légyszi komizzatok :P

37.fejezet -"Hátba támadtál? Pont te?"
*Louis szemszöge*
Ebben az egy hétben nem voltam önmagam. A
srácoknak is fentűnt hogy feszült vagyok, de ők
abban a hitben éltek hogy Eleanor az oka. Pedig a
gondolataim egy másik lányon jártak. Barna
szem,barna haj,egy szép mosoly,ami azt sugallja
hogy ő magabiztos,határozott. Vele minden
örültséget kiprobálhatnék,mint például bungee
jumping,vagy akár egy füves cigi kipróbálása.
Talán a vad természete fogott meg,vagy csupán
önmaga,nem tudom. Eleanor szöges
ellentétje. Fogalmam sincs hogy Ők ketten hogyan
lettek legjobb barátnők anno. Amikor Bella
felhívott,és megmondta hol vannak
Harryvel,egyből elkezdtem a böröndömbe pakolni.
Nem terveztem hogy sokáig ott is maradok,ugyanis
a tervem az volt hogy Bellát haza hozom
magammal. Nem hagyom ott Harrynek. Jelen
pillanatban az sem érdekel hogy Ő mit fog ehez
szólni,de vállalom Belláért,azt hogy elveszítem a
legjobb barátomat. Egy részem hálás neki
azért,mert Bellát behozta az életünkbe,de
másrészt még mindig
haragszom rá. Féltékeny vagyok rá,mert ő
érezhette ebben az egy hétben Bella ajkának
ízét,kitudja hányszor tehette magáévá. Én akarom
Bellát magamnak. Vissza akarom adni Harrynek
azt a fájdalmat amit nekem okozott akkor,amikor
Eleanorral eleinte még csak ismerkedtünk,de Ő
nagyon jól tudta hogy nekem már akkor nagyon
tetszett,mégis kikezdett vele. Eleinte jó ötlet volt
ez,de így hogy Bella fontos lett a számomra,már
nem csak bosszúról van szó. A repülőn
egyfolytában az ablakon néztem ki,arra várva
hogy mikor

érkezünk meg. Minnél előbb magam mellett
akarom tudni.
Zayn,és Perrie jelenleg Franciaország szeretetét
élvezik. Igen,vannak olyanok akiknek minden jól
sikerül. Zayn azért ha ideje engedi hívogatja
Ariat,de a lány kinyomja,vagy kikapcsolja a
telefonját. Jelentek meg róla cikkek pár újságban
hogy sokszor jár nőgyógyászhoz,és hogy felszedett
pár kilót. Mindegy,nem is az én dolgom,majd ők
megoldják.
"Kedves Utasaink! Kérjük kapcsolják be az
öveiket,megkezdjük a leszállást"-mondta be egy
női hang.
Amikor a
böröndömet fogtam,akkor jutott eszembe hogy
meg sem kérdeztem Bellától hogy melyik
szállodában szálltak meg. Gyorsan kivettem a
telefonomat a farzsebemből,és felhívtam Őt.
-Megkérkeztél? Mikor érsz ide?-kérdezte suttogva.
Biztos Harry is ott van valahol mellette.
-Itt vagyok már a közeledben. Hol szálltatok
meg?
-Nem tudom a nevét,de valamilyen Őt csillagos
szállodában. Ez Dubai legmagasabb épülete.-
suttogta.
-Fél óra és ott vagyok.-mondtam majd bontottam
a vonalat.
Gyoran megtaláltam azt a szállodát
amit Bella mondott. De a bejáratnál
megtorppantam. Biztos ezt akarom? A többiek,a
rajongók mit szólnak majd? Ugyan Louis! Mióta
foglalkozol mások véleményével?
Bementem a szállodába,megálltam a
recepciónál,ahol egy fiatal hölgy volt.
-Jó estét. Miben segíthetek?-kérdezte mosolyogva.
-Harry Styles lakosztályát keresem. Megtudná
mondani hogy melyik szobában vannak?-tértem a
lényegre.
-Sajnálom,de a vendégeinkről nem adhatok ki
semmilyen információt.-felelte.
-Még ennyiért sem?-mutattam felé 100 dollárt.
Igen lehet hogy kissé sokat adok érte neki,de nem
érdekel. Emlékezzen rá hogy ki az a Louis
Tomlinson.
-A 2014-es szoba az övé.-mondta majd eltette a
pénzt.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá,majd elindultam a
lifthez. Alig várom hogy lássam Harry képét mikor
meglát majd,és ahogy elvíszem a szerelmét.
Kiszálltam a liftből,egy hosszú folyósora értem,a
padlón vörös szönyeg volt. Megkerestem a 2014-
es szobát. Vettem egy mély levegőt,majd
bekopogtam. Semmi válasz. Mégegyszer kopogtam.
"Engedj már el!-kiabált Bella.
Ideges lettek.kezem ökölbe szorult,és meg sem
várva hogy kinyissák nekem az ajtót,benyitottam.
A látvány ami fogadott lesokkolt. Bella a földön
sírt,Harry pedig fölötte hajolt,és simogatta a hátát.
-Mit tettél vele?-közeledtem Harryhez. Hangomra
felkapta a fejét,és rám nézett.
-Te meg hogy kerülsz ide?-kérdezte.
-Belláért jöttem. Haza viszem.-néztem a szemébe.
-Micsoda?-állt fel Harry a helyéről.
-Jól hallottad. Gyere Bella.-tártam ki a kezem
neki hogy felsegítsem.
-Ne érj hozzá. Nem viszed őt sehova Hacsak ő nem akar veled menni,és biztos hogy

