45.Fejezet- Aaron Styles

Sziasztok. Nagyon örülök hogy ennyien írtatok hogy legyen második évad. Látom ha akartok tudtok komizni. Nem tudom megköszönni hogy ennyien olvastok. Mivel meglett a 10 komment lesz új évad. Szeretnélek megkérni titeket hogy legalább ennyien is komizzatok az új részekhez, rettentően örülnék neki. Barátnőiteknek is megmutathatjátok a blogot, több olvasónak is örülnék. Nem is húzom a szót. Jó olvasást. xx




*Harry szemszöge* 

Azonnal futottam Cara-hoz amint megláttam hogy a földön fekszik. Bella ott állt fölötte, nézte őt majd hirtelen letérdelt hozzá, elkiálltotta magát hogy mentőt. Futni kezdtem feléjük. Annyira ideges lettem, féltem hogy valami baja lesz a fiamnak, és legutolsó sorban Cara-nak. Amikor elhagytam már akkor állapotos volt, csak elszórította a hasát. Akkor a karriejre érdekelte, azt fontolta hogy elveteti úgy hogy nem is szólt volna nekem. Megváltozott.Fura nem hogy egy munkamániás, arrogáns gonosznő megváltozhat. Megszerettem őt, a szívemhez nőtt az utóbbi időben. Bele is tudnék szeretni, ha nem lenne Bella. Nem tudom kiverni a fejemből. A ruhája, a haja egyszerűen fantasztikusan nézett ki. Karcsú alakját kiemelte a barack színű ruhája. Amikor megérkezett a mentő Cara-t behelyezték hátra. Nem szűnt meg a fájdalma, sőt erősebbek lettek. A mentősök valami kora szülést, veszélyt említettek. Nem értettem belőle semmit. Még két hónapja lett volna vissza de a kis lurkó nem tud várni. Pont a nagymamája esküvőjén akar megszületni? Már most olyan mint én. Felvonja magára a figyelmet. -Magukkal megyek.-fordultam az egyik mentőshőz, aki bekötözte Cara-t az ágyon. -Nem fér be, jöjjön utánunk kocsival.-felelte érzelem mentesen. Ökölbe szorult a kezem, legszívesebben neki mentem volna, gondolhatná hogy Cara mellett akarok most lenni. Végülis miatt szenved most ennyit. Nem volt annyi eszem hogy védekezzek. Apám mindig azt mondja, mindenki egye meg azt
amit maga főzött. Igaza van. Cara-val a mentő elindult a legközelebbi kórházba. -Fiam, óvatosan vezess.-fogta meg a kezem anyu. Válaszul bólintottam, majd végig néztem a kerten. Bella a kert végén guggolt arca a tenyerében volt, válla gyorsan fel-le mozgott. Sírt. Megszakadt rajta a szívem, lehet hogy nem kellett volna vele úgy beszélnem. Gyors beültem a kocsiba, elindítottam a motort majd olyan gyorsan hajtottam az úton hogy majdnem neki ütköztem egy szembe jövő kamionnak. Míg a kórház felé mentem
felhívtam Niall-t és a többi fiút. Elmondtam nekik hogy Cara-t pont most víszik a Holmes Chapel-i kórházba, valószinüleg megindítják a szülést. Liam vette fel utoljára. Sajnos nem önmaga mióta szakítottak Danielle-el. Ő is elkezdett edzeni, ami már jól meglátszik rajta. Kivül erős határozott férfinak mutatja magát, de belűl ő is ugyan úgy le van törve mint én, vagy Zayn. Neki is rá kellett jönnie hogy minden szerelem előbb útóbb elmúlik. Liam még mindig szereti őt de nagyot csalódott benne hogy
megcsalta. Nem néztem volna ezt ki Danielle-ből de megtette. -Betudnál jönni a kórházba? A többiek úton vannak már.-markoltam erősen a kormányt. Az idegesség újra úrrá lett rajtam ha Cara-ra gondolok, vagy a picire. Most ők a legfontosabbak, semmi más. -Igen fél óra és ott leszek. Nyugodj meg Harry, minden a legnagyobb rendben lesz. Jó kezekben vannak.-nyugtatgatott. -Csak siessetek.-sóhajtottam a telefonban. -Igérem.-mondta majd pillanatokon belül sípolást hallottam a másik oldalról. Eltettem a telefonom a zsebembe.Mi lesz ha valamelyikük nem éli túl? A gyerekem. Ő még nem is élt igazán. Nem ismerhetném meg, nem foghatnám a kezemben, nem tudnám elhalmozni puszikkal apró kicsi arcát. Cara. Ő az anyja, ő hozza világra. Egy gyerek nem nőlhet fel csonka családban. Nem kell neki úgy nevelkednie mint nekem, hogy csak az egyik szűlőm nevel. Tudom milyen érzés. De neki rosszabb lenne. Az anyukája nem lenne sokáig köztünk. Talán ha nem lett volna Bella most is vele lennék? Akkor nem lenne rákos?
