összeköt minket! Ahogy látom erre már te is rájöttél!-mondtam volna tovább is,de Louis közbe szólt.
-Összeköt? Ne viccelj már Bella! Semmi sem köt titeket össze a kémián keresztül. De hát mivel már itt vagy bezárva,Harry máris másnál keres vigaszt,tehát elfelejtett téged.-húzta mosolyra a száját. Testemet elöntötte a düh,és a harag.
-Tűnj innen! Nem akarlak többet látni!-kiabáltam rá! Könnyeim utat törtek maguknak. Vállam rázkódott a sírástól,és kezdett minden elhalványulni. Az utolsó kép amit még láttam,de azt is csak halványan,az Louis aggodalommal teli tekintete volt. Utána csak sötétség maradt...

*Aria szemszöge*

Egyszer egy gyermek megszületni készült, és így szólt
az
Istenhez:
-Azt beszélik holnap leküldesz a Földre, de hogyan
fogok ott
élni. hisz kicsi és védtelen vagyok? Isten azt válaszolta:
-A sok angyal közül kiválasztottam neked egyet, aki
várni fog téged és vigyázni fog rád.
-De itt a Mennyországban nem csinálok mást, csak
énekelek és mosolygok. Erre van szükségem, hogy
boldog lehessek-mondta a gyermek. Isten így felelt:
-Az angyalod mindennap fog énekelni neked. Érezni
fogod a
szeretetét és boldog leszel.
-És hogyan fogom megérteni az embereket, ha nem
értem a
nyelvüket? -kérdezte a gyermek.
-Az könnyű! Az angyalod meg fogja tanítani a legszebb
és
legédesebb szavakat, amiket valaha is hallani fogsz és
az
angyalod türelemmel és gondossággal meg fog tanítani
beszélni. -válaszolta az Isten.
A gyermek felnézett Istenre és így szólt.
-És mit fogok tenni ha veled akarok beszélni?
Isten rámosolygott a kisdedre és azt mondta.
-Az angyalod össze fogja tenni a kezeidet és megtanít
imádkozni.
A gyermek kissé szomorúan folytatta:
-Úgy hallottam, hogy a Földön rossz emberek is vannak.
Ki fog engem megvédeni tőlük?
Az Isten megölelte a gyermeket és azt válaszolta:
-Az angyalod óvni fog téged akkor is, ha az élete
kockáztatásával jár.
A gyermek elszontyolodva nézett maga elé és így szólt:
-De mindig bánatos leszek, mert nem láthatlak téged.
Isten megint megölelte a gyermeket:
-Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam és meg
fogja
mutatni, hogyan juthatsz vissza hozzám, habár én mindig
melletted leszek.
Ekkor, bár nagy békesség volt a Mennyben, már hallani
lehetett a földi hangokat. A gyermek sietve kérdezte :
-Istenem, ha most mennem kell, kérlek áruld el az
angyalom nevét!
És akkor Isten így válaszolt:
-Az angyalod neve nem fontos. Egyszerűen így fogod
hívni: ÉDESANYA!

Sokszor kértem anyukámat hogy meséljen nekem. Ez volt a kedvencem. 
Egy baba beszél Istenhez,hogy mi lesz vele ha le megy a földre.
Anya mindig mondta nekem hogy egy nap belőlem is anya válhat.
A babáimmal mindig azt játszottam,hogy én vagyok az anyjuk,én raktam őket tisztába,
etettem őket. 

Sokszor elképzeltem magam mint édesanya,és tetszett az, az elképzelt élet amit magamnak szántam. De ahogy most itt ülök a nőgyógyászati rendelőben,elfogott a félelem. Mi van akkor ha tényleg terhes vagyok?

Meg tudok majd az anyasággal birkózni? Jó anya lennék? Vagy rossz? Egészséges babát tudnék a világra hozni? 
Az apja. Vajon felvállalná? 
Eddig csak egy férfi volt az életemben. Neki adtam a szüzességemet,életem végééig tartó szerelmemet.
Zayn mit szólna ehhez az egészhez? Hogy apa lesz? 
Kételkedne benne,hisz most Ian is bejött a képbe,de viszont vele NEM történt semmi olyan. Nem is fog ha rajtam múlik. 
-Aria Dawson!-jött ki egy fehér ruhás nő a vizsgálóból,és körbe nézett a várakozóban.
-Én vagyok!

álltam fel a székből. Rám jött az idegesség miközben a vizsgáló felé mentem. Minél közelebb értem, annak jobban féltem. 
Amint beléptem a vizsgálóba,egy orvost pillantottam meg. 

