34.Fejezet! -"Szeretlek!"

• sziasztok!!!! Meghoztam az új részt,és remélem ez a rész is tetszeni fog nektek. :)  Nagyon jól esnek a komijaitok,el sem tudjatok képzelni hogy mennyire örülök nekik. :) Bár jobb lenne ha részéletesebben írnátok le a véleményeteket....nem is rizsazok itt tovább jó olvasást:) pusz:*
  
  
  
  
                                                    
  
  

  *Bella szemszöge*

  Amikor végre megtaláljuk azt, ami hiányzott az
  életünkből úgy becsüljük, mint ha még abban a pillanatban el is veszítenénk. Hogy azután ez a
  pillanat milyen hosszúra nyúlik az már nem feltétlenül rajtunk áll. 

  De amíg azzal a személlyel lehetek aki nekem a világot jelenti.Akkor semmi sem számít. Harry nem árulta el hogy hova megyünk,mert szerinte így jobban megfogok lepődni. 

  Amikor elhagytuk a börtönt,elmentünk egy ruha boltba,mert szerinte kellenek új ruhák,bikinik. Jó volt látni perverz vigyorát mikor mindig megmutattam neki az aktuális ruhákat. 

  -Gyönyörű vagy benne!-jött oda hozzám,és apró csókot hintett ajkamra.
  -Az első tíz ruhára is ezt mondtad!-kacsintottam rá. Kezeit derekamra vezette,és jobban magához ölelt.
  -Mert nem tudok választani! Mindegyik jól áll!-mondta.

  -Hazudsz!-nevetettem fel,miközben engem fürkészett szemével.
  -Hazudnék én neked?-kérdezte felvont szemöldökkel.
  -Nem tudom...-feleltem halkan.
  -Gyere!-fogta meg a kezem,és behúzott a próba fülkébe. Elhúzta a függönyt,és közel jött hozzám.
  -Mire készülsz?-kérdeztem. Nem válaszolt semmit,hanem neki lökött a falnak. Megcsókolt,és kezével a combomat kezdte cirógatni. Csókunk egyre vadabb lett,és követelőzőbb  Hirtelen áttért a nyakamra,és a ruha pántját letolta a vállamról.
  -Harry!-mondtam lihegve.

  Nem figyelt arra hogy mit mondtam,vagy teszek,csak érezni akart engem,így másfél hónap elteltével. Bőre illata elkábított,és nem tudtam másra koncentrálni,csak rá. Még mindig a nyakam kényeztette,és hirtelen ötlettől vezérelve,kiszívta. .
  -Harry! Kérlek ne itt!-toltam el magamtól. 

  Majd megfogtam a szívás helyét,mire felszisszentem.
  -Ez most mire volt jó?-szegeztem neki a kérdést.
  -Az enyém vagy! Megtehetem!-felelte úgy mintha nem számítana hogy mit tett.

  -De akkor sem kellett volna!-akadtam ki! Feleslegesnek tartottam ezt amit Harry művelt velem,mert nem kell ahhoz kiszívni a nyakam hogy tudják hogy az övé vagyok. 
  -Sajnálom...én csak....mindegy hagyjuk..-mondta majd elfordult,és kezét a függönyre tette. Épp időben fogtam meg a kezét és húztam vissza magamhoz. Ő értetlenül nézett rám,de én csak megcsókoltam.
  -Kívánlak!-súgtam a fülébe,majd én is elkezdtem szívni a nyakát. Halk morgás jött ki a száján.Amin én csak elmosolyodtam a csókunkba. Beletúrtam göndör fürtjeibe,és kicsit meghúztam őket. Ő a falnak nyomott a testével,és kezét ismét felvezette a combomra.
  -Mennünk kell mert lekéssük a gépet!-távolodott el hirtelen tőlem.
  -Oké...-mondtam kissé akadozva,mert még a hatása alatt voltam az imént történtek miatt.
  -De nyugi,még folytatjuk,csak kényelmesebb helyen.-súgta a fülembe.
  -Szavadon foglak!-feleltem.
  Amikor felszálltunk a repülőre,Harry előtte bekötötte a szemem,hogy ne lássam hova megyünk.Izgatott voltam,a gyomrom görcsbe rándult az idegességtől,mert köztudott hogy nem szeretek repülni.

  -Harry! Mi van ha lezuhanunk?-fogtam meg a kezét már a repülön ülve,és várva hogy felszálljunk.
  -De hogy fogunk lezuhanni!-nevetett fel.
  -Köszi hogy kiröhögsz!-fontam össze a kezem a mellkasom előtt.
  -Jajj Bella olyan vagy most mint egy gyerek!-karolta át a vállam,miközben bele puszilt a hajamba.
  -Hova viszel?-fordultam felé,és próbáltam boci szemekkel nézni rá.
  -Nem árulom el. Majd meglátod!-kacsintott rám. 

  

                                                          

  
  

  
  

  
  

  Pillantásával rabul ejtett megint mint a próba fülkében. Harry mélyen a szemembe nézett,majd az ajkamra. Jobb kezével kóborló hajtincseimet a fülem mögé tűrte majd megcsókolt. Csókja édes volt mint a méz. Nyelvünk most lassú táncot járt,és én újra a fellegekben éreztem magam.

  -Kedves utasaink! Kapcsolják be az öveiket,megkezdjük a felszállást!-mondta be egy női hang a "parancsot".
  Össze rezzentem,de Harry magához húzott,miközben simogatta a kézfejem.
  -Vigyázok rád!-nézett a szemembe. 
  Már vagy egy órája hogy repültünk mikor elnyomott az álom. Fejem Harry vállán pihent,miközben ő zenét hallgatott mellettem. Mikor már mélyen aludhattam Harry szólongatott,és rázta a vállam.

  -Kicsim! Megérkeztünk!-puszilta meg az arcom. 
  -Ilyen hamar?-kérdeztem tőle.
  -Őt órás volt az út!-nevettet fel!
  -Ilyen sokat aludtam?-tűnődtem el.
  -Gyere! Menjünk a csomagjainkért.-mondta Harry és megfogta a kezem. Csendben mentünk a csomagjainkért,mikor megláttam egy hatalmas épületet az ablakon keresztül.
  -Elmondod hol vagyunk? kérdeztem meg tőle.

  -Szerelmem! Isten hozott Dubai-ban!-mondta mosolyogva,nekem pedig az állam esett le.

                                             

  
  

  *Aria szemszöge*

  Amióta megtudtam hogy egy élet növekszik bennem,egészségesebben eszek,és mozgok. Félek hogy nem leszek jó anya,hogy rosszul fogom a gondját viselni,de ilyenkor ki nem fél? 

  Anya szerint ez természetes,de tudja hogy jó anya leszek. Bár amikor megtudta hogy hogy állapotos vagyok,kiakadt hogy 19 évesen lettem állapotos,de utána elfogadta hogy ez ellen már nem lehet mit tenni.

  Mivel ő is ellenzi az abortuszt,és én is,ezért ez az ötlet alapból elvolt vetve. 

