32.Fejezet.- "Hiányoztál!"

Igen.... Jól látjátok megint itt vagyok....tegnap megírtam ugye a 31.fejezetet,és a 32.fejezetet is. Unatkoztam.és miközben a Harry poszteremet néztem jött az ihlet... :D  Ha a 31,és a 32.fejezetre jön 5-5 komi (vagy akár több) akkor hozom az ujjat! Ne, viccelek :) kicsit rövidebb lett mint a mostaniak,deigy sikerült bocsi:/ Nem is húzom a szót tovább. jó olvasást :*




                                

*Harry szemszöge*

Ebben a pár napban amit itthon töltöttem,rájöttem hogy megváltoztam. 

Nem az a Holmes Chapeli srác voltam aki azért mert az X-Faktorba hogy valóra váltsa az álmait. Mindig mondtam az interjúkban hogy engem sose fog megváltoztatni a hírnév. 

Tévedtem. Most már én is tapasztalatból mondom hogy minden ember,aki egyszer híressé válik,beleesik ebbe a csapdába. Újévkor megfogadtam hogy ebben az évben megtalálom a nagy Őt. Taylor Swifttel hiba volt kapcsolatot

kezdenem,erre már rájöttem. Bánatomban Caranál kerestem vigaszt,de persze nála is pórul jártam. Amíg Caraval voltam,megismertem Bellát. 

Hogy ez a véletlen műve volt-e vagy a sors keze,nem tudnám megmondani. De ahogy ő belépett az életembe mindent fenekestül felforgatott. Egy lány miatt sem jöttem haza,hogy kicsit lenyugodjak,hogy ki tisztítsam a fejem. 

De neki ezt is sikerült elérnie. Visszavonhatatlanul bele szerettem,és ezt már nem is akarom titkolni. Esténként kiülök a teraszunkra és a csillagokat nézem.

Ha most még nem lehetek Bellával,legalább az vigasztal hogy az ég alatt együtt vagyunk,és bízom benne hogy amikor a csillagokat nézem ő is azt teszi. 
A sarki csillag világít a legjobban az égen,úgy hogy ez a mi csillagunk lesz Bellával,még ha nem is tud róla....egyenlőre.


                                              


-Ma este is szépek a csillagok!-jött hátam mögül egy hang. Hátra néztem és Gemmát véltem felfedezni.
-Igen az.-mondtam halkan. 
Tetszett ez a csend. Londonban még éjszaka is nagy hangzavar van.
-Nagyon szeretheted ezt a lányt.-mondta Gemma,miközben leült a mellettem lévő székbe.
-Nem is tudod mennyire.-néztem rá.
-Még így sötétben is látom hogy csillog a szemed.-mondta mosolyogva. Éreztem hogy kezdek pirulni,pedig nem nagyon szoktam elpirulni.
-Mesélj róla!-kérte Gemma.
-Nagyon szép. Makacs,de nagyon.-nevettem el magam az előtörő emlékekre.
-Jó alakja van,ami még egy plusz pont.-kacsintottam Gemmára.
-Hülye!-bokszolt a vállamba.
-Héjj! Ez fájt!-játszottam el a gyengét!
-Folytasd!-kérte.
-Magabiztos,határozott egyéniség,de érzékeny,könnyen sebezhető,de ezt nem mutatja. Akinek megmutatja az igazi énjét,abban bízik. Lágy hangja van,csoda szép szeme van,amivel rabul ejt.-képzeltem magam elé az arcát. 
-Egy bemutatón láttam elöszőr. 

Olyan kecsesen,magabiztosan ment a kifutón,mintha ő uralta volna az egész teret. Ahogy a ruhája rásimult az alakjára,kiemelve mindent.-mondtam már szinte magamnak.
-El ne csöppenj itt nekem öcsi!-mondta Gemma,vissza hozva a jelenbe.
-Tényleg szeretem őt Gemma!-néztem mélyen a szemébe. Gemma felállt a helyéről,és elém állt. Felém nyújtotta a kezét és felhúzott a székből.

-Akkor küzdj érte! Menj vissza Londonba,és mond meg neki mit érzel! 

Azt is hogy mit gondolsz róla,amiket itt nekünk mondtál! Biztos vagyok benne hogy örülni fog mikor meglát majd téged!-mélyen bele nézett a szemembe.
-Annyira jó itt veletek! Minden nyugalmas,semmi felhajtás,csak mi hárman.-mondtam neki majd magamhoz húztam. Szorosan öleltem magamhoz,mintha féltem volna hogy őt is elveszítem.
-Szeretlek öcsi!-mondta halkan.

-Én is növérkém!-pusziltam bele a hajába.
-Olyan jó hogy itt vagy! Tudom eddig ezt nem mondtam,mert régen az idegeimre mentél,

de jó látni hogy kezd benőni a fejed!-nézett fel rám.
-Nagyon hiányoztatok nekem,ugye tudod?-kérdeztem tőle.
-Te is nekünk! Nem telt el úgy nap hogy anya,vagy én ne hoztunk volna fel! 

Apa is nagyon büszke rád! Múltkor mondta mikor felhívott!-mondta.
-Sajnálom hogy meg kell zavarnom ezt a meghitt pillanatot,de megfogtok fázni itt kint!-mondta anya,egy pokróccal a kezében!

                                                   

                                                             

                                

-Gyere ide te is!-tártam ki felé az egyik kezem!Anya is csatlakozott hozzánk,

így egész volt a család itt kint.
-Annyira szeretem az ilyen pillanatokat! Mellesleg nem hittem volna hogy egyszer így látlak titeket! Hogy nem veszekedtek!-mondta anya.
Hirtelen mindenki csendben kémlelte az eget. 
-Az én kicsi fiam kezd felnőni.-törte meg anya a csendet.
-De én mindig a kicsi fiad leszek.-pusziltam meg az arcát.
-Tudom. De ez egy anyának nagyon fura,hogy mind két gyereke már szinte felnőtt.-mondta suttogta.

Vajon én is ilyen jó szülő leszek mint anya,vagy mint apa? 

Hiába váltak el,mind a ketten jól neveltek minket. 
Nem kívánhatnék náluk jobb szülőt magamnak. 

Bellával akarok családot alapítani. Őt akarom majd az oltár elé vezetni. 
Vele akarok megöregedni,és a hintaszékből a kandalló mellett elmesélni az 

unokáimnak hogy hogyan ismertem meg annak idején a nagyijukat. 

Igen,ilyen életet akarok magamnak,Bellával. 
-Menjünk, feküdjünk le,mert itt állva elalszok!-mondta anya,miközben ásított egyet.
-Rendben.-bólintottam egyet. Bevittük a csészéket a konyhába,anya eltette a mosogatóba utána mindannyian elmentünk a szobánkba.

-Jó éjszakát nektek!-mondtam hangosan mielőtt bementem volna a szobámba.
-Neked is!-kiabálták vissza szinte egyszerre. 

Mosolyra húztam a számat,majd beléptem a szobámba.
Gyorsan elmentem lezuhanyozni. 

Egy törölközőt tekertem magamra,majd kiléptem a fürdőből  Gyorsan kerestem magamnak egy boxert,felhúztam,és bebújtam az ágyamba.

 Magamra húztam a takarót,majd felmentem twittere.

Jó érzéssel tölt el,hogy a rajongók miket írnak nekem. 

Próbálok mindig mindegyikre válaszolni,de lehetetlen. Párra válaszoltam,majd leléptem. Telefonomat letettel az éjjeli szekrényre,majd jobb kezemet fejem alá tettem,és gondolkoztam.
Mit mondhatnék majd Bellának amikor meglátogatom?

