43. Fejezet- Diagnózis

* Pár komi után jön a kövi:) Köszönöm,hogy olvassátok a történetem!♥ *



*Zayn szemszöge*

Türelmetlenül vártuk az orvost, akihez elküldtek minket a recepción. Aria fal fehér arccal bambult maga elé, én pedig az újjaimat tőrdeltem idegességemben. Még mindig nem tudom felfogni hogy lehetett ilyen felelőtlen, meggondolatlan. De talán én is hibás vagyok hísz nem voltam mellette. Egy nőnek nehéz lenne egyedül felnevelnie egy iker párt. Azt nézte ki belőlem hogy magára hagynám a gyerekeimet? Akik a véremből vannak. Én nem tudnám magára hagyni őket.

-Ugye tudod hogy ha bármi is lesz a diagnózis melletted, melletettek leszek a végsőkig.-fogtam meg a kezét. Nem is haragszok rá. Olyan dologgal ajándékozott meg amivel egy férfit nagyon boldoggá lehet tenni. Szerelmünknek meglett a gyümölcse. Ikrek. Nem egy baba jön a családba hanem kettő egszerre. Anyáéknak még el se mondtam. Nekik is tudniuk kell róla, még ha netán tán rossz eredményt kapunk. De arra gondolni se merek.
-Haragszol rám?-kérdezte suttogva Aria.
-Haragudnom kéne?-kérdeztem vissza,mikőzben magamhoz öleltem.
Mélyen beszippantottam haja illatát amit annyira imádok.
-Igen, kéne.-suttogta.
Fejét nyak hajlatomba nyomta, éreztem ahogy veszi a levegőt, amitől libabőrös lettem.
-Nem haragszom rád. Hogy tudnék mikor ikrekkel ajándékozol meg?-húztam fel a szemöldököm. -Apa leszek, lesznek babáink akikhez éjszaka fel kell kellnünk mikor felsírnak, együtt fürdetjük majd őket. Parkokba, játszottérre visszük majd őket.-folytattam a gondolataim felsorolását.
-Zayn...mi lesz ha mégse tudom majd világra hozni őket?Ha elkaptam a...-dadogta, de nem hagytam hogy befejezze a mondatát.
-Nem kell mindig az ördögöt a falra festeni. Bízzunk Istenben. Gondolkodjunk pozítivan Aria.-simítottam meg az arcát.
-Aria Dawson?-mondta az orvos a nevét, aki épp jött ki az ajtón.
 -Én vagyok.- mondta Aria miközben felállt.
-Kérem fáradjon velem.-mutatott be az orvos a rendelőjébe.
-Mit fognak most vele csinálni?-kisértem Aria-t az orvoshoz.
-Vért veszünk tőle, utána pedig elküldöm ultra hangra Dr. Peter-hez, anőgyógyászunkhoz.-mondta magabíztosan az orvos.
-Menjek be veled?-fordultam Aria-hoz.
-Nem kell ha nem akarsz.-mosolygott rám, de a mosolya nem volt őszínte.
-Bejövök veled.-feleltem kis habozás után.
Félek a vértől. Nem bírom nézni mikor valaki vérzik, vagy vért vesznek. De Aria-ért mindent. Most ő a legfontosabb az életemben, a babáinkkal együtt. Aria leült egy székre, majd valamilyen készüléket tettek a válára, ami megszorítta neki. Ökölbe szórította a kezét az orvos utasítása szerínt. Majd egyhegyes tűt szúrt a vénájába. Elborzadva néztem a jelenetet, Aria pedig a másik kezével megsimogatta az enyémet. Mi most ő akar nyugtatni engem? Ez vicc? Nekem kéne őt. Hísz őt vízsgálják.
-Jól vagy?-kérdezte Aria tőlem mikor kijöttünk a vizsgálóból.
-Tőlem kérdezed? Nekem kéne tőled.-nevettem fel kínomban.
-Olyan színed van mint egy hullának.-mondta Aria
-Nem én vagyok most a lényeg.-feleltem határozottan.
 -Gyere üljünk le és várjuk meg míg behív Peter.- mondta Aria.
-Ismered?-kérdeztem tőle,miközbenleültem egy székre. Felé fordultam hogy szemébe tudjak nézni.
-Igen. Már a kezdetek óta hozzá járok, ő is mondta meg h állapotos vagyok. Ő Bella testvére.-mondta.
-Testvére? Nem is tudtam hogy van neki.- csodálkoztam. Harry nem mondott nekem erről semmit.
 -Ő a bátyja, de asszem csak féltestvérek. Ezért nem ugyanaz a vezetéknevük.-gondolkozott Aria hangosan. Sok mindenről elkezdtünk beszélgetni miközben vártuk hogy sorra kerüljünk. Közben, a kórház előtt sorra jelentek meg az újságírok paparazzik