nem akar.-mondta Harry idegesen. -Bella.
Elmondod te vagy mondjam én?-néztem rá.
Harry ide oda nézett közöttünk,nem értett semmit.
-Mit kéne elmondanotok?-kérdezte.
-Akkor mondom én. Bella felhívott,mert te biztos
megbántottad. Mondta hogy jöjjek érte,és itt
vagyok.-mosolyogtam Harryre. -Ez igaz? Ennyire
haragszol rám? Miért pont őt hívtad? Louis gyűlöl
téged.-mondta Bellának Harry. -Nem gyülöl. Ő
látogatott a börtönben mikor te nem.-suttogtaBella
-Csak mert nem mertem hozzád bemenni,féltem
hogy megint veszekednénk. Nem voltam benne
biztos hogy voszonzod az érzéseimet. De már
tudom hogy szeretsz.-mondta Bellának aki
időközben már köztünk állt.
-Mehetünk végre kicsim? Unom már ezt.-ásítottam
egyet.
-Minek szólítottad?-nézett rám idegesen Harry.
-Jól hallottad nem? Szeretem Bellát,bele
szerettem,és ő is érez valamit irántam.-mondtam
büszkén.
-Hátba támadtál? Pont te?-kiabált Harry rám.
-Megérdemelted. Most pedig megyünk.-fogtam
meg Bella kezét,és
magamhoz húztam.
-Harry én nagyon sajnálom...de ami köztünk
történt az nem hazugság volt...kezdett Bella
magyarázkodni,azonban Harry közbe szólt. -Nem
érdekel a magyarázatod. Becsaptál,hülyének
néztél,és még te akadtál ki Cara miatt?-Kérdezte
Harry cinikusan. -Harry én szeretlek.-mondta Bella
sírva.
-Nem érdekel. Takarodjatok mindenketten el.-
mondta Harry.
Öröm volt Harryt így látni,megtörtént sebzettnek.
-Nem hallottátok? Tűnés!-kiabálta.
Megfogtam Bella kezét,aki még mindig sírt,és
kimentünk a
szobából. Ha azt kérdezitek hogy megsajnáltam-e
Harryt akkor azt mondom hogy igen...egy kicsit.
-Hova szeretnél menni?-kérdeztem Bellától.
-Vissza Londonba. Kérlek.-nézett bele a
szemembe. Válaszként megszórítottam a kezét.
Haza viszem hozzám. Lesz számára egy jó hírem
otthon aminek remélem nagyon örülni fog.
*Harry szemszöge*
Lassan két hét telt el a Louissal való incidensük
óta. Nem tudom hogyan de elérte hogy Bellát
kiengedjék a börtönből,és most Bella a saját
lakásában él. Mi pedig megyünk
Ghanaba. Aria is velünk jön,aminek Perrie nem
nagyon örül,Zayn viszont titkon igen. Remélem
nekik sikerülni fog minden nem úgy mint az én
esetemben. Egy szerencsétlen baromnak érzem
magam,akit olyan könnyen átvertek. Ezért nem
akartam soha szerelmes lenni. Jobb ha én játszok
mással mint ha velem játszanának,és amilyen
balek vagyok itt ülök Bella testvérénél,egy
nőgyógyásznál. Megigértem neki hogy beszélek
vele,és be is tartom a szavam. Hiányzik Ő,az
illata,hangja,ahogy rám néz. Sokszor vissza idézem
azt az időt,hetet amikor csak mi ketten
voltunk,magunknak éltünk. Dubai lett a kedvenc
helyem,annak ellenéte hogy egyedül távoztam
onnan. Éreztem hogy jobb oldalamra leül valaki a
székre. Ránéztem,de el is néztem rögtön. -Nem
ismersz meg?-kérdezte a mellettem ülő nő.
Ránéztem ismét,jobban szemügyre vettem, és
akkor esett le hogy ki ő. -Aria. Te hogy kerülsz
ide?-kérdeztem.
-Hosszú lenne elmesélnem. De te mit keresel egy
nőgyógyásznál?-mosolygott. -Bella féltestvéréhez
jöttem.-feleltem.
-Van neki testvére?-
kérdezte Aria. Hát igen,számíthattam rá hogy még
ő sem tudja.
-Igen van. Pár hete tudtam meg én is.-
válaszoltam.
-Peter az?-kérdezte.
-Igen,de honnan tudod hogy ő az?-kérdeztem
újból.
-Ő az orvosom.-felelte halkan. A szám o alakot
vett fel,nem tudtam mit mondjak.
-Aria itt a baba ultrahangos képe.-jött ki egy
fiatal barna hajú orvos. Hasonlított Bellára. Szóval
ő Peter. De mivan? Milyen baba? Ránéztem
Ariara,aki engem nézett. Ijedt arckifejezése
megrémisztett.
-Terhes vagy?-kérdeztem a nyilván valót.
Ő lassan bólintott,és maga elé nézett. Kezében
szorította az ultrahangos képet,amin a méhe volt
látható,amiben egy kicsi még felismerhetetlen test
volt. Egy új életet hord a szíve alatt. Egy
babának ad majd életet. Ez a világ egyik legszebb
ajándéka.
-Ugye nem mondod el Zaynek?-törte meg a
csendet. Köpni nyelni nem tudtam.
Titkoljam el az egyik legjobb barátom elől hogy a
volt párja állapotos,és hogy tőle? Ha megtudná,és
kiderülne hogy én tudom,akkor megint feszültség
lenne a bandában. Így is van,de elég most ennyi.
Mi lenne a helyes döntés?

Ú Blog

Sziasztok!
Csilla vagyok és én lettem a blog társírója:)
Én is imádom a One Directiont és blogot írni is nagyon szeretek!
Nekem Harry és Niall a kedvencem:)
És jó hírem van: Csináltunk egy új blogot :)
Nialles,misztikus fanfiction és már fent van a prológus.
Nagyon izgalmas blog lesz,szóval megéri beleolvasni:))
Lécci komizzatok és kövessétek be bloglovinon mindkét blogot:)
Itt a link-http://foreveryouremineonedirection.blogspot.hu/
És nekem is van egy blogom,ha kíváncsi rá valaki:http://adropofbloodonedirection.blogspot.hu/