  Örökbe sem adnám,mert ő az én kisbabám,én bennem növekszik. Minden este beszélek hozzá,abban a reményben hogy hallja,és érti mit mondok neki. 

  Az orvos szerint a hatodik hétben járok. Iannek félek elmondani hogy Zayn gyereke növekszik bennem,és az az igazság hogy mióta tudom,az ő társaságát is kerülöm. Félek attól hogy mit szólna hozzá,és hogy velem hogy viselkedne.

  Épp a munka helyemre igyekszem mert Hugo szerint van egy fontos kampány a divat háznál, és mi is bele kerültünk ebbe.. Hogy pontosan mi ez a munka nem tudom,de biztos jó lehet. Leparkoltam a szokásos helyemre,és kiszálltam a kocsiból. Útközben a munkatársaimmal találkoztam akik mosollyal az arcukon köszöntek nekem.

  -Jó reggelt Aria! Köszönöm hogy eljöttél.-jött oda hozzám Hugo,és megölelt  Látszott rajta hogy mostanában nem a toppon van. Látszik rajta hogy hiányzik neki Bella,hogy valakivel beszélgessen,hogy kiöntse a lelkét. Karikásak a szemei,alig alszik. 

  -Minden rendben van?-kérdeztem tőle.

  -Persze csak ez a sok munka...kihullik tőle az összes hajam.-túrt bele a hajába.
  -Nem erre gondoltam..-mondtam neki.
  -Hiányzik. Egyszerűen hiányzik Bella. Semmi sem olyan mint amikor itt volt.-ült le egy székre,és a kezébe temette az arcát. Leguggoltam elé,és megfogtam a térdét.
  -Hugo,figyelj rám. Bemegyünk meglátogatni majd?-hoztam fel neki az ötletem.
  -Eljönnél velem? De miért? Hiszen az elején szemét volt veled.-hitetlenkedett.
  -De azóta kedvesebb lett velem-.mondtam neki mosolyogva. Akartam vele tudatni hogy én támogatom őt,hogy mellette állok.
  -Amúgy meg milyen kampány ez amiért ide hívtál?-jutott hirtelen az eszembe,az amiért végül is itt vagyok.
  -Tényleg! El is felejtettem hirtelen!-csapott a homlokára.
  -Akkor elmondanád?-nevettem fel.
  -Persze! Lesz ez a Red Nose Day,és a One Directionnel együtt elvállaltuk hogy néhány modellünk elmegy velük Ghanaba,és én rád gondoltam.-nézett a szemembe.
  Én a hír hallatán még levegőt is elfelejtettem venni. 
• Nem lehetek Zaynel egy légtérben,az veszélyes lenne számomra. Szívem hevesen vert,és kár lett volna tagadni hogy legbelül örültem ennek,de egy másik énem kiabált hogy ne menjek bele. 
• De ezt a kisgyerekek miatt tennénk,akik szenvednek és rossz körülmények között élnek. Néhányuk meg sem éli az egy évet sem. Mi akik megtehetjük miért ne segíthetnénk rajtuk? Furdalna a lelkiismeret hogy segíthettem volna rajtuk de nem tettem meg.
  -Benne vagyok.-fogtam meg Hugo kezét,aki fel lélegzett. 

                                                     

 

       *Louis szemszöge*

Ma reggel is másnaposan keltem fel. 

A nap sugarai majdnem kiégették a retinámat,ezért a fejemre húztam a takarót. Mostanában annyira megváltozott az életem,és mind ez egy embernek köszönhető. 

Szerelembe estem egy olyan lányba,akibe nem kellett volna. 

Ha ez kiderül az egész világ ellenem fog fordulni. Mindenki az fogja mondani,gondolni hogy hogy tehettem ezt a legjobb barátommal. Bizonytalan vagyok mert nem tudom hogy Bella miként érez irántam. 

Közömbös azért nem lehetek neki,mert vissza csókolt akkor. 

De a szemében nem láttam azt a csillogást mint Eleanoréban szoktam. Eleanor. Nem tudom mi lehet vele ugyanis ha hív,nem veszem fel. Még mindig haragszok rá hogy egy ilyen fontos dolgot eltitkolt előlem,pedig a szerelme voltam. Tudnom kellett volna,és akkor talán nem lenne ez. 

Már aznap féltem hozzá érni,mikor mindez kiderült. Liamék szerint beszélnem kéne vele,és újra kéne kezdenünk,de nem tudom. Így nem hogy mást szeretek,és hogy egyszerűen rá nézni sem bírok. Talán majd idővel. 

De most nem. Megrándultam az ágyban mikor kopogtam az ajtómon. Nem akartam senkivel sem beszélni ezért nem válaszoltam. 

-Louis engedj be.-mondta Niall. 
-Menj el.-kiabáltam ki.
-Kérlek engedj be. 

Beszélnem kell valakivel,és most hogy Harry elutazott,és csak te vagy itthon veled tudok.-mondta kétségbe esve. Harry nincs itthon? 

De hát hova mehetett? Igaz hogy szünetünk van,mégis elutazott? Kimásztam az ágyból és elindultam az ajtó felé. Kicsit fáztam mivel egy szál boxerben aludtam.

Kinyitottam az ajtót,és Niall szomorú arcával találtam szemben magam.
-Gyere.-mutattam beljebb jelezvén hogy jöjjön beljebb. 

Bement és leült az ágyra,leültem mellé.
-Mondjad.-fordultam felé.
-Olyan egyedül érzem magam,és most olvastam a gyűlölködő üzeneteket,és rájöttem hogy én nem illek a bandába.
-Ne beszélj hülyeségeket! Igenis hozzánk tartozol. Te is ugyan úgy a banda része vagy mint én vagy Zayn. Ezt a hülyeséget verd ki a fejedből.-mondtam neki.
-Amúgy hova ment Harry?-tettem hozzá.
-Ja hát kikérte Bellát a börtönből és elvitte Dubaiba. 

Ráfért szerintem mindkettőjükre ez a nyaralás és hogy kettesben legyenek,megbeszéljenek mindent.-mondta mosolyogva. 
Nem hittem a fülemnek. Harry elvitte Bellát. Így hogy fogom őt meglátogatni? Kezem akaratlanul ökölbe szorult. Ideges lettem.
-Niall menj ki.-mondtam halkan.
-Mi? Miért?-fordult felém.
-Mondom kifelé!-kiabáltam rá. Ő zavarodott tekintettel kiment a szobámból,és becsukta maga mögött az ajtót. Felálltam,és elsétáltam az éjjeli szekrényemhez. Idegességemben a földhöz vágtam a virágos vázát,ami nagy zajjal jelezte hogy földet ért. Harry elvitte előlem a szerelmem. 

Legszívesebben sírtam volna,de nem tettem. Most mi tévő legyek? Tettem fel magamnak a kérdést.

