38.Fejezet -Ghana

*Zayn szemszöge*

Ha azt mondom hogy az életünk fenekestül
felfordult,akkor nem hazudok. Louis és Harry szóba
sem állnak egymással,Perrie pedig turnén van a
Little Mix-el.
Liam is szakított Daniellel,szóval már négy taggal
bővült a szinglik csoportja.
Amikor felszálltunk a repülőre,és megláttam Ariat
ahogy leghátul ül és beszélget Bellával.
Meglepődtem,hisz úgy tudtam hogy Bella nem fog
jönni. Leültem rögtön az első helyre amit
megláttam. Ideges lettem,azt se tudtam hogy most


mit csináljak. Menjek oda,és köszönjek nekik?
Egyáltalán szóba állna velem?
-Te meg mit keresel itt?. Lettem figyelmes Harry
ideges hangjára. Harry egyenesen Bella szemébe
nézett,és ahelyett hogy Bella elfordította volna a
tekintetét ő is Harryt nézte. Szeme furán
csillogott,de nem az örömtől.
-Ő is eljön velünk. Rá is szükség van a kampány
miatt.-állt Hugo Bella védelmére.
-Remek...-morogta Harry majd leült mellém. A
többiek is elfoglalták a helyüket. Liam,leült Niall
mellé,Louos pedig hátra ült a

lányokhoz. Ezt nem híszem el. Remélem Louis
nem haj rá Ariara. Hogy őszínte legyek,belőle már
bármit kinézek. Már vagy fél órája mentünk,de
csak azt lehetett hallani hogy Louisék hátul
nevetnek. Össze néztünk Harryvel. Neki sem
tetszett ez a helyzet ahogy láttam a tekintetén.
-Lehetne ennél rosszabb?-fordultam Harryhez.
-Nem tudom haver. Csak szálljunk már le,és akkor
nem kell öket hallgatnom.-mondta.
-Inkább örülnél hogy itt van Bella,és talán még
megtudjátok beszélni a dolgokat.-adtam neki
tanácsot.

Nekem is így kellene tennem megbeszélnem a
dolgokat Ariaval. Tiszta lappal kezdeni mindent.
Hiába vagyok Perrievel,de már nem olyan a
kapcsolatunk mint régen. Nem is nevezném ezt
már kapcsolatnak,inkább csak megszokás miatt
vagyunk együtt.
Ariat szeretem még mindig,a szívem minden
centiméterével. Nem tudom hogy vele az éttermes
dolog óta mi történt,nem is jártam utána,amiért
röstellem magam,csak féltem. Féltem így elé
állni,mert már nincs hozzá közöm hogy mit
csinál,kivel mikor,de legbelül érdekel.

Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni
egy
embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük
szívünk
titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca,
elűzi
lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég,
hogy
vidámak és nagyon boldogok legyünk.
Vele boldog voltam,még ha titokban is. Neki
mindent elmondhattam,sírhattam is előtte mikor
meghalt a mamám. Előtte mertem gyenge
lenni,mert tudtam hogy ő nem nevet ki. Mindent
tud rólam,még többet is mint a fiúk. Ha azon az
éjszakán nem kezdek ki Perrievel

akkor minden más lenne most. De én voltam
olyan hülye,hagytam hogy az alcohol irányítson.
Pedig tudtam hogy hibát követek el,de ezen már
hiába siránkozok,változtani nem tudok.
-Nem akarok vele semmit sem
megbeszélni.Becsapott,a hátam mögött össze
szűrte a levet Louissal,akit a testvéremként
tekintek. Felvállalom a gyerekemet,akit Cara hord
a szíve alatt,de el nem fogom venni.-nézett a
szemembe Harry.
-Harry talán DNS-tesztet kéne csináltatnod.-javaso
ltam neki.
-Ne kezd már te is. Hiszek neki hogy enyém

az a gyerek.-mondta idegesen. A hangjából
kilehetett hallani a kétségbeesést,hogy egy kicsit
talán mégse biztos abban hogy ővé az a gyerek.
-Harry. Gondolkodj egy kicsit. Mikor voltatok
együtt úgy utoljára? Azóta szerintem eltelt négy
hónap. Már látszodnia kéne,ráadásul sovány is.-
néztem rá.
-Ez az én dolgom. Mar döntöttem.-mondta,és itt
éreztem hogy részéről lezártnak tekinti a témát.
Utána már nem is nagyon beszéltünk. Mindenkit
elnyomott az álom,kivéve engem,én csak zenét
hallgattam.
Körübelül olyan