.*Harry szemszöge*
¤ Pár nappal késöbb ¤
Holmes Chapel.

Megint ugyan ott vagyok ahol egykor elindultam az X-Faktorba. Csodálom ezt a helyet, mindig nyugalom van itt. Amikor beszívod a tiszta friss levegőt, vagy ha hallod a madarak csiripelését egyszerűen megnyugtató. Imádok itt lenni, itt elbújhatok a világ elől. Jövő héten elkezdjük forgatni az új klipünket a Best Song Ever-hez, ami szeríntem az eddigi legjobb klipünk lesz.
-Harry szól anya.-jött ki Gemma a teraszra, ahonnan néztem az utcát.Lassan elrugaszkodtam a széktől majd felállva indultam be anyámhoz. Holnap után lesz az esküvöje így kicsit kelekusza most. Örülök a boldogságának, jó látni hogy boldog. Belépve a nappaliban láttam meg anyámat a kanapén kezében egy esküvői ruha magazin volt a kezében.
-Szerinted ez jó lesz?-fordult felém. Régen is kikérte a véleményem a ruhák terén, ahogy a nővérem is, mert ugye férfiból vagyok így megtudom nekik mondani hogy mi előnyös és mi nem.
-Gyönyörű leszel benne.-ültem le mellé.
-Biztos? Nem túl fiatalos ez egy két gyermekes anyának?- nézett rám aggódóan.
-Ne butáskodj anya. Fiatal vagy még. Jól fog neked állni.-kacsintottam rá. - Ezért hívtál be?-tértem a lényegre.
-Ami azt illeti nem.-tette le a katalógust az asztalra. -Harry, fiam megszeretném hívni az esküvőre Bellát.-mondta ki kis hezítálás után.
-Micsoda?- álltam fel a kanapétól.
-Harry ülj le.-fogta meg a kezem anyu.
-Minek akarod őt meghívni? Cara itt lesz az oldalamon. Simon is megbékélt vele.-mondtam neki már ülve.
-Én megakaromőt ismerni. Tudni akarom így személyes tapasztalat által hogy milyen az a nő akit a fiam a szívébe fogadott.
-Nem szeretem már.-vágtam rá kissé túl hamar.
Tudom hogy ezzel hazudok, mert szeretem de elrontottuk már az elején ezt az egész dolgot. Nem egymáshoz valók vagyunk.
-Azt mondasz amit akarsz. Ami azt illeti már meg is hívtam, és igent mondott. Úgy hogy találkozni fogsz vele, ha tetszik ha nem fiatal ember.-mondta ki anya a végszót.
-Ezt nem teheted velem. Miért akarsz kínozni? Louis-t is meg hívtad?-kérdeztem rá ijedten.
-Nem. Csak Bellát.-mosolygott rám.
-Nem szeretem mikor a hátam mögött intézkedsz anya.-korholtam le.
-Tudod hogy csak jót akarok neked. Egy anya nem tudja elvíselni ha a fia boldogtalan.- simogatta meg az arcom.
- Szeretlek.-bújtam hozzá, ő pedig a karjába zárt.
-Én is téged.-adott puszit a homlokomra.
Ilyenkor olyan nyugalom járja át testem. Bárcsak ilyen nyugalom lenne mindig az életem.