Drága olvasóim. Ahogy láthatjátok megint egy új résszel érkeztem. Kicsit elgondolkodtam azon, lehet hogy húznom kellett volna még az eseményeket, hísz mégcsak a nyolcadik fejezetnél járunk, de nem bírtam magammal és az újjaimmal. Remélem ehez a részhez kicsit több komit kapok, kicsit érzelmesebbre akartam írni, hát döntsétek el ti, hogy az lett-e.
Remélem most sem okozok csalódást, jó olvasást :)
M.x
~ Emily szemszőge~
Teljesül az egyik álmom. Végre, megtőrténik az ,amire vágytam. Anyunak semmit nem mondtunk Peter bácsival hogy hova megyünk, ő úgy tudja hogy meglátogatjuk Londonban az unoka testvéreimet. Pedig ha tudná, ha tudná hogy egy koncertre megyünk. Nagyon kiakadna, bezárt volna a szobámba. Mikor haza jőtt a barátaitól Londonból ragyogott a boldogságtól. Kérdeztem tőle, hogy miért ilyen boldog, de nem válaszolt, csak megölelt és puszit nyomott a homlokomra.
Soha nem láttam ilyen boldognak őt.
Akkor éjszaka először mesélt nekem az apukámról.
-Apukád régen rengeteg nőt csavart az újjai köré, köztük engem is. Én megakartam neki mutatni hogy engem nem tudd, rossz voltam hozzá, olyan mint akit nem lehet elcsábítani. De provokáltam is magam.-mosolyodott el az emlékek hatására. Színte nyitott szájjal hallgattam anyut, faltam a szavakat. Mindent elakartam raktározni az elmémben, hogy majd később újra feltudjam idézni.
-Aztán végül sikerült neki. Sok minden keresztbe tett nekünk, próbáltunk ezek ellenére is együtt maradni, de egy baklővésem miatt, végleg szétváltak útjaink. Mielőtt eljőttem Londonból, írtam neki egy levelet, hogy a gyerekét, vagyis téged.-puszilt meg, majd folytatta.
-várom a szívem alatt. Azóta nem is találkoztunk, de teljes szívemből szeretem őt, még ennyi idő elteltével is.-mosolyodott el ismét anyu. Annyira jó volt őt boldognak látni akkor éjszaka.
Most viszont Peter bácsival, itt vagyunk Londonban, egy hotelben, és várjuk az este hét órát mikor végre elkezdődik a koncert, és láthatom őket, főleg Harryt.
Szavakban nem tudom leírni hogy milyen boldog vagyok.
Talán, de csak elméletileg itt lakik, ebben a városban az apukam.
Ha megkérem Peter bácsit, lehet hogy segítene megkeresni őt.
De ha megtaláljuk, mit mondanák neki?
Nem is tudom. Ezen még nem is gondolkoztam.
-Emily, szívem min jár az eszed?-jôtt felém Peter bàcsi és az ölébe ültetett.
-Az apukàmon.-hajtottam le a fejem.
Mindig ô rà gondolok mikor szomorú vagyok, és ez mostanàban elég sokszor elô szokott fordulni. Bàrcsak anyàval újra egyûtt lennének. Akkor legalàbb nem lennék soha szomorú, anyu is boldog lenne, végre egész lenne a csalàd.
-Emily, gyere menjünk elfogunk késni ha nem indulunk el idôben.-szólt be a szobàba Peter bàcsi.
~
Egy hatalmas stadionban voltunk, tele emberekkel, velem egykoruakkal, de voltak idôsebbek is.
Mindig azt hìttem hogy errôl csak àlmodozni fogok, erre most tessék itt vagyok. Szavakba nem tudom önteni hogy mennyire boldog, és hàlàs vagyok Peter bàcsinak ezért.
Az egész stadiont fények vilàgítjàk meg, a nagy képernyôn pedig a fiúkról jàtszanak le videókat.
