Ismerd meg a világom!-1. fejezet

Mint minden reggel,megint 7 órakor keltem. Elintéztem a teendőimet,és utána elindultam futni a közeli parkba. Ilyenkor mindig felfrissülök,szabadnak érzem magam. Kb 1óra futás után leültem egy padra,és onnan néztem az embereket. Vajon unalmas lehet az életük?Minden átlagos nekik,felkelnek reggeliznek,elmennek bevásárolni,haza mennek,ebédet készítenek,délután megnézik a kedvenc sorozataikat,várják a párjukat hogy haza jöjjön a munkából,megvacsoráznak,és lefekszenek aludni,és következő reggel újra minden kezdődik előröl.Vajon az ilyen élet nekem tetszene?Nem hinnem.Mindig is híres akartam lenni,és sikerült.Egyedül de sikerült helyt állnom ebben a könyörtelen világban,ahol mindenki csak a maga érdekét nézi.Eleinte esténként álomba sírtam magam,mert olyanokat kértek tőlem amit nem hittem volna sosem hogy megtennem.Ma meg mar szemrebbenés nélkül hazudok,elcsábítok mindenkit.Fájt hogy tárgyként kezelnek,de erről én tehetek senki más.Ha azt mondom hogy már hozza szoktam és nem érdekel már a lelkem,akkor az első alkalomkor a elvette tőlem az ördög.Ha a szüleimmel tartanám a kapcsolatot biztos nem állnának velem szoba. Ezért szakítottam meg velük minden kapcsolatot.Nem akartam hogy csalódjanak bennem.Vajon ők jól vannak?Gondolnak-e rám?Mindenük megvan?Gondoltam magamban.
A gondolataimból a telefonom csörgése zökkentett ki.Meg se néztem hogy ki az,mert mar tudtam hogy ki lehet az ilyenkor.Tehát felvettem.
-Mit akarsz Tom?-kérdeztem tőle ingerülten.
-Jó reggelt neked is szépség-.nevetett bele a készülékbe.

-Térj a lényegre.-szóltam bele a telefonba.
-Nem akarsz most átjönni hozzam játszani egy kicsit?-kérdezte.
-Nem,sajnos nem erek rá tudod jól hogy ma bemutatom lesz,és még próbálnom és kéne,Hugo kitekerné a nyakam ha nem mennek el a próbára.-mentegetőztem.
-Este az enyém leszel,ha nem akarod hogy kiderüljön a kis titkod.-fenyegetett meg.
-Meg amúgy is,én is ott leszek a bemutatón.
-Rendben,ahogy akarod,de most mennem kell próbára.Szia.- tettem le a telefont.Utalom őt.De hat az agyban jó...
Elindultam haza,készülődni a próbára.Amint haza értem ledobtam a cipőm,az ajtóban a fürdő szoba fele menet ledobtam magamról a ruháim,és beálltam a zuhanyzóba.Ilyenkor megtisztulok.Még ha nem is lelkileg,de a testemről lemosódik a sok mocskos érintés.Fél óra zuhanyzás után össze kaptam egy elegáns ruhát. Megszárítottam a hajam,és begöndörítettem,és hagytam hogy leomoljon a vállamra.Kiléptem a házból,bezártam az ajtót,és elindultam a próba helyszíne felé.20 percembe került míg oda értem. Kicsit késtem,de hát ki lennek ha nem Bella? Igy hát hoztam a formámat. Amit beléptem az épületbe,Hugo már elindult felém(a stylestom).És ahogy láttam már vörös volt a feje az idegességtől.

-Hol a pokolban voltál?Miért késel mindig?Ha így folytatod kifognak rúgni téged!-mondta majd karon ragadott és elindult velem a terem felé.
-Ugyan úgy se rúgnának ki,mert tudjak hogy én hozom a legtöbb bevételt.-Szóltam közbe.
-Csak a fejedbe ne szálljon a dicsőség.-rotta le a fejem.Erre felnevettem.
-Jaj Hugo,de hiszen mar késő,nem gondolod? -mondtam. Bementem az öltözőbe,és magamra húztam a ruhát amit kikészítettek nekem.A kifutó fele menet bele botlottam Caraba,aki gúnyosan rám nézett,majd felnevetett,én csak a szememet forgattam.Amikor elment mellettem,akkor szólt hozzam.
-Bella,ma este a bemutató után szeretnek neked bemutatni valakit.-kacsintott rám.Ott hagytam.Azt hiszi hogy engem érdekel valakije is?Hát ha igen,akkor nagyon téved.Majd kileptem a kifutóra.