novellla!

                                                                        

Ez az első novellám,és véleményeket kérek :)) Ha tetszik komizzatok,a történetet meg lehet hogy befejezem, ugyanis nem kapok komikat,és ez nekem nagyon rosszul esik. nem tetszik amit írok?? :(  :) xoxo

                                                                                  
                       




One Direction. Másoknak csak egy egyszerű szó.
Nekem viszont az életemet jelenti. Egy valóra vált
álmot. 2010. Ezt az évet sosem fogom elfelejteni.
Megismertem négy csodálatos embert,akiket szinte
a testvéremként szeretek már. Louis,Niall,Liam,és
Harry és én. Egyenként jelentkeztünk az X-Faktor
7-ig szériájába,de összeraktak minket. Sírtam
örömömben. De sajnos csak harmadikok lettünk.
De nem búsultunk,ugyanis kaptunk egy lemez szerződést. Lassan
leforgattuk az első videó klippünket a What Makes
You Beautifult. Sorra léptünk fel,jobbnál jobb
dijátadokon. Fel sem fogtuk hogy mi zajlik
körülöttünk. Több millió lány síkitja a neveinket
amikor kilépünk a színpadra. Felfoghatatlan hogy
milyen érzéseket tudunk kihozni a mi lányainkból.
Igen,igy hívjuk a directionereket. Csodálatosak a
rajongóink. Nekik köszönhetünk mindent,azt hogy
díjakat nyerünk. 2 évre rá,felléptünk az MSG-n.
Tudtuk hogy elöttünk,milyen 

híres emberek léptek fel elöttünk ezen a
színpadon. Olyan mintha egy álomban élnénk
mindannyian. Idökőzben összejöttem egy csodás
lánnyal. A neve Perrie Edwards. Ő is egy bandában
énekel,csak azzal a különbséggel,hogy egy lány
csapatban. Ők is ugyanúgy kezdték mint mi,de ők
meg is nyerték az X-Faktort. Nagyon szeretem őt,ő
újra fényt hozott az életemben. Nem gondoltam
volna hogy leszek még szerelmes az életben,de
mégis megtőrtént. Most itt állok a szeretett nővel
az oldalamon,Jessica sírjánál. Ő volt az a

ány,akit az első szerelmemnek mondhatok. Ő
mutatta meg hogy milyen szeretni. De én ott
hagytam őt Bradfordban,hogy kövesem az álmom.
Akkor még nem tudtam hogy milyen
következménye lesz. De menjünk a történetem
elejére.
*2010*
Megint suliba kell mennem. Nem híszem el!
Utálom az iskolát,a tanárokat. Mindig kötekednek
velem. De majd meglátják hogy többre fogom
vinni mint ők! De egy dolog miatt mégis jó járni
suliba. Nem is dolog,hanem inkább személy. A föld
legszebb lánya. Jessica. Ő a barátnőm. Tegnap

Az utam a suliig teljesen nyugott volt. Mindent jól
alaposan megnéztem az utcánkban,a
fákat,bokrokat,mindent,hogy jól az emlékezetembe
féssem ezt a kis várost. Amint beértem a suliba
Greg köszöntött.
-Hello haver,mizu?-bokszolt bele a vállamba.
-Te barom! Ezt miért kaptam?-kérdeztem tőle.
-Csak! Olyan volt a kedvem,amugy ma beszélsz
Jessicával?-kérdezte
-Igen,de félek a reakciójától.-vallottam be.
-Héé,haver biztos megfogja érteni!-biztatott. Én
ebben nem voltam teljesen biztos! Egész nap
normálisan telt. Nem láttam a suliban Jessicát,ezért

elmentem hozzájuk. Becsöngettem hozzájuk. Az
anyukája nyitott ajtót. -Jó napot Mrs Smith-
köszöntem neki.
-Neked is Zayn! Jessica a szobájában van!-invitált
be a lakásba. -Köszönöm.-mondtam neki majd
felsiettem a szerelmemhez.Kopogtam neki,de nem
szólt hogy jöjjek be,ezért benyitottam. -Zayn? Te
hogy hogy itt?-kérdezte miközben felült az
ágyon,és kivette a fülébül a füllhallgatót. -Nem
voltál ma suliban!-mondtam neki majd
megcsókoltam.
-Rosszul éreztem magam.