36.Fejezet Váratlan Látogatás

*Bella szemszöge*

Ebben a pár napban,minden annyira más.Különlegesnek érzem magam,márcsak azért is
mert egy egy fiút tudhatok magam mellett.Minden kívánságom lesi,sőt néha még túlzásokba
is esik. Amikor csak a karjaiban nézem a naplementét,érzem férfias illatát,vagy rekedtes
hangján megszólít beleborzongok. Ha valaki pár hónapja megkérdezi hogy leszek-e
szerelmes,nemet mondtam volna. De akkor jött ő és azóta az életem 360 fokos fordulatot vett.
Szerelmes lettem egy olyan fiúba,akit a világ egy nő csábásznak tart,aki
éretlen nem tud megkomolyodni. Erre én rá tudok cáfolni,mert igenis tud ő komoly lenni. Amikor úgy érzem hogy ennél boldogabb már nem is
lehetek,tévedek. Mindig valamivel megtud lepni. Beszélek itt akár arról amikor egy fél napra
kibérelt egy úszódát,vagy egy éttermet. De valami mindig beárnyékolja a boldogságomat. Valaki aki lehet hogy most maga alatt van,miattam mert én
épp Dubai-ban vagyok a barátommal. Louissal azóta nem is beszéltem. El sem köszöntem tőle, meg sem magyarázhattam neki a dolgokat.
Lelkiismeret furdalásom is van miatta. Harry mit sem sejtve ölel,csókol miközben a legjobb barátja is ugyan így érez írántam. Eleanor akit óvodás
korom óta ismerem, őt is elárultam. Abban a pillanatban árultam el mikor hagytam hogy Louis
megcsókoljon. Egy kis részem vágyott rá. Még mindig van egy olyan részem ami a kalandot
keresi,a kötetlenséget. De a másik részem ami napról napra nő,azt akarja hogy Harry mellett
éljem le a hátra lévő életemet. Harryhez valami sokkal erősebb dolog kőt,mintha
magához láncolna akaratom ellenére. Vele teljesnek érzem magam,az elveszett részemet
pedig mintha vissza kaptam volna,amit akkor vesztettem el amikor Tomot megismertem,és
azután úgy kellett tennem mintha nem lenne szívem. Sok erő feszítésembe került úgy
viselkednem ahogy. Persze ennek az időszaknak is vége,mint előbb utóbb mindennek,de remélem Harryvel sose lesz vége a kapcsolatunknak.
-Jó reggelt kicsim.-ölelt szorosan magához szerelmem. Mélyen beszívtam illatát. Boldognak érzem magam az ilyen pillanatokban.
-Neked is.-mosolyogtam.
-Harry?-néztem fel rá. Szavak sokasága jutottak eszembe hogy miként kérdezzem meg tőle amitmár pár napja akarok. 
-Igen?-kérdezett vissza mosolyogva.
-Boldog családod van? Mármint a testvéreddelnagyon jó a viszonyod,és anyukáddal is,meg persze apukáddal?-mondtam el egy szuszra.
-A szüleim elváltak,és anyám nevelt minket tovább. Azóta van neki élettársa,akivel nagyon boldog,de persze apámmal is tartjuk a kapcsolatot. Gemmával pedig eleinte sokat veszekedtünk például hogy ki akar a legkényelmesebb fotelba ülni,vagy hogy ki akar elől ülni a kocsiban. Minden apróságon össze tudtunk veszni,de ez mára
teljesen megváltozott. Bármiben számíthatok rá,és ő is rám. Nagyon ragaszkodunk egymáshoz. 
-De miért kérdezed?-fordult felém az egész testével. Szememet levezettem a felsőtestére,és végig néztem a tetoválásait. A pillangó a kedvencem mert állítása szerint miattam tetováltatta magára.
-Mert nekem nem ilyen családom volt.-halkult el a hangom. Éreztem hogy lassan erre is sor fog kerülni,hogy mindent megtudjunk a másik családjáról,és én most éreztem hogy itt az ideje.
-Mesélj.-nézett bele mélyen a szemembe.
-Apám verte anyámat,én és a bátyám pedig mindig a szomszéd szobából hallottuk a hangokat. Hogy anyu sír,vagy kérleli apát hogy ne bántsa,vagy amikor elcsattant egy pár pofon. Petert a
bátyámat sokszor le kellett fognom,ugyanis ő
megakarta védeni anyut. Akkor még csak Tíz éves volt,én meg nyolc. Nem tehettünk semmit.
Hogy is tehettünk volna? Apám minket is megvert volna.-mondtam ahogy elötörtek az emlékek.
Szívemről mintha mázsás kő esett volna le a megkönnyebűléstől.
-Egyik reggel.-folytattam a mesélést,már a sírás határán voltam.
-Szóval egyik reggel anyu kapott egy telefon hívást. Apát elütötték,részegen átment a piroson.
A helyszínen életét vesztette. A bátyámmal kijártuk az iskolát,ő nőgyógyásznak ment én pedig
modellnek álltam. Egy éve kaptam egy levelet a bátyámtól hogy csak anyáról vagyunk testvérek
ugyanis ő anyu első házasságából született. Probáltam elérni őt,de nem tudtam mert megváltoztatta a telefon számát. Ő lett London egyik legjobb nőgyógyásza.
Ő volt az én hősöm,amikor az suliban piszkáltak. Hercegnőként kezelt engem. Nem telik el úgy nap hogy ne gondolnék rá,vagy anyura. Hiányoznak,de félek hogy megkérdeznék hogy milyen volt az életem ebben a pár évben.-néztem végül a szemébe.
-Nem tudom mit mondhatnék.-túrt bele a hajába szerelmem.
-Beszélhetek a bátyáddal mikor vissza megyünk Londonba.-ajánlotta fel Harry. Tudom hogy ő még a csillagokat is lehozná az égről hogy nekem jó legyen.
-Megtennéd? Mondanád neki hogy jöjjön be hozzám a rendőrségre?-könnyek szöktek a
szemembe,a tudat miatt hogy láthatnám a szeretett bátyámat.
-Persze hogy megtenném. Bármit megtennék neked.-csókolt meg. A pillanatot az ajtó kopogása zavarta meg.
-Francba.-motyogott Harry bele a csókunkba. Felkuncogtam mikor eltávolódott és kimászott az
ágyból. Gyorsan magára húzta a boxerét,ugyanis tegnap éjszaka sem hagytuk egymást aludni
-Mindjárt jövök,addig ne is öltözz fel.-kacsintott rám. Nevetnem kellett rajta.és hátra döltem a puha párnák közé. Néztem Harry távolodó alakját,izmos hátát. Közben a kopogás nem szűnt