 "Szia bocs hogy eddig nem jöttem,csak féltem a reakciódtól?" Nem ez nem jó. Kiröhögne.
Vagy csak annyit mondanák neki hogy "Hiányzol"? Megint a képembe röhögne.

Vagy azt hogy" Tudod Bella,sokat gondolkodtam azon hogy mit mondhatnék neked. Nem telt el úgy nap,hogy ne gondoltam volna rád. Ilyenkor a szívem gyorsabb tempóra váltott,

és a pillangók a gyomromban életre keltek!

 Amúgy csináltattam is egy pillangót a hasamra.

                                                        

 A lényeg hogy hiányoztál! Szeretlek Bella!" NEM ez se jó! Túl nyálas gondoltam magamban.

Oldalra fordultam. Az óra éjfélt mutatott. 

Mit csinálhat most? 

Jó Harry,ez hülye kérdés volt,persze hogy alszik.

 Csak én nem tudok elaludni. Hiányzik a társasága,mindene. 

A karjaimban akarom tartani,millió csókokkal elhalmozni,és a tudtára adni hogy bármi is lesz,rám mindig számíthat ezentúl. Nem fogom cserben hagyni,mert már csak a férfi büszkeségem sem engedi. 

Eldöntöttem. Vissza megyek Londonba. 

Az első utam pedig Bellához fog vezetni. 

Nem tudom hogy hogyan fog reagálni,lehet hogy elfog küldeni,de megpróbálom  

Aki mer,az nyer,szokták mondani. Megszerzem Bella szívét. 

Ahogy ezeket gondoltam lassan álomba altattam magam.

31.Fejezet-"Én terhes? Kizárt"!

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Már tegnap megírtam,csak itthon adódtak kis problémák ezért nem hoztam. De most itt vagyok és meghoztam nektek. Megkérnélek benneteket hogy kicsit hosszabb,komikat írjatok. Nyugodtan írhattok negatív komikat is hiszen abból tanul az ember. A másik hogy több kommentet is írhatnátok  Átléptük a 11.000 oldalmegtekintést,aminek nagyon,de nagyon örülök. Ez a rész kicsit nagyon hosszú lett szóval előre is bocsi ezért.xd  Jó olvasást.                                                

*Bella szemszöge*

Olyan érzéseket váltott ki belőlem Louis a csókjával,amiket nem szabadott volna. Nyelvünk vad táncba kezdett, miközben neki nyomott jobban az ajtónak,és beletúrt barna hajamba. Kezemet nyaka köré fontam,és jobban magamhoz húztam. A testem átvette az irányítást és egyre többet akartam. Csak mi ketten léteztünk ebben a pillanatban. Hajam kócos volt,és nem is voltam divatosan felöltözve,mégis így kellettem Louisnak. Ezekben a hetekben amiket itt

töltöttem eddig,rájöttem hogy nem a pénz,és nem a hírnév teszi az embert legjobban boldoggá. Amikor kimehetünk az udvarra,és ott ülök a padon,és érzem ahogy a pórusaim megtelnek D-vitaminnal a nap által nagyszerű érzés. Itt nincs nyüzsgés,forgás mint a városban. Itt sincsenek barátaim,nem is akarok senkivel sem össze barátkozni,mert meg vagyok egyedül,ahogy eddig is megvoltam. Viszont hogy Eleanor még nem látogatott meg,sem Aria elszomorít. Harry. Egy név,amitől a szívem hevesen kezd dobogni amikor rá

gondolok,és ahogy vissza idézem az együtt eltöltött felejthetetlen éjszakánkat akaratlanul is elmosolyodom. És a tárgyalás napján is ott volt mellettem,támaszkodhattam rá,annak ellenére hogy milyen voltam vele. Lelkiismeret furdalásom lesz. Szeretem őt,és valószínűleg ezt nem tudom elmondani neki személyesen,se máshogy. Hirtelen eltoltam Louist,aki értetlenül nézett rám.
-Ez többet nem fordulhat elő!-néztem bele a szemébe. Felvonta a szemöldökét,és újra közelebb jött hozzám.
-Mond hogy hülyéskedsz!-túrt  hajába, miközben engem nézett.

-Louis neked ki kell békülnöd Eleanorral,és nekem tisztáznom kell egy két dolgot Harryvel!-tördeltem az ujjaimat  Nem mertem a szemébe nézni. 
-Bella...Harrynek van barátnője,és boldogok együtt! A barátnőjének még gyereke is van.-tette hozzá mosolyogva. "Harrynek van barátnője" hangzottak Louis szavai az agyamban. Szívem apró darabokra tört,és minden reményem szerte foszlott hogy helyre hozhatom a dolgokat köztünk.

Rájöttem hogy Harry tényleg olyan mint amilyennek leírják őt a címlapokban és ez csalódást okozott bennem. Könnyeim elkezdtek folyni,és csak annyit éreztem hogy Louis magához húz,és a hátamat cirógatja nyugtatást kép  Harry nem szeret se engem se senki mást. Kihasználja a hírnevét..Ezek a gondolatok jártak a fejemben.
-Louis kérlek menj el!-mondtam neki,miközben eltoltam magamtól. Értetlenül nézett rám.
-Egyedül akarok lenni.-tettem még hozzá.
-Bella,én annyira sajnálom,de Harry nem érdemel meg téged.
mondta a szemembe. Pillantása nem mutatott semmilyen együtt érzést sem.
-Te sem érdemelsz meg engem! Lehet hogy Harry nem érdemel meg engem,és én sem őt,mégis valami összeköt minket! Ahogy látom erre már te is rájöttél!-mondtam volna tovább is,de Louis közbe szólt.
-Összeköt? Ne viccelj már Bella! Semmi sem köt titeket össze a kémián keresztül. De hát mivel már itt vagy bezárva,Harry máris másnál keres vigaszt,tehát elfelejtett téged.-húzta mosolyra a száját. Testemet elöntötte a düh,és a harag.
-Tűnj innen! Nem akarlak többet látni!-kiabáltam rá! Könnyeim utat törtek maguknak. Vállam rázkódott a sírástól,és kezdett minden elhalványulni. Az utolsó kép amit még láttam,de azt is csak halványan,az Louis aggodalommal teli tekintete volt. Utána csak sötétség maradt...

*Aria szemszöge*

Egyszer egy gyermek megszületni készült, és így szólt
az
Istenhez:
-Azt beszélik holnap leküldesz a Földre, de hogyan
fogok ott
élni. hisz kicsi és védtelen vagyok? Isten azt válaszolta:
-A sok angyal közül kiválasztottam neked egyet, aki
várni fog téged és vigyázni fog rád.
-De itt a Mennyországban nem csinálok mást, csak
énekelek és mosolygok. Erre van szükségem, hogy
boldog lehessek-mondta a gyermek. Isten így felelt:
-Az angyalod mindennap fog énekelni neked. Érezni
fogod a
szeretetét és boldog leszel.
-És hogyan fogom megérteni az embereket, ha nem
értem a
nyelvüket? -kérdezte a gyermek.
-Az könnyű! Az angyalod meg fogja tanítani a legszebb
és
legédesebb szavakat, amiket valaha is hallani fogsz és
az
angyalod türelemmel és gondossággal meg fog tanítani
beszélni. -válaszolta az Isten.
A gyermek felnézett Istenre és így szólt.
-És mit fogok tenni ha veled akarok beszélni?
Isten rámosolygott a kisdedre és azt mondta.
-Az angyalod össze fogja tenni a kezeidet és megtanít
imádkozni.
A gyermek kissé szomorúan folytatta:
-Úgy hallottam, hogy a Földön rossz emberek is vannak.
Ki fog engem megvédeni tőlük?
Az Isten megölelte a gyermeket és azt válaszolta:
-Az angyalod óvni fog téged akkor is, ha az élete
kockáztatásával jár.
A gyermek elszontyolodva nézett maga elé és így szólt:
-De mindig bánatos leszek, mert nem láthatlak téged.
Isten megint megölelte a gyermeket:
-Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam és meg
fogja
mutatni, hogyan juthatsz vissza hozzám, habár én mindig
melletted leszek.
Ekkor, bár nagy békesség volt a Mennyben, már hallani
lehetett a földi hangokat. A gyermek sietve kérdezte :
-Istenem, ha most mennem kell, kérlek áruld el az
angyalom nevét!
És akkor Isten így válaszolt:
-Az angyalod neve nem fontos. Egyszerűen így fogod
hívni: ÉDESANYA!

