44.Fejezet- Esküvő

* Sziasztok!Itt az új rész:) Nyugodtan leírhatjátok bővebben is a véleménytekete és az új rész pár komi után jön:) *


*Bella szemszöge* 

Nagyon meglepődtem Harry anyukája hívásán. Nem gondoltam volna hogy megakar hívni az esküvőjére, ugyanis szeríntem nekem semmi jogom nincs ott lenni. De igent mondtam. A telefonban nagyon aranyosnak tűnt Anne, nem utasíthattam vissza megbántottam volna akkor. Kiváncsi leszek Harry képére mikor meglátt majd. Nem tudom hogy az anyukája elmondta-e neki hogy ott leszek. Minden nap rá gondolok. Főleg a Ghana-ban történtekről. Az a csók. Minden benne volt aminek benne kellett lennie egy szerelmes csókban.Bizonyítani fogok neki hogy nekem igenis való egy kapcsolat. Hogy kitudok tartani egy férfi mellett. De hogy? Amig Louis alszik mellettem, amíg vele vagyok Harry azt fogja hínni hogy nem szeretem. De viszont Louis-nak is sokat köszönhetek amit valahogy meg kell hálálnom neki. Tudom nem így kellene de valahogy nem tudok nemet mondani neki. Elrontottam a Harryvel való kapcsolatomat, amit szeretnék helyre hozni, de tudom hogy nem fog sikerülni. Ezt a játszmát rég elvesztettem. Fura érzésem van mostanában, amit nem tudok megmagyarázni. Hugo szerínt elkezdtem hízni. Ghana-i útunk óta eltelt két hónap, rohamosan telik az idő. Aria nem dolgozik. felmondott. Aggódom miatta és a babák miatt is. Nagy hülyeséget csinált, de Zayn mellette van, holnap mennek vissza az eredményekért a két nappal ezelőtt vizsgálatok miatt. Beszélek Aria- val telefonon, így mindenről tudok vele/velük kapcsolatban. Jó látni hogy Zayn kiáll mellette, támogatja. Most egy ideig Aria-hozköltözött, és az eredményektol függetlenül Aria Zayn lakására fog cuccolni. Örülök nekik megérdemlik hogy végre együtt legyenek. Megígazítottam a ruhám az egész alakos tükörben. Elégedett voltam a látvánnyal. 

-Kérlek vigyázz magadra.-karolt át hátulról Louis, egy csókot hintett a szabadon hagyott vállamra. 

-Vigyázni fogok.-feleltem, majd megfordultam. 

Kezemmel körül fogtam a nyakát mélyen belenéztem a szemébe. Annyira csillog a szeme mikor velem van. Vajon tényleg szeret engem? Vagy csak így akarvissza vágni Harry-nek? Nem tudom mit hígyjek. 

-Szeretlek.-suttogta. 

-Mennem kell mert elfogok késni.-bújtam ki a karjaiból. 

Nem tudom neki kimondani hogy szeretem. Talán azért mert nem lenne igaz? Talán mert Harry volt az utolsó személy akinek ezt mondtam? 

-Sietek haza.-apró csókkal köszöntem el tőle az ajtóban majd beszálltam a kocsimba, elindultam az esküvő helyszínére Holmes Chapel-be. Az út gyorsan telt, rádiót hallgattam,de lehet azért is mert olyan gyorsan hajtottam. Minnél előbb túl akarok lenni ezen az egészen. Nem nekem való az esküvő. Szeríntem sose fogja senki bekötni a fejem. Mikor megérkeztem hamar megtaláltam Harry-ék házát. Ki volt díszitve, így csak az övüké lehetett. Leparkoltam egy szabad helyre. Mély levegőt vettem, hirtelenjében még a víz is levert. Kiszálltam a kocsiból, bezártam majd elindultam a házhoz. Kezemet ráhelyeztem a csengőre, majd kis hezitálás után megnyomtam. Testemet súlyát a másik lábamra helyeztem míg vártam arra hogy kínyissák az ajtót. Végül kinyílt az ajtó, és egy hosszú szökés barna hajú lány állt az ajtó másik oldalán. 

-Biztos te vagy Bella, én Gemma vagyok Harry nővére.-mutatkozott be. 

- Szia.-mosolyogtam rá. 

Nagyon hasonlított az öccsére le se tagadhatták volna egymást. Arca arcvonalai is ugyan olyanok voltak mint Harry-nek. Kiköpött Styles. 

-Gyere beljebb. Pont anyu ruháját igazítjuk rajta.- vezetett be a házba. 

-Nem csoda hogy a báttyám beléd szeretett. Csodálatosan nézel ki. Nagyon tetszeni fogsz neki.-folytatta a beszédet.

-Köszönöm.-pirultam bele. 

Ahogy elindultunk fel a lépcsőn majdnem neki ütköztem valakinek. Lassan felnéztem az fekete lakcipős fiúra és megláttam őt. Ott állt előttem öltönyben, haja kócosan mégis elegánsan volt beállítva.

 -Hova mész?-kérdezte tőle a húga. 

-Elmegyek Cara-ért, mindjárt jövök.-válaszolt a húgának de még most is a szemembe nézett. 

- Siess vissza. Anya nem fog örülni ha elkésel.- mondta neki Gemma. 

-Sietni fogok, nyugi.- válaszolt. -Sziasztok.-köszönt el. 

Mégcsak hozzám se szólt. Annyit se mondott hogy hogy vagy. Ennyire megutált? Nem akarom elhínni.

 -Jössz?-kérdezte Gemma már a lépcső tetején állva. 

-P...persze.-dadogtam. 

-Harry szeret téged.-fogta meg a kezem. 

-Azt mondod?-néztem rá. 

-Igen. Tudod mióta haza jött Ghana-ból nem olyan mint régen, sőt mióta megismert téged. Egyszerűen elvetted az eszét. Nem lehet ráismerni. Tudom hogy Cara-val csak a baba miatt van együtt, kötelességből.-próbált nyugtatni. 

-Ne rólunk beszéljünk. Ez édesanyátok napja.- erőltettem mosoly az arcomra.

Anne-vel is váltottam pár szót, élőben is olyan aranyos mint a telefonban. 

-Hol van már Harry?- nézett Anne a fali órára, a nappaliban kanapén ülve. Már egy óra is eltelt mióta elment. Remélem nem történt vele semmi baj, meg persze Cara-ékkal. Az a baba nem tehet semmiről. Nem az ő hibája hogy nem szeretem az anyukáját. 

-Megjöttünk.- nyílt ki hirtelen az ajtó, Harry-ék jöttek be rajta. 

-Hol voltatok eddig?-kérdezte tőlük Anne. -Cara éhes lett, így megálltunk kajálni.-válaszota Harry. 

-Most az egyszerelnézem nektek.-mosolygott rájuk Anne. Kivül állóként, olyan meghíttnek tűnt ez a beszélgetés. Nekem sose volt ilyen a családom. Lehetett volna, de az apám egy részeges disznó volt. A szertartás nagyszerű volt. Gemma-nak még pár könny is kijött a szeméből. Harry büszkén mosolygott hol az anyukájára, hol az új apukájára. Boldog volt, én pedig örültem hogy boldog. A Szertartás után koccintottunk a házas párra. Egyedül éreztem magam. Mindenkinek megvolt a maga párja, így Gemma-val voltam egész végig.Sorra ittam a pezsgőket, így már nem tudom hányadiknál járhattam mikor Cara jött oda hozzám. 

-Hogy érzed magad itt? Nem rossz egyedül?- mosolygott rám. Hányni tudtam volna az önelégült képétől. 

-Igen jól. Tudod én nem szorulok rá mások társaságára, nem rontom el senki kedvét mint egyesek.-röhögtem el a mondtatom végét. 

- Szánalmas vagy.-nézett végig rajtam. 

-Én? Nem én találtam ki hogy rákos vagyok, plusz Harry gyerekét várom a szívem allatt. Álszent dög vagy.-mondtam a képébe. 

Jó érzés volt kimondaniazt ami már rég nyomta a lelkem. 

-Én csak boldog akarok lenni az utolsó pereimben. Ha jobban végig nézel rajtam láthatnád hogy parókát hordok. Ennyire előre haladt a betegségem.-tette le maga mellé a narancslevét. 

-Nem vettem észre, ne haragudj.-védekeztem. Észre se vettem hogy paróka van rajta. Annyira elvoltam foglalva magammal. 

-Harry téged szeret, nem engem. Velem csak a baba miatt van tudom jól. Amint meghalok, azt szeretném hogy Harry veled nevelje fel a kisfiúnkat.-suttogta a szavakat.

-Én...nem tudom mit mondjak. Szeríntem Harry-vel mi nem leszünk többé egy pár.-találtam meg a hangom.

 -Egymásra fogtok találni újra, tudom. Nem úgy néz rám mint rád. Most is téged néz látod?-nézett Harry felé. Követtem a nézését, így találkozott Harryvel a tekíntetünk. Csillogott a szeme az alcoholtól már. 

-Bocsánatot szeretnék kérni tőled a múltban történtek miatt. Úgy szégyellem magam.-hajtotta le a fejét. Megsajnáltam őt. Tényleg megváltozott. Már nem az az elkényesztett arrogáns nő akivel évekigegyütt dolgoztam. Jobb ember lett. 

-Nem haragszom rád. Én is bocsánatot akarok kérni az elöbbi kirohanásomért.-ittam megint egyett a poharamból. Egy pillanatra félre néztem, utána csak egy csattanást hallottam. Ránéztem Cara-ra aki a föndön feküdt magzat pózban és felkiálltott. A pohár kiesett a kezemből ijedtségemben. -Mentőt.-kiáltottam el magam. Mindenki ránk kapta a tekintetét, Harry futni kezdett felénk. Könnyeim elkezdtek folyni Cara-ra ránézve. Szörnyű volt így látni őt.Az a fájdalom ami az arcáról lerítt szörnyű volt. -Mit tettél vele? Mit mondtál neki amiért így rosszul lett?-üvöltött rám Harry. 

Szemében gyűlöletet,haragot, félelmet olvastam le. 

-É...én semmit. Csak nyugodtan beszélgettünk.- sírtam. 

-Amiatt nem lett volna rosszul. Felzaklattad őt. Ha valami baja lesz a gyereknek nem állok jót magamért.-kiabált velem. 

-Harry fejezd be. Hívtunk mentőt mindjárt ítt lesznek. Bellával ne beszélj így, megbántod őt.-fogta meg a vállátt az anyja. 

-Nem érdekel. Engem csak a gyerekem és Cara állapota érdekel.-kiabált még mindig. 

Harry nagyon megbántott most. Tényleg azt feltételezi rólam hogy képes lennék nekik ártani? A gyerekének? A kert hátsó részére mentem. Zokogtam. Könnyeimnek nem tudtam megájt parancsolni. Neki dőltem a betőn kerítésnek majd lecsúsztam rajta. Ott guggoltam, sírtam bánatomban. Nem az én hibám. Nem az én hibám. Nyugtattam magam. Vagy mégis? Azt sose bocsátanám meg magamnak, és Harry se nekem.