Rafinált vagy .. - 10.fejezet

                                                                    

*Bella szemszöge*

Miután Ariával végeztünk,elvittem őt haza.Különleges lány ahogy látom rajta,csak félős.Úgy érzem segítenem kell neki megtalálni a helyét az életben.
-Aria miért akarsz modell lenni?-kérdeztem tőle.Nem tudom miért érdekelt ez engem,de kiváncsi fajta vagyok.Minden érdekel engem!
-Mindig is felnéztem a modellekre,ahogy a kifúton mennek,olyan magabiztosnak,határozotnak tünnek,és ez felkeltette a figyelmem.2 éve nézem a bemutatókat a tv-ben,  

ahogy téged is.Te vagy a példaképem.Mindig olyan akartam lenni mint te!Csak sokan azt mondták nekem hogy nem fogom semmire vinni,és igy nem is mertem lépni a dologban,aztán Zayn ide hozott,és most nézz rám.Számomra ez olyan mintha egy mesében lennék!-fejezte be a mondókáját.
-Nem vagyok ám olyan ember aki példaképnek való.Sosem tettem olyat akire fel lehetne nézni.-mondtam neki őszíntén.
-De megbocsájtottál Eleanornak,bár nem tudom hogy mi tőrtént köztetek csak kintről lehetett hallani,de tudom hogy nagy zíved van Bella.Én azt gondolom ez csak egy álarc hogy megvédd magad mindenkitől.-Mondta mikőzben rám nézett.Én az utat figyeltem,és probáltam úgy tenni mint akit nem érdekel amit itt hablatyol,pedig nagyon is érdekelt.Alig ismer engem mégis láthatja hogy mi zajlik bennem?Nem híszem.
-Nem bocsátottam meg neki semmit.-mondtam halál nyugodtan.Mire Ariának kikerekedett a szeme.
-M..mit mondtál?'érdezte szaggatottan.
-Csak úgy csináltam mint aki megbocsájt neki!De ha ezt elmondod valakinek,akkor engem el felejthetsz örökre?Értve vagyok?-mondtam neki.Megijedt.Láttam rajta a szemén.

-Aria!Azt hiszed ismersz engem?Hát nem!Nem ismersz!Sosem fogsz kiismerni engem igazából,erről gondoskodom!
-Ezek alapján nem is akarlak megismerni.-mondta könnyes szemekkel.Időközben megérkeztünk hozzá.
-Szép környéked laksz,miből telik ilyenre?-kérdeztem tőle cinikusan.
-Semmi közöd hozzá,és te vagy a lefrafináltabb ember akit valaha ismertem!-mondta majd kiszállt a kocsiból,becsapta az ajtót,mire én elhajtottam onnan. Azt hiszi hogy ezzel megfog hatni?Hogy elfogok gondolkodni azon amit mond?Hát nagyon téved akkor!Nem akartam haza menni,ezért inkább elindultam egy bárba kitisztitani a fejem.A pia ilyenkor a legjobb barátom.Amikor megérkeztem a bárban alig voltak.Leültem az egyik sarokba,és csak néztem ki a fejemből.Sorra kértem a whiskyket.Elfelejtettek velem mindent.Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy valaki hozzám beszél.
-Egyedül érzed magad?-kérdezte tőlem egy kopasz öreg pasas.Hirtelen nem tudtam mit válaszoljak  -Igen,de erről csakis én tehetek!Mindenkivel bunkó vagyok!-vallottam be.
-De miért?Tettek ellened olyasmit amivel ezt érdemlik meg?-szólt hozzám ismét.
-Egyáltalán ki maga?És miért jött ide hozzám?-kérdeztem meg tőle.
-Azt hittem hogy beszélni szeretnél valakivel,akinek ki öntheted a szíved.És nyugalom,nem mondom el senkinek.-tette még hozzá.Végülis miért ne mondhatnám el neki minden gondom,bajom?Ugyis most látom őt utoljára.
-Pár éve...-kezdtem el a mondandóm.
-Megbántott a legjobb barátnőm!Én  megbíztam benne,de ő becsapott,akkor megesküdtem hogy könyörtelen leszek mindenkivel,és eddig sikerült,de most újra felbukkant!Megmondtam neki a magamét,de ő elsírta magát,és mindeki elött bocsánatot kellett kérnem!Aztán elmondtam egy lánynak hogy csak megjátszottam magam,hogy még mindig haragszok rá,de ez a lány ott hagyott.Kérdem én!Miért nem értenek meg engem?Hiszen én csak igy akarom felhívni magamra a figyelmet!Hogy törödjenek velem!
-Nehéz kérdések ezek!De Isten mindig tudja mit csinál!Szerintem bocsáss meg ennek az illetőnek!Hiszen nem hiába került bele újra az életedbe.És még rosszul is elsülhet a dolog aminek vissza fordíthatatlan következményei lehetnek.-mondta az idegen,mire ott hagyott.
Mégis mire akart ezzel kiukadni?Úgy döntöttem hogy hívok magamnak egy taxit,ugyanis ilyen részegen nem tudok vezetni.Amig kint vártam a taxira,neki eredt az eső.Ekkor elsírtam magam. 3 éve nem sírtam és úgy éreztem hogy most mindent ki kell adnom magamból.Amikor megérkezett a taxi,beszálltam és elindultam haza felé.A sötétben alig találtam meg a kulcs helyét.Fáradtan,szomorúan dőltem be az ágyamba,arra gondolva hogy most jó lenne valaki akihez hozzá bújhatnék.