48.Fejezet- "Mi tévő legyek?"

Sziasztok:) Itt az új rész amit nem tudom hogy hozni kellett volna. Valaki unfollowolta blogot,így elment a kedvem:/ Komit is alig kapok így tényleg nem tudom mi legyen:/
Ezért úgy döntöttem hogy rajtatok múlok hogy lesz-e új rész vagy sem.
5 Komi után lesz új rész,amit most be is fogok tartani.
Bocsi ezért:/
Remélem tetszik az új rész, jó olvasást.

*Bella szemszöge*

Az ember élete hogy tudd ennyire megváltozni
több mint fél év alatt? Azt híttem mindig
megleszek elégedve magammal az életemmel de
nem így lett. Sokáig úgy gondoltam hogy a pénz
boldoggá tehet engem, hogy nem kell nekem egy
kapcsolat se. Minek? Úgy is csak csalódás a vége
minden kapcsolatnak.
Eleinte mindig a legnagyobb rendben színte a
mennyországban vagyunk a boldogságtól de
miután többet vagyunk együtt megismerjük a
másiknak azt az oldalát is
amit nem kellett volna. Mert a megismerkedéskor
mindenki azt az oldalát mutatja amit szeretnénk
ha látnának. De arra akkor nem gondolunk hogy
akkor nem az igazi arcunkat ismerik meg, hanem
az állarcunkat.
Sokan azért hordanak állarcot hogy megvédjék
magukat az esetleges csalódásoktól mert valami
olyan történt a múltban amiért ilyet lett az
ember. Hogy titkolózik. Hogy állarcot visel.
De ha az ember egyszer megtapasztalja milyen az
mikor nincs egyedül, mikor tényleg szeret és ha
ennek egyszer vége az az
illető nem tud többé egyedül élni.
Társaságra vágyik, arra hogy újra törödjenek vele.
Mert az ember társasági lény, igényli a törődés
bármely formályát.
Én is így vagyok vele. Azt akarom hogy
törödjenek velem. Hogy amikor megkérdezik mi a
bajom és netán azt mondom "semmi" akkor
mondják azt hogy ne hazudjak.
Most erre lenne szükségem. Hogy vigasztaljanak.
Miután a mentő elvitte Cara-at ültem a fűvön
majd egyszerűen szédülni kezdett velem a világ.
Felakartam állni inni egy kis vízet hogy jobban
legyek
de a lábam nem engedelmeskedett nekem.
Összerogytam. Anne futott felém, aggodva.
Becsuktam a szemem, nem bírtam nyitva tartani.
Tényleg miattam lett rosszul Cara? Vagy itt volt
az ideje a szülésnek? Akkor nem értettem semmit.
Anne Gemma segítségével felvittek a vendég
szobába hogy pihenjek le. Mivel fájt a fejem
fájdalom csillapított adtak.
-Jobban vagy? Ide hívtuk Louis-t nem sokára
megérkezik.-mondta Harry mostoha apja amikor
felébredtem. Mi történhetett velem? Elaludtam
volna?
Olyan gyorsan történtek a dolgok körülöttem
mostanában hogy kikészülhettem idegileg? Ahogy
Louis megérkezett felvettem a karjaiba, majd a
kocsiig meg se állt. -Louis...Harry haragszik rám...-
suttogtam már a kocsiban ülve.
Nem mertem Louis-ra nézni, féltem attól amit a
szemében látnék. Őt is, ahogy Harry-t is
megbántottam azzal hogy nem tudok dönteni
köztük. Hiába Louis velem lakik mégis a
gondolataim a göndör hajú srác felé visznek
akaratlanul. Eleanor? Ő elmenkült Londonból. Nem
akart látni se
amikor megtudta hogy Louissal összeszűrtük a
levet.
Megértettem őt. Én is ezt tettem volna a
helyében.
-Nem haragszik.-felelte Louis halkan.
Nyugodtsága megíjesztett.
Vajon most mire gondolhat?
A kocsiba csend állt be de a gondolataim
üvöltöttek.
Mi lehet most Cara-val és a picivel?
Akkor még nem tudtam.
Másnap reggel Louis hangjára keltem.
Ideges lehett.
