34.Fejezet! -"Szeretlek!"

• sziasztok!!!! Meghoztam az új részt,és remélem ez a rész is tetszeni fog nektek. :)  Nagyon jól esnek a komijaitok,el sem tudjatok képzelni hogy mennyire örülök nekik. :) Bár jobb lenne ha részéletesebben írnátok le a véleményeteket....nem is rizsazok itt tovább jó olvasást:) pusz:*
  
  
  
  
                                                    
  
  

  *Bella szemszöge*

  Amikor végre megtaláljuk azt, ami hiányzott az
  életünkből úgy becsüljük, mint ha még abban a pillanatban el is veszítenénk. Hogy azután ez a
  pillanat milyen hosszúra nyúlik az már nem feltétlenül rajtunk áll. 

  De amíg azzal a személlyel lehetek aki nekem a világot jelenti.Akkor semmi sem számít. Harry nem árulta el hogy hova megyünk,mert szerinte így jobban megfogok lepődni. 

  Amikor elhagytuk a börtönt,elmentünk egy ruha boltba,mert szerinte kellenek új ruhák,bikinik. Jó volt látni perverz vigyorát mikor mindig megmutattam neki az aktuális ruhákat. 

  -Gyönyörű vagy benne!-jött oda hozzám,és apró csókot hintett ajkamra.
  -Az első tíz ruhára is ezt mondtad!-kacsintottam rá. Kezeit derekamra vezette,és jobban magához ölelt.
  -Mert nem tudok választani! Mindegyik jól áll!-mondta.

  -Hazudsz!-nevetettem fel,miközben engem fürkészett szemével.
  -Hazudnék én neked?-kérdezte felvont szemöldökkel.
  -Nem tudom...-feleltem halkan.
  -Gyere!-fogta meg a kezem,és behúzott a próba fülkébe. Elhúzta a függönyt,és közel jött hozzám.
  -Mire készülsz?-kérdeztem. Nem válaszolt semmit,hanem neki lökött a falnak. Megcsókolt,és kezével a combomat kezdte cirógatni. Csókunk egyre vadabb lett,és követelőzőbb  Hirtelen áttért a nyakamra,és a ruha pántját letolta a vállamról.
  -Harry!-mondtam lihegve.

  Nem figyelt arra hogy mit mondtam,vagy teszek,csak érezni akart engem,így másfél hónap elteltével. Bőre illata elkábított,és nem tudtam másra koncentrálni,csak rá. Még mindig a nyakam kényeztette,és hirtelen ötlettől vezérelve,kiszívta. .
  -Harry! Kérlek ne itt!-toltam el magamtól. 

  Majd megfogtam a szívás helyét,mire felszisszentem.
  -Ez most mire volt jó?-szegeztem neki a kérdést.
  -Az enyém vagy! Megtehetem!-felelte úgy mintha nem számítana hogy mit tett.

  -De akkor sem kellett volna!-akadtam ki! Feleslegesnek tartottam ezt amit Harry művelt velem,mert nem kell ahhoz kiszívni a nyakam hogy tudják hogy az övé vagyok. 
  -Sajnálom...én csak....mindegy hagyjuk..-mondta majd elfordult,és kezét a függönyre tette. Épp időben fogtam meg a kezét és húztam vissza magamhoz. Ő értetlenül nézett rám,de én csak megcsókoltam.
  -Kívánlak!-súgtam a fülébe,majd én is elkezdtem szívni a nyakát. Halk morgás jött ki a száján.Amin én csak elmosolyodtam a csókunkba. Beletúrtam göndör fürtjeibe,és kicsit meghúztam őket. Ő a falnak nyomott a testével,és kezét ismét felvezette a combomra.
  -Mennünk kell mert lekéssük a gépet!-távolodott el hirtelen tőlem.
  -Oké...-mondtam kissé akadozva,mert még a hatása alatt voltam az imént történtek miatt.
  -De nyugi,még folytatjuk,csak kényelmesebb helyen.-súgta a fülembe.
  -Szavadon foglak!-feleltem.
  Amikor felszálltunk a repülőre,Harry előtte bekötötte a szemem,hogy ne lássam hova megyünk.Izgatott voltam,a gyomrom görcsbe rándult az idegességtől,mert köztudott hogy nem szeretek repülni.

  -Harry! Mi van ha lezuhanunk?-fogtam meg a kezét már a repülön ülve,és várva hogy felszálljunk.
  -De hogy fogunk lezuhanni!-nevetett fel.
  -Köszi hogy kiröhögsz!-fontam össze a kezem a mellkasom előtt.
  -Jajj Bella olyan vagy most mint egy gyerek!-karolta át a vállam,miközben bele puszilt a hajamba.
  -Hova viszel?-fordultam felé,és próbáltam boci szemekkel nézni rá.
  -Nem árulom el. Majd meglátod!-kacsintott rám. 

