Eleanor - 7.fejezet

7.fejezet
*Bella szemszöge*
Azt hittem hogy ez a reggelem végre zökkenő mentesen fog kezdődni,de tévedtem.Azóta az este óta nem hallottam Tom felől,de biztos vagyok benne,hogy fogok még vele találkozni.
Épp készültem bemenni Hugo irodájába,mikor olyan személybe botlottam akire nem számítottam volna.3 éve csak a tv-ből,újságokból hallok felőle.Ha azt mondom hogy nem gondoltam rá,akkor hazudok.Igenis nap mint nap az eszembe van,ahogy régen homokozunk,vagy az első nap az első osztályban.Utána a gimiévek.Minden esemény az életemhez tartozik,ahogy ő is,Csak ő a múltam része,és igyekszek nem minden időmön azon rágódni,hogy ő hogy tehette ezt velem,hogy elárult.Ő miatta változtattam meg magam.Viselkedésre,és csinálok úgy nap mint nap mintha nem lenne szívem.Pedig igenis van,csak nem mutatom.
-Te?! Mit keresel itt?-vágtam hozzá a szavakat.Ekkor megfordult.Láttam rajta hogy meglepödőtt hogy engem lát.
-Szia neked is.-felelte,majd közelebb jött hozzám.
-Mit akarsz itt?!Miért jöttél ide?-emeltem fel ahangom.Tudtam énis hogy nem fogom elkerülni hogy ne fussak vele össze,de nem hittem volna,hogy pont a munka helyemen.
-Bella,kérlek ne akadj ki,de én most itt dolgozok.És szeretnék bocsánatot kérni a múltban elkövetett dolog miatt.-tette hozzá.Olyan ideges lettem hogy szinte rombolni tudtam volna.
-Mégis mit képzelsz magadról?! 3 év után ide tolod a képed és csak annyit mondasz hogy bocsánat?Szerinted ennyivel jóvá tudod tenni?Mert ha ezt hiszed akkor nagyon tévedsz.!-orditottam rá.Az ő szeméből könnyekkezdtek lefolyni az arcáról.Tudtam hogy megbántottam most,hisz 3 év ide vagy oda,mégis a szemembe nézve kért bocsánatot de akartam hogy tudja milyen érzés mikor az bánt meg akitől a leginkább nem várnád.Sokszor rá lett volna szükségem.Ha jó dolog tőrtént velem,vagy rossz neki akartam mindig elmondani,de inkább magamban tartottam.Egyedül ugye Hugonak sikerult megnyilnom.De az mégis más.Legszivesebben megöleltem volna,de nem tettem.Bele fájdult a szívem,de most a büszkeségem erősebb volt.hiányzol!Nekem mindig te voltál a legjobb barátnőm!Hadd tegyel jóvá!-mondta már zokogva.Megesett rajta a szívem.Ezért oda mentem hozzá,és megöleltem.Ugyan olyan volt az illatta mint régen.Nem változott semmit.Az izlése,a mosóporának az illata.Semmi sem.Ekkor hozzá szóltam.
-Figyelj Eleanor!Nem tudok csak ugy szemet hunyni a dolgok fölött.Tudod jól hogu én ilyen vagyok.Talán egyszer megbocsátok,de nem most.Most nem vagyok rá képes.-mondtam neki majd felálltam,és ott hagytam.Azt akarom hogy tanuljon a

leckéből.Most csakis a munkámra akarok összpontosítani,meg Harry megszerzésére.Valami megmozgatott bennem ez a srác.Ő más mint a többi érzem.Cara nem érdemli meg őt.De vajon én igen?Sosem voltam szerelmes,és most 20 éves fejjel sem akarok még,de Harry más.Igaz csak fél évvel vagyok nála idősebb,nem vagyok olyan mint Caroline Flack,nem vagyok ráncos mint ő,szóval velem jobban járna.Márcsak az a kérdés hogy hogyan jutok közel hozzá,vajon mit szerethet,stb.És aki talán segíteni tud benne az Aria.Láttam rajtaés azon a Zayn gyereken hogy több is van köztük.Márcsak rá kell őt vennem hogy segítsen nekem.Benyitottam hozzá az öltözőbe,es így szóltam.
-Aria,segítened kell nekem valamiben.-Benne vagy?-kérdeztem tőle.Meglepödött azon hogy hozzá szóltam,de bólintott,majd leültem vele szembe,és elkeztem neki meséllni az ötletem,ekkor Harry nyitott be hozzám,és igy szólt.
-Bella azonnal gyere ki!-mondta