Kérdések amikre nem találok választ bárhogy is szeretném. Leparkoltam a kórhaz egyik szabad parkolójában, kiszállva a kocsiból indultam útnak megkeresni Cara-ékat. Kicsit bántotta a szemem a kórházban lévő erős fények, kissé hunyorítottam is. -Elnézést, nem rég hoztak be egy állapotos nőt, nem tudja hol van?-kérdeztem a recepcióstól. -Azonnal bevítték a műtőbe, ugyanis elvérzett a mentő autóban, így sok vért vesztett,azonnal el kellett idítani a szülést.-válaszolt. Válasza nem nyugtatott meg. Nagyon ideges lettem. Fel- le járkáltam a folyóson.Mit csinálhatnak most vele? Mi lehet most velük? Nem veszíthetem el egyiköjüket sem. Cara-ra is szükségem van. Egyedül nem tudom felnevelni majd a csőpséget. Anyám se nevelheti. Nem az ő dolga. -Harry.-jött egy hang a hátam mögül. -Niall.-mentem oda hozzá, megöleltem. Olyan erősen öleltem magamhoz. Hiányzott. -Minden rendben lesz haver, nyugi.-veregetett hátba. -Félek. Készen állok én erre?-kérdeztem tőle, de leginkább magamtól. -Jó apa leszel. Lux is
szeret veled lenni, imád téged pedig neki csak a keresztapja vagy.-nyugtatott Niall. -Jó de Lux az más.-forgattam meg a szemem. -Miért lenne más? Ő is gyerek. Megkérzik kinél vannak biztonságban.-felelte magabiztosan. -Nem tudom...-ingattam a fejem ide-oda. -Srácok.-jött hozzánk Liam. Őt is megöleltem, viszonozta a gesztusom. -Eddig mit tudsz?-kérdezte egyből. -A mentőben elvérzett, így meg kellett indítani a szülést. Pedig még két hónapja lett volna.-túrtam bele a hajamba. -Akkor kora szülött lesz.
Inkubátorba fogják tenni. Szegényke.-sóhajtott Liam. -Milyen volt anyukád esküvője?-kérdezte Niall. -Üljünk le míg elmesélem.-intettem a székek felé. Leültünk rájuk, mind a ketten engem néztek. -Bellát is meghívta így eljőtt, de egyedül. Louis nem volt vele. Srácok olyan gyönyörű volt, el képzelni se tudjátok. Megvolt a szertartás, utána pedig kezdődött a lakodalom. Mind ittunk, Cara csak narancslevet. Bellával beszélgettek majd csak azt vettem észré hogy a földön fekszik, és Bella elkiabálja magát
hogy mentőt, oda szaladtam hozzájuk, közben megbántottam Bellát, most pedig itt vagyok. Jó volt anyát boldognak látni.-fejeztem be a mesélést. -Louis-t most felhívtad?-kérdezte Liam. -Nem. Nem fogom őt ide hívni. Hagyjon engem békén a kis barátnöcskéjével együtt.-fujtottam.
