Tárgyalás. 23.Fejezet 1.rész. Sziasztok!! igen tudom azt írtam hogy addig ne hozok új részt amíg nem lesz elegendő komi,de nem bírom ki hogy ne írjak és ne tegyem ki. Remélem hogy most fogtok komizni,és feliratkozni,mert nekem ez nagyon fontos lenne :)

 


*Eleanor szemszöge*


2 hét. Két hete van bent Bella őrizetben  Ma délelőtt lesz a tárgyalás,amire úgy érzem hogy el kell mennem oda. Nem látogattam még meg. Még mindig a sokk hatása alatt vagyok,hogy megölte Tomot. Szerintem megérdemelte hogy így lett vége az életének. Gonosz ember volt. Veléjéig romlott ember,akit csak a pénz,és a haszon érdekelte. Nem számított neki hogy kin kell át taposnia. Önző ember volt,és én egyáltalán nem sajnálom őt. De Bella. Őt igen. Nem 

kellene ott lennie. Ő ennél sokkal jobb életet érdemel. Megtalálnia az igaz szerelmet,ami boldoggá tenné,őt élete végéig. Megtalálnia a lelki társát,aki úgy fogadja el amilyen,és nem akarja megváltoztatni. Louis mesélte hogy Harry,és Bella között történt valami. És ilyenkor szokott jönni az a mondat,hogy "féltem Bellát Harrytől". De én nem ezt mondanám. Harryt féltem tőle  Bella mindig csak kihasználta a szépségét,és mindig amikor egy fiú kikezdett vele,ő csúnyán kihasználta. Nem értettem őt soha,de én öt

így fogadtam el. És akkor történt az a dolog. Ami miatt megromlott a barátságunk. És most a sors keze ismét össze hozott minket,aminek nagyon örülök.

-Min gondolkodsz kicsim?-kérdezte a mellettem fekvő,répa imádó szerelmem.

-Bellán. El kell ma mennem a tárgyalásra. Ott kell lennem. Támogatnom őt. Ennyivel tartozom neki.-fordultam felé,és megsimogattam az arcát.

-Mikor fogod elmondani hogy mi történt köztetek?-ült fel az ágyban,és magához húzott a bal kezével. A fejem a mellkasán pihent.

-Hamarosan Lou.

feleltem. Nem tudom mit fog hozzá,szólni de csak remélni tudom hogy megfogja érteni,és nem hagy el.

-Mit csináljunk addig?-vonta fel a szemöldökét, miközben a szemembe nézett.

-Nézzünk filmet!-vettem fel az első ötletemet!

-Nee! Én másra gondoltam!-vont magához szorosabban,és elkezdte csókolgatni a nyakam. Liba bőrös lettem az érintésétől,akárhányszor ezt csinálja velem.

-Louis!-szóltam rá. De ő csak folytatta tovább a műveletet.

-Kérlek cicaa.-súgta bele a fülembe. Felé fordultam,és megcsókoltam. Ő

viszonozta a gesztust,és bele túrt a hajamba. Fokozatosan hullottak le rólunk a ruhák,és nem sokára a mi nyögéseinktől zengett a ház. Vele minden olyan tökéletes. Vele az élet olyan mintha egy mesében lennék. Hercegnőként viselkedik velem. Lassan telt el a délelőttünk. Kitakarítottam a lakást,Louis pedig foci meccset nézett a tv-ben.
-Készülődnünk kéne lassan.-ültem le mellé a kanapéra.

-Oké,nézel nekem ruhát,amiben elmehetek énis?-nézett rám boci szemekkel.

-Louis,mikor fogsz felnőni?-tártam szét a

kezeimet. Amikor elkészültünk Louis bezárta a lakást,én addig beültem a kocsiba. Louis beült a vezetés felőli oldalra,és megszorította kezem. Tudta hogy izgulok. Aztán rá lépett a gázra. Az út csöndben telt,én pedig az ablakon néztem ki. Amikor megérkeztünk a bejáratnál össze találkoztunk Hugoval, Ariával,és Harryvel. Szóval ők is itt lesznek. Aztán egy hangot hallottam mögülünk. Megfordultam a tengelyem körül,és Carat láttam meg
-Ááh. Milyen megható hogy majdnem mindenki eljött.-mondta mosolyogva.

Neki akartam menni,de Louis lefogott.

-Hagyd kicsim! Nem éri meg!-monda nekem.

-Szerintem menjünk be a tárgyalóba! Minél előbb látni akarom az én Bellámat.-mondta Hugo nekünk.

-Benned pedig Cara nagyot csalódtam!-fordult Carahoz Hugo.

-Jajj Hugo! Ne legyél már ilyen!-még mindig mosolygott. Mi ott hagytuk őket és bementünk az épületbe,ahol megkerestük a tárgyaló termet. Helyet foglaltunk az első sorban,én Louis mellé ültem,Harry pedig Aria mellett foglalt helyet.

-Mikor is kezdődik?-kérdezte Harry tőlem.

-5 perc!-válaszoltam neki. Kezdtek gyűlni a teremben az emberek,és utolsónak behozták Bellát. Megsajnáltam őt. Ahogy kinézett,az arca. Nagyon letörtnek tűnt. Mindenki elfoglalta a helyét a teremben,és a biró megkezdte a tárgyalást.
-Elmesélni nekem hogy hogyan történt az nap este a gyilkosság?-nézett le a bíró Bellára.
-A bemutató után,elmentem vissza az öltözőmbe,és bejött hozzám Tom,és megakart erőszakolni,és én a fejére hajítottam a vázát.-mondta de itt befejezte a mondatót.

-Tovább!-biztatta a biró.

-És akkor észre vettem hogy Cara ott áll az ajtóban,és minket néz. Mondtam neki hogy szedje le rólam,mert akkor már tudtam hogy meghalt. Ő mondta hogy hívja a rendőrséget.-fejezte be.

-Szóval önvédelem volt?-tette fel a következő kérdést a bíró.

-Igen az volt! Nem öltem volna meg csak úgy.-mondta Bella felemelt hanggal.

-Honnan ismerte ezt az urat?-kérdezett ismét a bíró  Bella itt nem mondott semmit. A terembe csend telepedett le. És most éreztem úgy hogy eljött az idő. Eljött az ideje annak hogy fény
derüljön az igazságra. Elengedtem Louis kezét,aki
értetlenül nézett rám. Felálltam,és megszólaltam.
-Biró Úr! El kell valamit mondanom! Egy történetet rólam,Belláról,és Tomról.-mondtam
kissé bizonytalanul. -Maga ki?-fordult felém.
-Eleanor Calder vagyok!
-Rendben akkor meséljen!-mondta miközben hátra dőlt a székében. Bella rám nézett. Zavarodott
volt.
-Eleanor! Ezt nem teheted!-mondta nekem.
-Sajnálom Bella! Ha ez a módja hogy ne zárjanak be,akkor megteszem. Elmondom az igazságot!-mondtam neki.
-Szóval, három éve,amikor megismertük Tomot....-
kezdtem bele,és közben ránéztem Bellára.