Sokszor kértem anyukámat hogy meséljen nekem. Ez volt a kedvencem. 
Egy baba beszél Istenhez,hogy mi lesz vele ha le megy a földre.
Anya mindig mondta nekem hogy egy nap belőlem is anya válhat.
A babáimmal mindig azt játszottam,hogy én vagyok az anyjuk,én raktam őket tisztába,
etettem őket. 

Sokszor elképzeltem magam mint édesanya,és tetszett az, az elképzelt élet amit magamnak szántam. De ahogy most itt ülök a nőgyógyászati rendelőben,elfogott a félelem. Mi van akkor ha tényleg terhes vagyok?

Meg tudok majd az anyasággal birkózni? Jó anya lennék? Vagy rossz? Egészséges babát tudnék a világra hozni? 
Az apja. Vajon felvállalná? 
Eddig csak egy férfi volt az életemben. Neki adtam a szüzességemet,életem végééig tartó szerelmemet.
Zayn mit szólna ehhez az egészhez? Hogy apa lesz? 
Kételkedne benne,hisz most Ian is bejött a képbe,de viszont vele NEM történt semmi olyan. Nem is fog ha rajtam múlik. 
-Aria Dawson!-jött ki egy fehér ruhás nő a vizsgálóból,és körbe nézett a várakozóban.
-Én vagyok!

álltam fel a székből. Rám jött az idegesség miközben a vizsgáló felé mentem. Minél közelebb értem, annak jobban féltem. 
Amint beléptem a vizsgálóba,egy orvost pillantottam meg. 

Fehér köpenye ahogy ült a székben leért a földre.
Fehér inge felül alig volt begombolva. Barna haja szanaszét állt. 
-Üdv! Peter Cross vagyok!-állt fel a székből és kezét felém nyújtotta.

 Elfogadtam gesztusát,és megrázta a kezem.
-Aria Dawson.-mutatkoztam be.
-Menjen a függöny mögé,és vetkőzzön le alulról,utána pedig feküdjön

erre az ágyra!-mutatott egy fehér bőr kötésű kórházi vizsgáló ágyra. Bólintottam egyet,ugyanis hang nem jött ki a számon. Amint bementem az öltöző fülkébe, behúztam a függönyt,és elkezdtem vetkőzni  

Eddig csak Zayn látott úgy,és most hogy egy idegen előtt kell "mutogatnom" magam elborzasztott. Milyen más lenne ha Zaynel lennék itt,és bíztatna hogy minden rendben lesz,hogy ne izguljak,és hogy bármi történjék ő mellettem állna. De persze ez nem így van,és nem így lesz. Ő Perriet fogja elkísérni ilyen

alkalomkor. Hiába történt az ami történt abban a wcben,az nem számít már. A mi utunk ketté vált. Remegve húztam el a függönyt,és léptem ki az fülkéből. 

Még szerencse hogy egy egybe részes szoknyát húztam fel,így nem voltam annyira zavarban.
-Feküdjön le kérem!-mondta az orvos.
Úgy tettem ahogy mondta. Lábaimat rá kellett tennem a tartókra,így rálátást nyert a féltett részemre. Éreztem ahogy az arcom vörösödik,amikor észre vettem hogy az orvos mit néz.

-Mi a panasza egyébként?-kérdezte.
-Késik a menstruációm,hányingerem van,és mostanában sokszor lettem rosszul.-mondtam neki a panaszaim.

-Értem. Mostanában élt szexuális életet?-tette fel a következő kérdést.
-Igen úgy másfél hónapja.
-Azóta nem jött meg?-kérdezett ismét.
-Igen,de sokszor késett, így nem gondoltam másra,csak hogy biztos késik. De most már kicsit zavar ez az egész...-mondtam bizonytalanul. Kicsit kellemetlen volt egy idegennel erről beszélnem,de hát mégis ő az orvos,tudnia kell erről.
-Rendben,akkor most megvizsgálom.-mondta
Amíg vizsgált, próbáltam nem arra figyelni amit ott lent csinál. 
Gondolataimat a bemutatókra tereltem. Bella is eszembe jutott hogy milyen régóta nem láttam őt. Meg kéne őt látogatnom. Biztos nehezen viseli hogy börtönben van.
-Nos...maga állapotos.-mondta az orvos,miközben rám emelte tekintetét.
Azt hittem rosszul hallok. Én terhes? Kizárt! Mivan ha tényleg nem jól fogom viselni a gondját? Ráadásul 19 évesen nem épp túl jó ötlet babát nevelni.
-Ez biztos?-kérdeztem. 
Féltem,egyenesen rettegtem a választól
-Igen! Gratulálok magának,és a leendő apukának!-mondta mosolyogva. 
-K..köszönöm.-mondtam akadozva. Tudtam,vagyis inkább sejtettem hogy gyereket várok,de így hogy most kiderült féltem. Mi van ha Zayn nem vállalja fel? A rajongói? 
Ők mit fognak rólam gondolni?
Hogy szándékosan felcsináltattam magam Zayn Malikkal? 
Nem! Nem lesz semmi. Zaynek ezt nem kell megtudnia!
 Nem kell tudnia hogy tőle várom a babámat. Elfogom titkolni előle,hogy az tőle van.


                                                  

*Harry szemszöge*

Volt már olyan megérzésetek hogy valami változóban van az életetekben? Hogy minél jobban próbálsz rájönni hogy mi ez a nyomasztó érzés a szívedben,de nem tudod megfejteni? 

Azóta csak az álomra tudok gondolni,és hogy vajon mit jelenthet. Bella jól lehet? Liam,Niall és Zayn aggódnak értem hiszen alig alszok,és eszek. Kihat már az egészségemre ez az egész helyzet. Louis...

Louis pedig még mindig nem hajlandó velem szóba állni. 

Remélem egyszer rájön hogy nekem semmi közöm Belláék múltjához.

Hiányzik a Louisos féle beszélgetések,hülyéskedések. Ő sem önmaga már. Egyre több tetkót csináltat magára. Ahogy én is. Egy pillangót tetováltattam magamra,azon belül a hasamra. 

Sokan nem értik hogy miért,és hogy ez vajon mit szimbolizál de én tudom. Bella iránt érzett szerelmemet. Most hogy van pár nap szünetünk eljöttem haza Holmes Chapelbe. Anyáéknak nem is szóltam,hadd legyen nekik meglepetés. Lassan leparkoltam a házunk előtt,és megállítottam a motort. Liam tanácsa az volt hogy kicsit szellőztessem ki

a fejem,és kicsit vonuljak el a háttérbe  Erőt vettem magamon,és kiszálltam a kocsiból. Bezártam magam után,és elindultam ahoz a házhoz ahol felcseperedtem. Emlékszem arra mikor Gemmát kergettem egyik nyáron az udvaron egy vizi pisztollyal a kezemben. Boldog voltam akkor. 