meg,hanem egyre hangosabb lett. Ki lehet az? Vajon mit akarhat? Gondoltam ezeket. Majd
meghallottam szerelmem ingerült,ideges hangját.
-Te meg mit keresel itt?-kérdezte a váratlan vendégtől. Kiváncsiságom miatt felvettem egy
hálóinget,és kimentem hozzájuk. Döbbenetemben megtorppantam a nappaliban. Cara nézett velem
szembe.Farkas szemet néztünk,a tekintete szomorúságot mutatott. Meggyötörtnek látszott,tekintetemet Harry felé vittem,aki hol rám,hol Carara nézett.
-Hello Cara.-törtem meg a csendet.
-Sajnálom hogy megzavartalak titeket,de
valamiről tudnod kell Harry.-fordult a mondata végén szerelmemhez. Értetlenül álltam közöttük,és nagyon kiváncsi voltam hogy Cara mit is akarhat
Harrytől.
-Akkor gyere beljebb.-engedte be Harry. Nagyon rossz érzésem támadt. Semmi jót nem sejtet ez a találkozás érzem. Lehet hogy Cara kinézetre meggyötört,de biztos valamit kitervelt
ellenünk,hogy szétvállasszon minket. Lehet hogy paranóiás vagyok,ki is nevethetnek nem érdekel. Kővettem őket a nappaliba,Harry leült a kanapéra,Cara pedig vele szembe egy fotelbe.
-Gyere ide.-fogta meg a kezem,és beleültetett az ölébe. Ez jó érzéssel töltött el,de még mindig
rosszul éreztem magam.
-Miért jöttél?-fordult Carahoz Harry.
-Nem is tudom hol kezdjem..Ez olyan kellemetlen nekem,és eddig nem is beszéltem erről senkinek.-
mondta,mikőzben azujjait tördelte. Harry mocorogni kezdett alattam,ideges lehetett már egyrészt mert
megzavartak minket,másrészt pedig hogy mit akarhat.
-Csak térj a lényegre,és kész.-mondta Harry.
Cara habozott,gyorsan vette a levegőt. Jobban végig mértem,lefogyott,karikásak a szemei,beesett az arca,egy szóval rosszul nézett ki.
-Terhes vagyok,és kiderült hogy agy daganatom van. Talán még a picit megtudom szülni,de én az első születésnapját sem fogom megérni.-mondta a könnyeivel küzködve. Csak egy dolog járt a
fejemben. Egy kérdés,amit most megkéne kérdeznem,ami már
a nyelvem hegyén van,de nem jön ki a számon. Cara,az a nő aki a legföbb ellenségem volt,aki
utálta a gyerekeket,és csak a hírnevet nézte,a pénzt mindenbe,most itt van ellőttem megtörten.
-Én vagyok az apja?-vette ki a szót Harry a
számból. A szobában megfagyott a levegő. Mindketten a válaszra vártunk,amit minnél előbb
megakartunk tudni. A percek óráknak tűntek,amik nem akarnak haladni. Miért pont most? Miért kell tönkre tenni ezt a pár napot? Eddig minden a legjobban alakult,erre most Ő idejön, mindent felforgat.
-Cara? Tőlem van a gyerek?-csattant fel Harry. Felálltam az öléből, egyenesen a hálonkba
mentem. Nem akarom hallani mikor kimondja hogy
Harrytől van a baba. Érzem hogy ezt fogja mondani.
-Tőled van...-mondta Cara suttogva,de tisztán hallottam. Nem tudom meddig lehettem bent
egyedül a szobában nem érzékeltem az időt.
Mindig valaminek közbe kell szólnia. Ha boldog az ember,azzal is kell számolnia hogy valami úgy is történni fog,valami ugy is közbe szól.
-Bella...-fogta meg Harry a vállam. Lassan rávezettem tekintetemet az elöttem ülő
fiúra,akinek a szemében csalódottság,kétségbeesés tükrözödött.
-Nem a tiéd az gyerek.-fogtam meg bal kezemmel
az arcát. Harry lesütötte a tekintetét, a kezemet pedig elvitte az arcától.
-Az enyém,és vállalnom kell a felelősséget érte.- mondta a szemembe.
-De Harry. Érzem hogy nem a tied.-fogtam meg a kezét,de hirtelen lerázta.
-Nem érted hogy tőlem van? Vállalnom kell érte a felelősséget. A fenébe is Bella.-pattant fel
hirtelen az ágyról,körbe körbe járkált a szobában.
Sose láttam még Őt ilyennek.
-Rendben. Neveld fel másnak a gyerekét. En már nem is számítok ahogy látom.-intéztem felé a
szavakat,majd felálltam az ágyról, megfogtam a ruháimat és bementem a fürdöbe átöltözni. Most nem bírok Harryvel egy szobában lenni. Friss levegőre van szükségem, nekem ez így sok
egyszerre ez.
-Kimegyek a partra.-mondtam Harrynek mikor
végeztem. Ő ott ült az ágy szélén csak nézett
maga elé. Nem válaszolt,így hát elindultam az ajtó felé.
-Bella várj.-szólt utánam. Megfordultam hogy
szemébe tudjak nézni.
-Meg kell ezt értened. Nem hagyhatom őt cserben,hisz nem sok van neki hátra.-modta.
-Harry nem ezzel van a baj,hanem azzal hogy
szerintem nem tied az a baba. Elöbb csináltass DNS tesztet,és utána mond az hogy felvállalod.- nyomtam a mutató ujjam a mellkasának.
-Én hiszek neki. Nekem nem kell DNS teszt hogy tudjam az én gyerekem-e.
-Te tudod mit csinálsz, én viszont mentem. Szia.- mondtam majd hátat fordítottam neki,és ott hagytam. A partra érve lerogytam egy padra. Nem értem
Harryt. Miért hiszi el ilyen egyszerűen? Olyan könnyelmű. Szükségem van valakire, egy támaszra
aki meghallgat, aki tényleg foglalkozik is velem. Elő vettem a telefonomat,beléptem a névjegyzékbe, megkerestem a nevét. Bella biztos jó ötlet Őt felhívni? Kérdeztem magamtól. Sokáig kicsöngött majd végül beleszólt.
-Igen? -Jó volt hallani a hangját,megnyugtató volt. De a hangjából itélve ideges,feszült lehet.
-Louis...szükségem van rád.-mondtam a készülékbe.
Utat engedtem a könnyeimet,amik már régóta kiakartak törni.
-Bella? Tudod milyen ideges lettem mikor megtudtam hogy Harryvel vagy? Holvagy?-kérdezte idegesen.
-Dubai.-zokogtam.
-Ma hajnalban ott leszek érted.-ezzel bontotta is
a vonalat. Idejön. Az én angyal hangú ördögöm idejön. Ezzel a gondolattal indultam vissza a
szállodába.

35.Fejezet-Vágyak tánca...

Sziasztok....hát nem is tudom hol kezdjem....tudom késtem a résszel,és nem is jeleztem hogy mikor hozom. nagyon sajnálom....mehetek augusztusban pótvizsgára,szóval most nagyon nem vagyok a toppon....nem tudom, hogy mikor hozom az új részt de sietek ahogy tudok ígérem:) remélem tetszeni fog fog ez a rész.továbbra is számítok rátok,és a véleményeitekre :) kellemes olvasást :)pusz :*

                                                                                                            

*Harry szemszöge*

Most az egyszer úgy érzem hogy minden rendben van az életemben. Leginkább Bellával. Szavakba nem tudom elmondani hogy mennyire hiányzott,vágytam rá. 

Kimerem jelenteni hogy tudom mi a szerelem. Eddig nem tapasztaltam,nem éreztem ilyet mint most. Ami még boldogabbá tesz az hogy ő is viszont szeret. Testem minden négyzetcentimétere bizsereg ha megcsókolom,vagy csak mélyen a szemébe nézek. Pillantása mindent elárul amikor rám néz. Boldognak akarom őt látni,örömöt akarok neki okozni. Aranyos volt mikor attól félt hogy lezuhanunk,vagy amikor elmondtam neki hogy hova hoztam. Szeme csak úgy csillogott,és egy csókot kaptam jutalmul. Kiakarom hozni őt a börtönből hogy magam mellett tudhassam,biztonságban. A reptéren hívtunk magunknak taxit,és elmentünk egy szállodába. 

Nem akár milyen szobát vettem ki magunknak,mert Bella a legjobbat érdemli. 

-Tessék a lakosztályuk!-mondta egy fiatal fiú aki kísért minket,és hozta a csomagjainkat. Kinyitotta előttünk az

ajtót,és egy hatalmas nappilit pillantottunk meg.
-Köszönjük!-mondtam a srácnak,és adtam neki borra valót is. Miután ezzel végeztem Bella után mentem aki kint állt a teraszon. Keze a korláton volt,haját fújta szél. Mögé léptem,átkaroltam a derekát és lágy csókot hintettem a nyakára. Éreztem ahogy karomban megborzongott a csók hatására. 
-Lemegyünk a partra?-fordult felém és kezét össze kulcsolta a nyakamon.
-Lemehetünk,de valami szexi bikinit vegyél fel.-néztem a szemébe.
-Te perverz.-mondta majd kibújt a karomból és elindult a hálószoba felé.

-Nem is vagyok az. Most meg kéne sértődnöm ugye tudod?-mentem utána,de megtorpantam az ajtóban a látvány miatt. Bella egy száll fehér neműben állt nekem háttal és épp a melltartóját akarta kicsatolni,de hátra nézett.
-Harry menj ki.-akadt ki.
-De hát már láttalak meztelenül.-kajánul vigyorogtam hogy zavarba hoztam.
-Nem is tudtam hogy téged zavarba lehet hozni.-léptem közelebb hozzá.
-Igen is zavarba lehet hozni. Nagyon lefogytam,és rossz az alakom. Kérlek menj ki!-kérlelt. Mosolyognom kellett rajta. Szerintem épp ellenkezőleg. Gyönyörű alakja van.
-Gyönyörű alakod van.-mondtam neki és megpusziltam a homlokát. Mélyeket lélegzett,szerintem félt hogy itt helyben letámadom.
-Had segítsek,jó?-vigyorogtam.
-Nem Harry. Egyedül is feltudok öltözni.-ellenkezett.
-Kérlek. Ígérem nem csinálok semmi olyat amit nem akarsz.-tettem a kezem a szívemre.
-Ígéred?-mosolygott Bella. Válasz helyett megcsókoltam. Kezemet lassan felvezettem a hátára,és megfogtam a melltartó kapcsát. Bella remegett az érintésemtől,és mertem remélni hogy nem azért mert fél,hanem mert ezzel izgatom őt.
-Legszívesebb most azonnal magamévá tennélek.-súgtam bele a fülébe. Gyorsabban vette a levegőt megfogta a pólóm alját. Elkezdte feljebb húzni,mire nekem egy vigyor ült ki az arcomra. Kikapcsoltam a melltartóját és a földre hajítottam. Bella segített kibújni a pólómból,és ő is a földre dobta.
-Szeretlek.-mondta majd megcsókolt. Tenyerem közé vettem az arcát,és így viszonoztam a csókot. Kezem alatt éreztem hogy Bella arca forró. Bella megfogta a nadrágom szélét az egyik kezével a másikkal pedig kigombolta. A ruha leesett rólam,amint érezte hogy semmi nem köti. Kiléptem belőle,de csókunk közben sem ért végett. Megfogtam a derekát,és az ágyra döntöttem. 
-Én is szeretlek.-mondtam neki majd újra megcsókoltam. Bella a bal kezével bele markolt a seggembe,mire én kicsit meghúztam alsó ajkát.
Olyan kiszolgáltatottnak tűnt alattam,és védtelennek. Mindig magam mellett akarom őt tudni. 
-Harry...-távolodott el tőlem. Nem értetettem miért távolodott el tőlem. Szemében még mindig láttam a vágyat.
-Még mindig a partra szeretnék menni.-mondta szinte suttogva. Szemeim majd kiestek a helyéről. Most szórakozik velem? Ilyenkor akar mikor már kezdtem beindulni?
-Micsoda?-mondtam,és a hangomon lehetett hallani hogy nem nagyon akarok a partra menni.
-Menjünk le a partra.-ismételte Bella. Nem értettem hogy minek akar ennyire a partra menni,de ez is az ő napja. Miatta vagyunk itt elvileg.
-Rendben.-sóhajtottam feladóan. Lemásztam róla,de előtte gyorsan megpusziltam a mellkasát. Ő erre kicsit meghúzta a hajam. Értetlenül néztem rá,mire ő felnevetett. 
-Min nevetsz?-mondtam össze húzott szemöldökkel.
-Semmin.-felelte majd lelökött magáról,mire én leestem az ágyról. 
-Hé. Ezért még kapsz.-álltam fel.
-Majd meglátjuk.-kacsintott majd gyorsan felhúzta a bikini felsőjét. Én is átöltöztem,utána pedig megkerestem a napszemüvegem. Bella egy strand táskába tett két darab törölközőt és nap tejet,majd elém állt. 

-Mehetünk Don Huan.-mondta. Bezártuk a lakosztály ajtót,és össze kulcsoltuk az ujjainkat. Egész végig beszélgettünk átlagos dolgokról. Amikor leértünk a partra Bella lefeküdt egy napozó ágyra,és én is követtem a példáját  Egy ideig csendben voltunk majd Bella megszólalt.
-Bekened a hátam nap tejjel?-nézett rám.
-Persze,de az enyémet is befogod.-vigyorogtam rá.
Bella a hasára feküdt,én meg ráültem a lábára. 
-Nehéz vagy.-nevetett.
-Nem is vagyok.-csíptem meg egy kicsit. Miközben kentem a hátát kikapcsoltam a bikini felsójét,hogy ott is bekenjem.

