28.fejezet. "Tudom hogy engem szeretsz"

Sziasztok! Igen tudom azt mondtam hogy csak akkor hozok új részt ha össze 
jön az 5 komi. De nem birtam ki hogy ne tegyem ki. 
Ma viszonylag jó napom volt,csak az a fránya gyakorlati hét. 
 A részekhez mostantól bárki komizhat,és nem kér ellenőrző kódot sem. 
Szóval mostantól lesz az hogy tényleg 5 komi után fogom hozni. komiba kérlek szépen írjátok meg ha szerintetek új fejléc kéne. 
Nem is húzom tovább a szót itt a kövi rész :D xx

*Zayn szemszöge*

Hogy mi történt azóta mióta szakítottunk Ariával? Újra együtt vagyunk Perrievel. 
Még mindig nem értem hogy miért bocsátott meg nekem,hogy hogy tud így szeretni,egy ilyen embert mint én. Elkezdődött a turnénk, 
úgy hogy alig láthatom őt. Hogy kire gondolok? Természetesen Ariára. 
Az újságokból,tv--ből látom őt,
de az nem ugyan az. Perrieék is sokat utaznak a bandával,szóval ő sincs mellettem. 
Fárasztó a turné,de a rajongóinkért mindent megteszünk. 
Louissal a kapcsolatunk,hogy is fogalmazzak,nem túl rózsás. 
Amióta Ariát a szájára vette,azóta jobb ha kerül engem. 
Természetesen a koncerteken nem látszik rajtunk hogy épp nem vagyunk jóban Eleanorral a kapcsolata mély ponton van,de nem szakítottak. A véleményem szerint Louis túlzásba viszi azt ahogy bánik vele. 
Mostanában sokat iszik,és néha,de tényleg csak néha cigizik is. 
Nem ön maga. Harryvel egyáltalán nem beszélnek egymással. 
Louis Harryt hibáztatja mindenért. 

