32.Fejezet.- "Hiányoztál!"

Igen.... Jól látjátok megint itt vagyok....tegnap megírtam ugye a 31.fejezetet,és a 32.fejezetet is. Unatkoztam.és miközben a Harry poszteremet néztem jött az ihlet... :D  Ha a 31,és a 32.fejezetre jön 5-5 komi (vagy akár több) akkor hozom az ujjat! Ne, viccelek :) kicsit rövidebb lett mint a mostaniak,deigy sikerült bocsi:/ Nem is húzom a szót tovább. jó olvasást :*




                                

*Harry szemszöge*

Ebben a pár napban amit itthon töltöttem,rájöttem hogy megváltoztam. 

Nem az a Holmes Chapeli srác voltam aki azért mert az X-Faktorba hogy valóra váltsa az álmait. Mindig mondtam az interjúkban hogy engem sose fog megváltoztatni a hírnév. 

Tévedtem. Most már én is tapasztalatból mondom hogy minden ember,aki egyszer híressé válik,beleesik ebbe a csapdába. Újévkor megfogadtam hogy ebben az évben megtalálom a nagy Őt. Taylor Swifttel hiba volt kapcsolatot

kezdenem,erre már rájöttem. Bánatomban Caranál kerestem vigaszt,de persze nála is pórul jártam. Amíg Caraval voltam,megismertem Bellát. 

Hogy ez a véletlen műve volt-e vagy a sors keze,nem tudnám megmondani. De ahogy ő belépett az életembe mindent fenekestül felforgatott. Egy lány miatt sem jöttem haza,hogy kicsit lenyugodjak,hogy ki tisztítsam a fejem. 

De neki ezt is sikerült elérnie. Visszavonhatatlanul bele szerettem,és ezt már nem is akarom titkolni. Esténként kiülök a teraszunkra és a csillagokat nézem.

Ha most még nem lehetek Bellával,legalább az vigasztal hogy az ég alatt együtt vagyunk,és bízom benne hogy amikor a csillagokat nézem ő is azt teszi. 
A sarki csillag világít a legjobban az égen,úgy hogy ez a mi csillagunk lesz Bellával,még ha nem is tud róla....egyenlőre.


                                              


-Ma este is szépek a csillagok!-jött hátam mögül egy hang. Hátra néztem és Gemmát véltem felfedezni.
-Igen az.-mondtam halkan. 
Tetszett ez a csend. Londonban még éjszaka is nagy hangzavar van.
-Nagyon szeretheted ezt a lányt.-mondta Gemma,miközben leült a mellettem lévő székbe.
-Nem is tudod mennyire.-néztem rá.
-Még így sötétben is látom hogy csillog a szemed.-mondta mosolyogva. Éreztem hogy kezdek pirulni,pedig nem nagyon szoktam elpirulni.
-Mesélj róla!-kérte Gemma.
-Nagyon szép. Makacs,de nagyon.-nevettem el magam az előtörő emlékekre.
-Jó alakja van,ami még egy plusz pont.-kacsintottam Gemmára.
-Hülye!-bokszolt a vállamba.
-Héjj! Ez fájt!-játszottam el a gyengét!
-Folytasd!-kérte.
-Magabiztos,határozott egyéniség,de érzékeny,könnyen sebezhető,de ezt nem mutatja. Akinek megmutatja az igazi énjét,abban bízik. Lágy hangja van,csoda szép szeme van,amivel rabul ejt.-képzeltem magam elé az arcát. 
-Egy bemutatón láttam elöszőr. 

Olyan kecsesen,magabiztosan ment a kifutón,mintha ő uralta volna az egész teret. Ahogy a ruhája rásimult az alakjára,kiemelve mindent.-mondtam már szinte magamnak.
-El ne csöppenj itt nekem öcsi!-mondta Gemma,vissza hozva a jelenbe.
-Tényleg szeretem őt Gemma!-néztem mélyen a szemébe. Gemma felállt a helyéről,és elém állt. Felém nyújtotta a kezét és felhúzott a székből.

-Akkor küzdj érte! Menj vissza Londonba,és mond meg neki mit érzel! 

Azt is hogy mit gondolsz róla,amiket itt nekünk mondtál! Biztos vagyok benne hogy örülni fog mikor meglát majd téged!-mélyen bele nézett a szemembe.
-Annyira jó itt veletek! Minden nyugalmas,semmi felhajtás,csak mi hárman.-mondtam neki majd magamhoz húztam. Szorosan öleltem magamhoz,mintha féltem volna hogy őt is elveszítem.
-Szeretlek öcsi!-mondta halkan.