33.fejezet. "Próbáljuk meg"

• 
   sziasztok meghoztam az új részt! Nagyon jól esnek a komijaitok. örömmel látom hogy van akinek tetszik a történetem. kérlek titeket komizzatok meg többen,és hosszabb komikat is írjatok.A következő részt nem tudom mikor tudom hozni,de próbalom majd minél előbb. Nem is húzom tovább szót kellemes olvasást. :) pusz :*
  
  
                                                     
  
  
  
  
  
  *Harry szemszöge*
  
  
   
  Fura volt eljönnöm Holmes Chapelből. Szomorú,de egyben boldog is voltam,hogy újra Londonban lehetek majd. Anyám csontropogtató öleléssel engedett útamra,Gemma pedig egy jó sok puszival. Amennyi bíztatást,és szeretetet kaptam most tőlük,ki merem állítani hogy Bella elé merek állni. Útközben egyszer meg kellett állnom tankolni,és vettem magamnak kaját,és piát. Az autó pályán,csak hajtottam,nem érdekelt hogy hánnyal megyek.
  Megfogom mutatni
• 
  
• a világnak hogy Harry Styles nem nőcsábász,és igen is tudd hűséges,kitartó lenni. 
  

  Nem vagyok olyan mint amilyennek leírnak a szennylapok.
  Ha kell,kivárom ezt a három évet amíg Bella bent van a börtönben.
   Ez az első számú tervem,aminek sikerülnie kell. A második hogy beszélnem kell a börtön vezetőjével hogy Bellát engedje ki pár napra.
  Ha muszály jöhet velünk pár rendőr,de nem egy börtönben fogok szerelmet vallani neki.
   Az sem érdekel hogy mennyit kér majd ezért cserébe a vezető,mert kifizetem. Bella
• nekem nagyon sokat ér,bármit meg tennék érte. 

  Ahogy egyre közelebb értem Londonhoz,feltünt a Big Ben,a London Eye,és még sok magas épület. Testemet átvette valamilyen furcsa érzés,amit nem tudok megmagyarázni. Virág. 

  Hirtelen eszembe jutott hogy kell valamit vinnem neki,hisz üres

   kézzel csak nem álhatok elé. Már London utcáin jártam mikor megláttam egy virágos standot. 

  Gyorsan leparkoltam,és átszaladtam az út túloldalára. 

  Néztem a sok fajta virágokat,és megláttam a legszebbet. 

  Egy vörös rózsát. A vörös szín
  
• a szeretet,szerelmet jelképezi.
  

  -Jó napot! Segíthetek valamiben?-jött oda hozzám egy idős hölgy.
  -Jó napot! Igen,ezt a csokor rózsát szeretném megvenni!-fordultam felé.
  -Rendben!-mondta majd kivette a vázából,és betette egy csomagolásba,és odaadta nekem.
  Kifizettem a virágot,elköszöntem a hölgytől,és elindultam a kocsimhoz.
  Remélem Bellának tetszeni fog. Beszálltam a kocsiba,az anyós ülésre tettem a virágot,és már indítottam is a motort. Hamar odaértem a börtön fő épületéhez,és leparkoltam egy szabad
• 
  

  
  

  helyre. Megfogtam a virágot,kiszálltam,és bezártam az autót.
  -Jó napot Uram!-köszöntött egy biztonsági őr,amikor beléptem az épületbe.
  -Jó napot! A börtön vezetőjét keresem!-mondtam neki,mivel nem tudtam hogy hívják,
  vagy hogy nő-e vagy férfi.
  -Első emelet,balra rögtön az első ajtó.-felelte.
  -Köszönöm.-mondtam neki,és már mentem is. Minnél előbb túl akarok lenni rajta,és látni őt. Tudni hogy pár méter választ el csak tőle,eléggé nyomasztó érzés.
   Amikor felértem,megtorpantam az ajtóban. Mivan ha férfi a
• 
  

  
  

  vezető? Nem fog hülyének nézni hogy egy csokor rózsával beállítok hozzá?
  Harry! Ne legyél már nyuszi! Belláért tedd meg. Gondoltam magamban.
  Rá tettem a kezem az ajtóra és kopogtam.
   Nem jött válasz,ezért még egyszer kopogtam.
  -Szabad!-jött bentről egy női hang. Felsóhajtottam,és megkönnyebbültem hogy nő a vezető. Megfogtam a kilincset és benyitottam. Egy kövér,rövid hajú,szemüveges nő ült velem szemben.
   Furán végig mért,majd mikor meglátta a rózsát a kezemben,elmosolyodott.
  Ferde fogai csak úgy virítottak
• 
  

  
  

  Nyeltem egy nagyot,és előre léptem.
  -Jó napot,Harry Styles vagyok!-nyújtottam neki a kezem. Felállt a székből,és kezett ráztunk.
  -Margaret Parker.-mutatkozott be.
  -Miben segíthetek?-kérdezte miközben leült.
  -Amúgy foglaljon helyet.-mutatott a szembe lévő székre. Leültem,és ránéztem.
  -Lenne egy nagy kérésem.
  Szeretném ha az egyik rabjukat kiengedné két napra,velem.-tettem hozzá.
  -Kicsodád?-kérdezte felvont szemöldökkel.
   Elég viccesen nézett,ki vissza kellett tartanom a nevetésem.
• 
  

  
  

  Nyugi Harry,ezt Bella miatt kell megtenned. Vágtam magam pofon képzeletben.
  -Bella Milfroodot! Ha akarja őröket is küldhet vele,csak engedje ki!-mondtam neki.
  -Nem is tudom....-makogta maga elé.
  -Kérem szépen!-döltem előre a székben!
  -Valamiért cserébe.-mondta,és közben ő is előre dölt. Kezeit összekulcsolta,és rám nézett. Minden féle lehetőség lepörgött most előttem.
  Csak rosszra tudtam gondolni. Biztos meg akar rontani engem.
  -Mit kér?-tettem fel a kérdést,de szerintem a hangomon ki lehetett
• 
  

  
  

  hogy félek a választól. Tényleg a legrosszabbra tudtam gondolni.
  -Egy One Direction jegyet az unoka húgomnak!-mondta mosolyogva.
   Megkönnyebülten döltem hátra a széken. Csak ennyit akar?
  Gondoltam magamban. Százat is kap,ezért cserébe.
  -Rendben.-feleltem.
  -Akkor a következő látogatásnál hozza majd el,jó?-kérdezte.
  -Van nálam,csak a kocsiban,szóval már ma megkapja.-mondtam neki.
• 
  

  
  

  -Hord magánál koncert jegyeket?-kérdezte kuncogva. Vicces volt ahogy kuncogott,és így még jobban rálátást nyertem a ferde fogaira.
  Harry,de bunkó vagy! Megint pofon vágtam magam képzeletben.
  -Igen hordok,az sose árt ha van nálam.-feleltem mosolyogva. Ő csak bólintott.
  -Akkor mehetek Bella Milfroodhoz?-tettem fel a számomra,létfontosságú kérdést.
  -Persze! Menjen csak!-mutatott az ajtó felé.
  -Köszönöm!-mondtam neki és már mentem is az ajtó felé.
  -Viszontlátásra!-mondtam neki,és meg sem vártam a választ,
• 
  