  

                                                          

  
  

  
  

  
  

  Pillantásával rabul ejtett megint mint a próba fülkében. Harry mélyen a szemembe nézett,majd az ajkamra. Jobb kezével kóborló hajtincseimet a fülem mögé tűrte majd megcsókolt. Csókja édes volt mint a méz. Nyelvünk most lassú táncot járt,és én újra a fellegekben éreztem magam.

  -Kedves utasaink! Kapcsolják be az öveiket,megkezdjük a felszállást!-mondta be egy női hang a "parancsot".
  Össze rezzentem,de Harry magához húzott,miközben simogatta a kézfejem.
  -Vigyázok rád!-nézett a szemembe. 
  Már vagy egy órája hogy repültünk mikor elnyomott az álom. Fejem Harry vállán pihent,miközben ő zenét hallgatott mellettem. Mikor már mélyen aludhattam Harry szólongatott,és rázta a vállam.

  -Kicsim! Megérkeztünk!-puszilta meg az arcom. 
  -Ilyen hamar?-kérdeztem tőle.
  -Őt órás volt az út!-nevettet fel!
  -Ilyen sokat aludtam?-tűnődtem el.
  -Gyere! Menjünk a csomagjainkért.-mondta Harry és megfogta a kezem. Csendben mentünk a csomagjainkért,mikor megláttam egy hatalmas épületet az ablakon keresztül.
  -Elmondod hol vagyunk? kérdeztem meg tőle.

  -Szerelmem! Isten hozott Dubai-ban!-mondta mosolyogva,nekem pedig az állam esett le.

                                             

  
  

  *Aria szemszöge*

  Amióta megtudtam hogy egy élet növekszik bennem,egészségesebben eszek,és mozgok. Félek hogy nem leszek jó anya,hogy rosszul fogom a gondját viselni,de ilyenkor ki nem fél? 

  Anya szerint ez természetes,de tudja hogy jó anya leszek. Bár amikor megtudta hogy hogy állapotos vagyok,kiakadt hogy 19 évesen lettem állapotos,de utána elfogadta hogy ez ellen már nem lehet mit tenni.

  Mivel ő is ellenzi az abortuszt,és én is,ezért ez az ötlet alapból elvolt vetve. 

  Örökbe sem adnám,mert ő az én kisbabám,én bennem növekszik. Minden este beszélek hozzá,abban a reményben hogy hallja,és érti mit mondok neki. 

  Az orvos szerint a hatodik hétben járok. Iannek félek elmondani hogy Zayn gyereke növekszik bennem,és az az igazság hogy mióta tudom,az ő társaságát is kerülöm. Félek attól hogy mit szólna hozzá,és hogy velem hogy viselkedne.

  Épp a munka helyemre igyekszem mert Hugo szerint van egy fontos kampány a divat háznál, és mi is bele kerültünk ebbe.. Hogy pontosan mi ez a munka nem tudom,de biztos jó lehet. Leparkoltam a szokásos helyemre,és kiszálltam a kocsiból. Útközben a munkatársaimmal találkoztam akik mosollyal az arcukon köszöntek nekem.

  -Jó reggelt Aria! Köszönöm hogy eljöttél.-jött oda hozzám Hugo,és megölelt  Látszott rajta hogy mostanában nem a toppon van. Látszik rajta hogy hiányzik neki Bella,hogy valakivel beszélgessen,hogy kiöntse a lelkét. Karikásak a szemei,alig alszik. 

  -Minden rendben van?-kérdeztem tőle.