-Én is növérkém!-pusziltam bele a hajába.
-Olyan jó hogy itt vagy! Tudom eddig ezt nem mondtam,mert régen az idegeimre mentél,

de jó látni hogy kezd benőni a fejed!-nézett fel rám.
-Nagyon hiányoztatok nekem,ugye tudod?-kérdeztem tőle.
-Te is nekünk! Nem telt el úgy nap hogy anya,vagy én ne hoztunk volna fel! 

Apa is nagyon büszke rád! Múltkor mondta mikor felhívott!-mondta.
-Sajnálom hogy meg kell zavarnom ezt a meghitt pillanatot,de megfogtok fázni itt kint!-mondta anya,egy pokróccal a kezében!

                                                   

                                                             

                                

-Gyere ide te is!-tártam ki felé az egyik kezem!Anya is csatlakozott hozzánk,

így egész volt a család itt kint.
-Annyira szeretem az ilyen pillanatokat! Mellesleg nem hittem volna hogy egyszer így látlak titeket! Hogy nem veszekedtek!-mondta anya.
Hirtelen mindenki csendben kémlelte az eget. 
-Az én kicsi fiam kezd felnőni.-törte meg anya a csendet.
-De én mindig a kicsi fiad leszek.-pusziltam meg az arcát.
-Tudom. De ez egy anyának nagyon fura,hogy mind két gyereke már szinte felnőtt.-mondta suttogta.

Vajon én is ilyen jó szülő leszek mint anya,vagy mint apa? 

Hiába váltak el,mind a ketten jól neveltek minket. 
Nem kívánhatnék náluk jobb szülőt magamnak. 

Bellával akarok családot alapítani. Őt akarom majd az oltár elé vezetni. 
Vele akarok megöregedni,és a hintaszékből a kandalló mellett elmesélni az 

unokáimnak hogy hogyan ismertem meg annak idején a nagyijukat. 

Igen,ilyen életet akarok magamnak,Bellával. 
-Menjünk, feküdjünk le,mert itt állva elalszok!-mondta anya,miközben ásított egyet.
-Rendben.-bólintottam egyet. Bevittük a csészéket a konyhába,anya eltette a mosogatóba utána mindannyian elmentünk a szobánkba.

-Jó éjszakát nektek!-mondtam hangosan mielőtt bementem volna a szobámba.
-Neked is!-kiabálták vissza szinte egyszerre. 

Mosolyra húztam a számat,majd beléptem a szobámba.
Gyorsan elmentem lezuhanyozni. 

Egy törölközőt tekertem magamra,majd kiléptem a fürdőből  Gyorsan kerestem magamnak egy boxert,felhúztam,és bebújtam az ágyamba.

 Magamra húztam a takarót,majd felmentem twittere.

Jó érzéssel tölt el,hogy a rajongók miket írnak nekem. 

Próbálok mindig mindegyikre válaszolni,de lehetetlen. Párra válaszoltam,majd leléptem. Telefonomat letettel az éjjeli szekrényre,majd jobb kezemet fejem alá tettem,és gondolkoztam.
Mit mondhatnék majd Bellának amikor meglátogatom?

 "Szia bocs hogy eddig nem jöttem,csak féltem a reakciódtól?" Nem ez nem jó. Kiröhögne.
Vagy csak annyit mondanák neki hogy "Hiányzol"? Megint a képembe röhögne.

Vagy azt hogy" Tudod Bella,sokat gondolkodtam azon hogy mit mondhatnék neked. Nem telt el úgy nap,hogy ne gondoltam volna rád. Ilyenkor a szívem gyorsabb tempóra váltott,

és a pillangók a gyomromban életre keltek!

 Amúgy csináltattam is egy pillangót a hasamra.

                                                        

 A lényeg hogy hiányoztál! Szeretlek Bella!" NEM ez se jó! Túl nyálas gondoltam magamban.

Oldalra fordultam. Az óra éjfélt mutatott. 

Mit csinálhat most? 

Jó Harry,ez hülye kérdés volt,persze hogy alszik.

 Csak én nem tudok elaludni. Hiányzik a társasága,mindene. 

A karjaimban akarom tartani,millió csókokkal elhalmozni,és a tudtára adni hogy bármi is lesz,rám mindig számíthat ezentúl. Nem fogom cserben hagyni,mert már csak a férfi büszkeségem sem engedi. 

Eldöntöttem. Vissza megyek Londonba. 

Az első utam pedig Bellához fog vezetni. 

Nem tudom hogy hogyan fog reagálni,lehet hogy elfog küldeni,de megpróbálom  

Aki mer,az nyer,szokták mondani. Megszerzem Bella szívét. 

Ahogy ezeket gondoltam lassan álomba altattam magam.