47.Fejezet- Örökké együtt leszünk.

Sziasztok olvasóim:) Lehet hogy komit nem írtok,viszont az oldallátogatások száma napról napra egyre jobban nő aminek rettentően örülök:) A főoldal menű pontban megtekínthető a második évad szereplői így egy kis betekintést nyerhettek:) Egyre közelebb kerülünk a végéhez, úgy hogy szeretném a legjobban befejezni az első évadot remélem sikerülni fog:) Annyit szeretnék még mondani hogy Jó olvasást,és komizzatok sokan:)

*Aria szemszöge*




A tudat hogy megfertőztem a gyerekeimet, nem utolsó sorban magamat megemészt. Hogy lehettem ennyire naiv önző? Akkor csak magamra gondoltam Zayn-re nem is gondoltam hogy vele mi lenne ezek után, nélkülünk nélkülem. Az élete része lettem felejthetetlen része amit ha akarna se tudna kitörölni. Nem azért mert olyan különleges vagyok a magam részéről szerintem könnyen lehetne pótolni, de Zayn vállig állítja hogy ez nem így van. Amióta kibékültünk mindig nálam alszik, simogatja a

hasam, beszél a lányokhoz. Igen, megtudtuk hogy lányaink lesznek. Én fiúkat szerettem volna, hogy az apjuk mogyoróbarna szemeit arcának tónusait, sármját örököljék de nem így lett. Ehelyett valószínüleg rám fognak hasonlítani aminek cseppett sem örülök. Emlékszem amikor egy iskolába jártunk mennyire odáig voltam érte már akkor. Persze őt nem is érdekeltem akkor, de ő állítja hogy felfigyelt rám. Ilyenkor a szemem forgatom, nem vagyok hajlandó elhínni neki. Testem minden sejtjével szeretem őt, színte fizikai fájdalmat érzek mikor nincs velem. Már vége van a Take Me Home turnéjuknak, de most elkezdik felvenni az új albumukra a dalokat, párat már hallottam és szeríntem szuperek lettek. Tőlük nem is vártam mást. Viszont félek hogy tényleg mindent elrontottam azzal hogy nem oltottam be magam. Zayn persze nem lenne egyedül a fiúk biztos nem hagynák magára, meg persze a családja sem. De már ő is lassan abba a korba kerül amikor ő is szeretne családot. Amit én most megadhatnék neki. Miért nem volt akkor eszem? Nem értem saját magam. Más ölni tudna egy ilyen férfiért, én meg képes lettem volna elhagyni, eldobni magamtól. Most bezzeg azért imádkozom hogy ne legyen semmi bajom, meg a piciknek se. Gondolataimba merülve ültem az ablak melletti hintaszékben amit még tegnap kaptam Zayn-től. Azt mondta hogy magának is veszi majd egy ilyet, és majd mikor öregek leszünk itt fogunk pont ülni az ablakból nézni az unokáinkat ahogy egymást dobálják hógolyóval. Mi meg fentről kinevetjük őket, vagy épp velük játszunk majd. Minden este elalvás előtt dúdolgat nekünk, főleg a piciknek hogy majd mikor megszületnek megismerjék az apjuk hangját. Én ezen csak mosolygok, mert nem merek előre tervezni, persze ez Zayn-t nem hátráltatja. - Készen vagy?-gugolt le elém Zayn. Kezét szépen ráhelyezte a combomra, megszórította azt. -Félek, Zayn, mivan ha rossz eredményt kapunk?- néztem rá aggogdóan. Nem szeretnék meghalni még. Fiatal vagyok a halálhoz. Ide szeretnék még



