29.-fejezet. "Apa"

Meghoztam az új részt. Remélem is megkapom legalább az 5 komit. Persze több is lehet,nem zavarna...:) és az sem ha kicsit hosszabb komikat írnátok,jobban leírnátok a véleményeteket.. :) nem is húzom tovább a szót itt a rész olvassátok :) 

                         
*Harry szemszöge*
Éreztétek már úgy hogy mindenetek megvan?
 Pénz,siker,egy csodálatos feleség,és egy gyönyörű gyerek?
Én igen. Nagyszerű érzés úgy haza jönni egy próba,egy interjú után hogy a feleséged,és a kis lányod tűkön ülve várnak téged,és amikor meglátnak egyből a nyakadba ugranak. Darcy az én haj koronámat örökölte,de az anyja tenger kék szemét viseli.
Amikor mosolyog neki is látszanak a kis gödröcskéi,mint nekem.
Ha akarnám sem tudnám letagadni hogy az én vérem.
               De nem is akarom. A fiúkkal márcsak néha vállalunk el fellépéseket,mert mindannyiunknak sikerült családot alapítanunk. Darcyt mindig én fektetem le,és tőlem követeli az esti mesét.
Ilyenkor Bella az ajtóból figyel minket. Csodás,anya,feleség lett belőle.
-Na jó kicsim,most már ideje lefeküdni!-adtam puszit a homlokára.
-De apu én még nem akarok! Csinálj nekem kakaót!-ugrált az ágyon a kis energia bombám.
-Nem,mert nem fog tudni elaludni!
Majd holnap reggel,amikor felkelsz az fog várni téged.-mondtam
 neki,és betakartam. Bella adott neki jó éjt puszit,én is követtem a példáját.
 Mielött kimentünk volna a szobályából,vissza néztem. Csak úgy csillogtak a szemei.
-Jó éjt,apu,anyu.-köszönt el ő is tőlünk.
-Neked is kicsim!-mondtam neki majd lekapcsoltam a villanyt.
 Bellával gyorsan lezuhanyoztunk,majd mi is lefeküdtünk aludni.
Hiába egy gyerek nevelés teljesen kifáraszt minket.
Amikor kettesben akarunk lenni,akkor átviszem Darcyt anyámékhoz hogy addig nála legyen,ami míg elvagyunk egymással. Szeretem őt
nagyon. Ő változtatott meg. Ő mutatta meg milyen egy igazi kapcsolat.
Másnap Bella kiabálására keltem.  Azonnal kiugrottam az ágyból,és berohantam
Darcy szobájába. Bella fölötte hajolt,és rázta a vállát,szólt hozzá,de ő csak aludt.
Közelebb léptem hozzájuk,és akkor megláttam Darcy lila színű száját,és kisápadt bőrét.
-NEEE!-kiabáltam teljes erőmből!
-Kicsim kelj fel! Apu csinál neked kakaót!-szólongattam. De semmi válasz nem jött!
-Hallod! Kelj fel!-kezdtek kijönni az első könnyeim. Nem,nem
 veszíthetem el a kislányom!
-Kicsim térj magadhoz!-öleltem magamhoz hideg kicsi testét!
Testem rázkódott a sírástól,Bella pedig az egyik sarokban sírt.
-Nem hagyhatsz itt minket!
Szükségünk van rád kicsim!-zokogtam a vállába.
 De nem válaszolt. Zokogtam. Elvesztettem a gyerekemet.
Szorosan öleltem magamhoz aprócska testét.
Csak öleltem,és beszívtam ruhájának baba illatát.
Mindig emlékezni akarok erre az illatra,a szemére,a babaarcára,mosójára,hangjára,ahogy
kimondja hogy "apa". De nem fogja többé.
Újra,és újra előtörtek bennem az emlékek,amikor elöszőr megpillantottam.
Amikor elöszőr a kezemben tartottam. Amikor Bellával haza vittük a kórházból.
Hogy védtük akkor. Nem akartunk sztár babát nevelni belőle. Normális gyermek kort