Fehér köpenye ahogy ült a székben leért a földre.
Fehér inge felül alig volt begombolva. Barna haja szanaszét állt. 
-Üdv! Peter Cross vagyok!-állt fel a székből és kezét felém nyújtotta.

 Elfogadtam gesztusát,és megrázta a kezem.
-Aria Dawson.-mutatkoztam be.
-Menjen a függöny mögé,és vetkőzzön le alulról,utána pedig feküdjön

erre az ágyra!-mutatott egy fehér bőr kötésű kórházi vizsgáló ágyra. Bólintottam egyet,ugyanis hang nem jött ki a számon. Amint bementem az öltöző fülkébe, behúztam a függönyt,és elkezdtem vetkőzni  

Eddig csak Zayn látott úgy,és most hogy egy idegen előtt kell "mutogatnom" magam elborzasztott. Milyen más lenne ha Zaynel lennék itt,és bíztatna hogy minden rendben lesz,hogy ne izguljak,és hogy bármi történjék ő mellettem állna. De persze ez nem így van,és nem így lesz. Ő Perriet fogja elkísérni ilyen

alkalomkor. Hiába történt az ami történt abban a wcben,az nem számít már. A mi utunk ketté vált. Remegve húztam el a függönyt,és léptem ki az fülkéből. 

Még szerencse hogy egy egybe részes szoknyát húztam fel,így nem voltam annyira zavarban.
-Feküdjön le kérem!-mondta az orvos.
Úgy tettem ahogy mondta. Lábaimat rá kellett tennem a tartókra,így rálátást nyert a féltett részemre. Éreztem ahogy az arcom vörösödik,amikor észre vettem hogy az orvos mit néz.

-Mi a panasza egyébként?-kérdezte.
-Késik a menstruációm,hányingerem van,és mostanában sokszor lettem rosszul.-mondtam neki a panaszaim.

-Értem. Mostanában élt szexuális életet?-tette fel a következő kérdést.
-Igen úgy másfél hónapja.
-Azóta nem jött meg?-kérdezett ismét.
-Igen,de sokszor késett, így nem gondoltam másra,csak hogy biztos késik. De most már kicsit zavar ez az egész...-mondtam bizonytalanul. Kicsit kellemetlen volt egy idegennel erről beszélnem,de hát mégis ő az orvos,tudnia kell erről.
-Rendben,akkor most megvizsgálom.-mondta
Amíg vizsgált, próbáltam nem arra figyelni amit ott lent csinál. 
Gondolataimat a bemutatókra tereltem. Bella is eszembe jutott hogy milyen régóta nem láttam őt. Meg kéne őt látogatnom. Biztos nehezen viseli hogy börtönben van.
-Nos...maga állapotos.-mondta az orvos,miközben rám emelte tekintetét.
Azt hittem rosszul hallok. Én terhes? Kizárt! Mivan ha tényleg nem jól fogom viselni a gondját? Ráadásul 19 évesen nem épp túl jó ötlet babát nevelni.
-Ez biztos?-kérdeztem. 
Féltem,egyenesen rettegtem a választól
-Igen! Gratulálok magának,és a leendő apukának!-mondta mosolyogva. 
-K..köszönöm.-mondtam akadozva. Tudtam,vagyis inkább sejtettem hogy gyereket várok,de így hogy most kiderült féltem. Mi van ha Zayn nem vállalja fel? A rajongói? 
Ők mit fognak rólam gondolni?
Hogy szándékosan felcsináltattam magam Zayn Malikkal? 
Nem! Nem lesz semmi. Zaynek ezt nem kell megtudnia!
 Nem kell tudnia hogy tőle várom a babámat. Elfogom titkolni előle,hogy az tőle van.


                                                  

*Harry szemszöge*

Volt már olyan megérzésetek hogy valami változóban van az életetekben? Hogy minél jobban próbálsz rájönni hogy mi ez a nyomasztó érzés a szívedben,de nem tudod megfejteni? 

Azóta csak az álomra tudok gondolni,és hogy vajon mit jelenthet. Bella jól lehet? Liam,Niall és Zayn aggódnak értem hiszen alig alszok,és eszek. Kihat már az egészségemre ez az egész helyzet. Louis...

Louis pedig még mindig nem hajlandó velem szóba állni. 

Remélem egyszer rájön hogy nekem semmi közöm Belláék múltjához.

Hiányzik a Louisos féle beszélgetések,hülyéskedések. Ő sem önmaga már. Egyre több tetkót csináltat magára. Ahogy én is. Egy pillangót tetováltattam magamra,azon belül a hasamra. 