tartozni az élőkhöz, nem a hallottakhoz. Boldoggá akarom tenni életem szerelmét, gyerekeket szülni neki. Az sem érdekel hogy ő muzulmán én pedig katolikus vagyok. Zayn szülei sem veszekednek emiatt tudtommal. Mióta együtt vagyok a fiával, azóta nem is találkoztam velük. -Reménykedjünk benne hogy negativ lesz az eredmény.-válaszolta majd lágy csókot hintett az arcomra. Megfogta a kezem felhúzott magához hogy egy színten legyünk. - Tudod ha netán mégis pozítiv lesz, megyek utánatok.-suttogta. Szívem kihagyott egy ütemet, nem akartam hínni a fülemnek. Zayn képes lenne öngyilkos lenni miattunk? Feladni a karrierjét, az életét? Háta mögött hagyni a családját? Nem biztos csak rosszul hallottam. -Ne hülyéskedj.-nevettem fel kínomban. Ilyet nem mondhatott. -Komolyan mondtam.-nézett velem farkas szemet. -Szeretlek.-mondtam, majd rátapadt mézédes ajkaira. Nyelve kétségbeesetten bejutásért könyörgött amit egyből meg is kapott. Kezemet tarkojára vezettem, hátulról cirógattam haját. Ő is beletúrt a hajamba, ajkamat tépte a vágytól. -Zayn...mennünk kell.-pusziltam meg arcát. Parfümje illatától elkábultam, annyira imádom ezt a parfümjét. Nincs rajta semmi olyan amit ne imádnék. Kézen fogva sétáltunk le a lépcsőn. Én előre mentem a kocsihoz hogy beüljek míg Zayn bezárja a házat. Pár másodperc múlva már mellettem ült a kulcsot behelyezte a helyére és fordultunk ki a feljáróról. A kórházig vezető út csendben telt. Zayn még a rádiót se kapcsolta be én pedig az ablakon néztem ki. Néztem ahogy az épületek helyét újabbak váltják fel. Láttam az utcán lévő embereket akiknek az arcukon hatalmas mosoly terült el. Irigyeltem őket abban a pillanatban. Nekik nem kell attól félniük hogy hamarosan meghalhatnak és egy olyan csodálatos embert kell magára hagyniuk mint nekem. Zayn Malik-ot a One Direction tagját. De én nem ebbe a Zayn Malik-ba szerettem bele. Hanem abba akit még az iskola padban ismertem meg, Bradfordban. Nem tudom mi lenne nélkülem. Az a fél év amit eltöltöttem a dívatháznál azt neki köszönhetem. Emlékszem mikor össze futottunk Harry-vel és Bellával, Zayn úgy mutatott be Harry-nek mint a húga egyik barátnője akit csak úgy elhozott a munkahelyére. Vagy amikor megtudtam hogy Perrie Edwards-al jár. Szívem szakadt meg hogy vele mutatkozik a nyilvánosság elől. Akkor azt hittem hogy nem vagy méltó arra hogy a barátnője legyek. Értéktelennek tartottam magam. Pedig







egyáltalán nem voltam az, most már tudom. Zayn-nek én vagyok a legmegfelelőbb barátnő, gyermekei anyja, és talán még feleség. Eltudnám magam képzelni Mrs. Malik-ként. Tudom hogy nem csalna meg újra, mert ha a szerelmünk egy ekkora próba tételt kibírt akkor ezek után bármi jöhetne mi együtt maradnánk. -Bent maradsz a kocsiban,vagy bejössz hogy megtudd az eredményt?-kérdezte Zayn már a kocsi felém eső részéről. Biztos annyira elgondolkoztam hogy észre se vettem mikor megérkeztünk,vagy mikor Zayn átjött az én felemre. Felnéztem rá, szeme aggódalom jeleit fedeztem fel. A nap belesütött a szemembe, így kicsit hunyorítottam. Londonban igen keveset süt a nap így különösnek tartottam hogy pont ma van jó idő. Talán ez egy jel a jövőre nézve? Nem hinném,akkora szerencsém már nem lehet. Kiszálltam a kocsiból, Zayn bezárta. Kézen fogva indultunk be a kórházba Dr.George- hoz aki vért vett tőlem. -Harry-nek tegnap megszületett a fia.-mondta út közben Zayn. Nagyon meglepődtem ezen. Tudtam hogy Cara terhes de kétségeim voltak afellől hogy Harry az apja a gyereknek. -Igen?-lepődtem meg. -Aaron lett a neve, de sajnos Cara belehalt.- folytatta. Igen az élet akkor ér véget mikor nem számítunk rá. Remélem Cara rájött hogy rossz dolgokat tett, de azt is hogy tanult belőle. Minden ember a szíve mélyén jó, csak ő ezt nagyon titkolta, rejtette mindenki elől. -Szegény Harry most egyedül maradt a picivel.- mondta Zayn ahogy beléptünk az épületbe. -Nem egészen. Ott van Bella.-helyesbítettem. Tudom hogy Bella Harry-t szereti jobban nem Louis-t. Bella Harry-nek a lelki társa és ez fordítva is igaz. Ők egymásnak lettek teremtve. Remélem Bellának és Harry-nek benő a feje lágya és minnél előbb újra egy pár lesznek. -Tudod Aria, lehet hogy ott van Bella, de szeríntem jobb nekik most egy kis szűnet.Harry- nek ki kell hevernie a gyászt. Túl sok rossz dolog történt vele mostanában.-ült le Zayn az egyik székre. -Nem szerette Cara-t.Akkor mit heverjen ki? Igaz lett tőle egy fia, de sose szerették egymást. Főleg nem úgy mint. Bella és Harry egymást.-emeltem fel kissé a hangom. -Szívem nyugodj meg. Csak azt mondom hogy előbb hagyni kéne Harry-nek egy kis időt amig tisztázik magában néhány dolgot, meg hát Bellának szakítani Louis-val.-fogta meg a kezem nyugtatásképp. -Bocsánat az előbbi kirohanásomért, nem tudom mivan most velem.-szorítottam a kezét. -Félsz, izgulsz,állapotos vagy. Ezek természetesek a várandós nőknék. Úgy olvastam.-mosolygott rám azzal a bódító mosolyával. -Szeretlek.-adtam neki egy gyors gyókot.