-Emily, dràgàm, gyere van egy kis meglepetésem.-fogta meg a kezem, majd bevezetett egy ajtón, mely egy folyósora volt belàtàs. Sötét volt, néha megvilàgítva egy fénnyel.
-Peter bácsi, hova viszel? A koncert mindjàrt elkezdôdik, és nem fogom làtni ôket.-kezdtem el szomorú lenni. Végre itt vagyok, d mégis elvisznek kitudja hova.
Megàltunk egy ajtò elôtt, ami mögül zajok szürödtek ki. Furcsàn néztem bàcsikàmra, aki csak mosolygott ràm. Nem értettem miért hozott pont ide. Próbàltam a zajokból ismerôs hangot kivenni, de nem tudtam.
-Emily, most bemegyünk, de ami itt fog történni anyunak ezt nem mondjuk el, rendben? Mert különben nagyon kapni fogunk tőle.-nézett le rám.
Peter bácsi kopogott, majd kinyitotta előttem az ajtót.
Döbbenetemben megfogtam nagybátyjám kezét. Köpni, nyelni nem tudtam.
-Sziasztok. Harry, hoztam neked valakit.-mondta Peter bácsi, Harrynek, aki megfordult, és egyenesen rám nézett. Hol a bácsikámat nézte, hol engem. Óráknak tűntek míg így áltunk egymással szemben.
-Szia kislány, hogy hívnak?-jött oda hozzám Louis.
-Emily Milfrood. Peter bácsinak unoka húga vagyok.-mutatkoztam be illedelmesen, ahogy anyu tanította.
-Fiúk, magunkra hagynátok minket Harryvel, és Emilyvel?-szólt meg a bácsikám.
A fiúk szó nélkül kimentek, így magunkra hagyva minket.
-Emily, bemutatom neked, az apukàdat. Harry,ô itt a lànyod.-nèzett le ràm.
Könnyek szöktek a szemembe. Mindig is Harry volt a kedvencem a bandàban, vele van tele a szobàm a posztereivel. Erre itt àll elôttem, és azt mondjàk ô az apukàm? Anyu ezt miért titkolta el elôlem? Ô volt az az ember, aki megvàltoztatta anyàmat, aki eltudta csavarni a fejét.
Ha anyu nem titkolja el hogy ki az apukàm, és a kezdetek óta ott lett volna velem, az nekem bàrminél többet jelentett volna nekem.
-Kislànyom.-szòlalt meg egy idô utàn.
-Igaz?-ennyit tudtam csak mondani. Még mindig nem tértem magamhoz. Könnyeim viszont nem szüntek meg folyni.
Harry, vagyis az apukàm felém jött, felvett és magàhoz ölelt olyan szorosan hogy èreztem a szíve dobogàsàt.
-Ne sírj kicsim.-mondta, de hallottam a hangjàn hogy ô is sír.
5 év. 5 évet nem lehet csak úgy elfelejteni, bepótolni.
-Annyira akartaak màr làtni, megölelni, szetetgetnj az én kicsi hercegnômnek. Annyira sajnàlom hogy nem voltam jelen az életedben, pedig anyukàd leírta nekem egy levélben hogy hol éltek, de nem volt bàtorsàgom elmenni utànatok. Kérlek ne haragudj ràm.-fúrta vàllamba a fejét.
Sirt, Harry Styles sírt miattam. A lànya miatt.
Eddig azt akartam hogy eljussak egy koncertjükre, most meg minden percet vele akarok lenni az apukàmmal, bepótolni mindent, amit eddig nem tudtunk.
Elmesélni neki mindeng magamról, hogy mi a kedvenc színem, ételem, és róla is megakarok tudni mindent. Az apukàmról.
Olyan jó gondolni erre a szóra, mert most màr van jelentése.
Apa.
Nagyon nagyon nagyon jó lett !!!!! IMÁDOM !!!!! Remélem a következő rész is Emily - Harry történet lesz. Gratulálok nagyon tetszik ! :)
VálaszTörlés