Sokan nem értik hogy miért,és hogy ez vajon mit szimbolizál de én tudom. Bella iránt érzett szerelmemet. Most hogy van pár nap szünetünk eljöttem haza Holmes Chapelbe. Anyáéknak nem is szóltam,hadd legyen nekik meglepetés. Lassan leparkoltam a házunk előtt,és megállítottam a motort. Liam tanácsa az volt hogy kicsit szellőztessem ki

a fejem,és kicsit vonuljak el a háttérbe  Erőt vettem magamon,és kiszálltam a kocsiból. Bezártam magam után,és elindultam ahoz a házhoz ahol felcseperedtem. Emlékszem arra mikor Gemmát kergettem egyik nyáron az udvaron egy vizi pisztollyal a kezemben. Boldog voltam akkor. 

Most anyura van szükségem,és Gemmára. Rájuk bármikor számíthatok. A fiúkra is,de ők azért mégis másak mint az édesanyám. Lassan nyitottam be az ajtón,és léptem be az előtérbe. 

Palacsinta illat kúszott be az orromba,és Coldplaytől a

Paradise szám hallatszód-ott az emeletről. Igen, nővérkém is szereti a kedvenc bandámat.
-Sziasztok! Megjöttem!-kiáltottam el magam. Lépteket hallottam a konyha felől,és hirtelen édesanyám alakja tűnt fel. Arcán meglepettséget olvastam le. 
-Harry! Fiam!-mondta majd oda jött hozzám és megölelt. 

Behunytam a szemem,és kiélveztem hogy anyám ölelő karjaiban vagyok újra. 
-Hogy hogy haza jöttél?-tolt el magától hogy a szemembe nézhessen.
-Nyugalomra vágytam,és hiányoztatok már! Röviden ennyi.-húztam mosolyra

a szám. Anyám össze húzta szemöldökét,látszott rajta hogy nem hísz nekem.
-Lány van a dologban ugye?-mondta miközben csípőre tette a kezét. Lesütöttem a fejem,és újra kisfiúnak éreztem magam.
-Igen....-mondtam halkan.
-Gyere üljünk le és mindent elmesélsz jó?-fogta meg a kezem,és elkezdett húzni a nappali felé. Igen ő az anyám. Tudtam hogy nem úszom meg anélkül hogy ne faggatózna 

Elmeséltem neki mindent,onnan hogy hogyan találkoztunk,a közös esténkről,a tárgyalásról,és a jelenig. Végig hallgatott anélkül hogy bele szólt volna. Amig meséltem neki,bevillant Bella arca,hangja,és rájöttem hogy rettentően hiányzik nekem. 
-És most nem tudom mit csináljak anya!-temettem az arcomat a kezembe. Ő a hátamat kezdte simogatni, nyugtatást kép,de nem nagy sikerrel.
-Szereted őt nem?-kérdezte.
-Igen! Szeretem anya,de nem tudom hogy ő hogyan érez irántam!-mondtam.
-Te biztos az én fiam vagy?- kérdezte. Hirtelen rá néztem,mert nem értettem hogy ezt mire mondja.

-Tessék?-egyenesedtem fel.
-Persze hogy a fiad vagyok!-mondtam kissé felháborodva.
-De nem a régi! A régi fiam,küzdene azért a lányért akit szeret! Nem lenne gyáva,és meglátogatná őt a börtönben. Mellette lenne,bármilyen körülmények között.-mondta mélyen a szemembe nézve.
-De anya,miv an ha nem akar látni?-akadtam ki.
-Hát fiam! Be kellett volna hozzá menned,látogatnod őt,és akkor nem kellene ettől félned.-mondta könnyedén.
Tudtam hogy igaza van. Gyáva vagyok. 
Látogatnom kellett volna őt,mellette lennem,támogatnom,és akkor elé mernék állni. Ha okosan csináltam volna a dolgaim,rég az enyém lenne ez a lány,csak is az enyém. 
-Igazad van. Mindenben igazad van!-öleltem meg.
-Remélem egyszer együtt foglak látni ezzel a lánnyal.-mondta anya.
-Anya?-kérdeztem.
-Tessék?-mondta.
-Maradhatok még?-tettem fel a kérdést. 
Mosolyra húzta a száját,majd elkezdett nevetni. Régen hallottam őt így nevetni. Nevetése öröm volt számomra.
-Addig maradsz ameddig csak akarsz!-simogatta meg az arcom. 
-Szia öcskös!-jött le a lépcsőn Gemma.
-Szia neni.-mosolyogtam.
-Gyertek egyetek palacsintát!-állt fel anya,majd elindultunk utána a konyhába. Úgy éreztem hogy most minden nyugodt körülöttem. A kérdés az volt hogy meddig.