39.Fejezet. -Beszélgetések.

* Sziasztok! A végéig már csak kb. 20-25 rész van hátra:( Komizzatok,írjatok a chatbe és nézzetek be az új blogunkba -- http://foreveryouremineonedirection.blogspot.hu/ :) Kövi rész 3 komitól jön:)) Jó Olvasást!:) *




*Bella szemszöge*




















Az életben sok hibát követünk el,Pedig nagyon jól

tudjuk hogy ezzel a körülöttünk lévő embereket

bántjuk meg. Nem tudom vissza forgatni az

időt,senki se tudja,de ha lenne valaki aki

megtudná nekem tenni,gondolkozás nélkül

felkeresném.

Hogy mit éreztem mikor ott hagytam Harryt a

szálloda szobánk közepén? A szívem apró

darabokra tört,mint amikor egy vázát törünk szét.

Megbántottam. Tisztán láttam a tekintetéből hogy

nagyot csalódott bennem. Jogosan.













De annyira egyedül éreztem magam azokban a

hetekben,csak Louis tartotta bennem a lelket,ő

látogatott szűntelenül. Mit tehettem volna? Nem

küldhettem el,az bunkóság lett volna. Nem csak

én vagyok ebben a hibás,a csókhoz két ember

kell,ami az adott esetben meg is volt. Nem tudom

elengedni a részem ezen felét. Kalandra

vágyom,de Harry mellett egész voltam. Nem

kellett kimondania hogy szeret,mert láttam a

tekintetében,ahogy rám néz,ahogy viselkedett

velem. Gyengéd volt,mint előtte senki más

hozzám. Mindenki




tárgyként kezelt Harry előtt,ami szokatlan volt

számomra. Louis pedig az ellentétje. Míg Harry a

víz,Louis a tűz. Erőszakos énje a régi énemre

emlékeztet. Nem hiányzik aki voltam,de akkor

minden könnyem volt. Nem bántottak meg,nem

törték össze a szívem. Csak én voltam,én

irányítottam mindent,én vetettem a kártya

lapokat.

Ghana felnyította a szemem. Teljesen más élőben

látni hogy ezek az emberek milyen körülmények

között élnek,mint a tv-ben.

Ahogy Ariaékkal sétáltunk az utcán,mindent

rendesen megnéztünk.




Szörnyű volt nézni őket,ahogy a szemét telepen

keresnek használható dolgot.

Szegénység,nyomor,éhnség. Ezekel a szavakkal

lehet jellemezni Ghanat.

Liam vissza ment a szállásunkra,elfáradt,mert a

repűlön alig aludt. Őt is megviseli a szakítás,de a

világ felé ezt nem mutatja.

-Néni-szólított meg egy kisfiú.

Lenéztem rá,szegényke nagyon sovány volt. Nem

volt rajta felső,ezért tisztán lehetett látni ahogy

kilátszanak a bordái.

-Igen?-guggoltam le elé,és megfogtam a kezét.

-Kaphatnék ennivalót?-suttogta,




félénkén,mintha szégyelné magát.

Torkomban egy nagy gombóc kezdett nőni,éreztem

ahogy könnyeim utat akarnak engedni maguknak.

Nem tudtam megszólalni hirtelenjében. Megfogtam

a kisfiú kezét,majd a karjaimba zártam törékeny

testét.

-Gyere elviszünk hozzánk,ott le is fürödhetsz.-

mondtam neki.

Aria felé fordultam,aki szintén küzdött a

könnyeivel.

Volt valami fura rajta,mintha meghízott volna.

Arca teltebb lett,hasa pocakos.

-Többiek hova lettek?-néztem körül,ugyanis

Nialléket nem láttam sehol.




Elmentek arra.-mutatott Aria egy kicsi útra.

-Azt mondták körülnéznek ott is,és talán találnak

egy hüvös helyet,mert itt majd megsültek.-

nevetett fel,de nem volt őszínte kacaj,hanem az

az erőltetett.