Most anyura van szükségem,és Gemmára. Rájuk bármikor számíthatok. A fiúkra is,de ők azért mégis másak mint az édesanyám. Lassan nyitottam be az ajtón,és léptem be az előtérbe. 

Palacsinta illat kúszott be az orromba,és Coldplaytől a

Paradise szám hallatszód-ott az emeletről. Igen, nővérkém is szereti a kedvenc bandámat.
-Sziasztok! Megjöttem!-kiáltottam el magam. Lépteket hallottam a konyha felől,és hirtelen édesanyám alakja tűnt fel. Arcán meglepettséget olvastam le. 
-Harry! Fiam!-mondta majd oda jött hozzám és megölelt. 

Behunytam a szemem,és kiélveztem hogy anyám ölelő karjaiban vagyok újra. 
-Hogy hogy haza jöttél?-tolt el magától hogy a szemembe nézhessen.
-Nyugalomra vágytam,és hiányoztatok már! Röviden ennyi.-húztam mosolyra

a szám. Anyám össze húzta szemöldökét,látszott rajta hogy nem hísz nekem.
-Lány van a dologban ugye?-mondta miközben csípőre tette a kezét. Lesütöttem a fejem,és újra kisfiúnak éreztem magam.
-Igen....-mondtam halkan.
-Gyere üljünk le és mindent elmesélsz jó?-fogta meg a kezem,és elkezdett húzni a nappali felé. Igen ő az anyám. Tudtam hogy nem úszom meg anélkül hogy ne faggatózna 

Elmeséltem neki mindent,onnan hogy hogyan találkoztunk,a közös esténkről,a tárgyalásról,és a jelenig. Végig hallgatott anélkül hogy bele szólt volna. Amig meséltem neki,bevillant Bella arca,hangja,és rájöttem hogy rettentően hiányzik nekem. 
-És most nem tudom mit csináljak anya!-temettem az arcomat a kezembe. Ő a hátamat kezdte simogatni, nyugtatást kép,de nem nagy sikerrel.
-Szereted őt nem?-kérdezte.
-Igen! Szeretem anya,de nem tudom hogy ő hogyan érez irántam!-mondtam.
-Te biztos az én fiam vagy?- kérdezte. Hirtelen rá néztem,mert nem értettem hogy ezt mire mondja.

-Tessék?-egyenesedtem fel.
-Persze hogy a fiad vagyok!-mondtam kissé felháborodva.
-De nem a régi! A régi fiam,küzdene azért a lányért akit szeret! Nem lenne gyáva,és meglátogatná őt a börtönben. Mellette lenne,bármilyen körülmények között.-mondta mélyen a szemembe nézve.
-De anya,miv an ha nem akar látni?-akadtam ki.
-Hát fiam! Be kellett volna hozzá menned,látogatnod őt,és akkor nem kellene ettől félned.-mondta könnyedén.
Tudtam hogy igaza van. Gyáva vagyok. 
Látogatnom kellett volna őt,mellette lennem,támogatnom,és akkor elé mernék állni. Ha okosan csináltam volna a dolgaim,rég az enyém lenne ez a lány,csak is az enyém. 
-Igazad van. Mindenben igazad van!-öleltem meg.
-Remélem egyszer együtt foglak látni ezzel a lánnyal.-mondta anya.
-Anya?-kérdeztem.
-Tessék?-mondta.
-Maradhatok még?-tettem fel a kérdést. 
Mosolyra húzta a száját,majd elkezdett nevetni. Régen hallottam őt így nevetni. Nevetése öröm volt számomra.
-Addig maradsz ameddig csak akarsz!-simogatta meg az arcom. 
-Szia öcskös!-jött le a lépcsőn Gemma.
-Szia neni.-mosolyogtam.
-Gyertek egyetek palacsintát!-állt fel anya,majd elindultunk utána a konyhába. Úgy éreztem hogy most minden nyugodt körülöttem. A kérdés az volt hogy meddig.

30.Fejezet.- Az angyali hangú ördög

Sziasztok! Itt az új fejezet,remélem tetszeni fog! Továbbra is számítok rátok és remélem meg lesz az 5 komment,de több is akár ... ;)

• *Aria szemszöge*
  Tudom milyen ha egy szerelem nem tud beteljesülni. Hiába szeretitek egymást,hiába
  akartok együtt lenni,de nem lehet. Sok millió ok miatt lehetséges ez. Például a szülök. Ha a szüleidnek nem tetszik az a személy,akivel te tervezed az életed,vagy csak randizgatsz vele.
  Vagy a távolság. Vagy a kor. Vagy ami a legrosszabb egy harmadik,személy. Iant nem
  szeretem úgy mint Zaynt. Ez látszik is a viselkedésemen. De viszont Zayn érez Perrie iránt is valamit.
  És ez zavar,bosszant,rossz érzés. Kétségbe esik az ember ha a szerelmének más is tetszik. Ha sétálgattok az utcán,kéz a kézben,és meg néz másokat,miközben te pont mellette állsz. Egy
  nő,ezt észre veszi,érzi ha valami nincs rendben. Ezért szakítottam vele. És most megint hol
  tartunk?
  Egy WC fülkében ahol csókolózunk.
  Bujkálunk a párjaink elől. Máskor ez romantikus lenne,ha csak mi ketten léteznénk egymás
  számára,de így nagyon nem az. Ian is most vallotta be hogy kedvel. Úgy érzem hogy viharos
  felhők kezdenek a fejem fölé gyűlni,amik előbb utóbb nagy vihart fognak okozni. Leírhatatlan érzés volt újra érezni,ajka méz édes izét. Ahogy nyelvünk vad kényeztetésbe kezdenek. Abban a pillanatban jöttem rá hogy nélküle én nem létezek. Az életem mit sem érne nélküle. Neki köszönthetem azt ahol most tartok. Hugo,amióta Bella börtönben van rajtam éli ki a divat iránt érzett szerelmét. Eleanorral is sikerült össze barátkoznom. Sőt,az
  egyik bemutatón személyesen is megismerhettem
  Demi Lovatot.
  Nagyszerű ember,és tényleg mindenkit meghallgat. Azt hiszem hogy őt is a barátaim közé sorolhatom már. Szóval a csók. Zayn ebben a csókban mindent a tudtomra adott. Szeret,véd,az övé vagyok,és leszek amíg élek. Hiába van Perrie,és Ian. Ebben a pillanatban most ők sem érdekeltek. Önző voltam. Egyszer az életben hadd legyen valami,ebben az esetben valaki csak az enyém. A hátam hozzáért a hideg falnak,és Zayn keze feljebb csúsztatta a kék estélyimet. Beletúrtam barna hajába,és közelebb húztam magamhoz. Már az ujjai kezdtek volna akcióba lépni,de épp megzavartak minket.
• -Aria itt vagy?-jött kintről egy hang. Azonnal szétreppentünk. Én lejjebb húztam a szoknyám,Zayn megigazította az öltönyét. Idegesen beletúrt a hajába,szemei ijedséget,félelmet,és csalódást mutatott.
  -Itt vagyok.-kiabáltam ki. Zayn abban a pillanatban megragadta a kezem,és megszorította.
  -Nyugi nem foglak leleplezni.-súgtam neki oda,és megsimogattam borostás arcát. Arc izmai
  ellazultak érintésem hatására.
  -Nem akarsz kijönni a
  fülkéből?-kérdezte Perrie. Megijedtem. Most mit tegyek? Biztos megfogja hallani ha valaki
  mocorog mellettem,ha kimegyek. Zayn bólintott egyet hogy mehetek,nem lesz semmi baj. Így tettem. Kinyitottam a fehér ajtót,ami kissé nyikorgott. Amint kiléptem megláttam Perriet aki
  háttal neki volt dőlve a mosdó kagylónak. Gyanúsan mért végig engem,majd megszólalt.
  -Elvan kenődve a sminket. Sírtál? Bocsi hogy így kérdezősködök,ismertség hiányában,csak érdekel mi van veled.-mondta mosolyogva.
  -Megvagyok köszi csak rosszul lettem. Semmiség. Mostanában egyre többször fordul elő. Biztos mindig össze eszek valamit.-vicceltem el a dolgot. Pedig igazából
  sejtem miért is vannak ezek a rosszullétek.Számolgatok,és számolgatok,és egyre jobban kezd ez egyik gyanúm beigazolódni sajnos.
  -Aria,szereted még Zaynt?-kérdezte hirtelen Perrie. A szemeim kidülledtek. Hirtelen nem tudtam
  mit mondjak.
  -Mit számít ez már? Semmit Perrie. Zayn téged
  választott,nekem pedig itt van Ian.-feleltem neki.
  -Szóval szereted.-mondta ki lassan,és akadozva. Szeme csillogott a könnyektől.
  -Figyelj Aria,én nem akartam közétek állni. Nem tudtam hogy te voltál már neki akkor. Azt hittem
  hogy egyedülálló. Ha tudtam volna,nem kezdtem volna ki vele. Nem akartam tönkre tenni a
  kapcsolatotokat.-kezdett el sírni. Megsajnáltam őt. Oda mentem hozzá,és megöleltem.
  -Semmi baj Perrie! Nem ment köztünk,és kész. Nem a te hibád.-simogattam meg a hátát.
  -De igen az enyém! Hogy bírtad ki hogy közben velem mutatkozik,velem "él" együtt? Én biztos
  nem bírtam volna ki. Tisztellek ezért téged Aria,és szeretném ha a barátomnak nevezhetnélek!-szipogta.
• -Tudod én mindig is csak jót akartam Zaynek. Sosem mondtam neki,ha valami fáj,bánt. Azt a
  másfél évet nem fogom elfelejteni,de ti gyönyörű pár vagytok,téged legalább felvállal,és ennek
  örülj. Ne ezen rágódj. Én túlléptem rajta,kérlek te is.-mondtam neki. Bár hazudtam mert nem léptem túl rajta jobbnak láttam ezt mondani Perrienek.
  -Köszönöm Aria.-mondta majd szorosan megölelt.
  -Gyere menjünk vissza,hátha Zayn is már visszatért.-mondtam neki majd kimentünk a
  helyünkre. Elkezdtem nekik minden hülyeségről beszélni. Elakartam vonni a figyelmüket hogy Zayn
  kitudjon jönni a wc-ből feltűnés nélkül.
  