  
  

  rohantam is Bellához.
   Futottam,annyira örültem hogy két napot velem lehet! Csak mi ketten,senki nem zavar meg minket. Már csak az volt a kérdés hogy
  Bella beleegyezik-e. Remélem igen. Átszaladtam a másik épületbe,ahol a rabokat tartják,és megálltam a pultnál. Mivel nem volt itt senki,elkezdtem dobolni a pulton.
   Aztán hirtelen megláttam egy táblát,amire az volt ráírva. "CSENGESSEN,HA SENKI NEM TARTÓZKODIK ITT!!"
  Nem kellett többször elolvasnom,eszeveszett mondjára nyomtam a csengőt. Pár perccel később
• 
  

  
  

  egy ajtó mögül megjelent egy alacsony köpcös férfi,és felém vette az irányt.
  -Jó Napot! Miben segíthetek?-kérdezte mikor kezet ráztunk.
  -Bella Milfroodhoz jöttem látogatóba,és el is vinném őt két napra!
   A főnöke már bele is egyezett.
  -mondtam neki határozottan.
  Kicsit furán nézett,de bólintott.
  -Legyen szíves utánam jönni.-intett maga elé.
  -Mostanában sokat látogatják ezt a nőt.-mondta hátra fordulva.
  -Nem is tudtam hogy,látogatják!-feleltem neki. Biztos Eleanor,Aria látogatják,gondoltam.
• 
  

  
  

  -Pedig látogatják!
  De a legutóbb rosszul lett,ezért a börtön vizsgálójába kellett vinni.-mondta. Rosszul lett? Talán beteg? Vagy rosszul bánnak is vele? Tettem fel magamban a kérdéseket.
  -Itt is volnánk-mondta az őr.
  -Köszönöm!-mondtam neki,majd ott hagyott.
  Nyeltem egy nagyot majd bemtentem a kis szobába. Újra itt vagyok.
   Amikor utoljára itt jártam,akkor is össze vesztünk. Most nem így kell lennie.
  Leültem egy székre,és vártam hogy Bella belépjen azon az ajtón.
• 
  

  
  

  
  
  
  *Zayn szemszöge*
              
                                                           
  
  
  
  
  
  
  Miután elmentünk Perrievel az étteremből,a lakásomra mentünk. Perrie egész úton csendben ült mellettem,én meg elvoltam a gondolataimban.
   Amikor megkérkeztünk,leparkoltam,és kiszálltunk a kocsiból. Elővettem a lakás kulcsot,és kinyitottam az ajtót.
  -Menj előre addig beviszem a kocsit a garázsba.-mondtam Perrienek. Ő csak bólintott. Aria sokat van rosszul! Tisztán hallottam mikor ezt mondta Perrienek! Vajon mitől? Össze szedett valamilyen vírust? Beszélnem kell vele! Tudnom kell hogy mi a
• 
  

  
  

  baja. Tudom milyen,fél elmenni az orvoshoz,de ha komoly a dolog,akkor mindenképp el kell neki mennie. Amikor bevittem a kocsit a garázsba,a garázsból egy ajtón bementem a házba. Perrie a konyhában volt,és az asztalnál ült. Valamin nagyon gondolkozott. Oda mentem hozzá,és megpusziltam a homlokát.
  -Mi a baj?-kérdeztem tőle és leültem mellé. Megfogtam a kezét,és elkezdtem simogatni.
  -Csak szeretlek!-mosolygott rám.
  -Tudod hogy én is szeretlek!-mondtam neki,és egy lágy csókot adtam neki.
  -Zayn?-kérdezte
• 
  

  
  

  -Igen Perre?-mondtam neki.
  Nem tudom mit akar mondani,de látszott a szemén hogy valamire nagyon kiváncsi.
  -Mondjad nyugodtan!-és közben simogattam a kézfejét.
  -Aria sokat van rosszul. Elmondta nekem a wc-ben hogy sokszor jön rá rosszullét. É-én....aggódom érte!-mondta Perrie halkan.
  -Aggódsz érte?-kérdeztem vissza,mert azt hittem rosszul hallok.
  -Tudom hogy alig ismerem,és hogy nem ezt kéne éreznem,de igen Zayn.
  Csodálom őt,ahogy így kibírta melletted!-nevette el magát.
  -Erős nő,az biztos!-mondtam neki
• -Látszik rajta!-mosolygott Perrie.
  
  

  -Zayn,gondolkoztál már azon hogy hány gyereket akarsz majd,és hogy mikor?-kérdezte csillogó szemekkel.
  -Gondolkoztam rajta,de nem tudom. Talán kettöt! Egy fiút,és egy kislányt.
  De én annak is örülnék ha egészséges lenne.
  Hogy mikor,azt nem tudom pontosan,de hogy nem most az biztos. De miért kérdezed?-kérdeztem tőle.
• 
  

  
  

  -Csak úgy! Jó látni hogy te is így gondolkodsz mint én.-mondta majd megcsókolt.
  Csókja egyre követelözőbb lett,és közben beült az ölembe.
   Számról áttért a nyakamra,és utána újra a számra. Benyúltam a térd hajlatába,felvettem,felálltam vele az asztaltól,és meg sem álltam a szobánkig.
• 
  

  
  

  
  
  
  *Harry szemszöge*
   
                                                                
  
  
  
  
  
  Ahogy megpillantottam Bellát,felálltam az asztaltól.
  -Harry?-mondta ki a nevem,és a nyakamba ugrott.
  Jó szorosan magamhoz szorítottam,mintha féltem volna hogy elveszítem.
  -Hát eljöttél! Meglátogattál!-mondta miközben feje a mellkasomon volt.
  Nem erre a reakcióra számítottam,mert azt
  hittem hogy ki fog borulni,hogy megint elküld a búsba,de nem így történt.
  -Itt vagyok nem? Igaz kicsit későn jöttem,
  de a lényeg hogy itt vagyok.-mosolyogtam rá. Szeme csak úgy csillogott,mint éjszaka a
• 
  

  
  

  csillagok. Még így is tetszett nekem,ebben a börtön ruhában.
  Nem érdekelt hogy mások mit fognak hozzá szólni hogy vele látnak,mert szeretem.
  -Örülök hogy itt vagy.-mondta miközben rám nézett.
  -Én is,elhiheted.-feleltem.
  Mélyen belenéztem a szemébe,és késztetést éreztem hogy megcsókoljam.
   Ránéztem az ajkára,amit megnyalt. Nem gondolkoztam,hirtelen ajkamat ajkára tapasztottam.
• 
  

  
  

  Amikor az ajka az ajkamhoz ért,
  tudtam, hogy ha száz évig élnék, és a világ minden
  országát bejárnám, akkor sem élhetnék át semmi ahhoz
  foghatót, mint amikor megcsókoltam álmaim
  asszonyát, akit, tudtam,hogy örökké szeretni fogok.
  Nyelvünk egymás ellen versenyzett,de tetszett.
  Megfogtam a derekát,és jobban magamhoz húztam.
  Csókunk olyan volt,mintha ez lett volna az első.
  Miközben csókolt,beletúrt a hajamba,és kicsit meghúzta. Utoljára egy csókot hintettem az ajkára,majd eltávolodtam tőle.
• 
  