-Héé. Kapcsold vissza.-szólt rám.
-De hát ott is be kell kenni.-adtam az okost.
-Persze...itt nem fogsz levetkőztetni Styles.-nevetett ismét. Mikor végeztem,Bella felkelt és elindult a víz felé.
-Nem jössz?-fordult felém. Teljesen más,nem olyan mint amilyennek megismertem. Éreztem hogy van egy ilyen oldala,csak rejti mindenki elől.
Felálltam,és mellé sétáltam.
-Más fel a hátamra.-mondtam neki.
-De ha elejtesz akkor véged.-felelte. Rámászott a hátamra,és elindultunk a víz felé. Sokan néztek minket,biztos voltam benne hogy felismertek. Néhány lány elindult felénk,de utána mégis vissza fordultak. Mikor beléptem az vízbe,kicsit kirázott a hideg. Először hideg volt, de ahogy egyre beljebb mentem egyre melegebb lett. Már a derekamig ért a víz mikor megálltam és Bella lemászott rólam.
-Nem félsz hogy meglátnak velem?-kérdezte
-Mi? Ezt nem értem.-mondtam,és tényleg nem értettem.
-Tudod egy gyilkossal.-hajtotta le a fejét.
-Nem érdekel Bella. Szeretlek,és ezen senki és semmi nem tud változtatni.-emeltem fel a fejét,hogy a szemébe tudjak nézni. Tényleg nem érdekelt mások véleménye,míg anyám,Gemma és a srácok mellettem állnak. 
-Ha kell az egész világnak elmondom hogy szeretlek.-csókoltam meg. Látszott rajta hogy megkönnyebült.
-Mindenki figyeljen. Szeretem Bella Milfroodot.-kiabáltam. 
-Szeretem Bellát,és mindig is szeretni fogom.-kiabáltam.
-Hallgass mindenki minket néz.-fogta be Bella a számat,de látszott rajta hogy örül neki.
-Most már mindenki tudja,úgy hogy nem kell félned.-mondtam neki majd magamhoz húztam. Hagytam hogy a hullámok magukkal ringassanak minket. Olyan béke,és nyugalom van itt,senki sem zavar minket. Pont ahogy terveztem. 
-Harry...-nézett fel rám Bella.
-Igen kicsim?-kérdeztem.
-Menjünk fel a szobánkba.-húzta mosolyra a száját. Először nem értettem hogy miért,de amikor Bella megfogta a gatyám szélét leesett.
-Mire várunk még?-fogtam meg a kezét,és elkezdtünk a part felé menni Mikor kiértünk a partra,es olyan Őt éves kislány jött oda hozzám az anyukájával. A kislány úgy nézett ki mint abban az álmomban,amelyikben a Bellával közös lányunk meghalt. 
-Gyerünk kicsim. Köszönj neki.-bíztatta a kislányt az anyukája. A kislány csak nézett engem,de nem mert megszólalni.

                                                               

-Szia pöttömke.-guggolt le Bella hozzá.
-Hogy hívnak?-kérdezte tőle.
-D...Darcy..-dadogta. Szemeim kidülledtek a döbbenettől.
-Hány éves vagy Darcy?-fogta meg a kezét a szerelmem.
-Négy éves vagyok.-motyogta. 

Aranyos kislány volt,szeme csak úgy csillogót ahogy engem nézett. Én csak álltam egy helyben,ledermedtem,nem tudtam megszólalni. 
-Szereted a One Directiont?-kérdezett újból Bella.
-Igen,és egy aláírást akartam kérni Harrytől.-nézett fel rám. Lejátszottam magamban az álmom. Minden részletre jól emlékeztem. Zokogtam,ahogy tartottam a karomban a kislányomat.
-Harry.-Bella hangja hozott vissza a való világba.
-Tessék?-néztem le rá. Még mindig a kislány előtt gugolt.
-Adsz neki atógrammot?-nézett rám. Persze.-sóhajtottam. Én is leguggoltam Bella mellé és rámosolyogtam a kislányra.

-Van toll,és papír?-kérdeztem tőle.
-A pólómra szeretném.-mosolygott rám.
-Gyere közelebb.-fogtam meg a kezét. Ráírtam a polójára ezt: "Szertetettel Harry Stylestól Darcynak,a legnagyobb rajongómnak örök emlékül."
-Kész is.-adtam egy puszit az arcára. 
-Köszönöm.-őlelt meg. Ránéztem Bellára aki csak mosolygott. Elbúcsúztunk tőlük,és elindultunk az eredeti célunk felé,pontosabban a hálószobánkba. Hátam mögött hallottam ahogy Darcy azt mondja az anyjának.
-Anya valóra vált az álmom. Mosolyognom kellett ezen. Korához képest érett kislány. 
Lifttel mentünk fel a szobánkba. Bella egyből a fürdőszobába ment,én pedig a hálónkba  Behúztam a sötétítő függönyt,utána leültem az ágyra. Hallottam ahogy Bella kijön a fürdőből,és mivel sötét volt a szobában a háta mögé léptem,átkaroltam a derekát,és a fülébe súgtam.
-Most nem menekülsz.-mondtam majd magam felé fordítottam.
-Nem is állt szándékomban.-felelte majd megcsókolt. 

Csókunk egyre gyorsabb és szenvedélyesebb lett. Bella a tarkómra vezette kezét,és úgy túrt bele a hajamba. Elkezdett vezetni az ágy felé,majd egy hirtelen mozdulattal lelökött rá. 
-Nocsak..nocsak,miket tudsz még?-vigyorogtam rá. Ő válasz helyett ráült a csípőmre majd egy lágy puszit hintett a hasamra. 
-Most kínozni foglak.-mosolygott rám,majd megcsókolt. Mellkasom rendezetlenül emelkedett és sülyett. Kezemmel megfogtam Bella fenekét,és megszorítottam.
-A-a.-távolodott el. Teljesen kiszolgáltatottnak éreztem magam ebben a pillanatban. Szívem majd kiugrott a helyéről örömömben.

-Most rajtam a sor hogy örömöt okozzak neked.-súgta ajkamba,majd ismét letámadott ajkával. Érezem hogy ez lesz életem egyik legszebb éjszakája.

34.Fejezet! -"Szeretlek!"

• sziasztok!!!! Meghoztam az új részt,és remélem ez a rész is tetszeni fog nektek. :)  Nagyon jól esnek a komijaitok,el sem tudjatok képzelni hogy mennyire örülök nekik. :) Bár jobb lenne ha részéletesebben írnátok le a véleményeteket....nem is rizsazok itt tovább jó olvasást:) pusz:*
  
  
  
  
                                                    
  
  

  *Bella szemszöge*

  Amikor végre megtaláljuk azt, ami hiányzott az
  életünkből úgy becsüljük, mint ha még abban a pillanatban el is veszítenénk. Hogy azután ez a
  pillanat milyen hosszúra nyúlik az már nem feltétlenül rajtunk áll. 

