You’ll never love yourself half as much as I love you !♥

24.fejezet Tárgyalás II.rész.

*Bella szemszöge*
Ott ültem a vádlottak padján,és csak néztem a
többieket. Velem szemben ültek,és Harry egy
percre sem vette le a tekintetét rólam. Aria,és
Hugo izgatottan hol rám,hol a többi emberre,hol
Eleanorra. Louis. Louis pedig üveges tekintettel
nézett maga elé. Semmit nem lehetett kivenni a
tekintetéből. Elöszőr es sem akartam hinni hogy
Eleanor el akarja mondani a történetünket.
Ráadásul több ember elött. Féltem,hogy ez nem a
javamra válík,hanem a hátrányommá.
Szégyellem a múltam annak a részét. Senkinek
nem kivánom az olyan életet mint amilyet akkor
éltem. A teremben mindenki feszülten figyelt,és
hallgatott. Arra vártak hogy Eleanor elkezdje
végre. Ő csak nézett engem. Közben tördelte az
ujjait. Tudom,neki sem mindegy,hisz őt sem igy
ismerik. Ráadásul van egy nagyszerű barátja,aki ha
megtudja lehet hogy ott hagyja.
-Szóval 3 éve mikor megismertük Tomot,mi
modellek akartunk lenni,ő pedig felajánlotta hogy
segít nekünk.-kezdett bele Eleanor. A teremben
szinte
tapintani lehetett a levegőt. Mikőzben Eleanor
mesélt,a képek a múltunkból beugrottak. Sorban
jelentek meg a szemem elött. -Nem tudtuk akkor
még hogy kér is valamit cserébe. Akkor minket
csak a modellkedés érdekelt. Nem számított
nekem hogy mit kell megtennem. Tom elmondta
hogy néhány embernek elégítsük ki a vágyait...-itt
Eleanor elhalgatott. Én tudtam mi fog következni.
Sokan Eleanort figyelték árgus tekintettel.
Sajnáltam őt ebben a pillanatban. Harry még
mindig engem nézett. A szemében a szomorúságot,
átváltotta az undor,a harag,a megvetés. Gyorsan
elkaptam a tekintetem róla. Nem mertem a
szemébe nézni. -Engem ez nem érdekelt.-folytatta
Eleanor.
-Bellát viszont annál inkább! Két napomba telt
rávennem őt,hogy fogadja el ő is. Végül
belement,és igy futott rá,hogy beiratkozzunk egy
tanfolyamra. Nappal suliba,éjszaka pedig
"dolgozni" jártunk.-mondta már könnyezve. Bár
mennyire is akartam elfelejteni őt,és a múltat,nem
bírtam. Ugy koncentrálhat valaki a jelenre,ha nem
ragaszkodik a múlthoz. Épp itt van az
34 perce

elengednünk a múltat. Megbocsájtanom úgy igazán
Eleanornak. Amint ezt Eleanor kimondta,Louis
felpattant a helyéről,és kiviharzott a
teremből.Eleanor pedig könnyezve nézett a
szerelme után.
-Innen folytatom én!-vettem át a szót,mikőzben rá
néztem.
-Ez igy ment kb három hónapig. A tanfolyam
amire jelentkeztünk négy hónapos volt. Minden
hónapban fizettük a tanfolyamot,és közben
élveztük az életet. Amikor elérkezett a vizsga
ideje nagyon izgultunk híszen ez volt az álmunk.-
mondtam ki hangosan a szavakat. Az
esküttszék csak jegyzetelt mellettem. Harryék
pedig csak hallgattak. Ekkor már Eleanor nem
volt a teremben,gondolom elment Louis után.
-A szóbeli vizsgán átmentünk.de az írásbelin csak
én mentem át. Eleanor rosszul írta meg,de ő amig
kivitte a papirokat a tanárhoz kicserélte a
papirokat. Vagyis csak a nevünket.-csak úgy folyt
belőlem a szavak. Kimondtam. Elmondtam végre.
Jó érzés volt végre kiadni magamból pár év után.
Mintha egy mázsás kő esett volna le a szívemről.
-Innen ismertem Tomot. Mindig meg
fenyegetett hogy elmondja a nyilvánosságnak,ha
nem fekszek le vele.-vallottam be.
-Köszönöm! Akkor most jöjjön a tanú.-nézett fől a
papirjai közül a bíró,mikőzben ezt mondta.
Mikőzben felálltam a helyemről,elment mellettem
Cara,aki közben nekem jött. Legszívesebben neki
mentem volna,de most türtöztettem magam.
Inkább leültem az ügyvédem mellé.
-Kérnek szünetet inkább?-kérdezte ismét a bíró.
Az ügyvédem bólintott,hogy igen. Kimentünk a
folyósóra,és ott megláttam Eleanorékat.
-Bella!-mondta Eleanor
mikőzben a nyakamba ugrott.
-Köszönöm! Köszönöm Eleanor!-mondtam neki
őszíntén.
-Mégis mit?-kérdezte miközben eltolt magától.
-Nekem nem lett volna eről elmondani!-néztem
könnyezve a szemébe. -Jajj kicsim!-vont magához
Hugo. Ő olyan volt számomra,mintha a bátyám
lenne. -Hiányzol Hugo!-mondtam neki,mikőzben
beleszívtam a parfümjébe. -Te is nekünk pirur!-
mondta sírva. Elszomorított a tudat hogy ezek az
emberek,csak miattam vannak itt,miattam
szomorúak. Mikőzben Hugo a karjaiban tartott,a
válla fölött
észre vettem Harry alakját közeledni felénk. Végig
néztem a testén,amit ő is észre vett.
-Tudunk beszélni?-kérdezte semleges hangon.
Bólintottam egyet,mikőzben eltávolódtam Hugotól.
Elmentünk egy sarokba,és egy ideig csak néztük
egymást.
-Szóval innen ismered Eleanort.-szólalt meg
végül.
-Igen.-válaszoltam neki.
-Tudod Bella,most veled lennék,fognám a
kezed,támogatnálak,ha hagynád!-vallotta. Belül
örültem hogy ezt mondja,de nem tudhatja hogy
ezt.
-És most meg is csókolnálak!-jött hozzám
közelebb.
-Akkor miért nem teszed?-kérdeztem tőle
mikőzben közelebb mentem hozzá énis. -Mert...-
suttogta.
-Mert azt mondtad a múltkor hogy csak egyszeri
alkalom voltam. És nem adom meg neked ezt az
örömöt most. -Nem is engedtem volna meg!-
nevettem fel. Pedig belül most szomorú
voltam,nagyon szomorú. -Bella,fog még neked
fájni,ha mással látsz! Egyedül fogsz maradni,ha
nem változol meg! -Harry,Harry! Nekem nem fog
fájni!-ráztam meg a fejem.
-Szünetetnek vége!-mondta nekünk egy pasas.
Lassan elkezdtünk bevonulni a terembe. Elfoglaltam a helyem. Cara leült a
tanúk padjához. -Akkor kezdhetjük!-mondta a bíró.
5 perce
Márti Ranyhóczki
a terembe. Elfoglaltam a helyem. Cara leült a
tanúk padjához. -Akkor kezdhetjük!-mondta a bíró.