  
  

  -Gyere menjünk!-ragadtam meg a kezét,és elindultam az ajtó felé,de Bella nem mozdult.
  -Én nem mehetek el innen!
  Tudod három évre bezártak!-mondta. Hát persze!
  Ő nem tudd az ötletemről.
  -Eljöhetsz velem pár napra,vagyis én két napra gondoltam,de eldöntheted hogy elakarsz-e velem jönni,vagy nem. Ha netán igent mondasz,eldöntheted hogy hány napra.
  Mindent eltudok intézni.-mosolyogtam rá.
  -Hogy tudtad elintézni?-kérdezte.
  -Tudod egy One Direction koncert jegyért mindenki megvehető.-felelrem büszkén.
• 
  

  
  

  -Szóvaaal...akkor csak mi?
  Édes kettesben nem tudom hol.-izlelgette a szavakat.
  -Igen! Így valahogy.-bólintottam egyet.
  -Mi lesz akkor ha össze veszünk valamin?
  Mert mi képesek vagyunk rá.-mosolyodott el.
  -Probáljuk meg!-kacsintottam rá.
  -Meg amúgy is!-húztam magamhoz.
  -Teszek róla hogy egy apró veszekedés se legyen köztünk.-kacsintottam rá.
  -Majd meglátjuk.-kacsintott vissza.
  -Akkor eljössz velem?-tettem fel a számomra fontos kérdést.

32.Fejezet.- "Hiányoztál!"

Igen.... Jól látjátok megint itt vagyok....tegnap megírtam ugye a 31.fejezetet,és a 32.fejezetet is. Unatkoztam.és miközben a Harry poszteremet néztem jött az ihlet... :D  Ha a 31,és a 32.fejezetre jön 5-5 komi (vagy akár több) akkor hozom az ujjat! Ne, viccelek :) kicsit rövidebb lett mint a mostaniak,deigy sikerült bocsi:/ Nem is húzom a szót tovább. jó olvasást :*




                                

*Harry szemszöge*

Ebben a pár napban amit itthon töltöttem,rájöttem hogy megváltoztam. 

Nem az a Holmes Chapeli srác voltam aki azért mert az X-Faktorba hogy valóra váltsa az álmait. Mindig mondtam az interjúkban hogy engem sose fog megváltoztatni a hírnév. 

Tévedtem. Most már én is tapasztalatból mondom hogy minden ember,aki egyszer híressé válik,beleesik ebbe a csapdába. Újévkor megfogadtam hogy ebben az évben megtalálom a nagy Őt. Taylor Swifttel hiba volt kapcsolatot

kezdenem,erre már rájöttem. Bánatomban Caranál kerestem vigaszt,de persze nála is pórul jártam. Amíg Caraval voltam,megismertem Bellát. 

Hogy ez a véletlen műve volt-e vagy a sors keze,nem tudnám megmondani. De ahogy ő belépett az életembe mindent fenekestül felforgatott. Egy lány miatt sem jöttem haza,hogy kicsit lenyugodjak,hogy ki tisztítsam a fejem. 

De neki ezt is sikerült elérnie. Visszavonhatatlanul bele szerettem,és ezt már nem is akarom titkolni. Esténként kiülök a teraszunkra és a csillagokat nézem.

Ha most még nem lehetek Bellával,legalább az vigasztal hogy az ég alatt együtt vagyunk,és bízom benne hogy amikor a csillagokat nézem ő is azt teszi. 
A sarki csillag világít a legjobban az égen,úgy hogy ez a mi csillagunk lesz Bellával,még ha nem is tud róla....egyenlőre.


                                              


-Ma este is szépek a csillagok!-jött hátam mögül egy hang. Hátra néztem és Gemmát véltem felfedezni.
-Igen az.-mondtam halkan. 
Tetszett ez a csend. Londonban még éjszaka is nagy hangzavar van.
-Nagyon szeretheted ezt a lányt.-mondta Gemma,miközben leült a mellettem lévő székbe.
-Nem is tudod mennyire.-néztem rá.
-Még így sötétben is látom hogy csillog a szemed.-mondta mosolyogva. Éreztem hogy kezdek pirulni,pedig nem nagyon szoktam elpirulni.
-Mesélj róla!-kérte Gemma.
-Nagyon szép. Makacs,de nagyon.-nevettem el magam az előtörő emlékekre.
-Jó alakja van,ami még egy plusz pont.-kacsintottam Gemmára.
-Hülye!-bokszolt a vállamba.
-Héjj! Ez fájt!-játszottam el a gyengét!
-Folytasd!-kérte.
-Magabiztos,határozott egyéniség,de érzékeny,könnyen sebezhető,de ezt nem mutatja. Akinek megmutatja az igazi énjét,abban bízik. Lágy hangja van,csoda szép szeme van,amivel rabul ejt.-képzeltem magam elé az arcát. 
-Egy bemutatón láttam elöszőr. 

Olyan kecsesen,magabiztosan ment a kifutón,mintha ő uralta volna az egész teret. Ahogy a ruhája rásimult az alakjára,kiemelve mindent.-mondtam már szinte magamnak.
-El ne csöppenj itt nekem öcsi!-mondta Gemma,vissza hozva a jelenbe.
-Tényleg szeretem őt Gemma!-néztem mélyen a szemébe. Gemma felállt a helyéről,és elém állt. Felém nyújtotta a kezét és felhúzott a székből.

-Akkor küzdj érte! Menj vissza Londonba,és mond meg neki mit érzel! 

Azt is hogy mit gondolsz róla,amiket itt nekünk mondtál! Biztos vagyok benne hogy örülni fog mikor meglát majd téged!-mélyen bele nézett a szemembe.
-Annyira jó itt veletek! Minden nyugalmas,semmi felhajtás,csak mi hárman.-mondtam neki majd magamhoz húztam. Szorosan öleltem magamhoz,mintha féltem volna hogy őt is elveszítem.
-Szeretlek öcsi!-mondta halkan.

-Én is növérkém!-pusziltam bele a hajába.
-Olyan jó hogy itt vagy! Tudom eddig ezt nem mondtam,mert régen az idegeimre mentél,

de jó látni hogy kezd benőni a fejed!-nézett fel rám.
-Nagyon hiányoztatok nekem,ugye tudod?-kérdeztem tőle.
-Te is nekünk! Nem telt el úgy nap hogy anya,vagy én ne hoztunk volna fel! 

Apa is nagyon büszke rád! Múltkor mondta mikor felhívott!-mondta.
-Sajnálom hogy meg kell zavarnom ezt a meghitt pillanatot,de megfogtok fázni itt kint!-mondta anya,egy pokróccal a kezében!

                                                   

                                                             

                                

-Gyere ide te is!-tártam ki felé az egyik kezem!Anya is csatlakozott hozzánk,

így egész volt a család itt kint.
-Annyira szeretem az ilyen pillanatokat! Mellesleg nem hittem volna hogy egyszer így látlak titeket! Hogy nem veszekedtek!-mondta anya.
Hirtelen mindenki csendben kémlelte az eget. 
-Az én kicsi fiam kezd felnőni.-törte meg anya a csendet.
-De én mindig a kicsi fiad leszek.-pusziltam meg az arcát.
-Tudom. De ez egy anyának nagyon fura,hogy mind két gyereke már szinte felnőtt.-mondta suttogta.

