Második évad, hatodik fejezet. -You And I.

Sziasztok! Borzasztóan sajnálom, és szégyellem magam hogy ennyit kellett várnotok, de remélem ezzel a résszel kárpótolni tudlak titket! 
Remélem tetszeni fog ez a rész, talán ha mondhatok ilyet ez az egyik kedvenc fejezetem ebben az évadban. Félre ne értsétek, nincs előre leírva a részek, csak hát a képzelet nagy úr! :D
Mégegyszer sajnálom, hogy megvárattalak titeket, és bocsánat a rövid rész miatt is :(
Jó, kellemes olvasást.

                                M.x

                 ~Harry szemszőge~

Tudtam, éreztem hogy ez a mai buli emlékezetes lesz. Nem is sejtettem hogy ő itt lesz. Ő aki mindig jelen van az álmaimban, hiába tagadom, oda vagyok még ennyi idő elteltével is.
24 éves vagyok, de mikor megláttam úgy éreztem magam mint régen. Azt híttem kiugrok a börömből. De ezt mégse tehettem meg a barátom születésnapi buliján!
Oda mentem hozzá, megfogtam a vállát. Érintésemre mintha megremegett volna, talán az ijetség, vagy talán még ő is ugyan úgy érez írántam mint régen?
-Hol a lányom?-tettem fel a számomra legfontosabb kérdést. 
Körbe néztem, de nem láttam sehol.
Nem hozta el, nem akarja hogy lássam a lányunkat, azt az egy dolgot ami összeköt minket, bármi is történjék közöttünk.
-Otthon van Peterrel. De nekem is otthon kellett volna maradnom.-felelte.
Szavai olyan hatást keltettek bennem, mintha kést dőftek volna belém.
Megbánta hogy eljött, és ezt csak azért gondolja így, mert találkozott velem.
Nem szeret. Már nem szeret.
Végülis miben reménykedtem? Hogy
szeretni fog, mint régen? Dehogy.
Ott rontottam el hogy nem mentem utànuk.
Bella hàtat fordìtott nekem, elakart menni, de megakadàlyoztam benne.
-Kérlek beszélgessünk.-kértem.
-Mirôl?-akadt ki Bella majd folytatta.
-Az elmúlt öt évröl? A lànyunkròl, Emilyrôl? Vagy talàn rólunk? Vagy hogy miért nem jöttél utànunk? Ha már annyira utáltal hogy miattam nem akartál utánunk jönni, Emilyt nézhetted volna.-mondta.
-Szerinted utállak? Azt hìszed hogy nem mentem ki utànad a reptérre? Képzeld el, kimentem, csak nem volt bártorságom oda állni eléd.-vallottam be.
-Talán ha oda jöttél volna, egy boldog család lennénk...De ezt nem itt kéne megbeszélni.
-Sajnálom Zayn hogy elrontjuk a bulidat.-fordult Bella Zayn felé.

-Gyere menjünk ki a kertbe.-fogtam meg a kezét.
Kint fújt a szél, az égen feltűntek az első csillagok. Bella leült az egyik hintára, követtem őt. 

-Emily tudja hogy én vagyok az apja?-kérdeztem halkan. 

-Nem, nem tudja. Igy is elég az nekem hogy ti vagytok a kedvencei. A szobája tele van a posztereitekkel, csak a ti zenéiteket hallgatja. Ráadásul mintha minden ellenem lenne, te vagy a kedvence a bandából. Mi lenne a megtudná hogy te vagy az apja? Szerintem kiugrana a bőréből örömében.

-Miért nem hoztad el őt? Nem kellett volna most azonnal elmondani hogy én vagyok az apja. Bár örültem volna neki nem tagadom. Tudod Bella, Aaron egyfolytában egy testvért akar. Nem akar mindig egyedül lenni, barátai nincsenek, így elég magányos. A viselkedése pedig Caraé. Ebben ráütött.

-Fázol?- meg se vártam mig válaszol, felálltam, ráadtam a zakóm. Rám nézett. Szeme rabul ejtett, úgy éreztem csak mi vagyunk a világon. Azt híttem sokkal rosszabb lesz a találkozás, de tévedtem.  Lassan felé hajoltam, hagyta hogy egyre közelebb kerüljek hozzá. Szívem a torkomban dobogott, izgultam mivan ha eltol magától. De nem így történt. Megcsókoltam. 

 

Csókja édes volt mint a méz. Olyan hosszú idő elteltével újra ajkaimon érezhettem ajkát. Nyelvünk lassan simogatta a másikét, kóstolgatták egymást. Pedig régen ismerték egymást. Újra, és újra megcsókoltam.

-Szeretlek Harry. Nem változtak az érzéseim irántad.-dadogta bele a számba a szavakat.

-Én is Bella. Mikor veled álmodtam mindig azt kívántam bárcsak ott lettél volna velem a lányunkkal.

-Harry menjünk be. Fázom. Rossz döntés volt szoknyát húzni ilyen időben.-pirult el.

-Nekem tetszik ez a szoknya, könnyebben hozzád férek.-kacsintottam rá.

-Te semmit nem változtál.-ütött rá a kezemre.

Nevetése zene volt fűlemnek.

Kézen fogva mentünk be a többiekhez, akik ujjongva gratuláltak nekünk. Kivéve egyet.

-Harry beszélhetnék veled? -kérdezte Louis.

-Persze haver, mondjad.

-Tudod te mit csinàlsz? Szerinted Bella hogy fog reagàlni mikot mrgtudja hogy te együtt vagy valakivel, ràadàsul nem is akàrkivel! Rossz játékot játszol Harry. Se Bella, se Selena nem fogja ezt elnézni neked.-mondta Louis.

-Igazad van Louis, de nem tudok a szívemnek parancsolni.-mondtam.

-Te soha nem tudsz magadnak parancsolni. Főleg nem ha nőkről van szó, igaz?-kérdezte Louis. Igaza volt. Hülyeséget csinàltam most.

De hàt szeretem Bellàt, de sajnos ô vissza megy Amerikàba, és újra tàvol leszünk egymàstól. Mintha mi sem történt volna. 

-Nem akarom hogy bolondot csinàlj belôle Harry. Bella eleget szenvedett, nem gondolod?-mondta.

-Én Louis? Szerinted én nem szenvedtem eleget? Tudom hogy van egy lànyom, de soha nem làttam még, csak fényképen. Szerinted ez igazsàgos?-kérdeztem.

-Nem, nem az. De ezt nem így kéne megoldani, hogy hülyére veszed szegény Bellàt. Szeretném hogy ha a nap hàtra lévô részében elkerülnéd. Nem akarom hogy Bella rossz érzéssrl menjen el innen holnap. Vilàgos voltam?-kérdezte.

-Igen fônök.-feleltem.

Nem értem ezt az egészet. Bella is jól érezné magàt, én is, utàns úgy is elmenne. 

Hogy lehetek ilyen? Én nem ilyen vagyok. Harry mi ütött beléd. Ne jàtsz màsok érzéseivel.