  -Persze csak ez a sok munka...kihullik tőle az összes hajam.-túrt bele a hajába.
  -Nem erre gondoltam..-mondtam neki.
  -Hiányzik. Egyszerűen hiányzik Bella. Semmi sem olyan mint amikor itt volt.-ült le egy székre,és a kezébe temette az arcát. Leguggoltam elé,és megfogtam a térdét.
  -Hugo,figyelj rám. Bemegyünk meglátogatni majd?-hoztam fel neki az ötletem.
  -Eljönnél velem? De miért? Hiszen az elején szemét volt veled.-hitetlenkedett.
  -De azóta kedvesebb lett velem-.mondtam neki mosolyogva. Akartam vele tudatni hogy én támogatom őt,hogy mellette állok.
  -Amúgy meg milyen kampány ez amiért ide hívtál?-jutott hirtelen az eszembe,az amiért végül is itt vagyok.
  -Tényleg! El is felejtettem hirtelen!-csapott a homlokára.
  -Akkor elmondanád?-nevettem fel.
  -Persze! Lesz ez a Red Nose Day,és a One Directionnel együtt elvállaltuk hogy néhány modellünk elmegy velük Ghanaba,és én rád gondoltam.-nézett a szemembe.
  Én a hír hallatán még levegőt is elfelejtettem venni. 
• Nem lehetek Zaynel egy légtérben,az veszélyes lenne számomra. Szívem hevesen vert,és kár lett volna tagadni hogy legbelül örültem ennek,de egy másik énem kiabált hogy ne menjek bele. 
• De ezt a kisgyerekek miatt tennénk,akik szenvednek és rossz körülmények között élnek. Néhányuk meg sem éli az egy évet sem. Mi akik megtehetjük miért ne segíthetnénk rajtuk? Furdalna a lelkiismeret hogy segíthettem volna rajtuk de nem tettem meg.
  -Benne vagyok.-fogtam meg Hugo kezét,aki fel lélegzett. 

                                                     

 

       *Louis szemszöge*

Ma reggel is másnaposan keltem fel. 

A nap sugarai majdnem kiégették a retinámat,ezért a fejemre húztam a takarót. Mostanában annyira megváltozott az életem,és mind ez egy embernek köszönhető. 

Szerelembe estem egy olyan lányba,akibe nem kellett volna. 

Ha ez kiderül az egész világ ellenem fog fordulni. Mindenki az fogja mondani,gondolni hogy hogy tehettem ezt a legjobb barátommal. Bizonytalan vagyok mert nem tudom hogy Bella miként érez irántam. 

Közömbös azért nem lehetek neki,mert vissza csókolt akkor. 

De a szemében nem láttam azt a csillogást mint Eleanoréban szoktam. Eleanor. Nem tudom mi lehet vele ugyanis ha hív,nem veszem fel. Még mindig haragszok rá hogy egy ilyen fontos dolgot eltitkolt előlem,pedig a szerelme voltam. Tudnom kellett volna,és akkor talán nem lenne ez. 

Már aznap féltem hozzá érni,mikor mindez kiderült. Liamék szerint beszélnem kéne vele,és újra kéne kezdenünk,de nem tudom. Így nem hogy mást szeretek,és hogy egyszerűen rá nézni sem bírok. Talán majd idővel. 

De most nem. Megrándultam az ágyban mikor kopogtam az ajtómon. Nem akartam senkivel sem beszélni ezért nem válaszoltam. 

-Louis engedj be.-mondta Niall. 
-Menj el.-kiabáltam ki.
-Kérlek engedj be. 

Beszélnem kell valakivel,és most hogy Harry elutazott,és csak te vagy itthon veled tudok.-mondta kétségbe esve. Harry nincs itthon? 

De hát hova mehetett? Igaz hogy szünetünk van,mégis elutazott? Kimásztam az ágyból és elindultam az ajtó felé. Kicsit fáztam mivel egy szál boxerben aludtam.

Kinyitottam az ajtót,és Niall szomorú arcával találtam szemben magam.
-Gyere.-mutattam beljebb jelezvén hogy jöjjön beljebb. 

Bement és leült az ágyra,leültem mellé.
-Mondjad.-fordultam felé.
-Olyan egyedül érzem magam,és most olvastam a gyűlölködő üzeneteket,és rájöttem hogy én nem illek a bandába.
-Ne beszélj hülyeségeket! Igenis hozzánk tartozol. Te is ugyan úgy a banda része vagy mint én vagy Zayn. Ezt a hülyeséget verd ki a fejedből.-mondtam neki.
-Amúgy hova ment Harry?-tettem hozzá.
-Ja hát kikérte Bellát a börtönből és elvitte Dubaiba. 

Ráfért szerintem mindkettőjükre ez a nyaralás és hogy kettesben legyenek,megbeszéljenek mindent.-mondta mosolyogva. 
Nem hittem a fülemnek. Harry elvitte Bellát. Így hogy fogom őt meglátogatni? Kezem akaratlanul ökölbe szorult. Ideges lettem.
-Niall menj ki.-mondtam halkan.
-Mi? Miért?-fordult felém.
-Mondom kifelé!-kiabáltam rá. Ő zavarodott tekintettel kiment a szobámból,és becsukta maga mögött az ajtót. Felálltam,és elsétáltam az éjjeli szekrényemhez. Idegességemben a földhöz vágtam a virágos vázát,ami nagy zajjal jelezte hogy földet ért. Harry elvitte előlem a szerelmem. 

Legszívesebben sírtam volna,de nem tettem. Most mi tévő legyek? Tettem fel magamnak a kérdést.