-mondta.-De tényleg,miért jöttél?-kérdezte
mosollyal az arcán.
-Beszélnünk kell! Nem megyek főiskolára.-
mondtam neki lehajtott fejjel. Egy idejig nem
mondott semmit,ezért felnéztem rá. Ő is engem
nézett. Azt hittem hogy kiabálni fog velem,de nem
igy tette.
-Miért?-kérdezte halkan.
-Jelentkeztem az X-Faktorba! Holnap lesz
Londonban az első meghallgatás.-mondtam neki
mikőzben megfogtam a kezét.
-De azt terveztük hogy együtt megyünk fősulira!-
mondta könnyekkel teli szemmel.
-Tudom,de nekem ez a nagy álmom

és elfogok menni Jessica! Nem igy akartam
elmondani,de igy alakult. Attól még tarthatjuk a
kapcsolatot.-tettem hozzá.
-Távkapcsolat? Komolyan Zayn? Akkor inkább
szakítsunk!-mondta már kiabálva.
-Ezt akarod?-kérdeztem tőle,már énis kiabálva.
-Igen! És most húzd el innen a csíkot Malik!-
mutatott az ajtóra. Felálltam az ágyáról,és az
ajtóhoz sétáltam. Vissza néztem rá. Ő kifelé nézett
az ablakon.
-Szeretlek Jessica!-mondtam neki majd kiléptem
az ajtón. Lefelé menet a lépcsőn belebotlottam az
anyukájába, aki csak nézett rám. Nem kérdezett semmit,csak

átölelt. -Remélem boldog leszel Zayn.-mondta
nekem. Bólintottam egyett és elmentem haza.
Egész éjszaka nem tudtam aludni. Izgultam,de
viszont aggódtam Jessica miatt. Másnap reggel
karikás szemekkel ébredtem,ráadásul el is
aludtam. De időben Londonba értem. Tovább
jutottam. Szinte minden percemet Londonban
töltöttem,alig voltam otthon. Közben beraktak egy
bandába,ami remek ötlet volt. Ment a szekerünk
rendesen. Rá két évre kaptam egy telefon hívást.
Jessica anyjától. Meglepődtem híszen,nagyon régóta nem
hallottam róla,róluk. Vonakodva de felvettem a
telefont.
-Igen?-szóltam bele.
-Szia Zayn,Rebecca vagyok!-köszönt bele egy
letőrt hang.
-Minek köszönhetem a hívását?-kérdeztem tőle.
-Jessica...hogy is mondjam! Őngyilkos lett. Amióta
elmentél,teljesen megváltozott! Drogokhoz
nyúlt,ivott! És sajnos tegnap éjjel végzett az
életével.-mondta sírva. Megállt a szívem. Nem
kaptam levegőt. Nem akartam elhinni amit az
imént hallottam.
-Mikor lesz a temetés?-szóltam bele pár perc gondolkodás után.
-Holnap után. Addigra mindent elintézünk a
temetésre.-válaszolt. -Ott leszek!-mondtam neki.
-Rendben Zayn! Akkor délelött 11-re a bradfordi
temetőben találkozunk.-mondta majd bontotta a
vonalat. -Ki volt?-kérdezte Liam. De nem
válaszoltam.
-Zayn? Mi tőrtént?-kérdezte most Harry.
-A volt barátnőm meghalt,holnap után lesz a
temetése. Elmegyek!-mondtam halkan. -Perriet is
viszed?-kérdezte Louis.
-Igen! Ha persze ráér,és nem fogja rossz néven
venni.-tettem hozzá,mert nem voltam biztos benne hogy mit fog reagálni.
Még aznap felhívtam őt,és szerencsére eljön
velem. Nem akadt ki. Ezt is szerettem benne.
Hamar teltek a napok,és a kocsiban ültünk a
temető előtt.
-Bekéne mennünk!-mondta Perrie és megfogta a
kezem. Bólintottam egyet,és kiszáltunk. Lassan
odaértünk a tömeghez akik Jessicát elkisérték az
utolsó útjára. A temetés nagyon lassan telt. Sokan
sírtak körülöttem.
Én se bírtam ki könnyek nélkül.
*Jelen*
Perrivel itt maradtunk a temetés után. Elakartam
rendesen búcsúzni tőle. Nem ezt a sorst érdemelte.
-Jessica..nem is tudom mit mondjak! Sajnálom
hogy cserben hagytalak! Hetekig emésztettem
magam,amiatt amit tettem veled. Szerettelek,most
is szeretlek! Sosem foglak elfelejteni!-mondtam
sírva,és leroggytam a sír elé. Sírtam! Perrie
letérdelt mellém,és ölelt. Nem szólt semmit.
Lassan felálltunk,és egy rózsát tettem a sírra.
-Nyugodj békén,Jessica!-mondtam,majd kézen
fogtam Perriet és elhagytuk a temetőt.