Második évad, elsö fejezet- Story of my life.

Sziasztok drága olvasóim! Meg is hoztam a második évad elsõ fejezetét. Fura érzés így belekezdeni az uj evadba hogy telkesen más lesz az összes karakter, de erre majd idôvel rájöttök.
Remélem meglepetéseket fogok nektek okozni.
Nem is rabolom az idôtôket tovább kellemes olvasást de kérlek bocsássatok meg hogy ilyen rövid lett a rész és hogy csak így összedobtam, de remélem tetszik majd :))
Ui: ujdonság hogy minden fejezet címe egy dal címe lesz, ami nem feltètlenül 1D :)
                        M.x

*Harry szemszôge*

5év. Ennyi év telt el amióta megszületett a fiam.
Az ô születèse teljesen megváltoztatott,felnôttè tett.
Most az egyszer tényleg azt tudom mondani hogy felnöttnek érzem magam.
Nem annak a felelötlen kölyöknek aki voltam. A fiam miatt és persze a fiuk miatt vagyok még a bandában.
Tudom ha nem énekelnék ígyis lenne elég pénzem felnevelni Aaromt,sôt még az unokáim is vígan megélnének belôle de akkor mi lenne a sok hülyülésbôl,nevetésbôl?
Cara halála után az élet kedvem is elment úgy hogy a magam 19 éves fejemre egyedül maradtam egy gyerekkel,akinek apára volt szüksége.
Édesanyám segítségével megtanultam azokat a fontos dolgokat amiket egy baba körül kell elvégezni.
Körül voltam véve családtagokkal,barátokkal, de aki a legjobban hiányzott az a személy messze volt tôlem egy másik kontinensen.
Rengetegszer lett volna rá szükségem , a szeretetére, támogatására de nem mem kaptam meg.
Éreztétek màr olyat mikor valaki hozzád tartozik de soha életedben nem láttad csak képrôl hogy a szíved szakad kettè fájdalmadban?
Én igen. Két gyermek édesapja vagyok,van egy lányom aki még csak a létezésemrôl se tud.
Bella bátyja adott róla egy képet mikor összefutottunk Londonban. Mesélt róla én pedig áhitattal figyeltem miket mesél róla. Négy éves de mindenkit lenyügöz beszédèvel,viselkedésével.
Peter szerint elvan egyedüli gyerekként az anyjâval.
Bella azóta mióta elment nem talált magának senkit,szingli csak a lányunknak szenteli az èletét.
Pedig ha tudná hogy van egy bátyja aki mindent megadna egy kistestvérért.
-Apu és szeretted anyut?-zökkentett ki fiam az elmélkedèsbôl.
Sokszor kéri hogy mesèljek neki az anyjáról.
Mindig elmondom neki hogy milyen szép volt,határozott,olyan szemèly aki mindig elérte azt amit akart.
-Szerettem ôt ,és köszönetet mondhatok neki érted.-borzoltam össze szôke haját.
Egyedül hajszínét örökölte az anyjától.
-Ne apuu... a hajamat tönkre teszed.-nevetett.
Nevetése nekem mindennél többet ér jobb mint bármelyik hang a világon.
De néha, néha mikor lefektetem aludni Aaront, bezárkozok a szobámba erôtlenül zuhanok ágyamba, és sírni kezdek.
Annyira bánom hogy akkor hagytam ôt elmenni. Hogy néztem a távolból ahogy felszáll a gépre ami messzire vitte tôlem.
Láttam az arcát, hogy legszívesebben maradt volna. Ahogy vissza nézett hogy valaki nem-e tartaná vissza hogy n utazzon el.
De en csak álltam és néztem ahogy kisetál az életembôl a szeretett nô.
Néha irigylem Zaynt. Ô boldog házasságban él Ariaval és az ikreikkel. Olyan boldogok együtt hogy szinte fáj rájuk néznem. Ilyenkor eszembe jut hogy mit vesztettem.
Bárcsak vissza tudnám csinálni a dolgokat.
Akkor éretlen kis taknyos voltam aki mindig felelôtlenül viselkedett, nem foglalkoztam a következményekkel csak mentem a saját fejem után.
Annyira fejbe rúgnám az akkori énemet.
De megtanultam nélküle élni, a szerelem nélkül mert a fiam mindent megér.
Még azt is hogy le kellett mondanom a szerelemrôl.
Kiváncsi lennék rá hogy Bella is megtanult-e nélkülem élnie?
Vajon neki is olyan nehezen ment mint nekem?  Könnyekkel,vagy könnyek nélkül felejtetett-e el engem?
-Apuu..álmos vagyok.-ült az ölembe Aaron.
-Énekelnél nekem?-nézett fel rám zöldes kék szemével.
-Persze kisfiam,mit énekeljek?-kerdeztem.
-Annak a néninek írt dalt amit te írtál neki.-mondta színte könyörögve.
Igen van egy dal amit neki írtam, és rajta is van a harmadik albumonkon.
Imádom ezt a számot amikor éneklem mindig közel érzem ôt magamhoz. Majd szépen lassan belekezdtem a dal refrenyébe....
Story Of My Life...