akartunk számára teremteni. Féltem elöszőr megfürdetni,vagy tisztába rakni.
Mindig Bellára bíztam az ilyesmit eleinte.
Az első lépései,szava.
 Amikor kimondta hogy "apa". Sosem fogom elfelejteni. Szorítottam,és csak szorítottam apró testét,mikőzben találkozott a tekintetem Bella letört,kisírt szemével.
Ablak csapkodásra ébredtem fel.
Azonnal felugrottam az ágyból. Ijedten kaptam az arcomhoz,ahol egy könnycsepp fojt le.
Szóval csak álmodtam. Egy hülye álom volt.
Jobbra fordítottam a fejem,ahol egy szőke
lányt pillantottam meg. Nyugodtan aludt. Remek,gondoltam magamban.
Már megint nem tudtam parancsolni magamnak. Louisnak akkor igaza volt.
Több eszem is lehetne.
Lassan másztam ki mellőle,hogy fel ne keltsem.
 Felöltöztem,és kimentem a nappaliba.
Írtam neki egy cetlit hogy ne haragudjon,de sietnem kellett haza,utána mentem is el.
Utálom ilyenkor magam. Nem találom a helyem,mióta Bellát bezárták.
Csak elvagyok. Látni akarom,de nem merem.
Félek hogy megint csak egymásnak ugranánk,mint a tárgyaláson. Szeretem.
 Vagyis csak azt híszem. Nem tudom pontosan mit érzek iránta.
Még nem találkoztam olyan lánnyal, akinél
csak részben is arra gondoltam volna, hogy valódi
kapcsolatot akarok vele.
 Úgy gondolom, hogy
eddig peches voltam a szerelemben. Másfelől még
senkivel sem találkoztam, aki felrázta volna az
életemet. Meg szeretnék ismerni valakit, aki igazán
inspirál engem és akivel szívesen töltöm el az
időmet. És benne valami mégis megfogott.
Vonz magához,olyan mint egy mágnes,aki vonz magához,és én nem tudok
 ellene tenni. Újra csókolni szeretném,érezni őt.
Csak amilyen egy balfasz vagyok,mindig elszúrom valahogy.
Mint most is.
Ahogy igy viselkedek,hogy másokkal fekszek le,igy csak azt bizonyítom hogy egy éretlen 19 éves  sztárocska vagyok aki kihasználja a hírnevét. Belültem a fekete
Range Roverembe,és beindítottam a motort.
 Ahogy haladtak mellettem az épületek,hirtelen eszembe jutott az álmom. Miért pont Bellával álmodtam? Ráadásul hogy gyerekünk volt? Aki sajnálatos módon meghalt. Szinte éreztem a hideg bőrét
 magamon. Tiszta másom volt,csak lányba. Olyan volt mint a nővérem.
Kész Styles gyerek. Úgy éreztem beszélnem kell valakivel.
Akinek kiönthetem a szívem. Liam mindig mindenkit meghallgat,és remek tanácsokat ad.
 Befordultam a következő sarkon,ami Liam házához vezet.
Hamar odaértem a lakásához,és kerestem is egy szabad helyet ahova leparkolhatok.
Találtam is egy helyet,és pont be akartam oda parkolni amikor megelőztek.
-A rohad életbe!-szitkozódtam. Komolyan mondom,ez ma nem a szerencse napom lesz. Végül
 találtam egy helyet,oda gyorsan leparkoltam mielött megint valaki beelőz.
 Kivettem a kulcsot,kiszálltam,majd bezártam a kocsit.
 Körbe néztem az úton mielött átmentem volna,de nem jött kocsi ezért átmentem az út túl oldalára. Felmentem a lépcsőn és csengettem. Kb két percet kellett várnom,és
 Dani nyitott ajtót nekem.
-Szia Harry!-köszöntött mosollyal az arcán.
-Szia Liamet keresem.-mondtam neki,mikőzben beljebb léptem.
Kabátomat felakasztottam a fogasra majd bementem a nappaliba.
-Liam még nincs itthon,
Andyvel elmentek venni valami kaját,mert foci meccset akarnak nézni.-mondta Dani,miközben elég vicces képet vágott. Mosolyognom kellett rajta.
-Dani nem találom a rózsaszín bögrét.-mondta mögöttem egy női hang.
Megfordultam el Eleanorral találtam szemben magam. Dagadt,és vörösek voltak a szemei.
-Óóó szia Harry.-mondta mosolyogva. De ez nem volt őszinte mosoly.
Láttam rajta hogy valami majd' széttépi belülről.
-Mi a baj El?-léptem hozzá,majd megöleltem. Parfümjének illata bekúszott az orromba.
 Louis szünetet kért!-mondta Eleanor,de a végén elakadt.
Válla rázkódott a sírástól. Tudtam hogy Louis most haragszik rá,de hogy ennyire,ezt nem gondoltam volna.
-El,figyelj rám! Minden rendben lesz,érted?-fogtam meg az állát hogy rám nézzen.
Ő csak bólintott egyet.
-Akkor addig nézzünk egy jó vígjátékot míg várjuk Liaméket!-mondta Dani.
Egy bólintással egyeztünk bele.

*Louis szemszöge*



Bella látógatása után úgy éreztem hogy szakítanom kell Eleanorral.
De nem azt tettem. Csak megmondtam neki hogy szüneteltessük ezt a dolgot köztünk.
Nem akartam megbántani,de nem merek hozzá érni.
Amit Bella mondott,azok bele vésődtek az elmémbe.
Undorodom a tudattol hogy mással is volt rajtam kívül Eleanor.
És ami a legrosszabb nem szerelemből.
 Amikor Bella olyan közel volt hozzám,fura érzés kerített hatalmába.
Néztem az ajkát,és késztetést éreztem hogy megcsókoljam. Vágytam csókja izére.
 Pedig nem ezt kellene éreznem. Nem,mert tudom hogy ez helytelen.
 Ő Eleanor legjobb barátnője,és Harry kiszemeljte.
Szeretem a veszélyeket,a kihívásokat. És a tiltott gyümölcsben a veszély a lényeg. Az, hogy
kiszámíthatatlan legyen, és érezd, hogy
bármelyik pillanatban belepusztulhatsz. Igy vagyok most.
 Megint itt vagyok Bellánál,és várom hogy ide hozzák.
Látni akarom ahogy meglepődik. Belepusztolok ha nem csókolhatom most meg.
Ha kell erőszakkal fogom elérni hogy Bella viszonozza.