-Én imádlak. Nem tudom mi lenne velem nélküled.-bújt közelebb hozzám szerelemem. Ilyenkor legjobban rá van szükségem. A hangjára ami melengeti szívem, a forró testére ami ha csak hozzám búj felforrósítja az enyémet. Nem értem hogy lehet ekkora szerencsém, hogy magamnak tudhatom. -Beszéltél tegnap Bellával?-kérdezte hirtelen. Mostanában elég sűrűn beszélgetünk telefonon. Látszik rajra hogy megkomolyodott nem olyan mint mikor megismertem. Hangján lehet hallani a szomorúságot, csalódottságot. -Igen tegnap is hívott. Szegényt, Harry nagyon megbántotta. Harry azt hitte hogy miatta lett rosszul, meg hogy miatta indult meg a szülés korábban.-hajtottam vállára fejem. Tényleg nagyon megsajnáltam Bellát. Nem ezt érdemelte. Ráadásul ha Harry tudná hogy Cara mit mondott Bellának utoljára. -Harry ha ideges sok hülyeséget mond, amit előbb utóbb megbán. Beszéltem Harry-vel, szereti még Bellát.-felelte kedvesem szelíden. Ha szereti miért bántja meg? Miért teszi ezt vele? Tudom Zayn is szeretett mikor megcsalt Perrie-vel de mégis megbántott vele, tudatában volt rosszul esik nekem az amit tett ellenem. Pont szólásra nyítottam volna a szám, mikor Dr. George lépett ki a rendelője ajtaján. -Jó napot! Jöjjenek be, megvan az eredmény.-jött felénk. Elöszőr velem fogott kezet utána pedig Zayn-nek. Befáradtunk a rendelőjébe, helyet foglaltunk az asztalánál szembe lévő két székkel. -Hogy van Aria?-ült le a helyére az orvos. Most komolyan? Kit érdekel hogy hogy vagyok? Most leginkább az foglalkoztat hogy milyen lett az eredményem. Pozítiv vagy negatív. Minden ezen múlik. A jövőm, gyerekeim jövője, Zayn jövője. -Köszönöm jól, de nem térhetnénk a lényegre?- kérdeztem rá. A szívem a torkomban dobogott már, bal kezem amivel Zayn kezét fogtam elkezdett izzadni. A félelem amit akkor éreztem emiatt jobban szorítottam szerelemem kezét. -Jól vagy?-fordult felém Zayn. Nem jött ki hang a számon, ezért csak bólintottam. Minnél elöbb tudni akartam a vérképem eredményét, semmi más nem érdekelt ennél jobban. A másodpercek is csigalassúnak tűntek most. Mintha minden lelassult volna körülöttem. Az autók zaja ami beszűrödik a nyított ablakon. A madarak csicsergései. Az óra kattogása. -Látom nagyon tudni akarja.-kuncogott Dr.George. -Igen..-nyeltem nagyot. -Akkor lássuk.-nyította ki az asztalon lévő borítékot. -A pulzusa normális volt két napja ezelőtt. A szíve is normálisan vert, vére sürüségével sincs semmi probléma.-sorolta az