  *Bella szemszöge*
  Louis látogatása után feldúlt voltam. Kellett volna valakivel beszélgetnem,akinek eltudom mondani minden bajomat,félelmemet. De nem,nem tudom senkinek sem elmondani mert nincs velem senki. Magányos vagyok,és most kezdek rájönni hogy milyen sokat ér egy barát.
  De engem csak a pénz,a siker,és az hajtott hogy kit tudok bevinni az ágyamba. Fáj hogy nem
  láthatom Harryt,és fura érzés reggel arra kelni hogy vele álmodsz,ráadásul olyanakat amiknek
  semmi értelme. Szinte biztosra merem venni hogy nem gondol már rám. És ez akármennyire is fáj,be kell látnom hogy ez így van rendjén. Én nem hozzá való vagyok. Léptek zaja hozott vissza a
  való életbe.
  -Megint látogatója jött.-mondta megint ugyanaz a
  köpcös öregember. Szemöldökömet felhúzva,állok fel az ágyamból,és lépek bele fehér cipőmbe. Már megint ki látogathatott meg?
  Csak nem Harry? Ahogy eszembe jutott a gyomrom görcsbe rándult,és a szívem vad ritmusba kezdett dobogni. Ahogy közeledtünk a helyiség felé,az ajtón lévő ablakon beszűrődött egy kis napfény,amitől kissé homályosan láttam.
  -Fél óra megint!-köpte oda a szavakat a köpcös öreg ember. Kezemmel megfogtam a hideg kilincset,és lenyomtam. Kinyílt előttem az ajtó,és abban a pillanatban megtorpantam. Nem! Ez nem lehet! Mit keres már megint itt? Mit akar tőlem?
  Ezek a gondolatok kavarogtam a fejemben. Világos farmert,és egy fehér inget viselt,ami felül nem
  volt begombolva. Haja kócos volt. Amikor meglátott,mosolyra húzódott a szája,és szemével
  végig mért,jó alaposan.
  -Ott fogsz ácsorogni?-törte meg a kínos csendet kettőnk között.
  -Megy az időnk!-mutatott a kar órájára.
  Nem szóltam semmit,csak beljebb léptem,és becsuktam magam mögött az ajtót.
  -Jó újra látni Bella.-lépett közelebb Louis. Én erre hátráltam egyet.
  Féltem tőle. Nem tudom mit akar tőlem,de jót biztos nem.
  -Félsz tőlem?-kérdezte huncut mosollyal az arcán.
  -Én?-kérdeztem tőle kissé remegő hangon. Persze hogy félek tőled te barom! Múltkor majdnem megfújtottál! Gondoltam magamban. -Ne félj! Nem bántalak! Hacsak nem szolgálsz rá!-simított
  végig az arcomon a bal kezével. Hideg bőre miatt liba bőrös lettem!
  -Mit akarsz tőlem Louis?-kérdeztem tőle.
  -Csak egy valamit szeretnék!-felelte.
  -Mit?-kérdeztem újra.
  -Egy csókot!-felelte.
  Szavai kavarogtam az agyamban. Mit kér tőlem? Mégis minek tőlem? Ott van neki Eleanor! Az őrületbe akar kergetni engem? Azt akarja hogy megbolonduljak? Mert ha így folytatja sikerülni fog neki. -Te bolond vagy Louis.-mondta neki
  -Senki sem fogja megtudni! Ígérem Bella!-mondta majd közelebb lépett hozzám. Hátráltam egyet,de neki ütköztem az ajtónak. -Nem Louis!- förmedtem rá!
  -Neked ott van Eleanor!Hagyj engem békén!- kezdtem felemelni a hangom! -Szakítottam vele!- hajtotta le a fejét.
  Ebben a pillanatban olyan ártatlannak tűnt.
  Elveszettnek,akit becsaptak,hazudtak,titkolóztak neki. Én is így éreztem magam.
  Elárultnak,magányosnak,becsapottnak. Fájt őt így látnom. -Miért?-suttogtam.
  -Nem tudok hozzá érni. Undorodom tőle.-rázta a fejét. Megsajnáltam őt. Eleanor sokáig titkolta
  előle a múltját. De Eleanort is meglehet érteni. Én
  is így tettem volna a helyében.Féltem volna attól hogy mit szólna ehhez
  az a személy aki nekem a mindenséget jelenti. -Louis neked vele kell lenned - mondtam neki. Megfogtam az állát hogy rám nézzen. Szemei csillogtak,úgy ahogy a múltkor
  amikor rám nézett. -Mást szeretek.-mondta a szemembe alig hathatóan. 

  Kibe lehet szerelmes? Ez a kérdés járt a fejemben. -Neked Eleanorral kell lenned!-mondtam neki. Rá kell vennem hogy vissza menjen hozzá.
  -Bella..érts meg kérlek szépen. Nem őt szeretem
  már!-hangja hirtelen felemelkedett. Összerezzentem. Megint rám jött a

  félelem. -Csókolj meg!-kérte Louis,de inkább
  hangzott ez parancsnak mint kérésnek. Nem tehetem. A régi énem habozás
  nélkül bele ment volna. De én már nem. -Nem!-
  mondtam ki határozottan. Louis elmosolyodott majd megfogta a combom. Erősen
  megszorította,és utána bele is csípett.
  Összeszorítottam a szemem. Nem akartam tőle semmit. Louis a kezét feljebb vezette a
  combomon,hol meg-megszorítgatva.