-Szegény Harry..Tudod Liam hiába vesztünk össze
nekem ő akkor is fontos lesz életem végéig.-
sóhajtott Louis a telefonba. Halkan felkeltem az
ágyból majd az ajtóhoz mentem hallgatozni.
-Igen tegnap rosszul lett, ma elviszem orvoshoz
ha akar, ha nem.-felelte Louis a nem hallott
kérdésre. Kit akar elvinni és hova?
Tegnap velem csak annyi történt
hogy...összeestem. Állt össze a kép. Mostanában
igen sokat szédülök, hányingerem van és lett egy
apró pocakom. Gondolom ilyenkor természetes
mikor egy nő arra gondol.
De az nem lehet. Louis-val védekezünk. Más férfi
meg nincs az életemben. Vagyis csak volt, de az
már olyan négy hónapja. Dubai.
Egy
hely urgott azonnal az eszembe.
Akkor Harry-vel voltam és csodálatos napokat
töltöttunk el mielőtt Cara felbukkant volna. Ujra
emlékek képei ugrottak elém.
A kis Darcy aki Harry-től akart kérni
autógrammot.
Vagy mikor Harry kiabálni kezdett a vízben hogy
engem szeret.
Miért kellett vége lennie?
Miért kellett akkor veszekednem Harry-vel Cara
miatt?
Ha akkor befogom a szám még mindig együtt
lennénk.
De nem, nekem akkor is veszekednem kellett
veled.
Leültem az ágyra és csak néztem ki a fejemből.
Harry...Harry...mondogattam a nevét magamban.
Szeretlek csak téged foglak örökre. érezni akarom
a szívverésed csak téged figyelni, őrizni az álmod..
hozzád bújni.. simogatni a hajad.. elpilledni
karjaid közt.. vigyázni rád.. melletted ébredni.. a
csókodra kelni...
De ezek mind a múltba vesztek.
Soha többet nem lehetek a karjaiba nem
érezhetem a csókját. Megtanított újra szeretni,
hogy nem minden a pénz. Neki köszönhetem hogy
újra tudok érezni. Vissza dőltem az ágyba és
zokogni kezdtem.
Remegtem a
a sírástól. Eleinte elakartam őt felejteni. Tényleg
ezt akartam de most? Bármennyire is erőlködtem,
hogy ne
gondoljak rá, nem azért küzdöttem, hogy
elfelejtsem. Éppen hogy attól féltem -
éjszakánként, amikor a hosszú
álmatlanságból eredő kimerültség
lerombolta az önvédelemre emelt falakat hogy
elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezem közül.
Hogy az agyam szita, és egy napon nem fogom
tudni visszaidézni pontosan a szeme színét, a
bőrének hűvös
érintését, vagy a hajának a pontos
árnyalatát.
Azt nem engedhetem meg
magamnak, hogy gondoljak rájuk, de
elfelejtenem nem sem szabad.
Könnyeim már nem folytak annyira ezért
feltápászkodtam. Döntöttem. Csináltatok egy
tesztet.
Ha azt mutatja hogy állapotos vagyok, akkor
Harry-től lehet csak. De ő és én már nem
vagyunk együtt. El kell utaznom. Távol kell tőle
lennem akkor, nem engedhetem meg hogy netán
elvegye a gyerekemet, ha esetleg tényleg az
vagyok. -Louis.-szóltam neki.
Nem kellett rá sokaíg várnom megjelent az
ajtóban.
Haja össze volt
borzolva, de így is tökéletesen nézett.
Valamit ő is elindított bennem akkor, amit nem
tudok megmagyarázni. De remélem most segíteni
fog nekem.
-Igen?-mosolygott rám őszíntén.
Tudtam hogy most is valamilyen színten
megfogom bántani de csak ő tud segíteni. -Veszel
nekem egy terhességi tesztet? Nem akarok
lemenni a boltba.-kezdtem zavaromban piszkálni
az ágyhúzatot. -Tessék? De hát én...-kezdett bele
de leintettem.
-Ha az vagyok akkor nem tőled. Meg hát nézz a
hasamra..-húztam fel a polómat.
Louis homlokát ráncolva közelebb jött hozzám
letérdelt elém megfogta a kezem, majd rám
nézett.
-Tegnap éjszaka Cara meghalt szülés közben.
Kisfia lett Harry-nek akinek Aaron lett a neve.
Szeríntem Harry örülne még egy pelenkásnak.-
mosolygott rám.
Nem akartam hínni a fülemnek.
Cara meghalt..Szegény Harry...
Egy tizenkilec éves fiúnak nagy megpróbáltatás
egy baba, ráadásul egyedül.
-Louis...-simogattam az arcát.
-Bekülj ki Harry-vel. Értem.-mosolyogtam rá.
-Bella...ez nem olyan egyszerű..-felelte.
Láttam Louis szemében a gyötrődést. Mellettem
nem boldog ő sem, nem olyan mint mikor
Eleanorral láttam. Mellette csak mosolygott.
Velem viszont nem.
Tulajdonképpen mi nem is azért vagyunk egymás
mellett mert szeretjük egymást. Ez inkább szól
testiségről mint érzésekről. -Nem sokára
jövök,elmegyek a tesztért.-puszilta meg homlokon.
Amikor Louis elment elővettem paprírt és tollat.
Elkezdtem írni a neki szánt levelem. Amiben
elmondom neki hogy mennyire szeretem, hogy
soha nem fogom Őt elfelejteni.
Hogy lehet hogy távol leszek tőle, tölük ez lesz a
legjobb mindannyiunknak. Majd megkérem Louis-t
adja át neki a levelet mert én nem lennék rá
képes. Nem tudnék újra a szemébe nézni elég volt
a tegnapi.
Mivel még mindig pizsamában voltam átöltöztem.
Bevettem az ágyat, utána
leültem a nappaliban lévő kanapéra és
bekapcsoltam a tv-t.
Mivel nem volt semmi érdekes film, ezért zene
csatornára kapcsoltam. Nem kissé lepődtem meg
mikor a fiúk legújabb száma szólalt meg. Újra
könnyek szöktek a szemembe.
Harry és Louis közel kerültek a szívemhez mégha
nem is ugyan úgy. Több mint fél évvel ezelőtt
nem gondoltam volna hogy ezek az emberek így
belopják magukat a szívembe. Zayn-el nem
nagyon szoktam beszélni, ahogy a többi két
sráccal sem mégis róla többet tudok Aria által.
Örülök neki hogy Zayn megkérte a kezét legalább
nekik jól megy minden. Lassan véget ért a klip,
mire arra lettem figyelmes hogy hangosan korog a
gyomrom. Mosolyognom kellett ezen. De vajon
miért? Normális ember nem mosolyog ezen.
A konyhába akartam menni mikor Louis toppant be
az ajtón idegesen.
-Ezt nem híszem el.-bosszankodott.
-Mi a baj Louis?-léptem közelebb hozzá.
-Azok a fránya paparazzik. Észre vették hogy mit
vettem gondolom így az újságírok elkezdtek
minden félét kérdezgetni hogy apa leszek-e.
Pedig szívesen megmondtam volna nekik hogy
nem én hanem Harry.-dobta le a pulóverét már a
konyhában lévő székre.
-De ugye nem mondtál nekik semmit?-kérdeztem
ijedten.
Nem akarom hogy bárki is tudjun erről, főleg úgy
hogy semmi
nem biztos még. Meg szeríntem semmi közük
hozzá.
-Nem mondtam semmit, csak ott hagytam őket.-
ült le velem szembe. Idegesen kapott a tarkojához
masszirozni kezde majd rám nézett és elkezdett
röhögni. Furán néztem rá, nem értettem ebbe mi a
vicces.
-Min nevetsz?-kérdeztem tőle.
-Tudod milyen ciki volt terhességi tetszet
vennem? Még tampont se vettem soha életemben
a húgaimnak.-nevetett ismét. Ezen már én is
nevetnem kellett.
Csak Louis tud ilyeneken nevetni mint egy bolond.
-Na Bella, menj és csináld meg a tesztet ha már
ennyit szenvedtem érte.-mutatott az asztalon lévő
kis dobozra. Megfogta egy darabig néztem majd
felálltam.
-Köszönöm Louis.-mondtam neki és
a fürdőbe vettem az irányt.
Elolvastam a használati utasítást, mindent úgy
csináltam ahogy írta. Már olyan negyed órája
ültem, mikor Louis kopogott.
-Na kész van?-kérdezte az ajtó másik feléről.
-Nem merem megnézni.-járkáltam fel s alá.
Féltem az eredménytől.
Féltem attól ha pozítiv lesz, hogy akkor mi lesz,
de
viszont attól is rettegtem hogy negatív.
Akartam is ezt a babát ami még csak a fejemben
van, meg nem is. Egyedül is felnevelném ezt a
csöpséget, vállalnék érte mindent. Egy rész lenne
belőle ami csak az enyém lenne. Mindig rá
emlékeztetne, így nem csak az emlékek kőtnének
hozzá. Hanem egy baba is.
Akiről én gondoskodnék, én tanítanám meg járni,
beszélni. -Mutasd.-rontott be Louis és kezébe
vette a tesztet.
-Mi van akkor ha két csíkot mutat?-kérdezte
hosszas csend után. Egyből kikaptam kezéből a
csíkot és megnéztem. Nem akartam hínni a
szememnek.
Két csík volt rajta ami azt jelentette hogy...Hogy
gyereket várok tőle. Attól az embertől akit
szeretek viszont menekülni akarok előle. -
L...Louis...-dadogtam könnyezve miközben ránéztem.
Kezem remegett, ahogy megmozgattam a szemem
könnyeim lefolytak az arcomról. -Gyere ide.-vont
mellkasára.
Nem kellett neki mondanom mit jelent a két csík,
hísz már sejtette. Harry gyermekét hordom a
szívem alatt.
-Louis...elmegyek Londonból.-néztem rá már a
kanapén ülve az ölében.
-Micsoda?-nézett vissza rám döbbenten.
-Ugye csak viccelsz?-tette hozzá.
Azt akartam neki mondani hogy igen viccelek,
csak a bolodját járatom veled, de akkor hazudtam
volna neki. -Nem viccelek.
Ma megrendelem a repülő jegyet, holnap ilyenkor
pedig úton leszek anyukámhoz, aki most New
York-ban lakik.-piszkáltam az újjaim. -Harry-nem
elmondod hogy gyereket vársz tőle?-kérdezte
halkan. -Írtam neki egy levelet,amit szeretném ha
te adnád neki.-néztem rá könnyes szemekkel.
Nem tehetek róla hogy mostanában sokat sírok,
főleg úgy hogy fél órája tudtam meg
érzékenységem okát. -Igen oda adom neki, ne
aggódj.-simított ki egy kósza haj tincsemet az
arcomból. Mélyen a szemembe nézett, ajkai
vészesen közeledett felém, mikor már azt híttem
hogy megcsókol a tv felé vitte tekintetét. Furcsán
néztem rá, nem értettem az előbbi helyzetet.
-Ezt miért csináltad?-kérdeztem
tőle miközben arcát kémleltem.
Teljesen összezavart most pedig nem vagyok
szerelmes belé. -Elhagysz...-mondta ezt
az egyszerű mégis fájdalmas szót.
Ekkor tudatosult bennem hogy mekkora fájdalmat
is okozok neki mégha nem is vagyunk egymásba
szerelmesek. -Louis...te leszel a legjobb barátom.-
bújtam közelebb hozzá.
Igen ő a legjobb barátom még ha tudom milyen
íze van a csókjának. -Te meg az én legjobb
barátom.-puszilta meg fejem búbját.
Tudom hogy nehéz lesz tőle is elbúcsúznom, de
tudom hogy tőle nem örökre fogok. Tartani fogom
vele a kapcsolatot. Néztük a barátság Extrákkal
mikor Louis telefonja rezegni kezdett.
Megnézte ki küldött neki sms-t így én is
láthattam.
"Hiányzol".
Ennyi állt az üzenetben. A feladó pedig Eleanor
volt. -Istenem...-suttogta Louis.
-Békülj ki vele is. Tökéletes páros voltatok míg
én fel nem bukkantam és el nem rontottam
mindent.-mosolyogtam rá fájdalmasan. -Lehet
hogy ez lesz a legjobb mindenkettőnknek.
De nem rontottál el semmit, így csak
megerősítetted a szerelmünket te lány.-ölelt
szorosabban magához. Jól esett az ölelése. De
most mihez kezdjek? Haza megyek anyához,
mintha mi sem
történt volna az elmúlt években?
Hogy fog fogadni? Engem a lányát aki annak
idején otthagyta, és miután jó lett a sorsom nem
segítettem rajta?