Màsodik évad, kilencedik fejezet. -Little Things.

Sziasztok. Nem bírtam tovàbb, muszàly volt megírnom a kôvetkezô részt, annyira bennem vannak a szavak:) 
Nos, megcsappant a kommentek szàma...remélem nem azért mer.  t màr nem tetszik a történet, vagy hogy unalmas és kiszàmítható vagyok... mind1, nem is akarok rosszra gondolni, inkàbb csak arra, hogy lustàk vagytok írni. XD
Jó olvasàst:)
 

                               M.x

                *Harry szemszôge*

A boldogsàg àtjàrta a testem minden porcikàjàt. Peternek hàlàval mondok köszönetet hogy elhozta ôt ide nekem. Ôt, akit születése óta nem làthattam csak fényképrôl. Ôt, aki nem tudta hogy én vagyok az apja, de mégis a bandàból engem kedvelt meg a legjobban. Mintha érezte volna hogy valami összekôt minket. Isten így akarta, hogy így talàlkozzunk, amit nem is bànok.
Bellàra hasonlít. Az arc vonàsai, a haja, hangja, de a szeme, a szeme színét tôlem örökölte. Az apjàtól.
Az az érzés hogy ítt foghatom, érezhetem kislànyos illatàt.
Ahogy hozzàm bújik, oly szorosan ölel, mintha félne hogy eltünnék. Neki nagyobb szüksége van ràm, mint nekem rà. Hísz, lehet hogy ôt éves, de még kicsi. Az én kis hercegnôm.
Most hogy végre tudja, ki vagyok annyi idôt tölthetünk együtt, amennyit csak tudunk.
-Apu, én veled akarok maradni. Haragszom anyura hogy nem mondta meg hogy ki az apukàm. Beszeretnék mindent pótolni veled.-nézett fel ràm könnyes szemeivel.
-Emily, anyu nem tudja hogy ide hoztalak apukàdhoz, és ha megtudja, tudod nagy bajban leszünk.-mondta Peter Emilynek.
-Peter, magunkra hagynàl?-kértem tôle.
Peter szó nélkül kiment, így magam matadhattam a lànyommal.
-Apu, kérlek ne engedd hogy Peter bàcsi haza vigyen. Veled akarok maradni, megísmerni a testvéremet.-kezdett el sírni.
Szívem szakadt meg így làtni ôt.

-Szökjünk meg apu, te Aaron, és én.-zokogott. 

Szökjünk meg? Bella mit szólna hozzà? Nagyon haragudna Peterre, és ràm is. 

Talàn fel is jelentene gyerek rablàsért. 

-Neked anyukàd mellett a helyed, de ígérem hogy làtogatni foglak, többet nem lépek ki az életedbôl. Senki nem vàlaszthat minket szét. De mosz haza kell menned Petet bàcsival.-adtam csókot a homlokàra. 

Rossz így làtnom a lànyomat. Nem tudom mit csinàljak. Annyira szeretném hogy velem maradjon, hogy Aaronnal is lehessen kicsit. 

-Szereted anyut?-nézett fel ràm, kis könnyes szemével. 

-Emily, anyukàdat mindig szeretni fogom, híszneki köszönhetlek.-mosolyogtam rà. 

Bella örökre a nagy Ô lesz szàmomra. Édes ajka, csodàlatos alakja, hangja hiànyoznak, és fognak is.

Attól hogy nem vele vagyok együtt, a szívem hûséges maradt hozzà. 

Megkomolyodtam, Selenaval vagyok, nem hagyhatom el. Kötelezettségeim vannak vele szembe, amit nem szeghetek meg.

-Békülj ki anyuval, és akkkf soha nem kellene elvàlnunk.-simított végig az arcomon. Puha bàrsonyos keze, az enyémhez képes még kicsi, de ezt a kezet mindig fogni fogom.

-Rendben Emily, szökjünk meg, de elôtte fel kell hívnunk anyukàmat hogy csomagoljon össze Aaronnak pàr cuccot, és hogy hozza ki a reptérre.-mosolyogtam kislànyomra.

Tudom nem helyes amit most tenni készülünk,    de a lànyommal, és a fiammal akarok lenni.

De más mit tenne a helyemben? Szerintem ugyan ezt. 

Annyi mindent nem tudunk még egymàsról. 

-Tudod hogy anyukàd nagyon, de nagyon mérges lesz rànk, vagyis ràm?-kacsintottam rá. 

Nem szeretném làtni az arcàt mikor megtudja hogy Emily velem van. 

Szeretnék vele, egy rendes csalàdot, de nem híszem hogy megvàltozott volna. Emlékszem, tisztàn emlékszem rà, mikor Ghana-ban azt mondtam neki hogy nem való rendes kapcsolat, nem elég érett hozzá.

Ha akkor nem megyünk szét, szép csalàd lennénk. 

Hiába tagadom, látszik rajtam ezt mindenki látja, hogy még mindig szeretem. 

Cara utolsó kivánsága az volt, hogy Bella legyen Aaron anyukája is. 

Mikor kiértünk a reptérre, feltűnés nélkül, anyuval gyorsan megvettük a jegyeket Dubai-ba. Oda viszem Emilyt, ahol megfogant, és Aaront, ahol megtudtam h apa leszek.

-Emily, drágaságom, tiszta anyukád vagy.-puszilta meg anyám, lányomat.

-Anne néni, maga ismerte anyukámat?-kérdezte félénken Emily.

-Szólíts mamànak. Persze hogy ismerem, nagyon aranyos, kedves hölgy volt régen is. Most hogy egy ilyen kis tündéri unokàm lehet, neki köszönhetem, meg persze a bolondos fiamnak.-nézett ràm anyàm. Szemében, valami fura csillogàst làttam. Tudom hogy ô is hibàztat azért hogy csak most làthatta Emilyt miattam. 

-Gyerekek, menjetek vegyetek magatoknak valamit, szeretnék beszélni apukàtokkal.-adotg nekik pénzt, és nem kellett nekik mégegyszer mondani, mentek is kézen fogva. Jó volt ôket így làtni, hogy így elfogadjàk egymàst. 

-Harry, ügye tudod hogy ebbôl baj lesz? Bella belefog örülni hogy elvitted a lànyotokat a tudta nélkül. Ràadàsul Peter, rajta is csodàlkozom hogy hogy merte ezt megtenni a hugàval. Kérlek Harry, nagyon vigyàzz ràjuk. Ne legyél felelôtlen most az egyszer. Két gyermek apja vagy, példàt kell nekik mutatnod.-tette a vàllamra kezét.

Tudom hogy igaza van, de szeretnék kettesben lennk velük. Ez megjàr nekem. 

-Anyu, nem kell aggódnod mindenre figyelnk fogok, vigyàznk fogok ràjuk.

-Mit mondjak Selenànak, ha kérdez majd felôled? Jajj, Harry neked mindig falaznom kell neked.-vett egy mély levegôt anyu. 

Tudom néha még szoktam gyerekesen viselkedni, de senki sem nôl fel teljesen. 

-Azt h elmentem Aaronnal kiràndulni, hogy kettesben akartunk lenni. Ezért nem fog megharagudni.

-Rendben. Ez az utolsó hogy falazok neked, értetted?-mosolygott ràm anyàm. 

Tudom hogy mindent megtesz értem, fôleg az unokàiért.

Elbúcsúztunk mindnyàjan anyukàmtól, és felszàlltunk a repülôre, ami Dubai-ba szàllít minket, oda arra a helyre, amk mindig is kedves hely lesz szàmomra.