Pedig Harrynek semmi köze nincs ahhoz 
ami 3 éve ezelőtt történt Belláékkal. 
Remélem Louis újra a régi lesz,mert így csak magát,és magával együtt minket is tönkre tesz.
 Perrievel ma elmegyünk vacsorázni,szerencsére eltudott ma szabadulni a csajoktól. 
Szeretni szeretem őt,de mégsem úgy mint Ariát. És igen,megint nála kötök ki. 
Nem tudom kiverni a fejemből,egyszerűen nem megy. 
Hiába döntöm el hogy elfogom felejteni,helyette inkább még jobban ő rá gondolok. Szeretem még mindig őt.
Gondoltam ezeket a kocsiban miközben arra vártam hogy átváltson
-Remélem jó esténk lesz.-mondta és közben rám szegezte a tekintetét. 
-Én is remélem.-feleltem neki és közben megfogtam a kezét. 
-Aria is ma itt van ebben a városban.-mondta Perrie,de itt már nem nézett rám. Köpni,nyelni nem tudtam. 
-És? Most veled vagyok,te vagy a barátnőm,nem ő! Ne vele foglalkozz hanem velem!-mondtam neki,de nem mertem rá nézni. Nem akartam hogy lássa az arcom. 
-Szeretlek Zayn!-felelte alig halhatóan.
-Én is.-mondtam neki.
Lassan megérkeztünk az étterem elé,és leparkoltam egy szabad helyre. 
-Zayn,Perrie!-köszönt nekünk oda.
-Nem baj ha csatlakozunk hozzátok? Elfelejtettem asztalt foglalni.-hazudtam. 
-Nem baj persze.-felelte Ian Mosolyogva. Perrinek kihúztam a széket,és ő helyett foglalt rajta. 
-Meséljetek,mi van veletek?-kérdezte Perrie tőluk.
-Boldogok vagyunk együtt.-felelte Aria mosolyogva,közben megfogta Ian kezét. Ian értetlenül nézett rá,de megszoritotta a kezét.
-Együtt vagytok?-kérdeztem kissé hangosan. Páran felém kapták a tekintetüket,de nem törődtem velük.
-Igen! Egy pár vagyunk!-mondta Ian mosolyogva. Legszívesebben bevertem volna neki egyet.  
Tudatni akartam volna vele hogy Aria az enyém. 
Vagy is csak volt. Mert én olyan hülye voltam,és nem becsültem meg.
-Örülök nektek,és sok boldogságot.-mondta nekik Perrie. 
Egész este őket néztem ahogy enyelegnek,egymással. 
Rossz volt látni őket együtt,hogy nem velem viselkedik így. Jobb lett volna egyedül látni őt. Igen,azt kívántam most hogy bárcsak ne jött volna össze vele,sőt senkivel sem. 
Inkább akarom látni egyedül,mint mással. 
Ha velem nem lehet boldog mással sem. 
-Zayn! Zayn,hallod figyelsz te rám?-rázta meg a vállam Perrie. 
Ránéztem és semmit nem tudtam kiolvasni a tekintetéből. 
-Mondjad!-mondtam semleges hangon.
-Mennünk kéne lassan,nem?-kérdezte félénken. 
csak bólogatott egyet. 
Itt a lehetőség Zayn. Mondta egy hang a fejemben. 
Most van alkalmam beszélnem vele! Most tudok vele kettesben lenni. 
Kitudja hogy mikor láthatom őt legközelebb.
-Elmegyek én is a mosdóba.-mondtam Perrinek,aki értetlenül nézett rám. 
Ian pedig megtudott volna a tekintetével. Lassan elindultam a férfi mosdó felé,és közben hátra felé néztem. Perriék beszélgettek, úgy hogy gyorsan megváltoztattam az úti célom,és bementem a női mosdóba. 
Megláttam Ariát a tükör előtt állt és sírt. Oda mentem
-Kimegyek a mosdóba!-mondta Aria Iannek,aki,
hozzá,és szorosan magamhoz húztam. Nem szerettem soha így látni,nem szeretem 
ha egy lány sír.Főleg ő. Értetlenül és csodálkozva nézett fel rám.
 A szeméből újra elkezdtek folyni a könnyek.
-Miért jöttél be utánam?-kérdezte suttogva. 
Gondolkozhattam volna a válaszon,de feleslegesnek tartottam. 
-Beszélni akartam veled. Kitudja mikor láthatlak újra,és mikor tarthatlak a karjaimban.-mondtam neki.
-Zayn...köztünk mindennek vége!-távolodott el tőlem. 
Csalódottan hullott le a kezem maham mellé.
-Aria..Tudom hogy elrontottam,hogy nem kellett volna össze jönnöm Perrievel miközben veled voltam együtt,
de én azon az éjszakán mikor szakítottál velem,akkor döntöttem úgy hogy szakítok Perrivel. 
De te szakítottál velem,és nagyon rosszul esett. 
Aztán amikor elmentem egy bár elött és megláttalak vele,azt hittem hogy te...-de nem tudtam befejezni a mondatom mert Aria közbe vágott.
-Hogy én mi? Hogy én mi Zayn? 
Hogy ilyen hamar tovább léptem rajtad? 
Képzeld nem,csak már rohadtul elegem volt abból hogy mindig,én vagyok a második az életedben. 
Ha igazán szerettél volna akkor nem kezdesz ki Perrievel,és talán most még most is együtt lennénk. 
Mond csak Zayn,miért nem vállaltál fel amikor még csak én voltam? Szégyelltél?  
Hmm? Most már elmondhatod, mert már nem múlik rajta semmi. 
Képzeld Iannel minden másabb mint veled. 
Ő rajta legalább látszik hogy szeret!-mondta a képembe az igazat. 
Én tényleg sose mutattam ki hogy szeretem. 
Mindig is a kemény gyereket mutattam meg neki. 
Hiába tudott mindent rólam,hiába volt az a
egy és fél év együtt lét,mindig ilyen voltam vele.
-Én...én csak azért viselkedtem így,hogy ha egyszer szakítottál volna velem,
akkor kevésbé fájt volna. Azért nem mondtam ki soha amit érzek irántad. 
Pedig szerettelek,szeretlek most is. 
Fizikai fájdalmat okoz a hiányod,bele örülök abba ha nem érezhetem 
az illatod a puha bőröd,a csókjaidat.-mondtam szaggatottan a szavakat.
-Már nem számít. Fölösleges volt utánam jönnöd!-nézett a szemembe Aria.
Lépteket hallottunk kintről,ezért gyorsan megragadtam Aria kezét,és behúztam egy szabad fülkébe. 
Kicsi volt, így a mellkasunk összeért. Éreztem ahogy fel-le mozog a mellkasa,ahogy veszi a levegőt.
-Tudom hogy még engem szeretsz!-mondtam neki, miközben megfogtam az állát,hogy a szemembe nézzen. 
-Tévedsz.-vágta rá azonnal. Egyre gyorsabban kapkodta a levegőt. Kezdett meleg lenni a
 wcben.
-Még mindig rosszul hazudsz!-kacsintottam rá. A szája kezdett kiszáradni. 
Láttam ahogy megnyalja a száját. Nem bírtam türtőztetni magam,ezért lecsaptam ajkaira. 
Újra éreztem ajkának mézédes ízét. Nyelvem bejutásért könyörgött amit Aria nehezen,de megadott. 
Nyelvünk dominanciáért küzdött,hol én,hol ő akart felül
kerekedni. Beletúrt a hajamba, miközben én megfogtam a csípőjét és jobban magamhoz húztam. 
Neki nyomtam a falnak,és az ágyékunk összeért. 
-Aria itt vagy?-zavart meg minket egy hang.

zöldre a rendőr lámpa. Perrie pedig itt dobolt mellettem.
Gyönyörű szeme van,és ez az egyik tulajdonsága amit nagyon szeretek benne. 
Végre átváltott és taposhattam a gázt. Közben még mindig fogtam Perrie kezét,a 
másik kezemmel pedig a kormányt.
Szívem őrületes tempóba kezdet 
dobogni,mintha ki akart volna ugrani a helyéről.
Mert akkor mindent elárulna a nézésem. 
Kiszálltam a kocsiból,megkerültem azt,és kinyitottam Perrienek az ajtót. 
Baba rózsaszín mini koktél ruhát viselt,ami kiemelte az alakját
Rajtam csak egy egyszerű fekete öltöny volt. 
Nem akartam annyira kiöltözni. Megfogtuk egymás kezét,és bementünk az étterembe. 
Az étterem tele volt vendégekkel,és kiszúrtam egy párt. 
Hosszú barna haj,kék estélyi,gyönyörű barna szemek. 
De nem volt egyedül. Vele volt. Akivel azon az éjszakán láttam,amikor Perrie kórházba került. 
Csalódott voltam. Tovább lépett rajtam.
 Nem gondolkoztam csak mentem amerre a lábam vitt. 
Perrie értetlenül nézett rám, miközben magam mellett húztam őt. Végül elértünk az úti célomig. 
-Sziasztok! Jó hogy össze futottunk!-mondtam nekik,mosolyogva.
 Aria szép lassan nézett fel ránk. Arcán döbbenetet véltem felfedezni. 
Mellette akartam lenni. Látni őt igy 3 hét elteltével.
Leültem Ariával szemben lévő székre.