46. Fejezet. -A levél.

Sziasztok. Megérkezett az új rész:) Szomorúan vettem észre hogy csak 2 komi érkezett az részhez:/ Ennyire rossz lett hogy alig van komi? Már csak pár rész lesz, utána pedig elkezdődik a MÁSODIK évad, remélem tetszeni fog nektek. Én és az egyik barátnőm nagyon oda van érte,mert már megvan a prólogus:)
Amikor olvassátok ezt a számot hallgassátok és,amikor vége kezdjétek újra:)
Nem is húzom a szót, jó olvasást:):*

*Harry szemszöge*

Könnyeim elkezdtek folyni le az arcomról mikor megpillantottam a fiam, az én véremet aki félig belőlem van. Fura hogy egy szeretkezésből egy ilyen csoda keletkezne. De van. Jobb mint egy díj, vagy egy újabb rekord döntés. Oldalra volt fektetve, hüvelyk újja pedig apró pici szályában. Olyan békésen aludt. Neki még nincsenek gondjai. Nem tud a világról semmit. Én leszek az aki megmutatja neki az élet minden meglepetését. Mellette leszek minden fontos 

eseményénél az életben. Velem fogja felfedezni a világot. Megfogom neki tanítani hogyan kell biciklizni, úszni. Ennek a pici embernek csak én maradtam az életben. Anyukája nagy szenvedések árán hozta világra nekem a legnagyobb kincset. Megfogom védeni mindentől, csalódástól apró sérülésektől amit akár akkor is szerezhet mikor megtanul járni. Ott akarok vele lenni mikor kimondja hogy "apa". Sikerülni fognak ezek az ígéretek? Így hogy egy bandában vagyok, tényleg mellette tudok lenni mindenben?Ha elvíszem magammal az újabb turnékra akkor igaz életet tudok majd neki nyújtani? Nem, nem lesz akkor valódi élete mert az én életemet élni egy buszon. Éjszakáról éjszakákra utazna velem. Nem lennének barátai ami egy gyerek számára nagyon fontos. Rendes otthoni környezetben kell felnőnie, mint anno nekem. Kertes ház, medence ovóda, iskola új emberek az életében akikkel később kisebb nagyobb csíntevéseket csinálnak majd. Igen az lesz számára a legjobb ha ilyenkor anyukámmal lesz. Védeni fogom őt amédiától, nem fogom hagyni hogy őt is úgy szétszedjék mint engem vagy a fiúkat. Mostantól ő számomra a legfontosabb. Lassan oda mentem az inkubátorhoz, hogy jobban megnézzem a kisfiam. 19 évesen apa lettem. Olyan hihetetlen ez számomra. Nem olyan rég még én is pelenkás voltam.

-Szia pici. Én vagyok az apukád. Mindig melletted leszek. Te, én örökre együtt leszünk. A védelmeződ leszek kis herceg, rendben?-vettem a karomba a csöpséget, miközben ezeket mondogattam neki. Tudom nem érti még mi van körülötte

hiába beszélek neki, de szeretném ha megszokná a hangom.

-Anyu fentről vigyázz rád kicsim. Mindig mesélni fogok neked róla.-pusziltam meg homlokát. 

Baba illata volt. Legszívesebben egész nap őt szagolgattam volna, tartottam volna a karomban de nem lehetek bent vele mindig. Vissza tettem az inkubátorba, betakartam.

-Aludj jól picinyem.-pusziltam meg apró kézfejét. Becsuktam magam mögött az ajtót. Niall ment be utánam. Úgy ragyogott Niall szeme is, mint az enyém. Felvette Aaron-t megpuszilta. Felém

fordult mosollyal az arcán. Intettem neki hogy maradjon így lefényképezem őket.

Vissza tettem a telefonom a zsebembe, majd holnap felteszem twittere a képet, gondoltam.

-Harry.-jött hozzám Liam. 

-Igen?-fordultam felé. Kezében egy borítékot tartogatott. Kezembe adta majd így szólt. 

-Ezt az orvos találta Cara ruhájának a zsebében. Szeríntünk neked szánta ami benne van.- mosolygott rám. Cara. Nem ezt a sorsot érdemelte. Neki is látnia kellene ahogy felnől a fiúnk. Tudom nem szerettem soha, de valami

oknál fogva mégis össze jöttem vele. Vele nem tudtam soha elképzelni az életem. De mással igen. Tisztelettel, és csakis a jó emlékekre fogok emlékezni vele kapcsolatban amiből az utóbbi időben bőven volt. Amikor elkisértem ultrahangra, és mikor megtudtuk hogy fiúnk lesz. Másnap pedig elmentünk megvenni neki az első ruháját. Sokan babonások nem eleinte nem lehet semmit venni a babának, mi mégis vettünk. Kezemben szorongattam a boríkékot. Bontsam ki és olvassam el? Mi van ha olyan van benne amit nemkellene látnom? Nem híszem hogy elbírnék még egy fájdalmat. -Olvasd el.-bíztatott Liam. Ő is kiváncsi volt mi áll a levélben ezért leültem a mellettünk lévő egyik székre, elkezdtem kivenni a levelet. Liam leült mellém, ő is figyelmesen kezdte olvasni a sorokat.