Vajon én is ilyen jó szülő leszek mint anya,vagy mint apa? 

Hiába váltak el,mind a ketten jól neveltek minket. 
Nem kívánhatnék náluk jobb szülőt magamnak. 

Bellával akarok családot alapítani. Őt akarom majd az oltár elé vezetni. 
Vele akarok megöregedni,és a hintaszékből a kandalló mellett elmesélni az 

unokáimnak hogy hogyan ismertem meg annak idején a nagyijukat. 

Igen,ilyen életet akarok magamnak,Bellával. 
-Menjünk, feküdjünk le,mert itt állva elalszok!-mondta anya,miközben ásított egyet.
-Rendben.-bólintottam egyet. Bevittük a csészéket a konyhába,anya eltette a mosogatóba utána mindannyian elmentünk a szobánkba.

-Jó éjszakát nektek!-mondtam hangosan mielőtt bementem volna a szobámba.
-Neked is!-kiabálták vissza szinte egyszerre. 

Mosolyra húztam a számat,majd beléptem a szobámba.
Gyorsan elmentem lezuhanyozni. 

Egy törölközőt tekertem magamra,majd kiléptem a fürdőből  Gyorsan kerestem magamnak egy boxert,felhúztam,és bebújtam az ágyamba.

 Magamra húztam a takarót,majd felmentem twittere.

Jó érzéssel tölt el,hogy a rajongók miket írnak nekem. 

Próbálok mindig mindegyikre válaszolni,de lehetetlen. Párra válaszoltam,majd leléptem. Telefonomat letettel az éjjeli szekrényre,majd jobb kezemet fejem alá tettem,és gondolkoztam.
Mit mondhatnék majd Bellának amikor meglátogatom?

 "Szia bocs hogy eddig nem jöttem,csak féltem a reakciódtól?" Nem ez nem jó. Kiröhögne.
Vagy csak annyit mondanák neki hogy "Hiányzol"? Megint a képembe röhögne.

Vagy azt hogy" Tudod Bella,sokat gondolkodtam azon hogy mit mondhatnék neked. Nem telt el úgy nap,hogy ne gondoltam volna rád. Ilyenkor a szívem gyorsabb tempóra váltott,

és a pillangók a gyomromban életre keltek!

 Amúgy csináltattam is egy pillangót a hasamra.

                                                        

 A lényeg hogy hiányoztál! Szeretlek Bella!" NEM ez se jó! Túl nyálas gondoltam magamban.

Oldalra fordultam. Az óra éjfélt mutatott. 

Mit csinálhat most? 

Jó Harry,ez hülye kérdés volt,persze hogy alszik.

 Csak én nem tudok elaludni. Hiányzik a társasága,mindene. 

A karjaimban akarom tartani,millió csókokkal elhalmozni,és a tudtára adni hogy bármi is lesz,rám mindig számíthat ezentúl. Nem fogom cserben hagyni,mert már csak a férfi büszkeségem sem engedi. 

Eldöntöttem. Vissza megyek Londonba. 

Az első utam pedig Bellához fog vezetni. 

Nem tudom hogy hogyan fog reagálni,lehet hogy elfog küldeni,de megpróbálom  

Aki mer,az nyer,szokták mondani. Megszerzem Bella szívét. 

Ahogy ezeket gondoltam lassan álomba altattam magam.

31.Fejezet-"Én terhes? Kizárt"!

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Már tegnap megírtam,csak itthon adódtak kis problémák ezért nem hoztam. De most itt vagyok és meghoztam nektek. Megkérnélek benneteket hogy kicsit hosszabb,komikat írjatok. Nyugodtan írhattok negatív komikat is hiszen abból tanul az ember. A másik hogy több kommentet is írhatnátok  Átléptük a 11.000 oldalmegtekintést,aminek nagyon,de nagyon örülök. Ez a rész kicsit nagyon hosszú lett szóval előre is bocsi ezért.xd  Jó olvasást.                                                

*Bella szemszöge*

Olyan érzéseket váltott ki belőlem Louis a csókjával,amiket nem szabadott volna. Nyelvünk vad táncba kezdett, miközben neki nyomott jobban az ajtónak,és beletúrt barna hajamba. Kezemet nyaka köré fontam,és jobban magamhoz húztam. A testem átvette az irányítást és egyre többet akartam. Csak mi ketten léteztünk ebben a pillanatban. Hajam kócos volt,és nem is voltam divatosan felöltözve,mégis így kellettem Louisnak. Ezekben a hetekben amiket itt

töltöttem eddig,rájöttem hogy nem a pénz,és nem a hírnév teszi az embert legjobban boldoggá. Amikor kimehetünk az udvarra,és ott ülök a padon,és érzem ahogy a pórusaim megtelnek D-vitaminnal a nap által nagyszerű érzés. Itt nincs nyüzsgés,forgás mint a városban. Itt sincsenek barátaim,nem is akarok senkivel sem össze barátkozni,mert meg vagyok egyedül,ahogy eddig is megvoltam. Viszont hogy Eleanor még nem látogatott meg,sem Aria elszomorít. Harry. Egy név,amitől a szívem hevesen kezd dobogni amikor rá

gondolok,és ahogy vissza idézem az együtt eltöltött felejthetetlen éjszakánkat akaratlanul is elmosolyodom. És a tárgyalás napján is ott volt mellettem,támaszkodhattam rá,annak ellenére hogy milyen voltam vele. Lelkiismeret furdalásom lesz. Szeretem őt,és valószínűleg ezt nem tudom elmondani neki személyesen,se máshogy. Hirtelen eltoltam Louist,aki értetlenül nézett rám.
-Ez többet nem fordulhat elő!-néztem bele a szemébe. Felvonta a szemöldökét,és újra közelebb jött hozzám.
-Mond hogy hülyéskedsz!-túrt  hajába, miközben engem nézett.

-Louis neked ki kell békülnöd Eleanorral,és nekem tisztáznom kell egy két dolgot Harryvel!-tördeltem az ujjaimat  Nem mertem a szemébe nézni. 
-Bella...Harrynek van barátnője,és boldogok együtt! A barátnőjének még gyereke is van.-tette hozzá mosolyogva. "Harrynek van barátnője" hangzottak Louis szavai az agyamban. Szívem apró darabokra tört,és minden reményem szerte foszlott hogy helyre hozhatom a dolgokat köztünk.