   -Ha kell erőszakkal foglak rávenni.-súgta bele a fülembe. Utána beleharapott a fül cimpámba.
  Kirázott tőle a hideg. Közelebb jött
  hozzám,éreztem ahogy a mellkasa fel-le emelkedik. Parfümjének illata kellemes volt,és

  közben mocskos dolgokat suttogott a fülembe.
  Lebénultam. Nem volt erőm

  mozogni se. És akkor rájöttem. Ő az én ördögöm.
  Az angyali hangú ördögöm. Akit el kell kerülnöm jó messziről,mert nagy baj lesz. Amikor ezeket gondoltam,belenéztem kék szemébe. Hogy mit láttam akkor benne?
  Vágyat,szeretetre vágyást,törődést.
  De én ezeket nem tudom megadni neki. Képtelen vagyok,hísz nem szeretem. Nézésével fogva
  tartott. És akkor,akkor abban a pillanatban megéreztem ajkát,az ajkamon.

29.-fejezet. "Apa"

Meghoztam az új részt. Remélem is megkapom legalább az 5 komit. Persze több is lehet,nem zavarna...:) és az sem ha kicsit hosszabb komikat írnátok,jobban leírnátok a véleményeteket.. :) nem is húzom tovább a szót itt a rész olvassátok :) 

                         
*Harry szemszöge*
Éreztétek már úgy hogy mindenetek megvan?
 Pénz,siker,egy csodálatos feleség,és egy gyönyörű gyerek?
Én igen. Nagyszerű érzés úgy haza jönni egy próba,egy interjú után hogy a feleséged,és a kis lányod tűkön ülve várnak téged,és amikor meglátnak egyből a nyakadba ugranak. Darcy az én haj koronámat örökölte,de az anyja tenger kék szemét viseli.
Amikor mosolyog neki is látszanak a kis gödröcskéi,mint nekem.
Ha akarnám sem tudnám letagadni hogy az én vérem.
               De nem is akarom. A fiúkkal márcsak néha vállalunk el fellépéseket,mert mindannyiunknak sikerült családot alapítanunk. Darcyt mindig én fektetem le,és tőlem követeli az esti mesét.
Ilyenkor Bella az ajtóból figyel minket. Csodás,anya,feleség lett belőle.
-Na jó kicsim,most már ideje lefeküdni!-adtam puszit a homlokára.
-De apu én még nem akarok! Csinálj nekem kakaót!-ugrált az ágyon a kis energia bombám.
-Nem,mert nem fog tudni elaludni!
Majd holnap reggel,amikor felkelsz az fog várni téged.-mondtam
 neki,és betakartam. Bella adott neki jó éjt puszit,én is követtem a példáját.
 Mielött kimentünk volna a szobályából,vissza néztem. Csak úgy csillogtak a szemei.
-Jó éjt,apu,anyu.-köszönt el ő is tőlünk.
-Neked is kicsim!-mondtam neki majd lekapcsoltam a villanyt.
 Bellával gyorsan lezuhanyoztunk,majd mi is lefeküdtünk aludni.
Hiába egy gyerek nevelés teljesen kifáraszt minket.
Amikor kettesben akarunk lenni,akkor átviszem Darcyt anyámékhoz hogy addig nála legyen,ami míg elvagyunk egymással. Szeretem őt
nagyon. Ő változtatott meg. Ő mutatta meg milyen egy igazi kapcsolat.
Másnap Bella kiabálására keltem.  Azonnal kiugrottam az ágyból,és berohantam
Darcy szobájába. Bella fölötte hajolt,és rázta a vállát,szólt hozzá,de ő csak aludt.
Közelebb léptem hozzájuk,és akkor megláttam Darcy lila színű száját,és kisápadt bőrét.
-NEEE!-kiabáltam teljes erőmből!
-Kicsim kelj fel! Apu csinál neked kakaót!-szólongattam. De semmi válasz nem jött!
-Hallod! Kelj fel!-kezdtek kijönni az első könnyeim. Nem,nem
 veszíthetem el a kislányom!
-Kicsim térj magadhoz!-öleltem magamhoz hideg kicsi testét!
Testem rázkódott a sírástól,Bella pedig az egyik sarokban sírt.
-Nem hagyhatsz itt minket!
Szükségünk van rád kicsim!-zokogtam a vállába.
 De nem válaszolt. Zokogtam. Elvesztettem a gyerekemet.
Szorosan öleltem magamhoz aprócska testét.
Csak öleltem,és beszívtam ruhájának baba illatát.
Mindig emlékezni akarok erre az illatra,a szemére,a babaarcára,mosójára,hangjára,ahogy
kimondja hogy "apa". De nem fogja többé.
Újra,és újra előtörtek bennem az emlékek,amikor elöszőr megpillantottam.
Amikor elöszőr a kezemben tartottam. Amikor Bellával haza vittük a kórházból.
Hogy védtük akkor. Nem akartunk sztár babát nevelni belőle. Normális gyermek kort

