Màsodik évad, ötödik fejezet. - The Last Time

Sziasztok :) Igen, újra itt vagyok, bàr a szàmìtasaim szerint kicsit késôn, de itt.
Nagyon jòl estek a kommentjeitek, és legjobban az, hogy jobban szeretitek ha Bellàról, és Harryrôl szòl a tôrténet.
Tetszett hogy ti miket gondoltatok a folytatàsròl, és àm bàr jòl tudtàtok, igen megfoglak lepni titeket. :)
Sietni fogok az új résszel ígérem, és ezer bocsànat hogy nem vàlaszolok a kommentekre de olvasom ôket, amik jòl esnek. :)
Jò olvasàst. :)
     

                                    M.x

*Bella szemszôge*

Miért kell nekem mindenre igent mondanom? Miért nem mondhatok egyszer nemet?
Újra azon a földön lenni amit ôt éve itt hagytam rémìsztô. A gyomrom görcsben van miòta leszàlltam a repülôrôl. Emilyt otthon hagytam Peterrel, nem akartam magammal hozni.
Miòta megszületett, nem hagyta el Amerika területét. Nem mertem, és most se merem elhozni ide Angliàba.
Amikor megszületett így is elég nagy volt körülötte a felforgàs, hogy ki is az apja.
Talàlgatattak hogy Harry Styles az apja, vagy netàn Louis Tomlinson.
Ezek a pletykàk különösen nem is zavartak, de az a feltételezes hogy a börtönben ejtettsk teherbe felhàborìtò volt.
Szerencsére ahogy teltek az idôk, kezdtek elfelejteni minket. A vilàg újra a One Directionnel volt elfoglalva hogy újra és újra siker slàgereket adnak ki, vilàg körüli turnékra jàrnak.
Szegény Aaron. Milyen érzés lehet neki hogy az apja mindig úton van, nincs vele mindig? Annie vigyàz rà amikor Harry nincs otthon.
Nem kìvànon ezt a sorsot egyik gyereknek sem.
Mit csinàljak most egyedül itt? Ôt nem hivhatom fel hogy itt vagyok Angliàban jöttem a baràtod szülinapjàra, mert Niall meghìvott és elfogadtam.
Annyira bolondnak érzem magam. Itt àllok egyedül a Trafaglar téren és csak nézek ki a fejembôl. A sok állástól megfájdult a lábam igy leültem egy padra.
A galambok a járdán járkálnak egy kis morzsát keresgélnek.
Londont ilyenkor hó borítja de most jelét se mutatja az idő hogy esni akarna. Idegennek érzem itt magam.
Pedig itt éltem, itt lettem híres modell.
Itt talált rám a szerelem is, itt tudtam meg hogy édesanya leszek.
Vajon ô tudja hogy itt vagyok? Szòltak neki hogy én is itt leszek Zayn szülinapjàn?
Vagy nem mondták el neki, hogy meglepjék.
Hogy fog reagálni mikor meglát?

Örülni fog-e nekem, vagy elkezd kiabálni? 

Aaron is ott lesz-e? 

Peter azt akarta hogy hozzam el Emilyt. Jobbnak làttam nem elhozni, nem akartam hogy talàlkozzon Harryvel mert akkor kiderült volna hogy ô az édesapja. 

Nem tudom meddig akarom ezt titkolni elôle, de még kicsi hozzà. 

Nem értené meg hogy miért kellett apa nélkül felnônie.

Amitôl a legjobban félek az az hogy megutàlna. 

Megutàlna az az személy aki nekem a vilàgot jelenti, akivel éjszakàkat fent maradtam csak mert félt elaludni. Én voltam mindig mellette nem Ô.  Nem akarom hogy àtvegye a helyemet a kislànyom szìvében. 

Mert ha annyira fontosak lettünk volna neki utànunk jött volna, felkeresett volna minket. 

De nem tette. Hogy miért nem is tudom de nem is akarom.

-Hallo.-szòltam bele a telefonomban.

-Szia Bella, Niall vagyok, hol vagy?-kérdezte kedves hangon.

Igazàbòl vele soha nem beszéltem mig itt laktam, de megbàntam. 

Aranyos, kedves férfi akinek jòt tett a kapcsata Demivel.

-Itt vagyok a Trafaglar téren, nem tudtam hogy hova menjek mivel nem adtad meg a cìmet.-adtam a tudtàra a tényt, hogy azt bizony elfelejtette elmondani.

-Jaj bocsànat, akkor érted küldök valakit, oké?-kérdezte.

-Rendben Niall, köszönöm.-mondtam neki majd bontottam a vonalat.