-Minden rendben?-kérdeztem mikőzben elindultunk

a szállásunkra.

-Nem igazán. Sok minden történt,amióta téged

bezártak.-sóhajtott.

Miközben sétáltunk mindent elmesélt. Kezdve a

Zaynnel való wc-incidens óta,hogy Ian szerelmet

valótt neki,amit nem tud hova tenni,mert nem

tudja viszonozni az érzéseit.




Ő Zaynt szereti,élete végig őt fogja.

-Lenne itt még valami.-mondta bizonytalanul.

Kezemben a kisfiú elaludt,így mivel elengedte

magát,nehezebb lett kicsivel. Mélyen szuszogott a

fülembe,nagyon aranyos volt. -Nekem

elmondhatod.-nyugtattam meg,vagyis inkább csak

próbáltam. -Állapotos vagyok.-nyögte ki pár

perccel később.

Lábam gyökeret eresztett a földben,nem bírtam

megmozdulni döbbenetemben. Aria állapotos.

Mondogattam magamban,izlelgettem a szavakat. -

Zayn?-kérdeztem.

Tudtam hogy neki ennyit is




elég mondanom,ennyiből is megfogja érteni a

kérdésemet.

-Igen,ő az apja.-mondta,közben a földet fixirozta.

-Tudja? Elmondtad neki igaz?-kérdeztem.

-Nem. Nem akarom tönkre tenni a karrierjét,a

kapcsolatát Perrievel,ami még ennél is

fontosabb,nem akarok a média középpontjában

lenni,főleg nem úgy mint aki felcsináltatta magát

Zayn Malikkal.-mondta feszülten.

Nem tudtam mit mondjak neki,nem találtam a

szavakat.Igaza is van,meg nem is. Zaynek

kötelessége tudnia,hogy gyereke lesz. De Ariat is

megtudom érteni.




-Ugye nem mondod el neki? Csak te és Harry

tudjátok.-mondta.

Eltelt pár másodpercig míg felfogtam amit

mondott. Harry tudja? De honnan? Miért ő tudta

meg előbb? Hol találkoztak ők? Kérdések,amikre

nem találok választ.

-A testvérednél voltam ultrahangon,mikor ő

beszélni akart vele.-mondta,mintha tudta volna

hogy ezt akarom megkérdezni.

-Peternel?-kérdeztem vissza,noha tisztán

hallottam mint mondott.

Betartotta az igéretét. De miért? Megtehette volna

hogy nem megy el hozzá.




-Ő megígérte hogy nem mondja el.-tette hozzá.

-Én se fogom,ez nem az én reszortom,hanem a

tied.-feleltem.

Mikor benyitottunk a szállásunkra Harry,Hugo és

Paul kártyáztak. Nevettek,és lögdösték egymást a

földön. -Hoztunk egy kis vendéget.-szólaltam meg.

Minden a hárman ránk kapták a tekintetüket. Harry

tekintete hol rám,hol a karomban lévő kisfiúra

kalandozott. -Én lefekszek kicsit.Sok volt a séta.-

mondta Aria,majd elment a mi szobánk felé.

Letettem a kisfiút Harry ágyára,aki végig nézte mit

csinálok




-Szerintem mi is menjünk Hugo,nézzünk körül.-

húzta mosolyora az arcát Paul. Harry össze szedte

a kártyákat,gondolom egyedül nem fog neki állni

játszani.

Paulék gyorsan távoztak a szobából,így kettesben

maradtunk a kisfiúval.

-Liam?-szóltam hozzá úgy tíz perccel késöbb.

-Nem muszály beszélgetnünk.-felelte mogorván.

Ezek szerint tényleg nagyon megbántottam.

