21.fejezet. Veled maradok.

                                                                                                      

*Zayn szemszöge*

Van egy idézet,ami nagyon igaz. Van valóság alapja.

 Ez az idézet pedig így hangzik

:"Fáj,a szív ha igazán szeret,mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet".

És csak az tudja hogy milyen érzés ez aki már átélt hozzám hasonló helyzetet. 

Nem mindenki kerül a szerelemben választás elé. 

Irigylem az olyan párokat,akik harmóniában élnek,nincs semmi gondjuk. 

Nem kell aggódniuk hogy egy balul sült éjszaka után,hogy másnap mit írnak majd róla. 

Nem kell egy csomó embernek megfelelnie,mint nekem.

 Sosem bántam meg hogy híres lettem,de kezdek rájönni,hogy egyre több a hátránya is. 

Amikor vezettem a sötét úton,és a fák eltűntek mellettem,az ablakon beszűrődött hűvös szellő 
magamhoz térített. Ahogy mentem az úton,pont egy bár előtt mentem el,

ahol egy ismerős alakot vettem észre. És nem volt egyedül.

 Egy magas férfival volt,és ahogy elnéztem,elvoltak egymás társaságában. 

Szíven ütött a látottak, legszívesebben elsírtam volna magam,mert nagyon szeretem Ariat.
 Szünetet kért  azt mondta hogy ő tisztában van az érzéseivel,és hogy szeret engem. 

Akkor miért van ezzel a sráccal? Meg egyáltalán nem illik hozzá ez a bulizós oldala. 

Én a régi Ariámat akarom,aki csak az enyém. 

Épp leakartam parkolni,és kérdőre vonni őt,mikor megcsörrent a telefonom. 

Debbie. Perrie anyukája hívott. 

Féltem felvenni. Attól tartottam hogy jól lefog cseszni,amiért ezt tettem a lányával. 

De amit mondott az teljesen kiborított. Kezdtem azt hinni hogy minden ellenem van. 

Volt két barátnőm,és most egy sincs?

 Ez mind az én hibám. Hagytam a kezem közül kicsúszni a dolgokat. 

Szóval felvettem a telefont.

-Igen?-szóltam bele idegesen.
-Zayn,Debbie vagyok! Perrie itt fekszik a központi kórházban,beszedett egy csomó gyógyszert,
épp az előbb mosták ki a gyomrát. És most alszik,félek hogy ma már nem tér magához.-zokogott a telefonba.
 Mit tettem vele? Az egykori,mindig mosolygós,vidám lány,végezni akart az életével. Miattam,mert becsaptam,kihasználtam. Őt is szeretem,de nem olyan erősen mint Ariát. 
Valami megmagyarázhatatlan erő vonz hozzá,ami ellen nem tudok tenni. És nem is akartam mostanáig. 
Ő hagyott el. 
-Kb egy óra és ott leszek!-mondtam neki,és bontottam a vonalat.
 Még egy utolsó pillantást vetettem a párra,és utána beletapostam a gázba. 
Minnél előbb ott akartam lenni. 
Nem néztem mennyivel megyek,ahogy egyszer azt se vettem észre,hogy majdnem elütöttem egy kisgyereket. Ez meg mit keres itt ilyen későn kint az utcán? 
Én biztos nem engedtem volna a gyerekemet ki.
 Amint odaértem a kórházhoz. gyorsan kiszálltam a kocsiból,és becsaptam az ajtót. 
Pont előttem vittek egy embert hordágyon,ami engem nagyon feldühített!
-Gyorsabban nem lehet?-ordítottam rájuk.
-Uralkodjon magán fiatal ember!-mondta az egyik mentős. 
Nem érdekelt amit mondott,megelőztem őket,és már mentem is be.
 A folyóson megkérdeztem egy nővért hogy merre találom Perrie Edward kórtermét. 
Ahogy kimondta,már rohantam is hozzá. 
Amikor odaértem lefagytam. Mit mondhatnék neki? És az anyjának? 
Mit fog rólam most gondolni. 
Remegő kézzel fogtam meg a kilincset,és nyitottam be hozzájuk.
-Bejöhetek?-csak ennyit bírtam kinyögni. 
Debbie felállt Perrie ágya mellől,és ezt mondta.
-Magatokra hagylak titeket!-mondta majd elmentem mellettem,és becsukta mögöttem az ajtót. 
Egy ideig csak álltam egy helyben,nem tudtam hogy mit mondjak neki.
-Ott fogsz állni,vagy leülsz végre?-törte meg a csendet Perrie hangja.
 Elindultam felé,és leültem a székre.
-Hogy lehettél ilyen bolond,hogy itt hagyj minket?-kérdeztem tőle,
miközben megfogtam a kezét.
 -Zayn,én nem akartam nélküled élni. Szeretlek téged,ez ellen nem tudok mit tenni. 
Sajnálom hogy most itt kell bent lenned!-mondta miközben 
megjelentek a szemében az első könnycseppek.
-Perrie! Ne mondj butaságokat! Szeretlek! És veled maradok! 
-Nem foglak elhagyni!-mondtam neki.
-Komolyan beszélsz?-csillantak fel a szemei.
-Igen!-válaszoltam neki,majd megcsókoltam.
 Ez a csók,nem volt olyan édes mint amilyen szokott lenni. 
Kétségbeesetten vágytam arra hogy Ariat csókoljam.