16.fejezet.(Jól döntöttem?)
*Zayn szemszöge*
A bemutató után Aria is jött velünk,ugyanis Niall
meghívta őt. Köpni nyelni nem tudtam! Aria pedig
a megszokott viselkedésénél jóval másképp
viselkedett. Nem tudtam mire venni a dolgot.
Talán igy akarta magára vonni a figyelmem? Igyis
eléggé feszült lettem hogy itt van a
közelemben,és nem érhetek hozzá,de hogy még
provokálja magát,hát erre nem voltam
felkészülve. Perrie egész végig mellettem volt,igy
alkalmam sem volt négyszemközt beszélnem
Ariával.
Sorra öntöttem magamba az erősebbnél erősebb
italokat. Harry,és Liam ugy 1óra itt tartozkodás
után elmentek valahova,de mivel annyira részeg
voltam,nem értettem semmit hogy mit mondtak
nekünk hogy hova mennek. Perrie pedig adta saját
magát. Nem ivott sokat,és rengeteget mesélt a
minden napjairól. Aria pedig,hát igen,ő Nialler
folytatott hosszas beszélgetést,valamilyen ételről.
Nem is tudtam hogy tud főzni,pedig lassan másfél
éve a barátnőm,mégha nem is hivatalosan,de az!
Velem sosem szokott átlagos
dolgokról beszélgetni,vele akkor miért? Amikor
együtt tudunk lenni,akkor csak a vágyaimnak
élek,hogy vele legyek,hogy érezzem az
illatát,amikor a puha meztelen bőre a börömhőz
ér. Neki nem mondtam el(ki) de szeretem őt,a
szívem minden erejéből. Utálom magam amikor
ott kell őt hagynom a lakásában,vagy amikor
elötte Perrie hív,és azt kell hogy mondjam hogy
"szeretlek". Látom ilyenkor az arcát,azt hogy
vissza folytja a könnyeit ilyenkor. Szemét dolog ez
tőlem,tudom! A bemutató elött eldöntöttem hogy
választani fogok. De vajon jól döntök? Az egyiköjüket biztos
megfogom bántani. És a média! Minden címlapon
én leszek! Vagy Perrievel,vagy Ariával! És mikor
mondjam el nekik? És a fiúk? Ők mit fognak
hozzá szólni? Mit fognak rólam gondolni?
Félek,nagyon félek,de Harrynek igaza volt! Ezt
nem csinálhatom egyikőjükkel sem!
-Aria! Beszélnem kell veled!-álltam meg mellette
és felhúztam magamhoz. A szemében
zavarodottságot véltem felfedezni. És rémületet.
Vajon tőlem fél? Tőlem Zayn Maliktól? Sosem
bántottam még egy lányt
sem,és nem most akarom elkezdeni,főleg nem
azzal a lánnyal,akit nagyon szeretek. Elmentünk
egy eldugott sarokba. Láttam rajta hogy nem érti
ezt a helyzetet. Megfogtam a kezét,és
megcsókoltam a kézfejét.
-M-mit akarsz Zayn?-dadogta.
-Téged! Örökre!-súgtogtam a börébe,ugyanis még
mindig puszilgattam a kéz fejét. Láttam hogy
nagyot nyel.
-Zayn,kérlek ne most! Itt bárki megláthat minket!
Ráadásul itt van Perrie is!-mondta majd kivette a
kezét a kezemből. Dühös lettem. Vissza utasított?
Ez nem lehet.
Hirtelen jött ötlettől vezérelve neki löktem a
falnak,amitől ő felsziszentett. -Talán Nialler
szeretnél lenni? Szerinted ő jobban megtudna
dugni téged? Ő nem ismer téged! Én ismerlek! A gimi óta
ismerlek! Mindent tudok rólad!-kiabáltam a
képébe!
-Akkor félre ismertél! Nagyon félre ismertél!
Ugyanis nekem nem a testiség a lényeg! Nem
Zayn! Bizony nem! Amikor elöszőr találkoztunk
egyből lefektettél! Pedig egy rendes kapcsolat
nem igy kezdődik! -már ő is kiabált.