akartunk számára teremteni. Féltem elöszőr megfürdetni,vagy tisztába rakni.
Mindig Bellára bíztam az ilyesmit eleinte.
Az első lépései,szava.
 Amikor kimondta hogy "apa". Sosem fogom elfelejteni. Szorítottam,és csak szorítottam apró testét,mikőzben találkozott a tekintetem Bella letört,kisírt szemével.
Ablak csapkodásra ébredtem fel.
Azonnal felugrottam az ágyból. Ijedten kaptam az arcomhoz,ahol egy könnycsepp fojt le.
Szóval csak álmodtam. Egy hülye álom volt.
Jobbra fordítottam a fejem,ahol egy szőke
lányt pillantottam meg. Nyugodtan aludt. Remek,gondoltam magamban.
Már megint nem tudtam parancsolni magamnak. Louisnak akkor igaza volt.
Több eszem is lehetne.
Lassan másztam ki mellőle,hogy fel ne keltsem.
 Felöltöztem,és kimentem a nappaliba.
Írtam neki egy cetlit hogy ne haragudjon,de sietnem kellett haza,utána mentem is el.
Utálom ilyenkor magam. Nem találom a helyem,mióta Bellát bezárták.
Csak elvagyok. Látni akarom,de nem merem.
Félek hogy megint csak egymásnak ugranánk,mint a tárgyaláson. Szeretem.
 Vagyis csak azt híszem. Nem tudom pontosan mit érzek iránta.
Még nem találkoztam olyan lánnyal, akinél
csak részben is arra gondoltam volna, hogy valódi
kapcsolatot akarok vele.
 Úgy gondolom, hogy
eddig peches voltam a szerelemben. Másfelől még
senkivel sem találkoztam, aki felrázta volna az
életemet. Meg szeretnék ismerni valakit, aki igazán
inspirál engem és akivel szívesen töltöm el az
időmet. És benne valami mégis megfogott.
Vonz magához,olyan mint egy mágnes,aki vonz magához,és én nem tudok
 ellene tenni. Újra csókolni szeretném,érezni őt.
Csak amilyen egy balfasz vagyok,mindig elszúrom valahogy.
Mint most is.
Ahogy igy viselkedek,hogy másokkal fekszek le,igy csak azt bizonyítom hogy egy éretlen 19 éves  sztárocska vagyok aki kihasználja a hírnevét. Belültem a fekete
Range Roverembe,és beindítottam a motort.
 Ahogy haladtak mellettem az épületek,hirtelen eszembe jutott az álmom. Miért pont Bellával álmodtam? Ráadásul hogy gyerekünk volt? Aki sajnálatos módon meghalt. Szinte éreztem a hideg bőrét
 magamon. Tiszta másom volt,csak lányba. Olyan volt mint a nővérem.
Kész Styles gyerek. Úgy éreztem beszélnem kell valakivel.
Akinek kiönthetem a szívem. Liam mindig mindenkit meghallgat,és remek tanácsokat ad.
 Befordultam a következő sarkon,ami Liam házához vezet.
Hamar odaértem a lakásához,és kerestem is egy szabad helyet ahova leparkolhatok.
Találtam is egy helyet,és pont be akartam oda parkolni amikor megelőztek.
-A rohad életbe!-szitkozódtam. Komolyan mondom,ez ma nem a szerencse napom lesz. Végül
 találtam egy helyet,oda gyorsan leparkoltam mielött megint valaki beelőz.
 Kivettem a kulcsot,kiszálltam,majd bezártam a kocsit.
 Körbe néztem az úton mielött átmentem volna,de nem jött kocsi ezért átmentem az út túl oldalára. Felmentem a lépcsőn és csengettem. Kb két percet kellett várnom,és
 Dani nyitott ajtót nekem.
-Szia Harry!-köszöntött mosollyal az arcán.
-Szia Liamet keresem.-mondtam neki,mikőzben beljebb léptem.
Kabátomat felakasztottam a fogasra majd bementem a nappaliba.
-Liam még nincs itthon,
Andyvel elmentek venni valami kaját,mert foci meccset akarnak nézni.-mondta Dani,miközben elég vicces képet vágott. Mosolyognom kellett rajta.
-Dani nem találom a rózsaszín bögrét.-mondta mögöttem egy női hang.
Megfordultam el Eleanorral találtam szemben magam. Dagadt,és vörösek voltak a szemei.
-Óóó szia Harry.-mondta mosolyogva. De ez nem volt őszinte mosoly.
Láttam rajta hogy valami majd' széttépi belülről.
-Mi a baj El?-léptem hozzá,majd megöleltem. Parfümjének illata bekúszott az orromba.
 Louis szünetet kért!-mondta Eleanor,de a végén elakadt.
Válla rázkódott a sírástól. Tudtam hogy Louis most haragszik rá,de hogy ennyire,ezt nem gondoltam volna.
-El,figyelj rám! Minden rendben lesz,érted?-fogtam meg az állát hogy rám nézzen.
Ő csak bólintott egyet.
-Akkor addig nézzünk egy jó vígjátékot míg várjuk Liaméket!-mondta Dani.
Egy bólintással egyeztünk bele.

*Louis szemszöge*



Bella látógatása után úgy éreztem hogy szakítanom kell Eleanorral.
De nem azt tettem. Csak megmondtam neki hogy szüneteltessük ezt a dolgot köztünk.
Nem akartam megbántani,de nem merek hozzá érni.
Amit Bella mondott,azok bele vésődtek az elmémbe.
Undorodom a tudattol hogy mással is volt rajtam kívül Eleanor.
És ami a legrosszabb nem szerelemből.
 Amikor Bella olyan közel volt hozzám,fura érzés kerített hatalmába.
Néztem az ajkát,és késztetést éreztem hogy megcsókoljam. Vágytam csókja izére.
 Pedig nem ezt kellene éreznem. Nem,mert tudom hogy ez helytelen.
 Ő Eleanor legjobb barátnője,és Harry kiszemeljte.
Szeretem a veszélyeket,a kihívásokat. És a tiltott gyümölcsben a veszély a lényeg. Az, hogy
kiszámíthatatlan legyen, és érezd, hogy
bármelyik pillanatban belepusztulhatsz. Igy vagyok most.
 Megint itt vagyok Bellánál,és várom hogy ide hozzák.
Látni akarom ahogy meglepődik. Belepusztolok ha nem csókolhatom most meg.
Ha kell erőszakkal fogom elérni hogy Bella viszonozza.

28.fejezet. "Tudom hogy engem szeretsz"

Sziasztok! Igen tudom azt mondtam hogy csak akkor hozok új részt ha össze 
jön az 5 komi. De nem birtam ki hogy ne tegyem ki. 
Ma viszonylag jó napom volt,csak az a fránya gyakorlati hét. 
 A részekhez mostantól bárki komizhat,és nem kér ellenőrző kódot sem. 
Szóval mostantól lesz az hogy tényleg 5 komi után fogom hozni. komiba kérlek szépen írjátok meg ha szerintetek új fejléc kéne. 
Nem is húzom tovább a szót itt a kövi rész :D xx

*Zayn szemszöge*

Hogy mi történt azóta mióta szakítottunk Ariával? Újra együtt vagyunk Perrievel. 
Még mindig nem értem hogy miért bocsátott meg nekem,hogy hogy tud így szeretni,egy ilyen embert mint én. Elkezdődött a turnénk, 
úgy hogy alig láthatom őt. Hogy kire gondolok? Természetesen Ariára. 
Az újságokból,tv--ből látom őt,
de az nem ugyan az. Perrieék is sokat utaznak a bandával,szóval ő sincs mellettem. 
Fárasztó a turné,de a rajongóinkért mindent megteszünk. 
Louissal a kapcsolatunk,hogy is fogalmazzak,nem túl rózsás. 
Amióta Ariát a szájára vette,azóta jobb ha kerül engem. 
Természetesen a koncerteken nem látszik rajtunk hogy épp nem vagyunk jóban Eleanorral a kapcsolata mély ponton van,de nem szakítottak. A véleményem szerint Louis túlzásba viszi azt ahogy bánik vele. 
Mostanában sokat iszik,és néha,de tényleg csak néha cigizik is. 
Nem ön maga. Harryvel egyáltalán nem beszélnek egymással. 
Louis Harryt hibáztatja mindenért. 