-Meg egyébként is? Minek hívtam volna fel? Semmi közöm már hozzá. Elárult.-tettem még hozzá gyorsan. -Te tudod. De ő is attól még aggódhat érted.- mondta Liam. -Úgy mint mi.-fogta meg a vállam Niall. Szerencsés vagyok hogy ilyen barátokkal vagyok körülvéve. Zayn küldött egy sms-t hogy nem tud eljönni, nem akarja egyedül hagyni Aria-t de lélekben velem van. -Mi tart ennyi ideig?-álltam fel hirtelen a helyemről? Több órája bent vannak már.-akadtam ki. -Harry, ez egy szülés, eltart egy ideig.-mondta
ültett le Niall. Érzem hogy valami nincs rendben. Aggódom mint kettőért. Istenem, kérlek egyiköjüknek se legyen baja. Egyedül nem bírnék el egy gyerekkel, Cara-ra is szükségem van, még ha csak erre. Szúr a szívem, szinte a torkomban dobog annyira ideges vagyok. Miközben vártunk hogy valaki értesítsen mi van a babával és Cara-val egy orvos jött ki a műtőből kiabálva hogy egy újra élesztő gépet vigyenek be. Azonnal felpattantam mikor meghallottam. Be akartam menni a műtőbe, nem érdekelt semmi abban a pillanatban csak a fiam hogyléte.-Engedjenek be.-dörömböltem az ajtón. -Betöröm az ajtót ha nem engednek be.- kiabáltam. -Harry nyugodj már le. Kifognak minket zavarni innen. Ezt akarod?-fogtak le Niall-ék. -Engedjetek már el. Leállok, csak eresszetek el.-lihegtem kifulladva. -Ülj le, és meg ne szólalj amig nem értesítenek minket.-ült le mellém Liam. -Hozzak kaját valamelyikötöknek?-kérdezte Niall. -Nem tudok enni ebben az állapotban.-sóhajtottam egy nagyot. -Én se kérek.-felelte Liam. Niall elment
a büfébe venni magának valami ehetőt. Az idegeim táncot jártak egymással. Eddigi életemben sose voltam ennyire ideges még. Talán akkor mikor megtudtam hogy Bella-t Louis látogatta a börtönben, így kerültek közelebb egymáshoz. Szörnyen beszéltem vele belátom már. Remélem megtud majd bocsátani nekem. Fáj bevallanom de piszkosul hiányzik nekem. Ugye milyen vicces? Még ebben a pillanatban is tudok rá gondolni. -Miért történnek ezek velem?-fordultam Liam felé. Ide-oda mozgatta a fejét jelezvén hogy
nem tudja. Ő az egyik aki mindig mellettem állt az utóbbi időben. Egyikünk pártját se fogja Louis-al szemben amit megértek. -Talán Isten így akar megleckéztetni? Hogy eddig csak úgy játszottam a nőkkel mint egy játékkal? Megváltoztam Liam. A karrier, a pénz elvette az eszem tudom, már rájöttem. A fiamat nem így fogom nevelni. Tanultam már ebből.-helyeztem az arcom tenyerembe. -A lényeg hogy tanultál belőle. Mindenki rájön egyszer hogy mi a helyes s mi nem.-mondt Liam. -Tudod Harry...szeretem Dani-t.-
mondta Liam hosszas gondolkodás után. -Szeretem de nem tudok neki megbocsátani.- sóhajtott. -Én is szeretem még Bell....-akartam mondani de ekkor egy orvos jött felént. Azonnal felálltam. -Maguk Cara Delevingne hozzá tartozói?-kérdezte tölünk. -Igen, a barátja vagyok. Ő pedig az én barátom.- mutattam Liam-re. -Gratulálok. Fiúk lett, az anyja az Aaron nevet adta neki.-fogott velem kezet az úr. Fiam lett. Ebben a pillanatban annyira boldog voltam. Színte madarakat lehetett volna velem fogatni.
Aaron. Olyan szép ez a név. Emlékszem valamelyik nap Cara erről beszélt nekem. Felhozta ezt a nevet is. Eleinte nem tetszett de most valahogy igen. Aaron Styles, az én kicsi fiam aki a világon a legfontosabb nekem. -Egészséges kisfiú. 2650 dkg, és 79 cm hosszú. Kicsit kevés a súlya, de majd pótolja.-mosolygott rám az orvos. -Az anyukája? Ő hogy van?-érdeklődtem Cara-ért. Az orvosnak elkomorult az arca, majd gyorsan rendezte a vonásait. -Szülés közben leállt a szíve, de vissza hoztuk. Császármetszést
kellett véghez vinnünk.-mesélte a helyzetet. -Kérem mondja meg kerek perec mi van vele.- kezdtem ideges lenni. Azt akartam hogy térjen a lényegre, mert idegesített hogy úgy kezeli a helyzetet mintha egy semmiségről lett volna szó. -Sajnálom uram.- fogta meg a vállam. Nem. Nem. Nem. Az nem lehet, nem történhetett meg. -Mondja hogy nem az van amire gondolok.- szórítottam ökölbe a kezem.
-Sajnálom.-ismételte.