Rájöttem hogy Harry tényleg olyan mint amilyennek leírják őt a címlapokban és ez csalódást okozott bennem. Könnyeim elkezdtek folyni,és csak annyit éreztem hogy Louis magához húz,és a hátamat cirógatja nyugtatást kép  Harry nem szeret se engem se senki mást. Kihasználja a hírnevét..Ezek a gondolatok jártak a fejemben.
-Louis kérlek menj el!-mondtam neki,miközben eltoltam magamtól. Értetlenül nézett rám.
-Egyedül akarok lenni.-tettem még hozzá.
-Bella,én annyira sajnálom,de Harry nem érdemel meg téged.
mondta a szemembe. Pillantása nem mutatott semmilyen együtt érzést sem.
-Te sem érdemelsz meg engem! Lehet hogy Harry nem érdemel meg engem,és én sem őt,mégis valami összeköt minket! Ahogy látom erre már te is rájöttél!-mondtam volna tovább is,de Louis közbe szólt.
-Összeköt? Ne viccelj már Bella! Semmi sem köt titeket össze a kémián keresztül. De hát mivel már itt vagy bezárva,Harry máris másnál keres vigaszt,tehát elfelejtett téged.-húzta mosolyra a száját. Testemet elöntötte a düh,és a harag.
-Tűnj innen! Nem akarlak többet látni!-kiabáltam rá! Könnyeim utat törtek maguknak. Vállam rázkódott a sírástól,és kezdett minden elhalványulni. Az utolsó kép amit még láttam,de azt is csak halványan,az Louis aggodalommal teli tekintete volt. Utána csak sötétség maradt...

*Aria szemszöge*

Egyszer egy gyermek megszületni készült, és így szólt
az
Istenhez:
-Azt beszélik holnap leküldesz a Földre, de hogyan
fogok ott
élni. hisz kicsi és védtelen vagyok? Isten azt válaszolta:
-A sok angyal közül kiválasztottam neked egyet, aki
várni fog téged és vigyázni fog rád.
-De itt a Mennyországban nem csinálok mást, csak
énekelek és mosolygok. Erre van szükségem, hogy
boldog lehessek-mondta a gyermek. Isten így felelt:
-Az angyalod mindennap fog énekelni neked. Érezni
fogod a
szeretetét és boldog leszel.
-És hogyan fogom megérteni az embereket, ha nem
értem a
nyelvüket? -kérdezte a gyermek.
-Az könnyű! Az angyalod meg fogja tanítani a legszebb
és
legédesebb szavakat, amiket valaha is hallani fogsz és
az
angyalod türelemmel és gondossággal meg fog tanítani
beszélni. -válaszolta az Isten.
A gyermek felnézett Istenre és így szólt.
-És mit fogok tenni ha veled akarok beszélni?
Isten rámosolygott a kisdedre és azt mondta.
-Az angyalod össze fogja tenni a kezeidet és megtanít
imádkozni.
A gyermek kissé szomorúan folytatta:
-Úgy hallottam, hogy a Földön rossz emberek is vannak.
Ki fog engem megvédeni tőlük?
Az Isten megölelte a gyermeket és azt válaszolta:
-Az angyalod óvni fog téged akkor is, ha az élete
kockáztatásával jár.
A gyermek elszontyolodva nézett maga elé és így szólt:
-De mindig bánatos leszek, mert nem láthatlak téged.
Isten megint megölelte a gyermeket:
-Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam és meg
fogja
mutatni, hogyan juthatsz vissza hozzám, habár én mindig
melletted leszek.
Ekkor, bár nagy békesség volt a Mennyben, már hallani
lehetett a földi hangokat. A gyermek sietve kérdezte :
-Istenem, ha most mennem kell, kérlek áruld el az
angyalom nevét!
És akkor Isten így válaszolt:
-Az angyalod neve nem fontos. Egyszerűen így fogod
hívni: ÉDESANYA!

Sokszor kértem anyukámat hogy meséljen nekem. Ez volt a kedvencem. 
Egy baba beszél Istenhez,hogy mi lesz vele ha le megy a földre.
Anya mindig mondta nekem hogy egy nap belőlem is anya válhat.
A babáimmal mindig azt játszottam,hogy én vagyok az anyjuk,én raktam őket tisztába,
etettem őket. 

Sokszor elképzeltem magam mint édesanya,és tetszett az, az elképzelt élet amit magamnak szántam. De ahogy most itt ülök a nőgyógyászati rendelőben,elfogott a félelem. Mi van akkor ha tényleg terhes vagyok?

Meg tudok majd az anyasággal birkózni? Jó anya lennék? Vagy rossz? Egészséges babát tudnék a világra hozni? 
Az apja. Vajon felvállalná? 
Eddig csak egy férfi volt az életemben. Neki adtam a szüzességemet,életem végééig tartó szerelmemet.
Zayn mit szólna ehhez az egészhez? Hogy apa lesz? 
Kételkedne benne,hisz most Ian is bejött a képbe,de viszont vele NEM történt semmi olyan. Nem is fog ha rajtam múlik. 
-Aria Dawson!-jött ki egy fehér ruhás nő a vizsgálóból,és körbe nézett a várakozóban.
-Én vagyok!

álltam fel a székből. Rám jött az idegesség miközben a vizsgáló felé mentem. Minél közelebb értem, annak jobban féltem. 
Amint beléptem a vizsgálóba,egy orvost pillantottam meg. 

Fehér köpenye ahogy ült a székben leért a földre.
Fehér inge felül alig volt begombolva. Barna haja szanaszét állt. 
-Üdv! Peter Cross vagyok!-állt fel a székből és kezét felém nyújtotta.

 Elfogadtam gesztusát,és megrázta a kezem.
-Aria Dawson.-mutatkoztam be.
-Menjen a függöny mögé,és vetkőzzön le alulról,utána pedig feküdjön

erre az ágyra!-mutatott egy fehér bőr kötésű kórházi vizsgáló ágyra. Bólintottam egyet,ugyanis hang nem jött ki a számon. Amint bementem az öltöző fülkébe, behúztam a függönyt,és elkezdtem vetkőzni  

Eddig csak Zayn látott úgy,és most hogy egy idegen előtt kell "mutogatnom" magam elborzasztott. Milyen más lenne ha Zaynel lennék itt,és bíztatna hogy minden rendben lesz,hogy ne izguljak,és hogy bármi történjék ő mellettem állna. De persze ez nem így van,és nem így lesz. Ő Perriet fogja elkísérni ilyen

alkalomkor. Hiába történt az ami történt abban a wcben,az nem számít már. A mi utunk ketté vált. Remegve húztam el a függönyt,és léptem ki az fülkéből. 

Még szerencse hogy egy egybe részes szoknyát húztam fel,így nem voltam annyira zavarban.
-Feküdjön le kérem!-mondta az orvos.
Úgy tettem ahogy mondta. Lábaimat rá kellett tennem a tartókra,így rálátást nyert a féltett részemre. Éreztem ahogy az arcom vörösödik,amikor észre vettem hogy az orvos mit néz.

-Mi a panasza egyébként?-kérdezte.
-Késik a menstruációm,hányingerem van,és mostanában sokszor lettem rosszul.-mondtam neki a panaszaim.

-Értem. Mostanában élt szexuális életet?-tette fel a következő kérdést.
-Igen úgy másfél hónapja.
-Azóta nem jött meg?-kérdezett ismét.
-Igen,de sokszor késett, így nem gondoltam másra,csak hogy biztos késik. De most már kicsit zavar ez az egész...-mondtam bizonytalanul. Kicsit kellemetlen volt egy idegennel erről beszélnem,de hát mégis ő az orvos,tudnia kell erről.
-Rendben,akkor most megvizsgálom.-mondta
Amíg vizsgált, próbáltam nem arra figyelni amit ott lent csinál. 
Gondolataimat a bemutatókra tereltem. Bella is eszembe jutott hogy milyen régóta nem láttam őt. Meg kéne őt látogatnom. Biztos nehezen viseli hogy börtönben van.
-Nos...maga állapotos.-mondta az orvos,miközben rám emelte tekintetét.
Azt hittem rosszul hallok. Én terhes? Kizárt! Mivan ha tényleg nem jól fogom viselni a gondját? Ráadásul 19 évesen nem épp túl jó ötlet babát nevelni.
-Ez biztos?-kérdeztem. 
Féltem,egyenesen rettegtem a választól
-Igen! Gratulálok magának,és a leendő apukának!-mondta mosolyogva. 
-K..köszönöm.-mondtam akadozva. Tudtam,vagyis inkább sejtettem hogy gyereket várok,de így hogy most kiderült féltem. Mi van ha Zayn nem vállalja fel? A rajongói? 
Ők mit fognak rólam gondolni?
Hogy szándékosan felcsináltattam magam Zayn Malikkal? 
Nem! Nem lesz semmi. Zaynek ezt nem kell megtudnia!
 Nem kell tudnia hogy tőle várom a babámat. Elfogom titkolni előle,hogy az tőle van.


                                                  

*Harry szemszöge*

Volt már olyan megérzésetek hogy valami változóban van az életetekben? Hogy minél jobban próbálsz rájönni hogy mi ez a nyomasztó érzés a szívedben,de nem tudod megfejteni? 

Azóta csak az álomra tudok gondolni,és hogy vajon mit jelenthet. Bella jól lehet? Liam,Niall és Zayn aggódnak értem hiszen alig alszok,és eszek. Kihat már az egészségemre ez az egész helyzet. Louis...

Louis pedig még mindig nem hajlandó velem szóba állni. 

Remélem egyszer rájön hogy nekem semmi közöm Belláék múltjához.

Hiányzik a Louisos féle beszélgetések,hülyéskedések. Ő sem önmaga már. Egyre több tetkót csináltat magára. Ahogy én is. Egy pillangót tetováltattam magamra,azon belül a hasamra. 

Sokan nem értik hogy miért,és hogy ez vajon mit szimbolizál de én tudom. Bella iránt érzett szerelmemet. Most hogy van pár nap szünetünk eljöttem haza Holmes Chapelbe. Anyáéknak nem is szóltam,hadd legyen nekik meglepetés. Lassan leparkoltam a házunk előtt,és megállítottam a motort. Liam tanácsa az volt hogy kicsit szellőztessem ki

a fejem,és kicsit vonuljak el a háttérbe  Erőt vettem magamon,és kiszálltam a kocsiból. Bezártam magam után,és elindultam ahoz a házhoz ahol felcseperedtem. Emlékszem arra mikor Gemmát kergettem egyik nyáron az udvaron egy vizi pisztollyal a kezemben. Boldog voltam akkor. 

Most anyura van szükségem,és Gemmára. Rájuk bármikor számíthatok. A fiúkra is,de ők azért mégis másak mint az édesanyám. Lassan nyitottam be az ajtón,és léptem be az előtérbe. 

Palacsinta illat kúszott be az orromba,és Coldplaytől a

Paradise szám hallatszód-ott az emeletről. Igen, nővérkém is szereti a kedvenc bandámat.
-Sziasztok! Megjöttem!-kiáltottam el magam. Lépteket hallottam a konyha felől,és hirtelen édesanyám alakja tűnt fel. Arcán meglepettséget olvastam le. 
-Harry! Fiam!-mondta majd oda jött hozzám és megölelt. 

Behunytam a szemem,és kiélveztem hogy anyám ölelő karjaiban vagyok újra. 
-Hogy hogy haza jöttél?-tolt el magától hogy a szemembe nézhessen.
-Nyugalomra vágytam,és hiányoztatok már! Röviden ennyi.-húztam mosolyra

a szám. Anyám össze húzta szemöldökét,látszott rajta hogy nem hísz nekem.
-Lány van a dologban ugye?-mondta miközben csípőre tette a kezét. Lesütöttem a fejem,és újra kisfiúnak éreztem magam.
-Igen....-mondtam halkan.
-Gyere üljünk le és mindent elmesélsz jó?-fogta meg a kezem,és elkezdett húzni a nappali felé. Igen ő az anyám. Tudtam hogy nem úszom meg anélkül hogy ne faggatózna 

Elmeséltem neki mindent,onnan hogy hogyan találkoztunk,a közös esténkről,a tárgyalásról,és a jelenig. Végig hallgatott anélkül hogy bele szólt volna. Amig meséltem neki,bevillant Bella arca,hangja,és rájöttem hogy rettentően hiányzik nekem. 
-És most nem tudom mit csináljak anya!-temettem az arcomat a kezembe. Ő a hátamat kezdte simogatni, nyugtatást kép,de nem nagy sikerrel.
-Szereted őt nem?-kérdezte.
-Igen! Szeretem anya,de nem tudom hogy ő hogyan érez irántam!-mondtam.
-Te biztos az én fiam vagy?- kérdezte. Hirtelen rá néztem,mert nem értettem hogy ezt mire mondja.

-Tessék?-egyenesedtem fel.
-Persze hogy a fiad vagyok!-mondtam kissé felháborodva.
-De nem a régi! A régi fiam,küzdene azért a lányért akit szeret! Nem lenne gyáva,és meglátogatná őt a börtönben. Mellette lenne,bármilyen körülmények között.-mondta mélyen a szemembe nézve.
-De anya,miv an ha nem akar látni?-akadtam ki.
-Hát fiam! Be kellett volna hozzá menned,látogatnod őt,és akkor nem kellene ettől félned.-mondta könnyedén.
Tudtam hogy igaza van. Gyáva vagyok. 
Látogatnom kellett volna őt,mellette lennem,támogatnom,és akkor elé mernék állni. Ha okosan csináltam volna a dolgaim,rég az enyém lenne ez a lány,csak is az enyém. 
-Igazad van. Mindenben igazad van!-öleltem meg.
-Remélem egyszer együtt foglak látni ezzel a lánnyal.-mondta anya.
-Anya?-kérdeztem.
-Tessék?-mondta.
-Maradhatok még?-tettem fel a kérdést. 
Mosolyra húzta a száját,majd elkezdett nevetni. Régen hallottam őt így nevetni. Nevetése öröm volt számomra.
-Addig maradsz ameddig csak akarsz!-simogatta meg az arcom. 
-Szia öcskös!-jött le a lépcsőn Gemma.
-Szia neni.-mosolyogtam.
-Gyertek egyetek palacsintát!-állt fel anya,majd elindultunk utána a konyhába. Úgy éreztem hogy most minden nyugodt körülöttem. A kérdés az volt hogy meddig.