Pedig Harrynek semmi köze nincs ahhoz 
ami 3 éve ezelőtt történt Belláékkal. 
Remélem Louis újra a régi lesz,mert így csak magát,és magával együtt minket is tönkre tesz.
 Perrievel ma elmegyünk vacsorázni,szerencsére eltudott ma szabadulni a csajoktól. 
Szeretni szeretem őt,de mégsem úgy mint Ariát. És igen,megint nála kötök ki. 
Nem tudom kiverni a fejemből,egyszerűen nem megy. 
Hiába döntöm el hogy elfogom felejteni,helyette inkább még jobban ő rá gondolok. Szeretem még mindig őt.
Gondoltam ezeket a kocsiban miközben arra vártam hogy átváltson
-Remélem jó esténk lesz.-mondta és közben rám szegezte a tekintetét. 
-Én is remélem.-feleltem neki és közben megfogtam a kezét. 
-Aria is ma itt van ebben a városban.-mondta Perrie,de itt már nem nézett rám. Köpni,nyelni nem tudtam. 
-És? Most veled vagyok,te vagy a barátnőm,nem ő! Ne vele foglalkozz hanem velem!-mondtam neki,de nem mertem rá nézni. Nem akartam hogy lássa az arcom. 
-Szeretlek Zayn!-felelte alig halhatóan.
-Én is.-mondtam neki.
Lassan megérkeztünk az étterem elé,és leparkoltam egy szabad helyre. 
-Zayn,Perrie!-köszönt nekünk oda.
-Nem baj ha csatlakozunk hozzátok? Elfelejtettem asztalt foglalni.-hazudtam. 
-Nem baj persze.-felelte Ian Mosolyogva. Perrinek kihúztam a széket,és ő helyett foglalt rajta. 
-Meséljetek,mi van veletek?-kérdezte Perrie tőluk.
-Boldogok vagyunk együtt.-felelte Aria mosolyogva,közben megfogta Ian kezét. Ian értetlenül nézett rá,de megszoritotta a kezét.
-Együtt vagytok?-kérdeztem kissé hangosan. Páran felém kapták a tekintetüket,de nem törődtem velük.
-Igen! Egy pár vagyunk!-mondta Ian mosolyogva. Legszívesebben bevertem volna neki egyet.  
Tudatni akartam volna vele hogy Aria az enyém. 
Vagy is csak volt. Mert én olyan hülye voltam,és nem becsültem meg.
-Örülök nektek,és sok boldogságot.-mondta nekik Perrie. 
Egész este őket néztem ahogy enyelegnek,egymással. 
Rossz volt látni őket együtt,hogy nem velem viselkedik így. Jobb lett volna egyedül látni őt. Igen,azt kívántam most hogy bárcsak ne jött volna össze vele,sőt senkivel sem. 
Inkább akarom látni egyedül,mint mással. 
Ha velem nem lehet boldog mással sem. 
-Zayn! Zayn,hallod figyelsz te rám?-rázta meg a vállam Perrie. 
Ránéztem és semmit nem tudtam kiolvasni a tekintetéből. 
-Mondjad!-mondtam semleges hangon.
-Mennünk kéne lassan,nem?-kérdezte félénken. 
csak bólogatott egyet. 
Itt a lehetőség Zayn. Mondta egy hang a fejemben. 
Most van alkalmam beszélnem vele! Most tudok vele kettesben lenni. 
Kitudja hogy mikor láthatom őt legközelebb.
-Elmegyek én is a mosdóba.-mondtam Perrinek,aki értetlenül nézett rám. 
Ian pedig megtudott volna a tekintetével. Lassan elindultam a férfi mosdó felé,és közben hátra felé néztem. Perriék beszélgettek, úgy hogy gyorsan megváltoztattam az úti célom,és bementem a női mosdóba. 
Megláttam Ariát a tükör előtt állt és sírt. Oda mentem
-Kimegyek a mosdóba!-mondta Aria Iannek,aki,
hozzá,és szorosan magamhoz húztam. Nem szerettem soha így látni,nem szeretem 
ha egy lány sír.Főleg ő. Értetlenül és csodálkozva nézett fel rám.
 A szeméből újra elkezdtek folyni a könnyek.
-Miért jöttél be utánam?-kérdezte suttogva. 
Gondolkozhattam volna a válaszon,de feleslegesnek tartottam. 
-Beszélni akartam veled. Kitudja mikor láthatlak újra,és mikor tarthatlak a karjaimban.-mondtam neki.
-Zayn...köztünk mindennek vége!-távolodott el tőlem. 
Csalódottan hullott le a kezem maham mellé.
-Aria..Tudom hogy elrontottam,hogy nem kellett volna össze jönnöm Perrievel miközben veled voltam együtt,
de én azon az éjszakán mikor szakítottál velem,akkor döntöttem úgy hogy szakítok Perrivel. 
De te szakítottál velem,és nagyon rosszul esett. 
Aztán amikor elmentem egy bár elött és megláttalak vele,azt hittem hogy te...-de nem tudtam befejezni a mondatom mert Aria közbe vágott.
-Hogy én mi? Hogy én mi Zayn? 
Hogy ilyen hamar tovább léptem rajtad? 
Képzeld nem,csak már rohadtul elegem volt abból hogy mindig,én vagyok a második az életedben. 
Ha igazán szerettél volna akkor nem kezdesz ki Perrievel,és talán most még most is együtt lennénk. 
Mond csak Zayn,miért nem vállaltál fel amikor még csak én voltam? Szégyelltél?  
Hmm? Most már elmondhatod, mert már nem múlik rajta semmi. 
Képzeld Iannel minden másabb mint veled. 
Ő rajta legalább látszik hogy szeret!-mondta a képembe az igazat. 
Én tényleg sose mutattam ki hogy szeretem. 
Mindig is a kemény gyereket mutattam meg neki. 
Hiába tudott mindent rólam,hiába volt az a
egy és fél év együtt lét,mindig ilyen voltam vele.
-Én...én csak azért viselkedtem így,hogy ha egyszer szakítottál volna velem,
akkor kevésbé fájt volna. Azért nem mondtam ki soha amit érzek irántad. 
Pedig szerettelek,szeretlek most is. 
Fizikai fájdalmat okoz a hiányod,bele örülök abba ha nem érezhetem 
az illatod a puha bőröd,a csókjaidat.-mondtam szaggatottan a szavakat.
-Már nem számít. Fölösleges volt utánam jönnöd!-nézett a szemembe Aria.
Lépteket hallottunk kintről,ezért gyorsan megragadtam Aria kezét,és behúztam egy szabad fülkébe. 
Kicsi volt, így a mellkasunk összeért. Éreztem ahogy fel-le mozog a mellkasa,ahogy veszi a levegőt.
-Tudom hogy még engem szeretsz!-mondtam neki, miközben megfogtam az állát,hogy a szemembe nézzen. 
-Tévedsz.-vágta rá azonnal. Egyre gyorsabban kapkodta a levegőt. Kezdett meleg lenni a
 wcben.
-Még mindig rosszul hazudsz!-kacsintottam rá. A szája kezdett kiszáradni. 
Láttam ahogy megnyalja a száját. Nem bírtam türtőztetni magam,ezért lecsaptam ajkaira. 
Újra éreztem ajkának mézédes ízét. Nyelvem bejutásért könyörgött amit Aria nehezen,de megadott. 
Nyelvünk dominanciáért küzdött,hol én,hol ő akart felül
kerekedni. Beletúrt a hajamba, miközben én megfogtam a csípőjét és jobban magamhoz húztam. 
Neki nyomtam a falnak,és az ágyékunk összeért. 
-Aria itt vagy?-zavart meg minket egy hang.

zöldre a rendőr lámpa. Perrie pedig itt dobolt mellettem.
Gyönyörű szeme van,és ez az egyik tulajdonsága amit nagyon szeretek benne. 
Végre átváltott és taposhattam a gázt. Közben még mindig fogtam Perrie kezét,a 
másik kezemmel pedig a kormányt.
Szívem őrületes tempóba kezdet 
dobogni,mintha ki akart volna ugrani a helyéről.
Mert akkor mindent elárulna a nézésem. 
Kiszálltam a kocsiból,megkerültem azt,és kinyitottam Perrienek az ajtót. 
Baba rózsaszín mini koktél ruhát viselt,ami kiemelte az alakját
Rajtam csak egy egyszerű fekete öltöny volt. 
Nem akartam annyira kiöltözni. Megfogtuk egymás kezét,és bementünk az étterembe. 
Az étterem tele volt vendégekkel,és kiszúrtam egy párt. 
Hosszú barna haj,kék estélyi,gyönyörű barna szemek. 
De nem volt egyedül. Vele volt. Akivel azon az éjszakán láttam,amikor Perrie kórházba került. 
Csalódott voltam. Tovább lépett rajtam.
 Nem gondolkoztam csak mentem amerre a lábam vitt. 
Perrie értetlenül nézett rám, miközben magam mellett húztam őt. Végül elértünk az úti célomig. 
-Sziasztok! Jó hogy össze futottunk!-mondtam nekik,mosolyogva.
 Aria szép lassan nézett fel ránk. Arcán döbbenetet véltem felfedezni. 
Mellette akartam lenni. Látni őt igy 3 hét elteltével.
Leültem Ariával szemben lévő székre.