Legszívesebben oda mentem volna

hozzá,megcsókjaimmal halmoztam volna el,de

nem. Louist se bánthatom meg,sokkal tartozom

már neki ígyis,amit nem tudok




meghálálni neki,főleg nem úgy ahogy ő akarja.

Miközben haza jöttünk Louis-al Londonba,rájöttem

hogy én mint csak barát tudok rá nézni. Ígyis van

egy köröm még Eleonornál.

Lefekedtem a kisfiú mellé,miközben a plafont

néztem. Kínos csend állt fel közénk.

-Sajnálom Harry.-szólaltam meg végül.

Nem válaszolt. Már kezdtem azt hinni hogy nem

hallotta meg mikor leült a mellettem lévő ágyra.

Rámnézett.Szeme fájdalommal volt megtelve,mint

aki hetek óta rémálmok gyötrik,olyan karikásak

voltak.

-Miért?-kérdezte.




Tudtam hogy próbál előttem erősnek látszani,de

nem nagyon megy neki. Hangja akadozott

volt,remegett.

-Nem szeretem Louis-t. Soha nem is fogom.

Hatalmas hibát követtem el tudom,nem kellett

volna vissza csókolnom...igazából nem tudom mi

volt velem akkor. Tudod milyen voltam pár

hónapja. Kaland vágyó,függelten nő. Hiányzott az

az énem.

-Örülhetsz mert független lettél,csak tudod én

szerettelek Bella,teljes szívemből. Mindent

megadtam volna neked,de becsaptál.Tenyeremen

hordoztalak volna.-mondta csalódottan.




Szívem megszakadt,olyan letörten ült mellettem

lévő ágyon. Lassan felültem az ágyon nehogy az

alvó fiút felébresszem,majd átültem Harry

mellé,aki arébb ült,távolabb tőlem.

-Szeretlek. A börtönben is gondoltam rád.-

folytattam volna,csak Harry közbe szólt.

-Ha gondoltál volna,nem csókoltad volna meg

Louis-t. Nem gondoltál Eleanorra legalább? Hogy

neki ez milyen érzés lesz?-kérdezte feszülten.

-De...de csak...-nem tudtam mit mondjak,így

csendben maradtam.

-Neked nem való komoly kapcsolat. Éretlen

vagy.-




mondta Harry az igazságot,majd folytatta.

-Szeretlek Bella,még most is.-fogta meg jobb

kezével az állam hogy rá nézzek. Kezdtem feladni

a könnyeimmel való harcot.

-Szeretlek,de nem tudok megbocsátani neked. El

kell felejtenünk egymást,ez lesz a legjobb

megoldás kettönk számára.-simított végig jobb

orcámon.

-Harry...kérlek ne.-fogtam meg azt a kezét,amivel

fogta az arcom,majd megpusziltam.

-Megváltozom,megkomolyodok.-folytattam,majd

könnyeim végre utat engedtek maguknak. Nem

bírtam tovább,Harry ölébe




ültem,vállára hajtottam a fejem és sírtam. Nem

lehet,hogy nem lehetünk újra együtt. Ezt nem

teheti velem. -Még Carat is elviselem a

gyerekével együtt,csak ezt ne csináld velem.-

zokogtam. Harry a hátamat simogatta nyugtatást

képp,de ez csak rontott a helyzeten,jobban sírtam.

-Shh...ne sírj kérlek...így csak megnehezíted..-

mondta halkan,és éreztem hogy az ő könnyei

ráfolynak a vállamra. -Szeretlek.-mondtam majd

megcsókoltam. Csókunk lassú,kétségbe esett volt.

Megfogta a tarkom,majd beletúrt a hajamba,




miközben másik kezével a hátamat támasztotta.

Ebbe a csókban minden benne volt. Tiszta

szerelem,kétségbeesés,bánat,szomorúság,búcsúzás.

Én nem akarok tőle elvállni. Ez a csók ébresztett

rá hogy nekem csak ő kell,senki más. Bizonyítani

fogok neki.