18.fejezet. (Börtön.)
*Bella szemszöge*
Szabadság. Sok féle képen nézhetjük ezt a szót.
Sok jelentése van,bármely szemszögből nézzük
fontos dolog ez. Szabadság az is lehet,hogy valaki
független. Nem ad mások véleményére. A madár is
szabad. Szabadon száll amerre csak akar. De az
ember? Egy csomó törvény van,amit be kell
tartani,és ha nem akkor bizony fel kell készülni a
következményekre. Amik hol súlyosak,hol csak
leszidnak érte,vagy csak fittyet hánynak rá. Amit
én elkövettem,azon nem lehet csak úgy
elfelejteni,szemet hunyni felette. Rettegtem attól
hogy elveszthetem a szabadságom. Reggel az
arcomat égette a napnak a sugarai,és egy kart
éreztem a derekamon. A szoba most világosságban
tündökölt. Az ágyon a napsugarak
szivárványszínben tündököltek. Rá néztem a
mellettem szuszogó lényre. Tegnap olyan dolog
történt köztünk,amit nem tudok hova tenni,de nem
is akarom. Megakartam őt szerezni magamnak,de
nem így. Nem ilyen szituációban. Látni akartam
Cara arcát letörten. De most mégis én vagyok
rosszabb
helyzetben. Hagynom kellett volna hogy Tom
megtegye velem. Harry különleges ember,én túl
rossz vagyok a számára.
-Jó reggelt.-zökkentett ki a gondolataimból a
göndörke,és megakart csókolni,de én elhúztam a
fejem. Kérdőn nézett rám,és zavarodottságot
láttam a szemében.
-Be kell mennem a rendőrségre!-mondtam
neki,miközben kitakartam magam a fehér
paplannal,de gyorsan vissza is takaróztam,mert
nem volt semmilyen ruha rajtam.
-Majd beviszlek!-mondta és magához húzott. De
nem hagytam neki. Eltoltam magamtól.
-Mi bajod van Bella?-kérdezte végül. Nem tudtam
hogyan mondjam meg neki,amire jutottam. Azt se
tudtam hogy hogyan fogja ez érinteni őt. De meg
kell neki mondanom.
-Harry! Ami tegnap történt köztünk,az csak
egyszeri alkalom volt,nem fog többé megtörténni.-
mondtam neki lehajtott fejjel ugyanis nem mertem
a szemébe nézni a szégyentől.
-Mivan? Te most csak szórakozol velem? Bella
én nem értelek! Tegnap teljesen más voltál.-
fakadt ki.
-Nem vagyok a komoly kapcsolatok híve,és sose
leszek az. Abba semmi
izgalom nincs,én kalandokat szeretem!-mondtam
neki a szemébe,de ő nem nézett rám. A keze
ökölbe szorult,és össze gyűrte,az amúgy is már
gyűrött paplant.
-De remélem ettől függetlenül elviszel a
rendőrségre. Tudod messze van,meg minden.-
makogtam össze vissza.
-Még elvárod hogy furikázz alak? Kihasználtál! Ezt
érdemlem? Mit tettem én ellened? Soha többet
nem akarlak látni Bella és remélem örökre
bezárnak téged! És most takarodj a házamból!-
kiabált rám. Csak úgy kidagadtak az erek a
kezeiben,mikőzben ökölbe
szoritotta a kezét. A tekintetéből most nem
tudtam semmit kivenni. A szeme szine elsötétült
ahogy rám nézett. -Kidobsz? A nagy Harry Styles
kidob egy lányt? Nocsak,nocsak,ezek szerint
mégsem vagy nyuszi.-nevettem fel
keserűségemben. El kell magamtól löknöm őt,és
ha ilyen áron,akkor ilyen áron. Harry hirtelen
felemelte a kezét,ami az arcomon landolt. Az
ütéstől vissza süllyedtem a párnák közé. Megütött.
Nem hittem volna hogy egyszer
megütne egy nőt is Harry. De megtette.
-Gyülöllek Harry! Te is olyan vagy mint Tom!
Undorodom tőled! Caraval megérdemlitek
egymást!-mondtam neki majd kiszálltam az
ágyból. Magamra tekertem a takarót,és össze
szedtem a cuccaim,és bementem az első
fürdőbe,magamra kaptam a ruháim,és már mentem
is ki a folyosóra. Amikor lementem a lépcsőn
Harry ott állt a konyha ajtóban. Rám nézett és
szólásra nyitotta a száját,de utána rögtön be is
csukta. Elmentem előtte,és rá se néztem. Pont ki
akartam lépni az ajtón mikor
megfogta a csuklóm. Ránéztem,bele a gyönyörű
zöld szemébe,amik bűnbánatot tükröztek. -Mit
akarsz még? Még egy pofont adni?-kérdeztem
tőle.
-Bella! Elviszlek! Elviszlek a rendőrségre! Ne
gyalogolj!-nézett a szemembe. Megfogott a
pillantásával,de egyből észhez tértem. -Kössz,de
nem kell!-majd kitéptem a kezem a kezei közül.
De utána kapott,és magához húzott. Ajkai gyorsan
rátapadtak az ajkamra. A csókja most
sürgető,kétségbe esett volt. Nem olyan mint
tegnap éjszaka. De nem viszonoztam neki. Amikor
feladta,ellépett mellőlem.
-Viszlát Harry!-mondtam neki majd elindultam a
rendőrség felé. Egész úton a Harrynél történtek
cikáztak az agyamban. Nem akartam őt
megbántani,de ő jobbat érdemel nálam. Millió lány
áradozik róla,biztos találni fog magának egy
rendes lányt,aki boldoggá teheti őt,aki komolyan
veszi őt. Lassan odaértem a rendőrséghez. A
bejáratnál megtorpantam. A szívem a torkomban
dobogott. Féltem. Féltem hogy most mi lesz
velem. Beléptem,és egyből az a rendőr
fogadott,aki tegnap este olyan
kedves volt velem. Felnézett rám,a számítógép
mögül.
-Jó reggelt!-állt fel és kezet fogott velem. Hideg
volt a keze,mégis barátságos.
-Jobbat.-mondtam neki mosolyogva.
-Akkor menjünk be az irodámba,mutatott egy
fehér ajtóra,amire a neve volt kiírva egy táblára.
Előre engedett. Leült a helyére,én meg vele
szemben foglaltam helyet.
-Nos! Térjünk a lényegre. Azt mondta hogy Cara
Delevigne kisasszony ott volt a tett színhelyén.
Tegnap megkerestük őt,de elhagyta az
országot,New Yorkba ment egy fotózásra. És
azt is mondta nekünk a telefonban,hogy ő nem
látott semmit,és hogy ne keverje bele ebbe a
dologba.-fejezte be. Az elöbb elhangzott szavakat
alig akartam elhinni. Cara letagadta hogy látott is
valamit.
-De hiszen ott volt! Látta! Higgyen nekem
könyörgöm!-kértem Jacksont.
-Nem elég a maga szava. Sajnálom,de addig amíg
nem tűzik ki a tárgyalása időpontját,addig
előzetesen letartoztatom! És kérem ne nehezítse
meg a dolgom. Ha igazat mond,az előbb utóbb
ugyis ki fog derülni.-fejezte be a mondandóját.
Sokkoltak a szavai. Ekkor elkezdtek folyni a
könnyeim. Három év után most sírtam előszór.
Most fogtam fel a történteket úgy igazán. És a
legrosszabb hogy egyedül kell átvészelnem ezt az
időszakot,kitudja meddig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése