49.Fejezet- "Menj Utána!"

Sziasztok....nem is tudom hol kezdjem talán ott
hogy átmentem pótvizsgán? Nagyon boldog
vagyok, de a jó hangulatom ellenére próbáltam
szomorú részt írni, ami remélem sikerült és
elnyeri a tetszéseteket:)
Mert miattatok, az olvasóim, és persze magam
miatt is írom mert így a saját kis világomba
csöppenek ahol én írányítom a dolgokat
tetszésem szerint.
Ez az utolsó előtti rész ebben az évadban így
próbálom jól lezárni:)
Remélem sikerülni fog...miattatok is.
Következő rész 4 komi után:)
Jó olvasást:* M.

*Harry szemszöge*

Alig pár nap telt el Aaron születése óta, és ezt a
pár napot mindig itt töltöttem bent vele híszen
inkubátorban van szegény. Fura érzés kerit
hatalmába, idegen érzés járja át a testem minden
szegletét. Talán az apaság miatt?
Egyáltalán nem ijeszt meg a tudat hogy mostantól
felelősséggel tartozom egy apró emberke életéről.
Cara temetése jövő héten lesz,ahova tíszteletemet
teszem. Ennyivel jövök neki hogy amig vele
voltam nem tettem egyszer se boldoggá...pedig az
utóbbi időben
megérdemelte volna. Ahányszor Aaronra nézek őt
látom magam előtt.
Annyira hasonlít rá leginkább az arca.
Viszont a szeme színét tőlem örökölte de,
remélem nem fog megváltozni ugyanis anya azt
mondta hogy a babáknak változik a szemük színe.
Nos remélem a fiam nem hozzájuk tartozik.
Anyu, Gemma ha nem is napont de beszokta hozzá
jönni a múltkor hoztak neki egy hatalmas plüss
macit.
Mondtam is nekik hogy sokára fogja még elbírni
de a fiam nevében megköszöntem.
Zayn-ék is bejöttek meglátogatni minket.
Ara még meg is fogta és szó mi szó, jó illett a
kezében. Szóvá is tettem Zayn-nek aki büszkén
nézett mennyaszonyára. Örülök nekik hogy
boldogok, de rossz is nézni.
Ilyenkor mindig eszembe jut az én nyomorult
sorsom, mert valljuk be. Hiába vagyok híres,
gazdag a szerelemben nincs szerencsém. Nem volt,
és talán soha nem is lesz.
Lehetett volna de az a nő akivel eltudtam volna
magam képzelni megcsalt a legjobb barátommal.
Nem tudok nem erre gondolni.
Bárcsak ő várt volna tőlem gyereket.
Bárcsak én
lennék éjszakánként mellette, és ha rosszat
álmodik én nyugtatgatom.
Bárcsak...mostanában sokat gondolok hogy
bárcsak...
Az egyetlen menedékem a fiam lett, ő számomra
a legfontosabb.
Remélem ő soha nem fog megbántani, ahogy én
se őt.
Nem tudnám őt bánta vagy csak egy újjal is hozzá
érni.
Se Gemma-t se engem nem bántottak soha a
szüleink mindig úgy neveltek minket hogy elég
volt egyszer ránk szólni, utána nyugton maradtunk.
Manapság viszont napi színten lehet családon
belüli bántalmazásokról
hallani, hogy az apa üti gyerekeit, feleségét és
ami a legrosszabb hogy ez okozza hogy sok
gyerek depressziós, késöbb nem mer bele kezdeni
egy új kapcsolatba mert azt fogja gondolni hogy
minden férfi olyan mint az apja. Holott nem.
Sajnálom az ilyen hátterű gyerekeket, így ahogy
én se, a fiam se fog így felnőni.
Elhatároztam hogy a médiától távol fogom őt
nevelni, kiakarom zárni az életéből a kamerákat
ami az én életemet végig követi.
Neki fontos lesz egy rendes környezetben felnőni
amit csak édesanyám
és háza tudd majd neki nyújtani.
Mellette leszek mindenben támogatni fogom, de
csak is azért fogok dolgozni hogy majd ha nem
leszek, neki mindene meg legyen. Hogy ne keljen
neki spórolnia ha megakar valamit venni.
Nem tudok majd mindig mellette fogni a kezét.
Már most olyan kötődés van közte és köztem ami
színte eltörölhetetlen. Ragaszkodom hozzá, ahogy
ő hozzám.
Mikor lejár a látogatási idő este kilenckor és
elbúcsúzok töle sír, erősen szorítja kicsi újjával a
mutató ujjam. Alig éri át, de csak azt
fogja alig akarja elengedni.
Megfájdul a szívem mikor elhagyom a kórházat,
de az a tudat vigasztal hogy másnap újra
láthatom, karomban lehet, ami most számára a
legfontosabb.
A menedzsment adott pár nap szünetet nekünk így
most nincs se interjú, se koncert semmi.
Nem tudnék most még arra is figyelni.
Nem értem hogy miért ezt érdemlem.
Semmit sem értek magam körül most csak
sodrodok az árral, a fiammal foglalkozom a
külvilág nem is érdekel most.
Felőlem a harmadik világháború is kitörhetne csak
Aaron-nal foglalkoznék. Nézném
ahogy cumis üvegből etetem a halk nyeléseit
szuszogását ahogy alszik.
Most csak ez tart itt a földön.
Ha Cara nem lett volna tőlem várandos szeríntem
rég alulról szagolnám az ibolyát, mert biztos nem
bírtam volna ezt a sok stresszet, feljhajtást, lelki
fájdalmat amin most átmegyek.
Ahogy beléptem az ismerős ajtón ami az
otthonomat rejti magában újra magányosnak
éreztem magam.
Azt szeretném mint rendes családokban.
A férj haza megy, felesége pedig kitörő örömmel
ugrik a
nyakába. Ez hiányzik nekem de tudom
én akartam híres lenni így már nem lehet
normális életem.
Még ha kiszállnék a bandából se lenne az.
Mindig a nyomomban lennének és nekem ez nem
hiányozna.
Boldog vagyok, de egyben gyászolok is.
Ha lenne valaki mellettem sokkal jobban tudnám
kezelni hogy apa lettem. Miért én? Miért most? A
legrosszabb hogy ezekre nem kapok soha választ.
Ledobtam a cipőimet a sarokba utamat a nappali
felé vezetettem. Leültem a kanapéra és
elkezdtem sírni.
Olyan rossz egyedül lenni
várni hogy valaki lejön a lépcsőn csókkal köszön
nekem, elmeselném neki a napomat, ha olyan
történt elpanaszolom magam de nem. Nem jön
senki.
A macskám is otthon van Holmes Chapelben.
Olyan könnyen feladnám most az életem.
Hiába rajonganak értem ők még se tudják
helyettesíteni Őt.
Azt a lányt aki még most is a mindenemet jelenti.
De becsapott így nem tudok neki többet hínni.
Leírhatatlanul hiányzik a jelenléte, csak ő tudna
vigasztalni ebben a pillanatban de tudom nem fog
jönni...még ha hívnám se jönne. Miért kellett bele
szeretnem ha úgy se lehetek vele?
Mi a jó abban ha fáj a szívem? Úgy érzem ez az
űr ami itt tátong a szívemben soha nem fog
begyógyulni. Már sírásom kissé aláb hagyott mikor
kopogásra lettem figyelmes. Megtörtöltem a
szemem lassan feltápászkodtam a kanapéról így
az ajtó felé vettem az irányt. Kissé fura volt hogy
este tízkor ki kereshet, de ha ilyenkor
ide jött annyival tartozom neki hogy beengedem.
Pedig legszívesebben magamban ülnék a kanapén,
nem ennék innék mert még ahoz sincs kedvem.
Kezemet rá tettem a hideg kilincsre így lenyomva
azt tárult elém a kopogtató kiléte.
Nagyon meglepődtem hogy Ő állt az ajtóban.
Mit kereshet itt? Ráadásul ilyenkor?
Mióta össze vesztünk nem járt nálam, így nagyon
váratlanul ért most.
-Szia.-köszönt határozottan.
Összeráncolt szemöldökkel néztem végig rajta.
Rendesen fel volt öltözve, de szemei alatt karikák
ételenkedtek. Fura volt így pont itt látni a házam
küszöbénél. -Miért jöttél Louis?-kérdeztem tőle a
számomra legfontosabb kérdést. Tényleg tudni
akartam mi okból jött ide pont ma, pont ilyenkor.
-Hoztam neked valamit.-vett elő a zsebéből egy
levelet.
Felém nyújtotta de félúton megállt.
-Nem megyünk beljebb?-biccentett a fejével a
nappali felé.
-De de, persze.-makogtam össze vissza.
Louis előre ment mivel ismeri már az utat.
Rengetegszer volt nálam mikor annyira berugott
hogy nem tudott haza menni.
Leült a kanapéval szemben lévő fotelba.
Követtem példáját vele szembe ültem le.
-Kitől van az a levél?-mutattam a borítékra.
Név se volt rajta, így még az se tudtam
megmondani hogy ki írta.
-Tudod Harry...Bella és én csak barátok vagyunk
semmi több. Úgy néz neki Eleanor-ral kibékülünk.
Tudom Harry nem tudom jóvá tenni hogy
rámásztam Bellára nem is tudom mit gondoltam
akkor...csak így pár hónap elteltével jöttem rá
hogy a barátságunk többet ér ennél.-mondta el a
monológját.
Elakartam neki hínni minden
egyes szavát, bízni akartam a volt legjobb
barátomban. De nem ment. Kételkedtem benne.
-Barátok vagytok mégis együtt éltek? Ugyan
Louis..nem most jöttem le a falvédőről.-döltem
hátra.
-Már nem lakunk együtt. Bellának most hajnalban
indul a repülője New York-ba. Az anyjához akar
költözni. Kérlek Harry ne hagyd hogy elmenjen.-
dölt előre Louis. Kezeit össze kulcsolta így
helyezkedett a térdeire.
-Nekem ehez semmi közöm. Oda megy ahova
akar.-makacskodtam.
Így is gondoltam. De belül? Belül a szívem vadul
vert mint aki kiakar ugrani a mellkasomból.
A szívem nem akarta hogy elmenjen,azt diktálta
hogy akadályozzam meg. De az agyam? Azt hogy
"Ne Harry. Ne menj utána. Megint át fog verni, ő
nem elég érett egy kapcsolathoz" -Ezt a levelet
ő írta. Neked írta és szeretné hogy elolvasd.-tette
le az üveg asztalra. -Akkor olvasd el mikor
elmentem. Nem akarlak befolyásolni semmivel.
Csak kérlek hallgass a szívedre. Neked is jobb
lenne ha Aaron életében lenne egy nő is az
anyukádékon kivül.-állt fel Louis a
helyéről. Igaza van. Teljes mértékben igaza van,
de senki sem nézi azt hogy nekem mi a jó? Hogy
idő kell nekem ehez? Most lettem apa, Cara
meghalt. Louis-sal a kapcsolatom se olyan mint
régen. Túl sok minden történt velem mostanában
hogy tisztán tudjak gondolkodni. -Rendben,
elfogom olvasni.-álltam fel én is.
Egy ideig néztük egymást..nem tudtam hogy mit
lépjek, vagy hogy ő mit fog...egyáltalán fog-e?
Talán ennek a barátságnak van még jövője?
-Köszönöm hogy eljöttél. Manapság sokat vagyok
egyedül.-
vallottam be a fájdalmas igazságot.
-Hiányzol Harry...hiányzik a beszélgetéseink,
hülyéskedéseink, a hülye vicceid. A régi
barátságunkat akarom-vallotta be Louis. Én is úgy
éreztem ahogy ő.
-Gyere ide.-tártam ki a kezem.
Louis-val megöleltük egymást.
Annyira jól esett az ölelése.
Végre kibékültünk. Ha ő nem jött volna el hozzám,
magamtól biztos nem kezdeményeztem volna.
Ahoz túl makacs vagyok. -Kérlek alaposan
gondold át mit teszel miutan elolvasod a levelet.-
mondta Louis már az ajtóban állva.
-Úgy fogok tenni.-öleltem ismét magamhoz.
Miutan Louis elment újre leültem a nappaliban.
Biztos el kéne olvasnom Bella levelét?
Ezen a héten ez lenne a második levél amit
elolvasok.
Megint sírni akarok? Biztos eltudnám viselni azt
ami benne rejtőzik?
Sajnos a kiváncsiságom győzedelmeskedett
felettem így kezembe vettem a borítékot
felbontottam, kivettem belőle a levelet. Bella
gyöngy betű írása tárult elém.
A papír néhol gyűrödve volt.
Bella sírt volna miközben írta?
Bele kezdtem az olvasásba.

"Kedves Harry...ha szabad így kezdenem.

Egyáltalán írnom kéne neked? Nem is tudom.Írhatnék most egy regényre való levelet, de ígyse tudnám magam kifejezni.Amikor beléptél az életemben gondolni se mertemvolna hogy így fogok írántad érezni.Eleinte úgy gondoltam játszom veled, hogy Caraidegeire menjek.Tudod mi sose voltunk jóba.Mindig is kaland vágyó ember voltam, féltem azelkőtelezettségtől. Így védtem magam az újabbcsalódásoktól.

Évekig harcoltam a saját szívem

ellen, mert féltem a bánattól, a csalódástól és a

szenvedéstől. Mindig tudtam, hogy az igazi

szerelem

mindezek fölött áll és hogy még meghalni is jobb,

mint

szerelem nélkül élni. Ha csupa szenvedés és

csalódás és magány az ára, akkor is megéri

szerelmesnek lenni.

Erre te tanítottál meg. Megtanítottál újra érezni,

újra szeretni. Ezt köszönöm neked. Soha nem

fogom elfelejteni a Dubai-ban töltött napokat,

mert azok voltak életem legszebb napjai. Ott

pécsételődött meg a sorsom.

Harry...tudom hogy nehezen fogod elhínni amit írok

neked, de állapotos vagyok. A te gyerekedet

hordom a szívem alatt. Már a pocakomon igaz

kicsit, de lehet már látni."

Meg kellett állnom az olvasásban.

Nem! Bella nem lehet tőlem terhes. Vagy mégis?

Dubai-ban mikor együtt voltunk nem

védekeztünk. Nem akartam hínni a szememnek.
De mikor ezt olvastam valami fura érzés lett
megint úrrá rajtam. Ez nem olyan volt mint mikor
megtudtam hogy Cara tőlem állapotos.
Sokkal bensőségesebb. Talán azért
mert Bellát szeretem? Végülis mindig
azt gondoltam hogy ha Bella lenne tőlem
várandós annak sokkal jobban örülnék. Tessék
most igy van. Örülném kéne neki de mégsem
tudok.
Újra belevetettem magam a sorok közé hátha
megtudok még valamit.

"Nagyon boldog voltam mikor megtudtam hogy
gyerekem lesz.
Tudom hogy neked van már egy gyereked, ahogy
azt is hogy nem akarsz látni. Tudod fájt a
feltételezésed hogy miattam lett rosszul Cara
Annie esküvőjén.
Megbántottal nagyon. De elvíselem.
Elutazom édesanyámhoz. Louis-val nincs semmi
közöttünk megbeszéltük a dolgokat.
Egy csomószor leírhatnám hogy bánom amit
tettem, de tudom hogy úgy se hinnéd el.
Örökre emlékezetembe akarom vésni csókod izét.
De egy valami vigasztal.
Ez az apró élet ami bennem növekszik ami tőled

van. Legalább nem csak az emlékeim fognak
rád emlékeztetni hanem ő is. Nagyon szeretni
fogom mindent megfogok neki adni. Nem fogja
megérezni hogy nincs férfi az életében. Hogy nem
lesz neki apja. Neked a kisfiad mellett a helyed
csak te maradtál neki Cara után.
Remélem boldog leszel, és ha én nem is remélem
találsz egy sokkal jobb embert akit társadnak
fogadsz majd.
De jegyezd meg Harry. Most ne csak magadat
nézd. Már a fiadra is kell gondolnod.
Annyira nehéz búcsúznom tőled, mégha ís

levélben is. Hiányozni fogsz.
Nagyon fáj hogy el kell utaznom de úgy érzem
hogy ezt most meg kell tennem. Talán egy napon,
évek múlva ha majd a fájdalom elviselhetővé
csillapul képes leszek
visszanézni arra a néhány rövid hónapra, amely
mindig
is életem legboldogabb időszaka marad. De most
még nem megy sírás nélkül. Lehet hogy most a
terhességem miatt vagyok ilyen érzékeny nem
tudom. A repülőm New York-ba hajnali fél ötkőr
indul.
Remélem boldog leszel, lesztek a fiaddal. Minden
jót kívánok nektek.


Szeretettel, Bella."

Nem volt felelni valóm, hiszen nem mondott újat,
ő
nem fogta fel, hogy attól, hogy kölcsönösen
szeretjük
egymást, még úgy meg tud döfni, hogy térdre
esem.
Éppen azért, mert szeret, és mert én is szeretem.
Csak
az tud nekem fájdalmat okozni, akihez közöm van.
Bármennyire nem akartam hogy ezentúl közöm
legyen hozzá most mégjobban az lesz. Én nem
akarok újra csalódni.
Nem híszem hogy pár hónap alatt megváltozott
volna.
De egy gyerek az erős kötelék. Mi lenne a

helyes? Hagyjam hogy elmenjen? Vagy menjek
el hozzá és vegyem rá hogy maradjon?
Vagy ne őt nézzem hanem azt az ártatlan életet
ami benne növekszik?
Miért kell az agynak a szív ellen beszélnie?
Miért nem lehet az élet ennél egyszerűbb? Nem
akarok gondolkozni, nem akarok dönteni.
Nyugalmat akarok végre amit úgy látom nem
kapok.
Ha egy gyereknél is kétségeim vannak hogy hogy
tudok majd mellette lenni egész életében, akkor
kettőnél?
Félre tudom tenni a makacsságomat a
szerelemért? A magam boldogsága és mások
miatt?Nem kellene most önzőnek lennem.
Az eszem azt mondja "ne menj utána Harry megint
át leszel verve, míg a szívem azt hogy "menj
utána, megéri. Mivan akkor ha Bella tényleg
megváltozott? Ha feltudott nőni egy
kapcsolathoz? De most nem csak ahoz kell,
hanem az anyasághoz is.
Mit csináljak? Mi lenne a helyes mindenki
számára?
Miközben ezen gondolkoztam anyámtól kaptam
egy sms-t hogy siessek a kórházba ugyanis Aaron
rosszul lett. Nagyon megíjedtem ahogy olvastam,
de akármennyire is akaroknék Bella mellett lenni,
Aaron most fontosabb.

48.Fejezet- "Mi tévő legyek?"

Sziasztok:) Itt az új rész amit nem tudom hogy hozni kellett volna. Valaki unfollowolta blogot,így elment a kedvem:/ Komit is alig kapok így tényleg nem tudom mi legyen:/
Ezért úgy döntöttem hogy rajtatok múlok hogy lesz-e új rész vagy sem.
5 Komi után lesz új rész,amit most be is fogok tartani.
Bocsi ezért:/
Remélem tetszik az új rész, jó olvasást.

*Bella szemszöge*

Az ember élete hogy tudd ennyire megváltozni
több mint fél év alatt? Azt híttem mindig
megleszek elégedve magammal az életemmel de
nem így lett. Sokáig úgy gondoltam hogy a pénz
boldoggá tehet engem, hogy nem kell nekem egy
kapcsolat se. Minek? Úgy is csak csalódás a vége
minden kapcsolatnak.
Eleinte mindig a legnagyobb rendben színte a
mennyországban vagyunk a boldogságtól de
miután többet vagyunk együtt megismerjük a
másiknak azt az oldalát is
amit nem kellett volna. Mert a megismerkedéskor
mindenki azt az oldalát mutatja amit szeretnénk
ha látnának. De arra akkor nem gondolunk hogy
akkor nem az igazi arcunkat ismerik meg, hanem
az állarcunkat.
Sokan azért hordanak állarcot hogy megvédjék
magukat az esetleges csalódásoktól mert valami
olyan történt a múltban amiért ilyet lett az
ember. Hogy titkolózik. Hogy állarcot visel.
De ha az ember egyszer megtapasztalja milyen az
mikor nincs egyedül, mikor tényleg szeret és ha
ennek egyszer vége az az
illető nem tud többé egyedül élni.
Társaságra vágyik, arra hogy újra törödjenek vele.
Mert az ember társasági lény, igényli a törődés
bármely formályát.
Én is így vagyok vele. Azt akarom hogy
törödjenek velem. Hogy amikor megkérdezik mi a
bajom és netán azt mondom "semmi" akkor
mondják azt hogy ne hazudjak.
Most erre lenne szükségem. Hogy vigasztaljanak.
Miután a mentő elvitte Cara-at ültem a fűvön
majd egyszerűen szédülni kezdett velem a világ.
Felakartam állni inni egy kis vízet hogy jobban
legyek
de a lábam nem engedelmeskedett nekem.
Összerogytam. Anne futott felém, aggodva.
Becsuktam a szemem, nem bírtam nyitva tartani.
Tényleg miattam lett rosszul Cara? Vagy itt volt
az ideje a szülésnek? Akkor nem értettem semmit.
Anne Gemma segítségével felvittek a vendég
szobába hogy pihenjek le. Mivel fájt a fejem
fájdalom csillapított adtak.
-Jobban vagy? Ide hívtuk Louis-t nem sokára
megérkezik.-mondta Harry mostoha apja amikor
felébredtem. Mi történhetett velem? Elaludtam
volna?
Olyan gyorsan történtek a dolgok körülöttem
mostanában hogy kikészülhettem idegileg? Ahogy
Louis megérkezett felvettem a karjaiba, majd a
kocsiig meg se állt. -Louis...Harry haragszik rám...-
suttogtam már a kocsiban ülve.
Nem mertem Louis-ra nézni, féltem attól amit a
szemében látnék. Őt is, ahogy Harry-t is
megbántottam azzal hogy nem tudok dönteni
köztük. Hiába Louis velem lakik mégis a
gondolataim a göndör hajú srác felé visznek
akaratlanul. Eleanor? Ő elmenkült Londonból. Nem
akart látni se
amikor megtudta hogy Louissal összeszűrtük a
levet.
Megértettem őt. Én is ezt tettem volna a
helyében.
-Nem haragszik.-felelte Louis halkan.
Nyugodtsága megíjesztett.
Vajon most mire gondolhat?
A kocsiba csend állt be de a gondolataim
üvöltöttek.
Mi lehet most Cara-val és a picivel?
Akkor még nem tudtam.
Másnap reggel Louis hangjára keltem.
Ideges lehett.
-Szegény Harry..Tudod Liam hiába vesztünk össze
nekem ő akkor is fontos lesz életem végéig.-
sóhajtott Louis a telefonba. Halkan felkeltem az
ágyból majd az ajtóhoz mentem hallgatozni.
-Igen tegnap rosszul lett, ma elviszem orvoshoz
ha akar, ha nem.-felelte Louis a nem hallott
kérdésre. Kit akar elvinni és hova?
Tegnap velem csak annyi történt
hogy...összeestem. Állt össze a kép. Mostanában
igen sokat szédülök, hányingerem van és lett egy
apró pocakom. Gondolom ilyenkor természetes
mikor egy nő arra gondol.
De az nem lehet. Louis-val védekezünk. Más férfi
meg nincs az életemben. Vagyis csak volt, de az
már olyan négy hónapja. Dubai.
Egy
hely urgott azonnal az eszembe.
Akkor Harry-vel voltam és csodálatos napokat
töltöttunk el mielőtt Cara felbukkant volna. Ujra
emlékek képei ugrottak elém.
A kis Darcy aki Harry-től akart kérni
autógrammot.
Vagy mikor Harry kiabálni kezdett a vízben hogy
engem szeret.
Miért kellett vége lennie?
Miért kellett akkor veszekednem Harry-vel Cara
miatt?
Ha akkor befogom a szám még mindig együtt
lennénk.
De nem, nekem akkor is veszekednem kellett
veled.
Leültem az ágyra és csak néztem ki a fejemből.
Harry...Harry...mondogattam a nevét magamban.
Szeretlek csak téged foglak örökre. érezni akarom
a szívverésed csak téged figyelni, őrizni az álmod..
hozzád bújni.. simogatni a hajad.. elpilledni
karjaid közt.. vigyázni rád.. melletted ébredni.. a
csókodra kelni...
De ezek mind a múltba vesztek.
Soha többet nem lehetek a karjaiba nem
érezhetem a csókját. Megtanított újra szeretni,
hogy nem minden a pénz. Neki köszönhetem hogy
újra tudok érezni. Vissza dőltem az ágyba és
zokogni kezdtem.
Remegtem a
a sírástól. Eleinte elakartam őt felejteni. Tényleg
ezt akartam de most? Bármennyire is erőlködtem,
hogy ne
gondoljak rá, nem azért küzdöttem, hogy
elfelejtsem. Éppen hogy attól féltem -
éjszakánként, amikor a hosszú
álmatlanságból eredő kimerültség
lerombolta az önvédelemre emelt falakat hogy
elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezem közül.
Hogy az agyam szita, és egy napon nem fogom
tudni visszaidézni pontosan a szeme színét, a
bőrének hűvös
érintését, vagy a hajának a pontos
árnyalatát.
Azt nem engedhetem meg
magamnak, hogy gondoljak rájuk, de
elfelejtenem nem sem szabad.
Könnyeim már nem folytak annyira ezért
feltápászkodtam. Döntöttem. Csináltatok egy
tesztet.
Ha azt mutatja hogy állapotos vagyok, akkor
Harry-től lehet csak. De ő és én már nem
vagyunk együtt. El kell utaznom. Távol kell tőle
lennem akkor, nem engedhetem meg hogy netán
elvegye a gyerekemet, ha esetleg tényleg az
vagyok. -Louis.-szóltam neki.
Nem kellett rá sokaíg várnom megjelent az
ajtóban.
Haja össze volt
borzolva, de így is tökéletesen nézett.
Valamit ő is elindított bennem akkor, amit nem
tudok megmagyarázni. De remélem most segíteni
fog nekem.
-Igen?-mosolygott rám őszíntén.
Tudtam hogy most is valamilyen színten
megfogom bántani de csak ő tud segíteni. -Veszel
nekem egy terhességi tesztet? Nem akarok
lemenni a boltba.-kezdtem zavaromban piszkálni
az ágyhúzatot. -Tessék? De hát én...-kezdett bele
de leintettem.
-Ha az vagyok akkor nem tőled. Meg hát nézz a
hasamra..-húztam fel a polómat.
Louis homlokát ráncolva közelebb jött hozzám
letérdelt elém megfogta a kezem, majd rám
nézett.
-Tegnap éjszaka Cara meghalt szülés közben.
Kisfia lett Harry-nek akinek Aaron lett a neve.
Szeríntem Harry örülne még egy pelenkásnak.-
mosolygott rám.
Nem akartam hínni a fülemnek.
Cara meghalt..Szegény Harry...
Egy tizenkilec éves fiúnak nagy megpróbáltatás
egy baba, ráadásul egyedül.
-Louis...-simogattam az arcát.
-Bekülj ki Harry-vel. Értem.-mosolyogtam rá.
-Bella...ez nem olyan egyszerű..-felelte.
Láttam Louis szemében a gyötrődést. Mellettem
nem boldog ő sem, nem olyan mint mikor
Eleanorral láttam. Mellette csak mosolygott.
Velem viszont nem.
Tulajdonképpen mi nem is azért vagyunk egymás
mellett mert szeretjük egymást. Ez inkább szól
testiségről mint érzésekről. -Nem sokára
jövök,elmegyek a tesztért.-puszilta meg homlokon.
Amikor Louis elment elővettem paprírt és tollat.
Elkezdtem írni a neki szánt levelem. Amiben
elmondom neki hogy mennyire szeretem, hogy
soha nem fogom Őt elfelejteni.
Hogy lehet hogy távol leszek tőle, tölük ez lesz a
legjobb mindannyiunknak. Majd megkérem Louis-t
adja át neki a levelet mert én nem lennék rá
képes. Nem tudnék újra a szemébe nézni elég volt
a tegnapi.
Mivel még mindig pizsamában voltam átöltöztem.
Bevettem az ágyat, utána
leültem a nappaliban lévő kanapéra és
bekapcsoltam a tv-t.
Mivel nem volt semmi érdekes film, ezért zene
csatornára kapcsoltam. Nem kissé lepődtem meg
mikor a fiúk legújabb száma szólalt meg. Újra
könnyek szöktek a szemembe.
Harry és Louis közel kerültek a szívemhez mégha
nem is ugyan úgy. Több mint fél évvel ezelőtt
nem gondoltam volna hogy ezek az emberek így
belopják magukat a szívembe. Zayn-el nem
nagyon szoktam beszélni, ahogy a többi két
sráccal sem mégis róla többet tudok Aria által.
Örülök neki hogy Zayn megkérte a kezét legalább
nekik jól megy minden. Lassan véget ért a klip,
mire arra lettem figyelmes hogy hangosan korog a
gyomrom. Mosolyognom kellett ezen. De vajon
miért? Normális ember nem mosolyog ezen.
A konyhába akartam menni mikor Louis toppant be
az ajtón idegesen.
-Ezt nem híszem el.-bosszankodott.
-Mi a baj Louis?-léptem közelebb hozzá.
-Azok a fránya paparazzik. Észre vették hogy mit
vettem gondolom így az újságírok elkezdtek
minden félét kérdezgetni hogy apa leszek-e.
Pedig szívesen megmondtam volna nekik hogy
nem én hanem Harry.-dobta le a pulóverét már a
konyhában lévő székre.
-De ugye nem mondtál nekik semmit?-kérdeztem
ijedten.
Nem akarom hogy bárki is tudjun erről, főleg úgy
hogy semmi
nem biztos még. Meg szeríntem semmi közük
hozzá.
-Nem mondtam semmit, csak ott hagytam őket.-
ült le velem szembe. Idegesen kapott a tarkojához
masszirozni kezde majd rám nézett és elkezdett
röhögni. Furán néztem rá, nem értettem ebbe mi a
vicces.
-Min nevetsz?-kérdeztem tőle.
-Tudod milyen ciki volt terhességi tetszet
vennem? Még tampont se vettem soha életemben
a húgaimnak.-nevetett ismét. Ezen már én is
nevetnem kellett.
Csak Louis tud ilyeneken nevetni mint egy bolond.
-Na Bella, menj és csináld meg a tesztet ha már
ennyit szenvedtem érte.-mutatott az asztalon lévő
kis dobozra. Megfogta egy darabig néztem majd
felálltam.
-Köszönöm Louis.-mondtam neki és
a fürdőbe vettem az irányt.
Elolvastam a használati utasítást, mindent úgy
csináltam ahogy írta. Már olyan negyed órája
ültem, mikor Louis kopogott.
-Na kész van?-kérdezte az ajtó másik feléről.
-Nem merem megnézni.-járkáltam fel s alá.
Féltem az eredménytől.
Féltem attól ha pozítiv lesz, hogy akkor mi lesz,
de
viszont attól is rettegtem hogy negatív.
Akartam is ezt a babát ami még csak a fejemben
van, meg nem is. Egyedül is felnevelném ezt a
csöpséget, vállalnék érte mindent. Egy rész lenne
belőle ami csak az enyém lenne. Mindig rá
emlékeztetne, így nem csak az emlékek kőtnének
hozzá. Hanem egy baba is.
Akiről én gondoskodnék, én tanítanám meg járni,
beszélni. -Mutasd.-rontott be Louis és kezébe
vette a tesztet.
-Mi van akkor ha két csíkot mutat?-kérdezte
hosszas csend után. Egyből kikaptam kezéből a
csíkot és megnéztem. Nem akartam hínni a
szememnek.
Két csík volt rajta ami azt jelentette hogy...Hogy
gyereket várok tőle. Attól az embertől akit
szeretek viszont menekülni akarok előle. -
L...Louis...-dadogtam könnyezve miközben ránéztem.
Kezem remegett, ahogy megmozgattam a szemem
könnyeim lefolytak az arcomról. -Gyere ide.-vont
mellkasára.
Nem kellett neki mondanom mit jelent a két csík,
hísz már sejtette. Harry gyermekét hordom a
szívem alatt.
-Louis...elmegyek Londonból.-néztem rá már a
kanapén ülve az ölében.
-Micsoda?-nézett vissza rám döbbenten.
-Ugye csak viccelsz?-tette hozzá.
Azt akartam neki mondani hogy igen viccelek,
csak a bolodját járatom veled, de akkor hazudtam
volna neki. -Nem viccelek.
Ma megrendelem a repülő jegyet, holnap ilyenkor
pedig úton leszek anyukámhoz, aki most New
York-ban lakik.-piszkáltam az újjaim. -Harry-nem
elmondod hogy gyereket vársz tőle?-kérdezte
halkan. -Írtam neki egy levelet,amit szeretném ha
te adnád neki.-néztem rá könnyes szemekkel.
Nem tehetek róla hogy mostanában sokat sírok,
főleg úgy hogy fél órája tudtam meg
érzékenységem okát. -Igen oda adom neki, ne
aggódj.-simított ki egy kósza haj tincsemet az
arcomból. Mélyen a szemembe nézett, ajkai
vészesen közeledett felém, mikor már azt híttem
hogy megcsókol a tv felé vitte tekintetét. Furcsán
néztem rá, nem értettem az előbbi helyzetet.
-Ezt miért csináltad?-kérdeztem
tőle miközben arcát kémleltem.
Teljesen összezavart most pedig nem vagyok
szerelmes belé. -Elhagysz...-mondta ezt
az egyszerű mégis fájdalmas szót.
Ekkor tudatosult bennem hogy mekkora fájdalmat
is okozok neki mégha nem is vagyunk egymásba
szerelmesek. -Louis...te leszel a legjobb barátom.-
bújtam közelebb hozzá.
Igen ő a legjobb barátom még ha tudom milyen
íze van a csókjának. -Te meg az én legjobb
barátom.-puszilta meg fejem búbját.
Tudom hogy nehéz lesz tőle is elbúcsúznom, de
tudom hogy tőle nem örökre fogok. Tartani fogom
vele a kapcsolatot. Néztük a barátság Extrákkal
mikor Louis telefonja rezegni kezdett.
Megnézte ki küldött neki sms-t így én is
láthattam.
"Hiányzol".
Ennyi állt az üzenetben. A feladó pedig Eleanor
volt. -Istenem...-suttogta Louis.
-Békülj ki vele is. Tökéletes páros voltatok míg
én fel nem bukkantam és el nem rontottam
mindent.-mosolyogtam rá fájdalmasan. -Lehet
hogy ez lesz a legjobb mindenkettőnknek.
De nem rontottál el semmit, így csak
megerősítetted a szerelmünket te lány.-ölelt
szorosabban magához. Jól esett az ölelése. De
most mihez kezdjek? Haza megyek anyához,
mintha mi sem
történt volna az elmúlt években?
Hogy fog fogadni? Engem a lányát aki annak
idején otthagyta, és miután jó lett a sorsom nem
segítettem rajta?

47.Fejezet- Örökké együtt leszünk.

Sziasztok olvasóim:) Lehet hogy komit nem írtok,viszont az oldallátogatások száma napról napra egyre jobban nő aminek rettentően örülök:) A főoldal menű pontban megtekínthető a második évad szereplői így egy kis betekintést nyerhettek:) Egyre közelebb kerülünk a végéhez, úgy hogy szeretném a legjobban befejezni az első évadot remélem sikerülni fog:) Annyit szeretnék még mondani hogy Jó olvasást,és komizzatok sokan:)

*Aria szemszöge*




A tudat hogy megfertőztem a gyerekeimet, nem utolsó sorban magamat megemészt. Hogy lehettem ennyire naiv önző? Akkor csak magamra gondoltam Zayn-re nem is gondoltam hogy vele mi lenne ezek után, nélkülünk nélkülem. Az élete része lettem felejthetetlen része amit ha akarna se tudna kitörölni. Nem azért mert olyan különleges vagyok a magam részéről szerintem könnyen lehetne pótolni, de Zayn vállig állítja hogy ez nem így van. Amióta kibékültünk mindig nálam alszik, simogatja a

hasam, beszél a lányokhoz. Igen, megtudtuk hogy lányaink lesznek. Én fiúkat szerettem volna, hogy az apjuk mogyoróbarna szemeit arcának tónusait, sármját örököljék de nem így lett. Ehelyett valószínüleg rám fognak hasonlítani aminek cseppett sem örülök. Emlékszem amikor egy iskolába jártunk mennyire odáig voltam érte már akkor. Persze őt nem is érdekeltem akkor, de ő állítja hogy felfigyelt rám. Ilyenkor a szemem forgatom, nem vagyok hajlandó elhínni neki. Testem minden sejtjével szeretem őt, színte fizikai fájdalmat érzek mikor nincs velem. Már vége van a Take Me Home turnéjuknak, de most elkezdik felvenni az új albumukra a dalokat, párat már hallottam és szeríntem szuperek lettek. Tőlük nem is vártam mást. Viszont félek hogy tényleg mindent elrontottam azzal hogy nem oltottam be magam. Zayn persze nem lenne egyedül a fiúk biztos nem hagynák magára, meg persze a családja sem. De már ő is lassan abba a korba kerül amikor ő is szeretne családot. Amit én most megadhatnék neki. Miért nem volt akkor eszem? Nem értem saját magam. Más ölni tudna egy ilyen férfiért, én meg képes lettem volna elhagyni, eldobni magamtól. Most bezzeg azért imádkozom hogy ne legyen semmi bajom, meg a piciknek se. Gondolataimba merülve ültem az ablak melletti hintaszékben amit még tegnap kaptam Zayn-től. Azt mondta hogy magának is veszi majd egy ilyet, és majd mikor öregek leszünk itt fogunk pont ülni az ablakból nézni az unokáinkat ahogy egymást dobálják hógolyóval. Mi meg fentről kinevetjük őket, vagy épp velük játszunk majd. Minden este elalvás előtt dúdolgat nekünk, főleg a piciknek hogy majd mikor megszületnek megismerjék az apjuk hangját. Én ezen csak mosolygok, mert nem merek előre tervezni, persze ez Zayn-t nem hátráltatja. - Készen vagy?-gugolt le elém Zayn. Kezét szépen ráhelyezte a combomra, megszórította azt. -Félek, Zayn, mivan ha rossz eredményt kapunk?- néztem rá aggogdóan. Nem szeretnék meghalni még. Fiatal vagyok a halálhoz. Ide szeretnék még



tartozni az élőkhöz, nem a hallottakhoz. Boldoggá akarom tenni életem szerelmét, gyerekeket szülni neki. Az sem érdekel hogy ő muzulmán én pedig katolikus vagyok. Zayn szülei sem veszekednek emiatt tudtommal. Mióta együtt vagyok a fiával, azóta nem is találkoztam velük. -Reménykedjünk benne hogy negativ lesz az eredmény.-válaszolta majd lágy csókot hintett az arcomra. Megfogta a kezem felhúzott magához hogy egy színten legyünk. - Tudod ha netán mégis pozítiv lesz, megyek utánatok.-suttogta. Szívem kihagyott egy ütemet, nem akartam hínni a fülemnek. Zayn képes lenne öngyilkos lenni miattunk? Feladni a karrierjét, az életét? Háta mögött hagyni a családját? Nem biztos csak rosszul hallottam. -Ne hülyéskedj.-nevettem fel kínomban. Ilyet nem mondhatott. -Komolyan mondtam.-nézett velem farkas szemet. -Szeretlek.-mondtam, majd rátapadt mézédes ajkaira. Nyelve kétségbeesetten bejutásért könyörgött amit egyből meg is kapott. Kezemet tarkojára vezettem, hátulról cirógattam haját. Ő is beletúrt a hajamba, ajkamat tépte a vágytól. -Zayn...mennünk kell.-pusziltam meg arcát. Parfümje illatától elkábultam, annyira imádom ezt a parfümjét. Nincs rajta semmi olyan amit ne imádnék. Kézen fogva sétáltunk le a lépcsőn. Én előre mentem a kocsihoz hogy beüljek míg Zayn bezárja a házat. Pár másodperc múlva már mellettem ült a kulcsot behelyezte a helyére és fordultunk ki a feljáróról. A kórházig vezető út csendben telt. Zayn még a rádiót se kapcsolta be én pedig az ablakon néztem ki. Néztem ahogy az épületek helyét újabbak váltják fel. Láttam az utcán lévő embereket akiknek az arcukon hatalmas mosoly terült el. Irigyeltem őket abban a pillanatban. Nekik nem kell attól félniük hogy hamarosan meghalhatnak és egy olyan csodálatos embert kell magára hagyniuk mint nekem. Zayn Malik-ot a One Direction tagját. De én nem ebbe a Zayn Malik-ba szerettem bele. Hanem abba akit még az iskola padban ismertem meg, Bradfordban. Nem tudom mi lenne nélkülem. Az a fél év amit eltöltöttem a dívatháznál azt neki köszönhetem. Emlékszem mikor össze futottunk Harry-vel és Bellával, Zayn úgy mutatott be Harry-nek mint a húga egyik barátnője akit csak úgy elhozott a munkahelyére. Vagy amikor megtudtam hogy Perrie Edwards-al jár. Szívem szakadt meg hogy vele mutatkozik a nyilvánosság elől. Akkor azt hittem hogy nem vagy méltó arra hogy a barátnője legyek. Értéktelennek tartottam magam. Pedig







egyáltalán nem voltam az, most már tudom. Zayn-nek én vagyok a legmegfelelőbb barátnő, gyermekei anyja, és talán még feleség. Eltudnám magam képzelni Mrs. Malik-ként. Tudom hogy nem csalna meg újra, mert ha a szerelmünk egy ekkora próba tételt kibírt akkor ezek után bármi jöhetne mi együtt maradnánk. -Bent maradsz a kocsiban,vagy bejössz hogy megtudd az eredményt?-kérdezte Zayn már a kocsi felém eső részéről. Biztos annyira elgondolkoztam hogy észre se vettem mikor megérkeztünk,vagy mikor Zayn átjött az én felemre. Felnéztem rá, szeme aggódalom jeleit fedeztem fel. A nap belesütött a szemembe, így kicsit hunyorítottam. Londonban igen keveset süt a nap így különösnek tartottam hogy pont ma van jó idő. Talán ez egy jel a jövőre nézve? Nem hinném,akkora szerencsém már nem lehet. Kiszálltam a kocsiból, Zayn bezárta. Kézen fogva indultunk be a kórházba Dr.George- hoz aki vért vett tőlem. -Harry-nek tegnap megszületett a fia.-mondta út közben Zayn. Nagyon meglepődtem ezen. Tudtam hogy Cara terhes de kétségeim voltak afellől hogy Harry az apja a gyereknek. -Igen?-lepődtem meg. -Aaron lett a neve, de sajnos Cara belehalt.- folytatta. Igen az élet akkor ér véget mikor nem számítunk rá. Remélem Cara rájött hogy rossz dolgokat tett, de azt is hogy tanult belőle. Minden ember a szíve mélyén jó, csak ő ezt nagyon titkolta, rejtette mindenki elől. -Szegény Harry most egyedül maradt a picivel.- mondta Zayn ahogy beléptünk az épületbe. -Nem egészen. Ott van Bella.-helyesbítettem. Tudom hogy Bella Harry-t szereti jobban nem Louis-t. Bella Harry-nek a lelki társa és ez fordítva is igaz. Ők egymásnak lettek teremtve. Remélem Bellának és Harry-nek benő a feje lágya és minnél előbb újra egy pár lesznek. -Tudod Aria, lehet hogy ott van Bella, de szeríntem jobb nekik most egy kis szűnet.Harry- nek ki kell hevernie a gyászt. Túl sok rossz dolog történt vele mostanában.-ült le Zayn az egyik székre. -Nem szerette Cara-t.Akkor mit heverjen ki? Igaz lett tőle egy fia, de sose szerették egymást. Főleg nem úgy mint. Bella és Harry egymást.-emeltem fel kissé a hangom. -Szívem nyugodj meg. Csak azt mondom hogy előbb hagyni kéne Harry-nek egy kis időt amig tisztázik magában néhány dolgot, meg hát Bellának szakítani Louis-val.-fogta meg a kezem nyugtatásképp. -Bocsánat az előbbi kirohanásomért, nem tudom mivan most velem.-szorítottam a kezét. -Félsz, izgulsz,állapotos vagy. Ezek természetesek a várandós nőknék. Úgy olvastam.-mosolygott rám azzal a bódító mosolyával. -Szeretlek.-adtam neki egy gyors gyókot.








-Én imádlak. Nem tudom mi lenne velem nélküled.-bújt közelebb hozzám szerelemem. Ilyenkor legjobban rá van szükségem. A hangjára ami melengeti szívem, a forró testére ami ha csak hozzám búj felforrósítja az enyémet. Nem értem hogy lehet ekkora szerencsém, hogy magamnak tudhatom. -Beszéltél tegnap Bellával?-kérdezte hirtelen. Mostanában elég sűrűn beszélgetünk telefonon. Látszik rajra hogy megkomolyodott nem olyan mint mikor megismertem. Hangján lehet hallani a szomorúságot, csalódottságot. -Igen tegnap is hívott. Szegényt, Harry nagyon megbántotta. Harry azt hitte hogy miatta lett rosszul, meg hogy miatta indult meg a szülés korábban.-hajtottam vállára fejem. Tényleg nagyon megsajnáltam Bellát. Nem ezt érdemelte. Ráadásul ha Harry tudná hogy Cara mit mondott Bellának utoljára. -Harry ha ideges sok hülyeséget mond, amit előbb utóbb megbán. Beszéltem Harry-vel, szereti még Bellát.-felelte kedvesem szelíden. Ha szereti miért bántja meg? Miért teszi ezt vele? Tudom Zayn is szeretett mikor megcsalt Perrie-vel de mégis megbántott vele, tudatában volt rosszul esik nekem az amit tett ellenem. Pont szólásra nyítottam volna a szám, mikor Dr. George lépett ki a rendelője ajtaján. -Jó napot! Jöjjenek be, megvan az eredmény.-jött felénk. Elöszőr velem fogott kezet utána pedig Zayn-nek. Befáradtunk a rendelőjébe, helyet foglaltunk az asztalánál szembe lévő két székkel. -Hogy van Aria?-ült le a helyére az orvos. Most komolyan? Kit érdekel hogy hogy vagyok? Most leginkább az foglalkoztat hogy milyen lett az eredményem. Pozítiv vagy negatív. Minden ezen múlik. A jövőm, gyerekeim jövője, Zayn jövője. -Köszönöm jól, de nem térhetnénk a lényegre?- kérdeztem rá. A szívem a torkomban dobogott már, bal kezem amivel Zayn kezét fogtam elkezdett izzadni. A félelem amit akkor éreztem emiatt jobban szorítottam szerelemem kezét. -Jól vagy?-fordult felém Zayn. Nem jött ki hang a számon, ezért csak bólintottam. Minnél elöbb tudni akartam a vérképem eredményét, semmi más nem érdekelt ennél jobban. A másodpercek is csigalassúnak tűntek most. Mintha minden lelassult volna körülöttem. Az autók zaja ami beszűrödik a nyított ablakon. A madarak csicsergései. Az óra kattogása. -Látom nagyon tudni akarja.-kuncogott Dr.George. -Igen..-nyeltem nagyot. -Akkor lássuk.-nyította ki az asztalon lévő borítékot. -A pulzusa normális volt két napja ezelőtt. A szíve is normálisan vert, vére sürüségével sincs semmi probléma.-sorolta az





orvos. Komolyan mondom megbolondulok. Ezek érdekelnek most a legkevésbé. -Szóval minden eredménye negatív lett. Őn egészséges,és a picik is.-nézett ránk az orvos nagy mosollyal. Mintha egy mázsás kő esett volna le a szívemről. Soha de soha nem bocsátanám meg magamnak ha elkaptam volna a maláriát. Végülis miért voltam annyira beszari? Még a tűnetei sem jelentkeztek. Zayn felállt a helyéről, magával szembe állított, és olyan szenvedélyesen csókolt mint még soha. Ajkai vadult tépték az enyémet. Amit most egyáltalán nem bántam. Nyelve bejutásért könyörgött amit hamar meg is kapott. Akkor és ott nem törödtem a helyről, vagy hogy ki látja a tevékenykedésünket. A boldogság, élvezet, szerelem magával ragadott mint a hurrikán a házakat. Tudtam, ebben a pillanatban jöttem rá hogy ez a srác, és én én a gyerekeinkkel örökké együtt leszünk. Miután megtudtuk a csodás hírt elmentünk haza. Útközben megálltunk egy gyors étteremnél mert megéheztem, így Zayn vett nekem három hamburgert és egy kolát. Hiába ha ikreket vár az ember, akkor nem dublán éhes hanem triplán. Olyan mintha két nagy szatyrot cipelnél magadon. Remélem szülés után az összes felszedett kiló lemegy rólam. Tudom hogy Zayn is úgy is elfogadna, de én magamat biztos hogy nem. -Most el kell mennem elintézni valamit, de sietek haza.- nyomott egy gyors csókot ajkamra, és mire észhez kaptam volna elment autóval. Hova mehetett olyan sietősen? Mi az hogy valamit el kell intéznie? Valamit titkol előlem? Remélem nem. Tudja hogy milyen vagyok, folyton beképzelek magamnak dolgokat. Mivel nem tudtam hogy mit csináljak, úgy döntöttem elfogyasztom azt az egy zacskó chipset amit tegnap vett nekem Zayn, és megnézem a kedvenc sorozatomat. Mikor Jason megakarta csókolni Faith-et a telefonom elkezdett rezegni mellettem amitől megijedtem. Csak egy sms Zayn-től. Gyors rámentem az üzenetre, ami ez volt: "Szia édes, öltözz fel csínosan, fél óra múlva megy érted egy limuzin. Csókollak." Limuzin? Csínosan öltözzek fel? Mit tervez? Egy perc nyugtam sincs, egyik pillanatban aggódnom kell az egészségem miatt, vagy épp azon izgulnom hogy Zayn mit tervez. Csak nem...? Ugyan. Nem, ő nem olyan hogy megtenné. Biztos nem azt tervezi, csak gondolom megakarja ünnepelni hogy minden a legnagyobb rendben velünk. Amilyen gyorsan csak tudtam felmentem a szobánkba kiválasztani a ruhát. Amig azt választottam



addig gyors megengedtem egy kád forró vízet. Kiválasztottam egy fekete hosszú ruhát, gyors elmentem megfürödni. Hajat nem kellett mosnom mivel azt tegnap már megmostam. Amikor megtörölköztem egy szolíd sminket tettem fel magamra, a hajamat kiengedtem, ami hullámosan leomlott a vállamról. Mikor már a szandállomnál jártam amit kissé nehézkesen kapcsoltam be a hasamtól, pont dúdálni kezdtek. Felktaptam a kis retikűlőm és már mentem is ki a kocsihoz. Nagy fekete limuzin várt rám a ház előtt. Jaj Zayn, te annyira bolond vagy. Gondoltam magamban. A sofőr kinyította előttem az ajtót, megköszöntem majd elhelyezkedtem a bőr ülésen. Mikor a sofőr is beszállt, elindította a járművet. -Hova megyünk?-kérdeztem tőle. -Mr. Malik megtiltotta hogy elmondjam magának.- hallottam előről a választ. Ez remek. Szóval nem tudhatom meg. A kiváncsiságom úrrá lett rajtam így lehúztam az ablakot így kilátást nyertem a tájra. Még mindig a városban vagyunk. De hol? Tovább néztem a várost, mikor egy ismerős utcára lettem figyelmes. Hísz ez az útca a Temzéhez vezet. Annyira izgatott lettem. Mikor ide kerültem Londonba Zayn ide hozott el előszőr. Itt volt az első Londoni csókunk, még erre is emlékszem. Minden jó, rossz pillanatra emlékszem ami velünk történt. A kocsi megállt a folyó parton. A sofőr kiszállt, hátulról megkerülte az autót, így kinyította nekem azt. -Hölgyem.-tartotta nekem a kézdejét hogy kisegítsen. -Köszönöm.-mosolyogtam rá. Meghajolt előttem majd visszaült a kocsiba. -Szép estét a világ legszebb nőjének.-jött hátam mögül egy mély férfi hang. Behunytam a szemem mikor két kar fonódott derekam köré hátulról. Fáznom kellett volna, mégse fáztam. A lágy szellőtől hajam kicsit lebegett, de Zayn karjában melegem lett. Mintha égett volna a bőröm pedig csak átkarolt. -Mi ez?-törtem meg a csendet. Felé fordultam hogy szemébe tudjak nézni ami csillogott. Hogy mitől azt nem tudom, de egyben biztos voltam. Boldog ahogy én is. Zayn letérdelt elém, megfogta a bal kezem, csókot hintett rá, majd így szólt. -Aria Marie Dawson. Hozzám jönnél feleségül?- kérdezte. Könnyem záporként kezdtek folyni az arcomról. Nem híszem el. Mégis megkérdezte. Legbelül régóta erről álmodoztam, de most nem csak álom. Hanem ez a valóság. Ez a mi mesénk ami nem most ér véget, ellenkezőleg. Most kezdődik.

46. Fejezet. -A levél.

Sziasztok. Megérkezett az új rész:) Szomorúan vettem észre hogy csak 2 komi érkezett az részhez:/ Ennyire rossz lett hogy alig van komi? Már csak pár rész lesz, utána pedig elkezdődik a MÁSODIK évad, remélem tetszeni fog nektek. Én és az egyik barátnőm nagyon oda van érte,mert már megvan a prólogus:)
Amikor olvassátok ezt a számot hallgassátok és,amikor vége kezdjétek újra:)
Nem is húzom a szót, jó olvasást:):*

*Harry szemszöge*

Könnyeim elkezdtek folyni le az arcomról mikor megpillantottam a fiam, az én véremet aki félig belőlem van. Fura hogy egy szeretkezésből egy ilyen csoda keletkezne. De van. Jobb mint egy díj, vagy egy újabb rekord döntés. Oldalra volt fektetve, hüvelyk újja pedig apró pici szályában. Olyan békésen aludt. Neki még nincsenek gondjai. Nem tud a világról semmit. Én leszek az aki megmutatja neki az élet minden meglepetését. Mellette leszek minden fontos 

eseményénél az életben. Velem fogja felfedezni a világot. Megfogom neki tanítani hogyan kell biciklizni, úszni. Ennek a pici embernek csak én maradtam az életben. Anyukája nagy szenvedések árán hozta világra nekem a legnagyobb kincset. Megfogom védeni mindentől, csalódástól apró sérülésektől amit akár akkor is szerezhet mikor megtanul járni. Ott akarok vele lenni mikor kimondja hogy "apa". Sikerülni fognak ezek az ígéretek? Így hogy egy bandában vagyok, tényleg mellette tudok lenni mindenben?Ha elvíszem magammal az újabb turnékra akkor igaz életet tudok majd neki nyújtani? Nem, nem lesz akkor valódi élete mert az én életemet élni egy buszon. Éjszakáról éjszakákra utazna velem. Nem lennének barátai ami egy gyerek számára nagyon fontos. Rendes otthoni környezetben kell felnőnie, mint anno nekem. Kertes ház, medence ovóda, iskola új emberek az életében akikkel később kisebb nagyobb csíntevéseket csinálnak majd. Igen az lesz számára a legjobb ha ilyenkor anyukámmal lesz. Védeni fogom őt amédiától, nem fogom hagyni hogy őt is úgy szétszedjék mint engem vagy a fiúkat. Mostantól ő számomra a legfontosabb. Lassan oda mentem az inkubátorhoz, hogy jobban megnézzem a kisfiam. 19 évesen apa lettem. Olyan hihetetlen ez számomra. Nem olyan rég még én is pelenkás voltam.

-Szia pici. Én vagyok az apukád. Mindig melletted leszek. Te, én örökre együtt leszünk. A védelmeződ leszek kis herceg, rendben?-vettem a karomba a csöpséget, miközben ezeket mondogattam neki. Tudom nem érti még mi van körülötte

hiába beszélek neki, de szeretném ha megszokná a hangom.

-Anyu fentről vigyázz rád kicsim. Mindig mesélni fogok neked róla.-pusziltam meg homlokát. 

Baba illata volt. Legszívesebben egész nap őt szagolgattam volna, tartottam volna a karomban de nem lehetek bent vele mindig. Vissza tettem az inkubátorba, betakartam.

-Aludj jól picinyem.-pusziltam meg apró kézfejét. Becsuktam magam mögött az ajtót. Niall ment be utánam. Úgy ragyogott Niall szeme is, mint az enyém. Felvette Aaron-t megpuszilta. Felém

fordult mosollyal az arcán. Intettem neki hogy maradjon így lefényképezem őket.

Vissza tettem a telefonom a zsebembe, majd holnap felteszem twittere a képet, gondoltam.

-Harry.-jött hozzám Liam. 

-Igen?-fordultam felé. Kezében egy borítékot tartogatott. Kezembe adta majd így szólt. 

-Ezt az orvos találta Cara ruhájának a zsebében. Szeríntünk neked szánta ami benne van.- mosolygott rám. Cara. Nem ezt a sorsot érdemelte. Neki is látnia kellene ahogy felnől a fiúnk. Tudom nem szerettem soha, de valami

oknál fogva mégis össze jöttem vele. Vele nem tudtam soha elképzelni az életem. De mással igen. Tisztelettel, és csakis a jó emlékekre fogok emlékezni vele kapcsolatban amiből az utóbbi időben bőven volt. Amikor elkisértem ultrahangra, és mikor megtudtuk hogy fiúnk lesz. Másnap pedig elmentünk megvenni neki az első ruháját. Sokan babonások nem eleinte nem lehet semmit venni a babának, mi mégis vettünk. Kezemben szorongattam a boríkékot. Bontsam ki és olvassam el? Mi van ha olyan van benne amit nemkellene látnom? Nem híszem hogy elbírnék még egy fájdalmat. -Olvasd el.-bíztatott Liam. Ő is kiváncsi volt mi áll a levélben ezért leültem a mellettünk lévő egyik székre, elkezdtem kivenni a levelet. Liam leült mellém, ő is figyelmesen kezdte olvasni a sorokat.

"Kedves Harry". 

Tudom nagyon sok hülyeséget csináltam az életben. Eleinte nagyon haragudtam rád mert szakítottál velem Bella miatt. De rá kellett jönnöm hogy ő való hozzád s nem én. Nem tudtam hogyan közöljem veled hogy állapotos vagyok,ezért eltitkoltam előled. Sőt azt is tudtam hogybeteg vagyok. Abban reménykedtem hogy gyógyítható, de amikor megtudtam hogy nem lehet már rajtam segíteni kénytelen voltam hozzád fordulni még ha fel is forgattam az életed. Akkor a gyerekem jövője érdekelt a leginkább. Már akkor tudtam hogy nálad jó kezekben lesz. Tudom hogy csak egy kaland voltam számodra, ami igaz három hónapig tartott, de nekem az nagyon sokat jelentett. Hátra hagyok neked egy életet magamból ami remélem emlékeztetni fog rám, persze csak is jó emlékekre. 

Csak annyit szeretnék tőled kérni hogy mindig legyél a fiúnk mellett csak te leszel neki a világon. Néha emlékeztesd rá hogy voltam, mutass neki rólam képeket, videókat. Mesélhetsz rólam, de ne csak jókat, MINDENT mondj el rólam neki. Hadd ismerjen meg engem. A másik az, ha úgy érzed készen állsz rá, békülj ki Bellával. Ha egy pót anyát akarsz a fiúnknak az csak is ő lehet. Tudom hogy szereted. Kár tagadnod. Ezek az utolsó kivánságaim tőled. Fentről fogok rátok vigyázni. A fiúnk őrangyala leszek. 

Tanítsd meg a róla, helyettem is."

Cara.xx

Ahogy olvastam a sorokat akaratlanul is könnyezni kezdtem. Tudtam hogy minden ember belűl jó a maga módján. Cara-nak is volt szíve ami most bizonyítékot nyert.

-Igaza van Cara-nak.-vette ki kezemből a levelet Liam, majd össze hajtotta vissza rakta a borítékba. -Nem állok rá készen. Nem tudok még bízni benne. Nem megy Liam.-helyeztem fejem a vállára. -A fiad legyen most a legfontosabb, próbálj mindent megadni neki amire szüksége van.

-adott tanácsot Liam. Igaza van. A fiam most a legfontosabb, nem foglalkozhatok Bellával. Majd idővel talán kitudok vele békülni csak nehogy késő legyen. Ő velem illik össze nem Louis-val. Az ajkaink tökéletesen összeillenek passzolnak egymáshoz. Amikor együtt aludtunk egymásba gabalyodva a testünk is úgy illett a másikhoz. El kell egy időre felejtenem, meg kell tanulnom egy ideig szerelem nélkül élnem a fiam érdekében. Borzasztó lesz, de remélem minden rendbe fog jönni körülöttem. Hiányzik alegjobb barátom, de nem nekem kell lépnem a barátságunk érdekében.

-Annyira aranyos fiad van.-jött ki Niall hozzánk.

-Rémélem sokat lehet majd a karomban. Alig bírom elhínni hogy a mi Harry-nek fia lett. Gratulálok tesó.-ölelt magához. 

-Köszönöm.- veregettem hátba. -És részvétem Cara miatt. Nem volt a szívem csücske Bellát jobban bírom,de nem ezt érdemelte.-nézett szomorúan. 

-Elmegyek megkérdezem az orvost mikor vihetem haza a kicsi Aaron-t addig megvártok?-kérdeztem tölük. - Persze menj csak.-felelték.

Lassan sétáltam a folyóson, még mindig nem tudtam feldolgozni a pár órája történteket. Itt maradram egyedül a kisfiammal, igaz sokan vesznek körül mégis együl vagyok. Bárcsak bezárkozhatnék egy kis dobozba, világba ahol úgy élnék ahogy én szeretnék. Én alakítanám az életem, és ha nem tetszene valam egy csettintéssel megtudnám változtatni. Vajon min változtatnék? Kitörölném Bellát az életemből? Cara-t? A fiúkat? A srácokat biztos hogy nem. Ők a testvéreim is lettek egyben. Cara-tól lett egy fiam. Ezért őt se törölném az életemből, csak a fiam miatt. De Bellát? Ő annyira fájdalmat okozott már nekem. De ez a fájdalam amit most íránta érzek, bizonyítja azt hogy szerelmes voltam, vagy még vagyok. Édes Istenem. Mi lett belőlem? Egy roncs, aki kivül egy herceg belül viszont maga a szörnyeteg? A Lábaim nem bírták megtartani a testem, összeestem és zokogni kezdtem. A stressz, idegeskedés most jön ki rajtam. Nem Harry! Nem szabad elgyengülnöd. A fiad aki most alszik számít rád. Nem szabad most feladnod.

45.Fejezet- Aaron Styles

Sziasztok. Nagyon örülök hogy ennyien írtatok hogy legyen második évad. Látom ha akartok tudtok komizni. Nem tudom megköszönni hogy ennyien olvastok. Mivel meglett a 10 komment lesz új évad. Szeretnélek megkérni titeket hogy legalább ennyien is komizzatok az új részekhez, rettentően örülnék neki. Barátnőiteknek is megmutathatjátok a blogot, több olvasónak is örülnék. Nem is húzom a szót. Jó olvasást. xx




*Harry szemszöge* 

Azonnal futottam Cara-hoz amint megláttam hogy a földön fekszik. Bella ott állt fölötte, nézte őt majd hirtelen letérdelt hozzá, elkiálltotta magát hogy mentőt. Futni kezdtem feléjük. Annyira ideges lettem, féltem hogy valami baja lesz a fiamnak, és legutolsó sorban Cara-nak. Amikor elhagytam már akkor állapotos volt, csak elszórította a hasát. Akkor a karriejre érdekelte, azt fontolta hogy elveteti úgy hogy nem is szólt volna nekem. Megváltozott.Fura nem hogy egy munkamániás, arrogáns gonosznő megváltozhat. Megszerettem őt, a szívemhez nőtt az utóbbi időben. Bele is tudnék szeretni, ha nem lenne Bella. Nem tudom kiverni a fejemből. A ruhája, a haja egyszerűen fantasztikusan nézett ki. Karcsú alakját kiemelte a barack színű ruhája. Amikor megérkezett a mentő Cara-t behelyezték hátra. Nem szűnt meg a fájdalma, sőt erősebbek lettek. A mentősök valami kora szülést, veszélyt említettek. Nem értettem belőle semmit. Még két hónapja lett volna vissza de a kis lurkó nem tud várni. Pont a nagymamája esküvőjén akar megszületni? Már most olyan mint én. Felvonja magára a figyelmet. -Magukkal megyek.-fordultam az egyik mentőshőz, aki bekötözte Cara-t az ágyon. -Nem fér be, jöjjön utánunk kocsival.-felelte érzelem mentesen. Ökölbe szorult a kezem, legszívesebben neki mentem volna, gondolhatná hogy Cara mellett akarok most lenni. Végülis miatt szenved most ennyit. Nem volt annyi eszem hogy védekezzek. Apám mindig azt mondja, mindenki egye meg azt
amit maga főzött. Igaza van. Cara-val a mentő elindult a legközelebbi kórházba. -Fiam, óvatosan vezess.-fogta meg a kezem anyu. Válaszul bólintottam, majd végig néztem a kerten. Bella a kert végén guggolt arca a tenyerében volt, válla gyorsan fel-le mozgott. Sírt. Megszakadt rajta a szívem, lehet hogy nem kellett volna vele úgy beszélnem. Gyors beültem a kocsiba, elindítottam a motort majd olyan gyorsan hajtottam az úton hogy majdnem neki ütköztem egy szembe jövő kamionnak. Míg a kórház felé mentem
felhívtam Niall-t és a többi fiút. Elmondtam nekik hogy Cara-t pont most víszik a Holmes Chapel-i kórházba, valószinüleg megindítják a szülést. Liam vette fel utoljára. Sajnos nem önmaga mióta szakítottak Danielle-el. Ő is elkezdett edzeni, ami már jól meglátszik rajta. Kivül erős határozott férfinak mutatja magát, de belűl ő is ugyan úgy le van törve mint én, vagy Zayn. Neki is rá kellett jönnie hogy minden szerelem előbb útóbb elmúlik. Liam még mindig szereti őt de nagyot csalódott benne hogy
megcsalta. Nem néztem volna ezt ki Danielle-ből de megtette. -Betudnál jönni a kórházba? A többiek úton vannak már.-markoltam erősen a kormányt. Az idegesség újra úrrá lett rajtam ha Cara-ra gondolok, vagy a picire. Most ők a legfontosabbak, semmi más. -Igen fél óra és ott leszek. Nyugodj meg Harry, minden a legnagyobb rendben lesz. Jó kezekben vannak.-nyugtatgatott. -Csak siessetek.-sóhajtottam a telefonban. -Igérem.-mondta majd pillanatokon belül sípolást hallottam a másik oldalról. Eltettem a telefonom a zsebembe.Mi lesz ha valamelyikük nem éli túl? A gyerekem. Ő még nem is élt igazán. Nem ismerhetném meg, nem foghatnám a kezemben, nem tudnám elhalmozni puszikkal apró kicsi arcát. Cara. Ő az anyja, ő hozza világra. Egy gyerek nem nőlhet fel csonka családban. Nem kell neki úgy nevelkednie mint nekem, hogy csak az egyik szűlőm nevel. Tudom milyen érzés. De neki rosszabb lenne. Az anyukája nem lenne sokáig köztünk. Talán ha nem lett volna Bella most is vele lennék? Akkor nem lenne rákos?
Kérdések amikre nem találok választ bárhogy is szeretném. Leparkoltam a kórhaz egyik szabad parkolójában, kiszállva a kocsiból indultam útnak megkeresni Cara-ékat. Kicsit bántotta a szemem a kórházban lévő erős fények, kissé hunyorítottam is. -Elnézést, nem rég hoztak be egy állapotos nőt, nem tudja hol van?-kérdeztem a recepcióstól. -Azonnal bevítték a műtőbe, ugyanis elvérzett a mentő autóban, így sok vért vesztett,azonnal el kellett idítani a szülést.-válaszolt. Válasza nem nyugtatott meg. Nagyon ideges lettem. Fel- le járkáltam a folyóson.Mit csinálhatnak most vele? Mi lehet most velük? Nem veszíthetem el egyiköjüket sem. Cara-ra is szükségem van. Egyedül nem tudom felnevelni majd a csőpséget. Anyám se nevelheti. Nem az ő dolga. -Harry.-jött egy hang a hátam mögül. -Niall.-mentem oda hozzá, megöleltem. Olyan erősen öleltem magamhoz. Hiányzott. -Minden rendben lesz haver, nyugi.-veregetett hátba. -Félek. Készen állok én erre?-kérdeztem tőle, de leginkább magamtól. -Jó apa leszel. Lux is
szeret veled lenni, imád téged pedig neki csak a keresztapja vagy.-nyugtatott Niall. -Jó de Lux az más.-forgattam meg a szemem. -Miért lenne más? Ő is gyerek. Megkérzik kinél vannak biztonságban.-felelte magabiztosan. -Nem tudom...-ingattam a fejem ide-oda. -Srácok.-jött hozzánk Liam. Őt is megöleltem, viszonozta a gesztusom. -Eddig mit tudsz?-kérdezte egyből. -A mentőben elvérzett, így meg kellett indítani a szülést. Pedig még két hónapja lett volna.-túrtam bele a hajamba. -Akkor kora szülött lesz.
Inkubátorba fogják tenni. Szegényke.-sóhajtott Liam. -Milyen volt anyukád esküvője?-kérdezte Niall. -Üljünk le míg elmesélem.-intettem a székek felé. Leültünk rájuk, mind a ketten engem néztek. -Bellát is meghívta így eljőtt, de egyedül. Louis nem volt vele. Srácok olyan gyönyörű volt, el képzelni se tudjátok. Megvolt a szertartás, utána pedig kezdődött a lakodalom. Mind ittunk, Cara csak narancslevet. Bellával beszélgettek majd csak azt vettem észré hogy a földön fekszik, és Bella elkiabálja magát
hogy mentőt, oda szaladtam hozzájuk, közben megbántottam Bellát, most pedig itt vagyok. Jó volt anyát boldognak látni.-fejeztem be a mesélést. -Louis-t most felhívtad?-kérdezte Liam. -Nem. Nem fogom őt ide hívni. Hagyjon engem békén a kis barátnöcskéjével együtt.-fujtottam.
-Meg egyébként is? Minek hívtam volna fel? Semmi közöm már hozzá. Elárult.-tettem még hozzá gyorsan. -Te tudod. De ő is attól még aggódhat érted.- mondta Liam. -Úgy mint mi.-fogta meg a vállam Niall. Szerencsés vagyok hogy ilyen barátokkal vagyok körülvéve. Zayn küldött egy sms-t hogy nem tud eljönni, nem akarja egyedül hagyni Aria-t de lélekben velem van. -Mi tart ennyi ideig?-álltam fel hirtelen a helyemről? Több órája bent vannak már.-akadtam ki. -Harry, ez egy szülés, eltart egy ideig.-mondta
ültett le Niall. Érzem hogy valami nincs rendben. Aggódom mint kettőért. Istenem, kérlek egyiköjüknek se legyen baja. Egyedül nem bírnék el egy gyerekkel, Cara-ra is szükségem van, még ha csak erre. Szúr a szívem, szinte a torkomban dobog annyira ideges vagyok. Miközben vártunk hogy valaki értesítsen mi van a babával és Cara-val egy orvos jött ki a műtőből kiabálva hogy egy újra élesztő gépet vigyenek be. Azonnal felpattantam mikor meghallottam. Be akartam menni a műtőbe, nem érdekelt semmi abban a pillanatban csak a fiam hogyléte.-Engedjenek be.-dörömböltem az ajtón. -Betöröm az ajtót ha nem engednek be.- kiabáltam. -Harry nyugodj már le. Kifognak minket zavarni innen. Ezt akarod?-fogtak le Niall-ék. -Engedjetek már el. Leállok, csak eresszetek el.-lihegtem kifulladva. -Ülj le, és meg ne szólalj amig nem értesítenek minket.-ült le mellém Liam. -Hozzak kaját valamelyikötöknek?-kérdezte Niall. -Nem tudok enni ebben az állapotban.-sóhajtottam egy nagyot. -Én se kérek.-felelte Liam. Niall elment
a büfébe venni magának valami ehetőt. Az idegeim táncot jártak egymással. Eddigi életemben sose voltam ennyire ideges még. Talán akkor mikor megtudtam hogy Bella-t Louis látogatta a börtönben, így kerültek közelebb egymáshoz. Szörnyen beszéltem vele belátom már. Remélem megtud majd bocsátani nekem. Fáj bevallanom de piszkosul hiányzik nekem. Ugye milyen vicces? Még ebben a pillanatban is tudok rá gondolni. -Miért történnek ezek velem?-fordultam Liam felé. Ide-oda mozgatta a fejét jelezvén hogy
nem tudja. Ő az egyik aki mindig mellettem állt az utóbbi időben. Egyikünk pártját se fogja Louis-al szemben amit megértek. -Talán Isten így akar megleckéztetni? Hogy eddig csak úgy játszottam a nőkkel mint egy játékkal? Megváltoztam Liam. A karrier, a pénz elvette az eszem tudom, már rájöttem. A fiamat nem így fogom nevelni. Tanultam már ebből.-helyeztem az arcom tenyerembe. -A lényeg hogy tanultál belőle. Mindenki rájön egyszer hogy mi a helyes s mi nem.-mondt Liam. -Tudod Harry...szeretem Dani-t.-
mondta Liam hosszas gondolkodás után. -Szeretem de nem tudok neki megbocsátani.- sóhajtott. -Én is szeretem még Bell....-akartam mondani de ekkor egy orvos jött felént. Azonnal felálltam. -Maguk Cara Delevingne hozzá tartozói?-kérdezte tölünk. -Igen, a barátja vagyok. Ő pedig az én barátom.- mutattam Liam-re. -Gratulálok. Fiúk lett, az anyja az Aaron nevet adta neki.-fogott velem kezet az úr. Fiam lett. Ebben a pillanatban annyira boldog voltam. Színte madarakat lehetett volna velem fogatni.
Aaron. Olyan szép ez a név. Emlékszem valamelyik nap Cara erről beszélt nekem. Felhozta ezt a nevet is. Eleinte nem tetszett de most valahogy igen. Aaron Styles, az én kicsi fiam aki a világon a legfontosabb nekem. -Egészséges kisfiú. 2650 dkg, és 79 cm hosszú. Kicsit kevés a súlya, de majd pótolja.-mosolygott rám az orvos. -Az anyukája? Ő hogy van?-érdeklődtem Cara-ért. Az orvosnak elkomorult az arca, majd gyorsan rendezte a vonásait. -Szülés közben leállt a szíve, de vissza hoztuk. Császármetszést
kellett véghez vinnünk.-mesélte a helyzetet. -Kérem mondja meg kerek perec mi van vele.- kezdtem ideges lenni. Azt akartam hogy térjen a lényegre, mert idegesített hogy úgy kezeli a helyzetet mintha egy semmiségről lett volna szó. -Sajnálom uram.- fogta meg a vállam. Nem. Nem. Nem. Az nem lehet, nem történhetett meg. -Mondja hogy nem az van amire gondolok.- szórítottam ökölbe a kezem.
-Sajnálom.-ismételte.

FONTOS KÖZLEMÉNY!!! OLVASSÁTOK EL KÉRLEK!!

Sziasztok. Úgy döntöttem hogy még 6 rész lesz a tőrténetről. Mivel legalább van 19 kővetője a blognak MINIMUM 10 kominak meg kell lennie hogy legyen második évad, ugyanis felmerült bennem a második évad alapja. Ha erre a bejegyzésre meglesz a 10 komi akkor lesz, ha nem, akkor meggondolom hogy legyen.:)) Kérlek ne hagyjatok cserben. ui: szeretlek titeket amiért olvastok. Holnap új rész.
Aug. 30-ig lehet szavazni rá hogy legyen második évad.
M.

44.Fejezet- Esküvő

* Sziasztok!Itt az új rész:) Nyugodtan leírhatjátok bővebben is a véleménytekete és az új rész pár komi után jön:) *


*Bella szemszöge* 

Nagyon meglepődtem Harry anyukája hívásán. Nem gondoltam volna hogy megakar hívni az esküvőjére, ugyanis szeríntem nekem semmi jogom nincs ott lenni. De igent mondtam. A telefonban nagyon aranyosnak tűnt Anne, nem utasíthattam vissza megbántottam volna akkor. Kiváncsi leszek Harry képére mikor meglátt majd. Nem tudom hogy az anyukája elmondta-e neki hogy ott leszek. Minden nap rá gondolok. Főleg a Ghana-ban történtekről. Az a csók. Minden benne volt aminek benne kellett lennie egy szerelmes csókban.Bizonyítani fogok neki hogy nekem igenis való egy kapcsolat. Hogy kitudok tartani egy férfi mellett. De hogy? Amig Louis alszik mellettem, amíg vele vagyok Harry azt fogja hínni hogy nem szeretem. De viszont Louis-nak is sokat köszönhetek amit valahogy meg kell hálálnom neki. Tudom nem így kellene de valahogy nem tudok nemet mondani neki. Elrontottam a Harryvel való kapcsolatomat, amit szeretnék helyre hozni, de tudom hogy nem fog sikerülni. Ezt a játszmát rég elvesztettem. Fura érzésem van mostanában, amit nem tudok megmagyarázni. Hugo szerínt elkezdtem hízni. Ghana-i útunk óta eltelt két hónap, rohamosan telik az idő. Aria nem dolgozik. felmondott. Aggódom miatta és a babák miatt is. Nagy hülyeséget csinált, de Zayn mellette van, holnap mennek vissza az eredményekért a két nappal ezelőtt vizsgálatok miatt. Beszélek Aria- val telefonon, így mindenről tudok vele/velük kapcsolatban. Jó látni hogy Zayn kiáll mellette, támogatja. Most egy ideig Aria-hozköltözött, és az eredményektol függetlenül Aria Zayn lakására fog cuccolni. Örülök nekik megérdemlik hogy végre együtt legyenek. Megígazítottam a ruhám az egész alakos tükörben. Elégedett voltam a látvánnyal. 

-Kérlek vigyázz magadra.-karolt át hátulról Louis, egy csókot hintett a szabadon hagyott vállamra. 

-Vigyázni fogok.-feleltem, majd megfordultam. 

Kezemmel körül fogtam a nyakát mélyen belenéztem a szemébe. Annyira csillog a szeme mikor velem van. Vajon tényleg szeret engem? Vagy csak így akarvissza vágni Harry-nek? Nem tudom mit hígyjek. 

-Szeretlek.-suttogta. 

-Mennem kell mert elfogok késni.-bújtam ki a karjaiból. 

Nem tudom neki kimondani hogy szeretem. Talán azért mert nem lenne igaz? Talán mert Harry volt az utolsó személy akinek ezt mondtam? 

-Sietek haza.-apró csókkal köszöntem el tőle az ajtóban majd beszálltam a kocsimba, elindultam az esküvő helyszínére Holmes Chapel-be. Az út gyorsan telt, rádiót hallgattam,de lehet azért is mert olyan gyorsan hajtottam. Minnél előbb túl akarok lenni ezen az egészen. Nem nekem való az esküvő. Szeríntem sose fogja senki bekötni a fejem. Mikor megérkeztem hamar megtaláltam Harry-ék házát. Ki volt díszitve, így csak az övüké lehetett. Leparkoltam egy szabad helyre. Mély levegőt vettem, hirtelenjében még a víz is levert. Kiszálltam a kocsiból, bezártam majd elindultam a házhoz. Kezemet ráhelyeztem a csengőre, majd kis hezitálás után megnyomtam. Testemet súlyát a másik lábamra helyeztem míg vártam arra hogy kínyissák az ajtót. Végül kinyílt az ajtó, és egy hosszú szökés barna hajú lány állt az ajtó másik oldalán. 

-Biztos te vagy Bella, én Gemma vagyok Harry nővére.-mutatkozott be. 

- Szia.-mosolyogtam rá. 

Nagyon hasonlított az öccsére le se tagadhatták volna egymást. Arca arcvonalai is ugyan olyanok voltak mint Harry-nek. Kiköpött Styles. 

-Gyere beljebb. Pont anyu ruháját igazítjuk rajta.- vezetett be a házba. 

-Nem csoda hogy a báttyám beléd szeretett. Csodálatosan nézel ki. Nagyon tetszeni fogsz neki.-folytatta a beszédet.

-Köszönöm.-pirultam bele. 

Ahogy elindultunk fel a lépcsőn majdnem neki ütköztem valakinek. Lassan felnéztem az fekete lakcipős fiúra és megláttam őt. Ott állt előttem öltönyben, haja kócosan mégis elegánsan volt beállítva.

 -Hova mész?-kérdezte tőle a húga. 

-Elmegyek Cara-ért, mindjárt jövök.-válaszolt a húgának de még most is a szemembe nézett. 

- Siess vissza. Anya nem fog örülni ha elkésel.- mondta neki Gemma. 

-Sietni fogok, nyugi.- válaszolt. -Sziasztok.-köszönt el. 

Mégcsak hozzám se szólt. Annyit se mondott hogy hogy vagy. Ennyire megutált? Nem akarom elhínni.

 -Jössz?-kérdezte Gemma már a lépcső tetején állva. 

-P...persze.-dadogtam. 

-Harry szeret téged.-fogta meg a kezem. 

-Azt mondod?-néztem rá. 

-Igen. Tudod mióta haza jött Ghana-ból nem olyan mint régen, sőt mióta megismert téged. Egyszerűen elvetted az eszét. Nem lehet ráismerni. Tudom hogy Cara-val csak a baba miatt van együtt, kötelességből.-próbált nyugtatni. 

-Ne rólunk beszéljünk. Ez édesanyátok napja.- erőltettem mosoly az arcomra.

Anne-vel is váltottam pár szót, élőben is olyan aranyos mint a telefonban. 

-Hol van már Harry?- nézett Anne a fali órára, a nappaliban kanapén ülve. Már egy óra is eltelt mióta elment. Remélem nem történt vele semmi baj, meg persze Cara-ékkal. Az a baba nem tehet semmiről. Nem az ő hibája hogy nem szeretem az anyukáját. 

-Megjöttünk.- nyílt ki hirtelen az ajtó, Harry-ék jöttek be rajta. 

-Hol voltatok eddig?-kérdezte tőlük Anne. -Cara éhes lett, így megálltunk kajálni.-válaszota Harry. 

-Most az egyszerelnézem nektek.-mosolygott rájuk Anne. Kivül állóként, olyan meghíttnek tűnt ez a beszélgetés. Nekem sose volt ilyen a családom. Lehetett volna, de az apám egy részeges disznó volt. A szertartás nagyszerű volt. Gemma-nak még pár könny is kijött a szeméből. Harry büszkén mosolygott hol az anyukájára, hol az új apukájára. Boldog volt, én pedig örültem hogy boldog. A Szertartás után koccintottunk a házas párra. Egyedül éreztem magam. Mindenkinek megvolt a maga párja, így Gemma-val voltam egész végig.Sorra ittam a pezsgőket, így már nem tudom hányadiknál járhattam mikor Cara jött oda hozzám. 

-Hogy érzed magad itt? Nem rossz egyedül?- mosolygott rám. Hányni tudtam volna az önelégült képétől. 

-Igen jól. Tudod én nem szorulok rá mások társaságára, nem rontom el senki kedvét mint egyesek.-röhögtem el a mondtatom végét. 

- Szánalmas vagy.-nézett végig rajtam. 

-Én? Nem én találtam ki hogy rákos vagyok, plusz Harry gyerekét várom a szívem allatt. Álszent dög vagy.-mondtam a képébe. 

Jó érzés volt kimondaniazt ami már rég nyomta a lelkem. 

-Én csak boldog akarok lenni az utolsó pereimben. Ha jobban végig nézel rajtam láthatnád hogy parókát hordok. Ennyire előre haladt a betegségem.-tette le maga mellé a narancslevét. 

-Nem vettem észre, ne haragudj.-védekeztem. Észre se vettem hogy paróka van rajta. Annyira elvoltam foglalva magammal. 

-Harry téged szeret, nem engem. Velem csak a baba miatt van tudom jól. Amint meghalok, azt szeretném hogy Harry veled nevelje fel a kisfiúnkat.-suttogta a szavakat.

-Én...nem tudom mit mondjak. Szeríntem Harry-vel mi nem leszünk többé egy pár.-találtam meg a hangom.

 -Egymásra fogtok találni újra, tudom. Nem úgy néz rám mint rád. Most is téged néz látod?-nézett Harry felé. Követtem a nézését, így találkozott Harryvel a tekíntetünk. Csillogott a szeme az alcoholtól már. 

-Bocsánatot szeretnék kérni tőled a múltban történtek miatt. Úgy szégyellem magam.-hajtotta le a fejét. Megsajnáltam őt. Tényleg megváltozott. Már nem az az elkényesztett arrogáns nő akivel évekigegyütt dolgoztam. Jobb ember lett. 

-Nem haragszom rád. Én is bocsánatot akarok kérni az elöbbi kirohanásomért.-ittam megint egyett a poharamból. Egy pillanatra félre néztem, utána csak egy csattanást hallottam. Ránéztem Cara-ra aki a föndön feküdt magzat pózban és felkiálltott. A pohár kiesett a kezemből ijedtségemben. -Mentőt.-kiáltottam el magam. Mindenki ránk kapta a tekintetét, Harry futni kezdett felénk. Könnyeim elkezdtek folyni Cara-ra ránézve. Szörnyű volt így látni őt.Az a fájdalom ami az arcáról lerítt szörnyű volt. -Mit tettél vele? Mit mondtál neki amiért így rosszul lett?-üvöltött rám Harry. 

Szemében gyűlöletet,haragot, félelmet olvastam le. 

-É...én semmit. Csak nyugodtan beszélgettünk.- sírtam. 

-Amiatt nem lett volna rosszul. Felzaklattad őt. Ha valami baja lesz a gyereknek nem állok jót magamért.-kiabált velem. 

-Harry fejezd be. Hívtunk mentőt mindjárt ítt lesznek. Bellával ne beszélj így, megbántod őt.-fogta meg a vállátt az anyja. 

-Nem érdekel. Engem csak a gyerekem és Cara állapota érdekel.-kiabált még mindig. 

Harry nagyon megbántott most. Tényleg azt feltételezi rólam hogy képes lennék nekik ártani? A gyerekének? A kert hátsó részére mentem. Zokogtam. Könnyeimnek nem tudtam megájt parancsolni. Neki dőltem a betőn kerítésnek majd lecsúsztam rajta. Ott guggoltam, sírtam bánatomban. Nem az én hibám. Nem az én hibám. Nyugtattam magam. Vagy mégis? Azt sose bocsátanám meg magamnak, és Harry se nekem.

43. Fejezet- Diagnózis

* Pár komi után jön a kövi:) Köszönöm,hogy olvassátok a történetem!♥ *



*Zayn szemszöge*

Türelmetlenül vártuk az orvost, akihez elküldtek minket a recepción. Aria fal fehér arccal bambult maga elé, én pedig az újjaimat tőrdeltem idegességemben. Még mindig nem tudom felfogni hogy lehetett ilyen felelőtlen, meggondolatlan. De talán én is hibás vagyok hísz nem voltam mellette. Egy nőnek nehéz lenne egyedül felnevelnie egy iker párt. Azt nézte ki belőlem hogy magára hagynám a gyerekeimet? Akik a véremből vannak. Én nem tudnám magára hagyni őket.