"Kedves Harry". 

Tudom nagyon sok hülyeséget csináltam az életben. Eleinte nagyon haragudtam rád mert szakítottál velem Bella miatt. De rá kellett jönnöm hogy ő való hozzád s nem én. Nem tudtam hogyan közöljem veled hogy állapotos vagyok,ezért eltitkoltam előled. Sőt azt is tudtam hogybeteg vagyok. Abban reménykedtem hogy gyógyítható, de amikor megtudtam hogy nem lehet már rajtam segíteni kénytelen voltam hozzád fordulni még ha fel is forgattam az életed. Akkor a gyerekem jövője érdekelt a leginkább. Már akkor tudtam hogy nálad jó kezekben lesz. Tudom hogy csak egy kaland voltam számodra, ami igaz három hónapig tartott, de nekem az nagyon sokat jelentett. Hátra hagyok neked egy életet magamból ami remélem emlékeztetni fog rám, persze csak is jó emlékekre. 

Csak annyit szeretnék tőled kérni hogy mindig legyél a fiúnk mellett csak te leszel neki a világon. Néha emlékeztesd rá hogy voltam, mutass neki rólam képeket, videókat. Mesélhetsz rólam, de ne csak jókat, MINDENT mondj el rólam neki. Hadd ismerjen meg engem. A másik az, ha úgy érzed készen állsz rá, békülj ki Bellával. Ha egy pót anyát akarsz a fiúnknak az csak is ő lehet. Tudom hogy szereted. Kár tagadnod. Ezek az utolsó kivánságaim tőled. Fentről fogok rátok vigyázni. A fiúnk őrangyala leszek. 

Tanítsd meg a róla, helyettem is."

Cara.xx

Ahogy olvastam a sorokat akaratlanul is könnyezni kezdtem. Tudtam hogy minden ember belűl jó a maga módján. Cara-nak is volt szíve ami most bizonyítékot nyert.

-Igaza van Cara-nak.-vette ki kezemből a levelet Liam, majd össze hajtotta vissza rakta a borítékba. -Nem állok rá készen. Nem tudok még bízni benne. Nem megy Liam.-helyeztem fejem a vállára. -A fiad legyen most a legfontosabb, próbálj mindent megadni neki amire szüksége van.

-adott tanácsot Liam. Igaza van. A fiam most a legfontosabb, nem foglalkozhatok Bellával. Majd idővel talán kitudok vele békülni csak nehogy késő legyen. Ő velem illik össze nem Louis-val. Az ajkaink tökéletesen összeillenek passzolnak egymáshoz. Amikor együtt aludtunk egymásba gabalyodva a testünk is úgy illett a másikhoz. El kell egy időre felejtenem, meg kell tanulnom egy ideig szerelem nélkül élnem a fiam érdekében. Borzasztó lesz, de remélem minden rendbe fog jönni körülöttem. Hiányzik alegjobb barátom, de nem nekem kell lépnem a barátságunk érdekében.

-Annyira aranyos fiad van.-jött ki Niall hozzánk.

-Rémélem sokat lehet majd a karomban. Alig bírom elhínni hogy a mi Harry-nek fia lett. Gratulálok tesó.-ölelt magához. 

-Köszönöm.- veregettem hátba. -És részvétem Cara miatt. Nem volt a szívem csücske Bellát jobban bírom,de nem ezt érdemelte.-nézett szomorúan. 

-Elmegyek megkérdezem az orvost mikor vihetem haza a kicsi Aaron-t addig megvártok?-kérdeztem tölük. - Persze menj csak.-felelték.

Lassan sétáltam a folyóson, még mindig nem tudtam feldolgozni a pár órája történteket. Itt maradram egyedül a kisfiammal, igaz sokan vesznek körül mégis együl vagyok. Bárcsak bezárkozhatnék egy kis dobozba, világba ahol úgy élnék ahogy én szeretnék. Én alakítanám az életem, és ha nem tetszene valam egy csettintéssel megtudnám változtatni. Vajon min változtatnék? Kitörölném Bellát az életemből? Cara-t? A fiúkat? A srácokat biztos hogy nem. Ők a testvéreim is lettek egyben. Cara-tól lett egy fiam. Ezért őt se törölném az életemből, csak a fiam miatt. De Bellát? Ő annyira fájdalmat okozott már nekem. De ez a fájdalam amit most íránta érzek, bizonyítja azt hogy szerelmes voltam, vagy még vagyok. Édes Istenem. Mi lett belőlem? Egy roncs, aki kivül egy herceg belül viszont maga a szörnyeteg? A Lábaim nem bírták megtartani a testem, összeestem és zokogni kezdtem. A stressz, idegeskedés most jön ki rajtam. Nem Harry! Nem szabad elgyengülnöd. A fiad aki most alszik számít rád. Nem szabad most feladnod.