Őt óra utazás után,Niall megszólalt,így
felébresztve mindenkit. -Nézzetek ki.-mondta,majd
mindannyian az ablakon kinézve néztük Ghanat. Az
a látvány ami ott fogadott minket semmihez sem
fogható. Mi akiknek mindene megvan,és akik egyre
többet akarnak,akik önzők,azoknak is elkéne ide
jönniük hogy lássák, itt milyen körülmények között
élnek ezek az emberek. Igen,tényleg mi vagyunk a
legönzöbb emberek a világon,hisz válogatunk a
rengeteg ételek között,miközben ők örülnének még
egy vajas kenyérnek is.

Rengeteg ruhánk van,és mi mégis egyre
ujjabakat,divatosabbakat akarunk,miközben ők
kitudja hordják ugyan azt a ruhát. -Rettenetes ez
a látvány. Szegény gyerekek. Ők tényleg nem
tehetnek erről.-mondta Aria halkan,de mégis
tisztán lehetett hallani. -Ezért vagyunk itt hogy
segítsünk rajtuk.-mondta Liam.
A gép lassan leszállt,így mindannyian elindultunk
arra a helyre ahol aludni fogunk. Nem éppen egy
öt csillagos szálloda,de ez is megteszi,ő értük
tesszük. -Akkor most mit csináljunk?-kérdezte
Niall.

-Nem tudom hogy ti mit akartok,de mi Ariaval
elmegyünk és körül nézünk.-monda Bella.
Ránéztem Ariara,aki csak rám mosolygott.
-Csatlakozhatunk mi is Liammel?-kérdezte tőlük
Niall.
-Hát persze.-mosolygott Bella.
-Hát sajnálom fiúk,akkor ti meg velem maradtok.-
mutatottok ránk Hugo.
Harry,én és Louis úgy döntöttünk hogy alszunk egy
kicsit,Hugo pedig a napi rendet beszélte meg
Paullal,hogy holnap mi is legyen a programunk.
Rossz érzéssel aludtam el. Félek hogy valami
rossz dolog fog történni.

*Harry szemszöge*
Tudom hogy Zaynek igaza van,de a lelkiismeretem
nem hagyna nyugodni, hogy nem segítettem Caran.
Az életem része,igaz csak a múltamé,de az. A
szívem apró darabokra tört amikor megtudtam
Bella és Louis viszonyát. Nem tudom hogy most
van-e köztük valami,de hazudnék ha azt
mondanám hogy nem érdekel. Szívem minden
dobbanásával Bellát szeretem még,ezt kár lenne
tagadnom. De becsapott. Utálom ezt az érzést,hogy
itt van mellettem,de nem érhetek hozzá,nem
csókolhatom,vagy csak nem ölelhetem meg.

-Min gondolkozol ennyire?-fordult hozzám Liam.
Ránéztem. Csak mi voltunk ketten a szobában,a
többiek Belláék után mentek,miután felkeltek.
-Bellán.-adtam az egy szavas választ.
-Menj,és beszélj vele.-mondta.
-Nem tehetem Liam. Még egyszer nem eshetek
ugyan abba a hibába hogy hallgatok rád,mint
akkor.-mondtam.
-Egyedül fogsz megöregedni ha így folytatod.-
válaszolta,majd felállt és ott hagyott.
Miért kell mindig igazat mondania?
Utálom ezt az egész helyzetet. Mit kellene
tennem? Én menjek Bella után?

Ő rontott el mindent,és nem én. Nem én vagyok a
hibás. A büszkeségem miatt nem megyek utána,és
nem csókolom meg? Ismerem magam. Ha most
elmennék megkeresni,a karjaimból nem szabadulna
meg soha többé. Akkor nem engedném el.