-Ugye tudod hogy ha bármi is lesz a diagnózis melletted, melletettek leszek a végsőkig.-fogtam meg a kezét. Nem is haragszok rá. Olyan dologgal ajándékozott meg amivel egy férfit nagyon boldoggá lehet tenni. Szerelmünknek meglett a gyümölcse. Ikrek. Nem egy baba jön a családba hanem kettő egszerre. Anyáéknak még el se mondtam. Nekik is tudniuk kell róla, még ha netán tán rossz eredményt kapunk. De arra gondolni se merek.
-Haragszol rám?-kérdezte suttogva Aria.
-Haragudnom kéne?-kérdeztem vissza,mikőzben magamhoz öleltem.
Mélyen beszippantottam haja illatát amit annyira imádok.
-Igen, kéne.-suttogta.
Fejét nyak hajlatomba nyomta, éreztem ahogy veszi a levegőt, amitől libabőrös lettem.
-Nem haragszom rád. Hogy tudnék mikor ikrekkel ajándékozol meg?-húztam fel a szemöldököm. -Apa leszek, lesznek babáink akikhez éjszaka fel kell kellnünk mikor felsírnak, együtt fürdetjük majd őket. Parkokba, játszottérre visszük majd őket.-folytattam a gondolataim felsorolását.
-Zayn...mi lesz ha mégse tudom majd világra hozni őket?Ha elkaptam a...-dadogta, de nem hagytam hogy befejezze a mondatát.
-Nem kell mindig az ördögöt a falra festeni. Bízzunk Istenben. Gondolkodjunk pozítivan Aria.-simítottam meg az arcát.
-Aria Dawson?-mondta az orvos a nevét, aki épp jött ki az ajtón.
 -Én vagyok.- mondta Aria miközben felállt.
-Kérem fáradjon velem.-mutatott be az orvos a rendelőjébe.
-Mit fognak most vele csinálni?-kisértem Aria-t az orvoshoz.
-Vért veszünk tőle, utána pedig elküldöm ultra hangra Dr. Peter-hez, anőgyógyászunkhoz.-mondta magabíztosan az orvos.
-Menjek be veled?-fordultam Aria-hoz.
-Nem kell ha nem akarsz.-mosolygott rám, de a mosolya nem volt őszínte.
-Bejövök veled.-feleltem kis habozás után.
Félek a vértől. Nem bírom nézni mikor valaki vérzik, vagy vért vesznek. De Aria-ért mindent. Most ő a legfontosabb az életemben, a babáinkkal együtt. Aria leült egy székre, majd valamilyen készüléket tettek a válára, ami megszorítta neki. Ökölbe szórította a kezét az orvos utasítása szerínt. Majd egyhegyes tűt szúrt a vénájába. Elborzadva néztem a jelenetet, Aria pedig a másik kezével megsimogatta az enyémet. Mi most ő akar nyugtatni engem? Ez vicc? Nekem kéne őt. Hísz őt vízsgálják.
-Jól vagy?-kérdezte Aria tőlem mikor kijöttünk a vizsgálóból.
-Tőlem kérdezed? Nekem kéne tőled.-nevettem fel kínomban.
-Olyan színed van mint egy hullának.-mondta Aria
-Nem én vagyok most a lényeg.-feleltem határozottan.
 -Gyere üljünk le és várjuk meg míg behív Peter.- mondta Aria.
-Ismered?-kérdeztem tőle,miközbenleültem egy székre. Felé fordultam hogy szemébe tudjak nézni.
-Igen. Már a kezdetek óta hozzá járok, ő is mondta meg h állapotos vagyok. Ő Bella testvére.-mondta.
-Testvére? Nem is tudtam hogy van neki.- csodálkoztam. Harry nem mondott nekem erről semmit.
 -Ő a bátyja, de asszem csak féltestvérek. Ezért nem ugyanaz a vezetéknevük.-gondolkozott Aria hangosan. Sok mindenről elkezdtünk beszélgetni miközben vártuk hogy sorra kerüljünk. Közben, a kórház előtt sorra jelentek meg az újságírok paparazzik

.*Harry szemszöge*
¤ Pár nappal késöbb ¤
Holmes Chapel.

Megint ugyan ott vagyok ahol egykor elindultam az X-Faktorba. Csodálom ezt a helyet, mindig nyugalom van itt. Amikor beszívod a tiszta friss levegőt, vagy ha hallod a madarak csiripelését egyszerűen megnyugtató. Imádok itt lenni, itt elbújhatok a világ elől. Jövő héten elkezdjük forgatni az új klipünket a Best Song Ever-hez, ami szeríntem az eddigi legjobb klipünk lesz.
-Harry szól anya.-jött ki Gemma a teraszra, ahonnan néztem az utcát.Lassan elrugaszkodtam a széktől majd felállva indultam be anyámhoz. Holnap után lesz az esküvöje így kicsit kelekusza most. Örülök a boldogságának, jó látni hogy boldog. Belépve a nappaliban láttam meg anyámat a kanapén kezében egy esküvői ruha magazin volt a kezében.
-Szerinted ez jó lesz?-fordult felém. Régen is kikérte a véleményem a ruhák terén, ahogy a nővérem is, mert ugye férfiból vagyok így megtudom nekik mondani hogy mi előnyös és mi nem.
-Gyönyörű leszel benne.-ültem le mellé.
-Biztos? Nem túl fiatalos ez egy két gyermekes anyának?- nézett rám aggódóan.
-Ne butáskodj anya. Fiatal vagy még. Jól fog neked állni.-kacsintottam rá. - Ezért hívtál be?-tértem a lényegre.
-Ami azt illeti nem.-tette le a katalógust az asztalra. -Harry, fiam megszeretném hívni az esküvőre Bellát.-mondta ki kis hezítálás után.
-Micsoda?- álltam fel a kanapétól.
-Harry ülj le.-fogta meg a kezem anyu.
-Minek akarod őt meghívni? Cara itt lesz az oldalamon. Simon is megbékélt vele.-mondtam neki már ülve.
-Én megakaromőt ismerni. Tudni akarom így személyes tapasztalat által hogy milyen az a nő akit a fiam a szívébe fogadott.
-Nem szeretem már.-vágtam rá kissé túl hamar.
Tudom hogy ezzel hazudok, mert szeretem de elrontottuk már az elején ezt az egész dolgot. Nem egymáshoz valók vagyunk.
-Azt mondasz amit akarsz. Ami azt illeti már meg is hívtam, és igent mondott. Úgy hogy találkozni fogsz vele, ha tetszik ha nem fiatal ember.-mondta ki anya a végszót.
-Ezt nem teheted velem. Miért akarsz kínozni? Louis-t is meg hívtad?-kérdeztem rá ijedten.
-Nem. Csak Bellát.-mosolygott rám.
-Nem szeretem mikor a hátam mögött intézkedsz anya.-korholtam le.
-Tudod hogy csak jót akarok neked. Egy anya nem tudja elvíselni ha a fia boldogtalan.- simogatta meg az arcom.
- Szeretlek.-bújtam hozzá, ő pedig a karjába zárt.
-Én is téged.-adott puszit a homlokomra.
Ilyenkor olyan nyugalom járja át testem. Bárcsak ilyen nyugalom lenne mindig az életem.

42.Fejezet -"Harry Styles apa lesz?"

*Harry szemszöge*

 Miért kell mindennek annyira bonyolultnak lennie az életben? Vagy csak nekem az? Talán én teszem azzá? Miért fáj a szív ha valaki szerelmes? Ha akkor mindig meglátogattam volna a börtönben, nem Louis karjaiban lenne, hanem az enyémben. Én csókolnám, mellettem hajtaná álomra a fejét. Annyira aranyos volt azzal a kisfiúval akit magával hozott az utcáról, mikor Ghana-ban voltunk. Törödött vele, mintha a saját gyereke lett volna.Annak ellenére hogy fiatal, már most eltudnámképzelni édesanyának. Irigylem Zayn-t, mert ő apa lesz még ha nem is tud róla. Lelkiismeret furdalásom lesz ha erre gondolok hogy én tudom ő pedig nem. Próbáltam a kórházban rávenni Aria- t hogy mondja el Zayn-ek de hajthatatlan volt. Minden nap edzeni járok, hogy erősebb legyek, jobban nézzek ki. De a fő cél hogy kiverjem a fejemből Bella-t. Miért szeretjük egymást ha nem lehetünk együtt? Mi értelme így az egésznek? Ő szenved, én szenvedek, így a többiek is szendvednek velünk együtt, mert ők látnak minket tudják mi a helyzet. Gyűlölöm ezt a helyzetet amibe kerültünk. Niall-nek milyen jó hogy neki nem kell a szerelem miatt aggódnia. Engem állítottak be nőcsábásznak, szoknya percérnek aki csak kihasználja a lányokat, nőket. De erre rá is szolgáltam. A hírnév megváltoztatt nem az a Harry Styles volt a pékségből, hanem a One Direction Harry Styles-a. Megváltoztam ami ellen már nem tudok tenni. Simon is szólt már nekem hogy rossz úton járok, kezdve a tetkókkal. Szinte alig van olyan felület a testemen ahol nincs tetkóm. Az se tetszett neki mikor összejöttem a híres country énekesnővel Taylor Swift-el. A mostani helyzetemről is megvan a véleménye, miszerint egy 19 éves éretlen fiú vagyok, aki gyereket csinált egy modellnek, aki ráadásul rákos. Cara elmondta Simon-nak hogy apai örömök elé nézek, bár szívem szerínt Bellával közösen várnék babát. Édesanyám is nem tetszését nyílvánította telefonban, ahogy nővérem is miszerint egy balfasz vagyok. Ami a 1 órával ezelőtt. Márti Ranyhóczki legrosszabb hogy igazuk van. Ha volt eszem arra hogy lefeküdjek vele, akkor arra is kellett volna hogy védekezek. Azt hittem hogy szed fogamzásgátlót, de nem szedett. Annyira új nekem ez az egész helyzet. Nem így terveztem az életemet hogy 19 évesen apa leszek, de ha már így hozta a sors akkor állok elébe. Jó embert fogok belőle nevelni, olyat aki nem lesz olyan mint én most. Nem fogom neki engedni hogy azokat a hibákat kövesse el mint én. Amióta edzek sokszor lettem rosszul. Élelem alig jut a szervezetembe, viszont sokat iszom vízet. Ráadásul ebben a melegben ami most van nyáron nem lehet kibírni. Folytatjuk a turnénkat és őszíntén megmondva én ennek cseppet sem örülök. Látnom kell Louis önelégült képét, vagy hallanom mikor Bellával beszélgetnek. Legszívesebben beverném a képét amiért elvette a barátnőmet. Ő volt a legjobb barátom, a bizalmasom de amilyen hirtelen jött olyan gyorsan ment is. Talán azért tette, mert mielőtt bemutattom Eleanornak, előtte mi kavartunk? De hát akkor még nem is ismertük egymást Louis-al. Nem értem őt. Olyan gyerekesen viselkedik hogy így akar rajtam bosszút állni. De nem hülye. Pont jó helyen akar megbántani tudja hogy mi a gyengém. Hiába vesznek sokan körül mégis egyedül érzem magam. Csak egy ember tudna felvidítani, teljessé tenni az életem, és az csak Bella. Telefonom csengő hangja zavarta meg a gondolat menetemet. Benyúltem a zsebembe, de ott nem találtam. Megnéztem az asztalon is de ott se volt. Hova tehettem? A fotel alatt találtam meg, így még talán időben vettem fel. 

-Igen?-szóltam bele. 

-Simon vagyok Harry. Azonnal talákoznunk kell.- válaszolt kissé ridegen. 

Kirázott a hideg. Ha Simon így beszél akkor nagyon ideges lehet. 

-Történt valami?-kérdeztem.

 -Vedd meg az új Cosmopolitan magazint. Cara van a címlapon, és benne egy interjúval a rólad és a közös babával. Nem gondolod hogy ezt velem is meg kellett volna beszélni hogy mit hoztok nyilvánosságra?-kiabált a telefonon keresztül. 

-Én nem tudtam erről az egészről. Cara-val régóta nem beszéltem.- válaszoltam feszülten. 

-Nem érdekel. Figyelned kellett volna rá hogy mit mond, tesz. Örülj neki hogy nem azt a feltételt adtam hogy vettesétek el. 

-Nem ölnék meg egy gyereket, főleg nem a sajátomat.-emeltem fel én is a hangom. 

-New York-ban vagyok, találkozzunk a Szabadság szobor bejáratánál. Ne késs.-mondta majd kinyomta a telefont. 

Ezt nem híszem el. Nem elég hogy nem Cara-t szeretem, tőle lesz gyerekem de még nyilvánosságra is hozza. Fogadni mernék rá hogy ki akar készíteni. Lehet hogy Bellának igaza volt? Talán nem is tőlem van a gyerek? De akkor kitől? Nem, Cara csak nem hazudna ilyenben. Erre azért nem lenne képes. Gyorsan felmentem az internetre beütöttem a cosmopolitan újság honlapját. Gyorsan kiadta, így nem kellett sokat várnom rá. Simon-nak igaza volt. A címlapon Cara volt. Vidáman mosolygott, és egy babát tartott a kezében. A fő cím pedig ez volt."Harry Styles apa lesz?" Idegességemben földhöz vágtam a telefonomat, ami darabokra esett. Miért történik ez mind velem? Egy szánalmas balek vagyok. Nem elég hogy Cara állapotos tőlem, de még rákos is. Ezzel neki is tönkrettem az életét. Bella is csalódott bennem akkor mikor megtudta, így löktem Louis karjaiba. Legutolsó sorban pedig az én életem is tönkre tettem. Innen hogyan tovább?