De abban a pillanatban meg is bàntam a tettem. Mondanom kellett volna neki hogy csak Ôt ne küldje értem. Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Unalmamban ismét leültem a padra és az embereket kezdtem figyelni. Mindenki sietetg valahova. Ki éppe. A munka helyére, vagy az iskolàba. 

Mélyet szippantottam a levegôbôl. 

Fàj bevallani, de hiànyzott màr a vàros, s levegôje, nyüzsgése.

Ahogy néztem az embereket, egy szerelmes pàrt vettem észre. 

A sràcnak göndör haja volt, magas, kidolgozott teste. A làny kicsivel alacsonyabb volt a baràtjàtòl. Pénzt dobtak be a téren lévô szökôkútba. 

Boldogok voltak, szerelmesek. Nem foglalkoztak a vilàggal, vagy hogy éppen ôket bàmuljàk mert folyton ölelkeznek, csókoloznak. Csak magukkal voltak elfoglalva.

Mint Harry és én Dubai-ban akkor. 

Minket se érdekelt senki, és semmi. Az elôttem lévô pàr magunkra emlékeztet. Hiànyzik. Tagadhatatlanul vàgyom rà, a csókjàra, ölelésére, de hiàba màr.

-Aranyosak együtt igaz? Olyan fiatalok lehetnek mint mi voltunk Ôt éve.-jött hàtam mögül egy ismerôs hang. Olyan régen hallottam hogy megugrottam. Szívem hatalmast dobbant.

Ôszíntén ôrültem neki hogy újra làthatom. 

Régi emlékek jöttek elô sorjàban. 

-Louis, annyira örülök neked.-öleltem magamhoz a régen làtott legjobb baràtomat.

-Boldog vagyok hogy eljöttél. Azt hittük nem fogsz eljönni. Megvàltoztàl.-tolt el magàtól, végig nézett rajtam.

-Te is ahogy làtom. Mindannyian megvàltoztatok.-halkult el a hangom.

-Hol van Emily? Ôt is elhoztad magaddal?-vàltott témàt.

Tudtam hogy mindenkit a lànyom fog érdekelni, hogy làssàk Harry lànyàt, a lànyunkat.

-Nem hoztam magammal, otthon maradt Peterrel. Nem akarom hogy Harryvel talàlkozzon. Most még nem. Igy is elég hogy odavan értetek.-sóhajtottam nagyot.

-Nem mondod? Jó, de ezt inkább a kocsiban beszéljük meg, kezdek fázni. Te nem fagytál meg?-kérdezte. 

Tetszett hogy nem érzi magàt kellemetlenül ennyi év utàn. Ô úgy foglalkozott velem mintha mindig is tartottuk volna a kapcsolatot,  mintha el se mentem volna.

Az úton sokat beszélgettünk, minden témàt jól kifacsargattuk.

Jó boldognak làtni, hogy Eleanorral milyen jövôt terveznek maguknak.

-Magànyos. Tudod Bella, szeríntem ô még mindig szeret téged, de nem beszél rólad. Csak a lànyotokròl. 

-Louis, ennek így kellett alakulnia. Valljuk be. Mi mindig csak martuk egymàst, veszekedtünk. 

-De mégis egymàsra vàgytok még mindig. Látszik rajtad, ahogy rajta is.-mondta.  

-Tudja hogy én is itt leszek? Elmondtátok neki hogy mrghívtatok?-kérdeztem inkább. Nem akartam az érzéseimről beszélni. Most nem.

-Nem tudja, de nem is baj.-mosolygott rám.

-Na meg is érkeztünk. Vigyázz az ikrekkel rafináltak ám. 

-Rendben. -Nevettem el magam.

Ahogy kiszálltam a kocsiból, Louist kővettem be a házba amit Zayn vett maguknak az esküvő után.

-Szia Bella, jó újra látni téged.-ölelt magához Aria. 

-Szia Demk vagyok, mi még nem találkoztunk.-fogott velem kezet Niall szerelme.

-Szia Bella vagyok,  srácok régi ismerőse.-ráztam meg a kezét.

-Bella?-hallottam meg egy mély, rekettes hangot. Ő volt az. Ő állt mögöttem, egyik kezét a vállamra helyezte, szembe fordított magával.

Semmit nem változott. Férfiasabb lett, szeme ugyan úgy csillog mint régen mikor rám nézett.

 Érintése égette a bőröm, szinte lángolt a vállam. Az nem lehet hogy ennyi id elteltével is ilyen hatással legyen rám. 

Megakartam szòlalni, de egy hang se jött ki a torkomon. Csak néztem a smaragd zöld szemébe, ami újra magàba bolondìtott.

-Hol a lànyom?-kérdezte.