-Te is akartad,ahogy énis! Akkor nem ellenkeztél!-
köptem neki oda a szavakat.
-Nem! Igaz nem ellenkezdtem,de már akkor
tudtam hogy rossz ötlet volt veled összejönni!
Megcsaltál! Perrievel,és én
*Zayn szemszöge*
A bemutató után Aria is jött velünk,ugyanis Niall
meghívta őt. Köpni nyelni nem tudtam! Aria pedig
a megszokott viselkedésénél jóval másképp
viselkedett. Nem tudtam mire venni a dolgot.
Talán igy akarta magára vonni a figyelmem? Igyis
eléggé feszült lettem hogy itt van a
közelemben,és nem érhetek hozzá,de hogy még
provokálja magát,hát erre nem voltam
felkészülve. Perrie egész végig mellettem volt,igy
alkalmam sem volt négyszemközt beszélnem
Ariával.
Sorra öntöttem magamba az erősebbnél erősebb
italokat. Harry,és Liam ugy 1óra itt tartozkodás
után elmentek valahova,de mivel annyira részeg
voltam,nem értettem semmit hogy mit mondtak
nekünk hogy hova mennek. Perrie pedig adta saját
magát. Nem ivott sokat,és rengeteget mesélt a
minden napjairól. Aria pedig,hát igen,ő Nialler
folytatott hosszas beszélgetést,valamilyen ételről.
Nem is tudtam hogy tud főzni,pedig lassan másfél
éve a barátnőm,mégha nem is hivatalosan,de az!
Velem sosem szokott átlagos
dolgokról beszélgetni,vele akkor miért? Amikor
együtt tudunk lenni,akkor csak a vágyaimnak
élek,hogy vele legyek,hogy érezzem az
illatát,amikor a puha meztelen bőre a börömhőz
ér. Neki nem mondtam el(ki) de szeretem őt,a
szívem minden erejéből. Utálom magam amikor
ott kell őt hagynom a lakásában,vagy amikor
elötte Perrie hív,és azt kell hogy mondjam hogy
"szeretlek". Látom ilyenkor az arcát,azt hogy
vissza folytja a könnyeit ilyenkor. Szemét dolog ez
tőlem,tudom! A bemutató elött eldöntöttem hogy
választani fogok. De vajon jól döntök? Az egyiköjüket biztos
megfogom bántani. És a média! Minden címlapon
én leszek! Vagy Perrievel,vagy Ariával! És mikor
mondjam el nekik? És a fiúk? Ők mit fognak
hozzá szólni? Mit fognak rólam gondolni?
Félek,nagyon félek,de Harrynek igaza volt! Ezt
nem csinálhatom egyikőjükkel sem!
-Aria! Beszélnem kell veled!-álltam meg mellette
és felhúztam magamhoz. A szemében
zavarodottságot véltem felfedezni. És rémületet.
Vajon tőlem fél? Tőlem Zayn Maliktól? Sosem
bántottam még egy lányt
sem,és nem most akarom elkezdeni,főleg nem
azzal a lánnyal,akit nagyon szeretek. Elmentünk
egy eldugott sarokba. Láttam rajta hogy nem érti
ezt a helyzetet. Megfogtam a kezét,és
megcsókoltam a kézfejét.
-M-mit akarsz Zayn?-dadogta.
-Téged! Örökre!-súgtogtam a börébe,ugyanis még
mindig puszilgattam a kéz fejét. Láttam hogy
nagyot nyel.
-Zayn,kérlek ne most! Itt bárki megláthat minket!
Ráadásul itt van Perrie is!-mondta majd kivette a
kezét a kezemből. Dühös lettem. Vissza utasított?
Ez nem lehet.
Hirtelen jött ötlettől vezérelve neki löktem a
falnak,amitől ő felsziszentett. -Talán Nialler
szeretnél lenni? Szerinted ő jobban megtudna
dugni téged? Ő nem ismer téged! Én ismerlek! A gimi óta
ismerlek! Mindent tudok rólad!-kiabáltam a
képébe!