  De amíg azzal a személlyel lehetek aki nekem a világot jelenti.Akkor semmi sem számít. Harry nem árulta el hogy hova megyünk,mert szerinte így jobban megfogok lepődni. 

  Amikor elhagytuk a börtönt,elmentünk egy ruha boltba,mert szerinte kellenek új ruhák,bikinik. Jó volt látni perverz vigyorát mikor mindig megmutattam neki az aktuális ruhákat. 

  -Gyönyörű vagy benne!-jött oda hozzám,és apró csókot hintett ajkamra.
  -Az első tíz ruhára is ezt mondtad!-kacsintottam rá. Kezeit derekamra vezette,és jobban magához ölelt.
  -Mert nem tudok választani! Mindegyik jól áll!-mondta.

  -Hazudsz!-nevetettem fel,miközben engem fürkészett szemével.
  -Hazudnék én neked?-kérdezte felvont szemöldökkel.
  -Nem tudom...-feleltem halkan.
  -Gyere!-fogta meg a kezem,és behúzott a próba fülkébe. Elhúzta a függönyt,és közel jött hozzám.
  -Mire készülsz?-kérdeztem. Nem válaszolt semmit,hanem neki lökött a falnak. Megcsókolt,és kezével a combomat kezdte cirógatni. Csókunk egyre vadabb lett,és követelőzőbb  Hirtelen áttért a nyakamra,és a ruha pántját letolta a vállamról.
  -Harry!-mondtam lihegve.

  Nem figyelt arra hogy mit mondtam,vagy teszek,csak érezni akart engem,így másfél hónap elteltével. Bőre illata elkábított,és nem tudtam másra koncentrálni,csak rá. Még mindig a nyakam kényeztette,és hirtelen ötlettől vezérelve,kiszívta. .
  -Harry! Kérlek ne itt!-toltam el magamtól. 

  Majd megfogtam a szívás helyét,mire felszisszentem.
  -Ez most mire volt jó?-szegeztem neki a kérdést.
  -Az enyém vagy! Megtehetem!-felelte úgy mintha nem számítana hogy mit tett.

  -De akkor sem kellett volna!-akadtam ki! Feleslegesnek tartottam ezt amit Harry művelt velem,mert nem kell ahhoz kiszívni a nyakam hogy tudják hogy az övé vagyok. 
  -Sajnálom...én csak....mindegy hagyjuk..-mondta majd elfordult,és kezét a függönyre tette. Épp időben fogtam meg a kezét és húztam vissza magamhoz. Ő értetlenül nézett rám,de én csak megcsókoltam.
  -Kívánlak!-súgtam a fülébe,majd én is elkezdtem szívni a nyakát. Halk morgás jött ki a száján.Amin én csak elmosolyodtam a csókunkba. Beletúrtam göndör fürtjeibe,és kicsit meghúztam őket. Ő a falnak nyomott a testével,és kezét ismét felvezette a combomra.
  -Mennünk kell mert lekéssük a gépet!-távolodott el hirtelen tőlem.
  -Oké...-mondtam kissé akadozva,mert még a hatása alatt voltam az imént történtek miatt.
  -De nyugi,még folytatjuk,csak kényelmesebb helyen.-súgta a fülembe.
  -Szavadon foglak!-feleltem.
  Amikor felszálltunk a repülőre,Harry előtte bekötötte a szemem,hogy ne lássam hova megyünk.Izgatott voltam,a gyomrom görcsbe rándult az idegességtől,mert köztudott hogy nem szeretek repülni.

  -Harry! Mi van ha lezuhanunk?-fogtam meg a kezét már a repülön ülve,és várva hogy felszálljunk.
  -De hogy fogunk lezuhanni!-nevetett fel.
  -Köszi hogy kiröhögsz!-fontam össze a kezem a mellkasom előtt.
  -Jajj Bella olyan vagy most mint egy gyerek!-karolta át a vállam,miközben bele puszilt a hajamba.
  -Hova viszel?-fordultam felé,és próbáltam boci szemekkel nézni rá.
  -Nem árulom el. Majd meglátod!-kacsintott rám. 

  

                                                          

  
  

  
  

  
  

  Pillantásával rabul ejtett megint mint a próba fülkében. Harry mélyen a szemembe nézett,majd az ajkamra. Jobb kezével kóborló hajtincseimet a fülem mögé tűrte majd megcsókolt. Csókja édes volt mint a méz. Nyelvünk most lassú táncot járt,és én újra a fellegekben éreztem magam.

  -Kedves utasaink! Kapcsolják be az öveiket,megkezdjük a felszállást!-mondta be egy női hang a "parancsot".
  Össze rezzentem,de Harry magához húzott,miközben simogatta a kézfejem.
  -Vigyázok rád!-nézett a szemembe. 
  Már vagy egy órája hogy repültünk mikor elnyomott az álom. Fejem Harry vállán pihent,miközben ő zenét hallgatott mellettem. Mikor már mélyen aludhattam Harry szólongatott,és rázta a vállam.

  -Kicsim! Megérkeztünk!-puszilta meg az arcom. 
  -Ilyen hamar?-kérdeztem tőle.
  -Őt órás volt az út!-nevettet fel!
  -Ilyen sokat aludtam?-tűnődtem el.
  -Gyere! Menjünk a csomagjainkért.-mondta Harry és megfogta a kezem. Csendben mentünk a csomagjainkért,mikor megláttam egy hatalmas épületet az ablakon keresztül.
  -Elmondod hol vagyunk? kérdeztem meg tőle.

  -Szerelmem! Isten hozott Dubai-ban!-mondta mosolyogva,nekem pedig az állam esett le.

                                             

  
  

  *Aria szemszöge*

  Amióta megtudtam hogy egy élet növekszik bennem,egészségesebben eszek,és mozgok. Félek hogy nem leszek jó anya,hogy rosszul fogom a gondját viselni,de ilyenkor ki nem fél? 

  Anya szerint ez természetes,de tudja hogy jó anya leszek. Bár amikor megtudta hogy hogy állapotos vagyok,kiakadt hogy 19 évesen lettem állapotos,de utána elfogadta hogy ez ellen már nem lehet mit tenni.

  Mivel ő is ellenzi az abortuszt,és én is,ezért ez az ötlet alapból elvolt vetve. 

  Örökbe sem adnám,mert ő az én kisbabám,én bennem növekszik. Minden este beszélek hozzá,abban a reményben hogy hallja,és érti mit mondok neki. 

  Az orvos szerint a hatodik hétben járok. Iannek félek elmondani hogy Zayn gyereke növekszik bennem,és az az igazság hogy mióta tudom,az ő társaságát is kerülöm. Félek attól hogy mit szólna hozzá,és hogy velem hogy viselkedne.

  Épp a munka helyemre igyekszem mert Hugo szerint van egy fontos kampány a divat háznál, és mi is bele kerültünk ebbe.. Hogy pontosan mi ez a munka nem tudom,de biztos jó lehet. Leparkoltam a szokásos helyemre,és kiszálltam a kocsiból. Útközben a munkatársaimmal találkoztam akik mosollyal az arcukon köszöntek nekem.

  -Jó reggelt Aria! Köszönöm hogy eljöttél.-jött oda hozzám Hugo,és megölelt  Látszott rajta hogy mostanában nem a toppon van. Látszik rajta hogy hiányzik neki Bella,hogy valakivel beszélgessen,hogy kiöntse a lelkét. Karikásak a szemei,alig alszik. 

  -Minden rendben van?-kérdeztem tőle.

  -Persze csak ez a sok munka...kihullik tőle az összes hajam.-túrt bele a hajába.
  -Nem erre gondoltam..-mondtam neki.
  -Hiányzik. Egyszerűen hiányzik Bella. Semmi sem olyan mint amikor itt volt.-ült le egy székre,és a kezébe temette az arcát. Leguggoltam elé,és megfogtam a térdét.
  -Hugo,figyelj rám. Bemegyünk meglátogatni majd?-hoztam fel neki az ötletem.
  -Eljönnél velem? De miért? Hiszen az elején szemét volt veled.-hitetlenkedett.
  -De azóta kedvesebb lett velem-.mondtam neki mosolyogva. Akartam vele tudatni hogy én támogatom őt,hogy mellette állok.
  -Amúgy meg milyen kampány ez amiért ide hívtál?-jutott hirtelen az eszembe,az amiért végül is itt vagyok.
  -Tényleg! El is felejtettem hirtelen!-csapott a homlokára.
  -Akkor elmondanád?-nevettem fel.
  -Persze! Lesz ez a Red Nose Day,és a One Directionnel együtt elvállaltuk hogy néhány modellünk elmegy velük Ghanaba,és én rád gondoltam.-nézett a szemembe.
  Én a hír hallatán még levegőt is elfelejtettem venni. 
• Nem lehetek Zaynel egy légtérben,az veszélyes lenne számomra. Szívem hevesen vert,és kár lett volna tagadni hogy legbelül örültem ennek,de egy másik énem kiabált hogy ne menjek bele. 
• De ezt a kisgyerekek miatt tennénk,akik szenvednek és rossz körülmények között élnek. Néhányuk meg sem éli az egy évet sem. Mi akik megtehetjük miért ne segíthetnénk rajtuk? Furdalna a lelkiismeret hogy segíthettem volna rajtuk de nem tettem meg.
  -Benne vagyok.-fogtam meg Hugo kezét,aki fel lélegzett. 

                                                     

 

       *Louis szemszöge*

Ma reggel is másnaposan keltem fel. 

A nap sugarai majdnem kiégették a retinámat,ezért a fejemre húztam a takarót. Mostanában annyira megváltozott az életem,és mind ez egy embernek köszönhető. 

Szerelembe estem egy olyan lányba,akibe nem kellett volna. 

Ha ez kiderül az egész világ ellenem fog fordulni. Mindenki az fogja mondani,gondolni hogy hogy tehettem ezt a legjobb barátommal. Bizonytalan vagyok mert nem tudom hogy Bella miként érez irántam. 

Közömbös azért nem lehetek neki,mert vissza csókolt akkor. 

De a szemében nem láttam azt a csillogást mint Eleanoréban szoktam. Eleanor. Nem tudom mi lehet vele ugyanis ha hív,nem veszem fel. Még mindig haragszok rá hogy egy ilyen fontos dolgot eltitkolt előlem,pedig a szerelme voltam. Tudnom kellett volna,és akkor talán nem lenne ez. 

Már aznap féltem hozzá érni,mikor mindez kiderült. Liamék szerint beszélnem kéne vele,és újra kéne kezdenünk,de nem tudom. Így nem hogy mást szeretek,és hogy egyszerűen rá nézni sem bírok. Talán majd idővel. 

De most nem. Megrándultam az ágyban mikor kopogtam az ajtómon. Nem akartam senkivel sem beszélni ezért nem válaszoltam. 

-Louis engedj be.-mondta Niall. 
-Menj el.-kiabáltam ki.
-Kérlek engedj be. 

Beszélnem kell valakivel,és most hogy Harry elutazott,és csak te vagy itthon veled tudok.-mondta kétségbe esve. Harry nincs itthon? 

De hát hova mehetett? Igaz hogy szünetünk van,mégis elutazott? Kimásztam az ágyból és elindultam az ajtó felé. Kicsit fáztam mivel egy szál boxerben aludtam.

Kinyitottam az ajtót,és Niall szomorú arcával találtam szemben magam.
-Gyere.-mutattam beljebb jelezvén hogy jöjjön beljebb. 

Bement és leült az ágyra,leültem mellé.
-Mondjad.-fordultam felé.
-Olyan egyedül érzem magam,és most olvastam a gyűlölködő üzeneteket,és rájöttem hogy én nem illek a bandába.
-Ne beszélj hülyeségeket! Igenis hozzánk tartozol. Te is ugyan úgy a banda része vagy mint én vagy Zayn. Ezt a hülyeséget verd ki a fejedből.-mondtam neki.
-Amúgy hova ment Harry?-tettem hozzá.
-Ja hát kikérte Bellát a börtönből és elvitte Dubaiba. 

Ráfért szerintem mindkettőjükre ez a nyaralás és hogy kettesben legyenek,megbeszéljenek mindent.-mondta mosolyogva. 
Nem hittem a fülemnek. Harry elvitte Bellát. Így hogy fogom őt meglátogatni? Kezem akaratlanul ökölbe szorult. Ideges lettem.
-Niall menj ki.-mondtam halkan.
-Mi? Miért?-fordult felém.
-Mondom kifelé!-kiabáltam rá. Ő zavarodott tekintettel kiment a szobámból,és becsukta maga mögött az ajtót. Felálltam,és elsétáltam az éjjeli szekrényemhez. Idegességemben a földhöz vágtam a virágos vázát,ami nagy zajjal jelezte hogy földet ért. Harry elvitte előlem a szerelmem. 

Legszívesebben sírtam volna,de nem tettem. Most mi tévő legyek? Tettem fel magamnak a kérdést.