orvos. Komolyan mondom megbolondulok. Ezek érdekelnek most a legkevésbé. -Szóval minden eredménye negatív lett. Őn egészséges,és a picik is.-nézett ránk az orvos nagy mosollyal. Mintha egy mázsás kő esett volna le a szívemről. Soha de soha nem bocsátanám meg magamnak ha elkaptam volna a maláriát. Végülis miért voltam annyira beszari? Még a tűnetei sem jelentkeztek. Zayn felállt a helyéről, magával szembe állított, és olyan szenvedélyesen csókolt mint még soha. Ajkai vadult tépték az enyémet. Amit most egyáltalán nem bántam. Nyelve bejutásért könyörgött amit hamar meg is kapott. Akkor és ott nem törödtem a helyről, vagy hogy ki látja a tevékenykedésünket. A boldogság, élvezet, szerelem magával ragadott mint a hurrikán a házakat. Tudtam, ebben a pillanatban jöttem rá hogy ez a srác, és én én a gyerekeinkkel örökké együtt leszünk. Miután megtudtuk a csodás hírt elmentünk haza. Útközben megálltunk egy gyors étteremnél mert megéheztem, így Zayn vett nekem három hamburgert és egy kolát. Hiába ha ikreket vár az ember, akkor nem dublán éhes hanem triplán. Olyan mintha két nagy szatyrot cipelnél magadon. Remélem szülés után az összes felszedett kiló lemegy rólam. Tudom hogy Zayn is úgy is elfogadna, de én magamat biztos hogy nem. -Most el kell mennem elintézni valamit, de sietek haza.- nyomott egy gyors csókot ajkamra, és mire észhez kaptam volna elment autóval. Hova mehetett olyan sietősen? Mi az hogy valamit el kell intéznie? Valamit titkol előlem? Remélem nem. Tudja hogy milyen vagyok, folyton beképzelek magamnak dolgokat. Mivel nem tudtam hogy mit csináljak, úgy döntöttem elfogyasztom azt az egy zacskó chipset amit tegnap vett nekem Zayn, és megnézem a kedvenc sorozatomat. Mikor Jason megakarta csókolni Faith-et a telefonom elkezdett rezegni mellettem amitől megijedtem. Csak egy sms Zayn-től. Gyors rámentem az üzenetre, ami ez volt: "Szia édes, öltözz fel csínosan, fél óra múlva megy érted egy limuzin. Csókollak." Limuzin? Csínosan öltözzek fel? Mit tervez? Egy perc nyugtam sincs, egyik pillanatban aggódnom kell az egészségem miatt, vagy épp azon izgulnom hogy Zayn mit tervez. Csak nem...? Ugyan. Nem, ő nem olyan hogy megtenné. Biztos nem azt tervezi, csak gondolom megakarja ünnepelni hogy minden a legnagyobb rendben velünk. Amilyen gyorsan csak tudtam felmentem a szobánkba kiválasztani a ruhát. Amig azt választottam



addig gyors megengedtem egy kád forró vízet. Kiválasztottam egy fekete hosszú ruhát, gyors elmentem megfürödni. Hajat nem kellett mosnom mivel azt tegnap már megmostam. Amikor megtörölköztem egy szolíd sminket tettem fel magamra, a hajamat kiengedtem, ami hullámosan leomlott a vállamról. Mikor már a szandállomnál jártam amit kissé nehézkesen kapcsoltam be a hasamtól, pont dúdálni kezdtek. Felktaptam a kis retikűlőm és már mentem is ki a kocsihoz. Nagy fekete limuzin várt rám a ház előtt. Jaj Zayn, te annyira bolond vagy. Gondoltam magamban. A sofőr kinyította előttem az ajtót, megköszöntem majd elhelyezkedtem a bőr ülésen. Mikor a sofőr is beszállt, elindította a járművet. -Hova megyünk?-kérdeztem tőle. -Mr. Malik megtiltotta hogy elmondjam magának.- hallottam előről a választ. Ez remek. Szóval nem tudhatom meg. A kiváncsiságom úrrá lett rajtam így lehúztam az ablakot így kilátást nyertem a tájra. Még mindig a városban vagyunk. De hol? Tovább néztem a várost, mikor egy ismerős utcára lettem figyelmes. Hísz ez az útca a Temzéhez vezet. Annyira izgatott lettem. Mikor ide kerültem Londonba Zayn ide hozott el előszőr. Itt volt az első Londoni csókunk, még erre is emlékszem. Minden jó, rossz pillanatra emlékszem ami velünk történt. A kocsi megállt a folyó parton. A sofőr kiszállt, hátulról megkerülte az autót, így kinyította nekem azt. -Hölgyem.-tartotta nekem a kézdejét hogy kisegítsen. -Köszönöm.-mosolyogtam rá. Meghajolt előttem majd visszaült a kocsiba. -Szép estét a világ legszebb nőjének.-jött hátam mögül egy mély férfi hang. Behunytam a szemem mikor két kar fonódott derekam köré hátulról. Fáznom kellett volna, mégse fáztam. A lágy szellőtől hajam kicsit lebegett, de Zayn karjában melegem lett. Mintha égett volna a bőröm pedig csak átkarolt. -Mi ez?-törtem meg a csendet. Felé fordultam hogy szemébe tudjak nézni ami csillogott. Hogy mitől azt nem tudom, de egyben biztos voltam. Boldog ahogy én is. Zayn letérdelt elém, megfogta a bal kezem, csókot hintett rá, majd így szólt. -Aria Marie Dawson. Hozzám jönnél feleségül?- kérdezte. Könnyem záporként kezdtek folyni az arcomról. Nem híszem el. Mégis megkérdezte. Legbelül régóta erről álmodoztam, de most nem csak álom. Hanem ez a valóság. Ez a mi mesénk ami nem most ér véget, ellenkezőleg. Most kezdődik.