-Akkor félre ismertél! Nagyon félre ismertél!
Ugyanis nekem nem a testiség a lényeg! Nem
Zayn! Bizony nem! Amikor elöszőr találkoztunk
egyből lefektettél! Pedig egy rendes kapcsolat
nem igy kezdődik! -már ő is kiabált.
-Te is akartad,ahogy énis! Akkor nem ellenkeztél!-
köptem neki oda a szavakat.
-Nem! Igaz nem ellenkezdtem,de már akkor
tudtam hogy rossz ötlet volt veled összejönni!
Megcsaltál! Perrievel,és én
engem Zayn!-kiabálta nekem sírva! Fájt amiket
mondott,de igaza volt! Ő túl jó nekem,de szeretem!
Nem vagyok hajlandó őt elengedni! Ahoz
túlságosan is önző vagyok! -Szeretlek Aria!
Szeretlek,szeretlek,és szeretlek! Tudom eddig
sosem mondtam de igy érzek! Életem legszebb
ajándéka te vagy! Nem tudom mivel érdemeltelek
ki,de az enyém vagy.-mondtam neki,és igy
mindenki elött megcsókoltam. Nem érdekelt senki
sem. Csak érezni akartam az ajkait,az ajkamon.
Csodálatos érzés volt az ajkamon érezni őt. Beletúrtam a
hajába,igy jobban magamhoz húzva őt. Majd
eltávolódtunk egymástól levegő hiány miatt.
-Zayn,énis szeretlek! Jobban mint gondolnád! Te
vagy az életem! A nagy Ő a számomra. Neked
adtam az egyik legnagyobb kincsemet,és remélni
tudtam akkor hogy nagy becsben tartod! Igy is
lett,de én nem akarok már csak a második
szerepét betőlteni. Nem kérlek rá hogy válassz
köztem,és Perrie között,csak azt hogy hallgass a
szívedre. Kell egy kis idő nekünk...tudod hogy tisztázzuk magunkban az érzelmeket. Nehogy félre
érts,én teljesen tisztában vagyok az
érzéseimmel,de te ahogy látom nem! Ráadásul
most részeg is vagy.-mondta nekem még mindig
sírva,miközben simogatta az arcom.
-Aria! Kérlek ha ezt az elöbbi miatt mondod akkor
bocsáss meg nekem! Nem tudom mi ütött belém!
Nekem nem kell szünet! Nem kell gondolkodási
idő! Én téged szeretlek!-mondtam neki,és közben
könnyek kezdtek gyülni a szemembe.
-Sajnálom Zayn! Énis szeretlek,ahogy mondtam is
az elöbb,de szeretném ha tisztán,józanon gondolnád át a dolgokat! És egy
dolgot mindig jegyezz meg! Sose felejtsd el,hogy
ki voltál,és hogy honnan indultál,mert bármi is
tőrténik körülötted,akármilyen híres is
leszek,mindig legyél önmagad!-mondta majd
megpuszilta a szám sarkát,és ott hagyott.
Elkezdtem sírni. Fiú létemre sírtam. Olyan volt
mintha kitépték volna a szívemet a helyéről.
Életem szerelme ott hagyott,és én önkivületi
állapotba kerültem. Leültem a földre és csak
sírtam. Egyszer csak egy kezet éreztem meg a
vállamon.
Nem érdekelt kiaz,csak sírtam tovább! Csak egy
valaki tudott volna megvigasztalni,de ő itt hagyott
egy magamban. Ariát akartam! Azt akartam hogy
itt legyen mellettem,hogy öleljen,az ő ölelelő
karjaiban akartam lenni. A kéz még mindig a
vállamon pihent,és a kéz tulajdonosa egyszer csak
megszólalt.
-Zayn,beszélnünk kell!-mondta Perrie mire
felnéztem rá. Az ő szeme is vörös volt a sírástól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése